Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
A mai napon egy előolvasást hoztam nektek, amit ezúton is köszönök a Twister Media kiadónak! A kiválasztott könyv pedig nem is lehetne más, mint a sokunk által várt Tillie Cole kötet, az Ezer csók!

Szerző: Tillie Cole
Cím: Ezer csók
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 464 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus
Eredeti cím: A Thousand Boy Kisses
Egyszerűen nem jutok szóhoz. Tillie Cole olyan szinten felülmúlta a várakozásaimat, hogy egyik ámulatból estem a másikba. Mostanában kevés romantikus könyvet olvasok, ezért tartottam is ettől a történettől, de az írónő tökéletes nyugodtsággal hintette odébb az aggodalmamat, s kalauzolt egyre beljebb Poppy és Rune életébe.
„Pontosan négy pillanat határozta meg az életemet. Ez volt az első.”
Minden azzal kezdődik, hogy a főszereplőink öt éves korukban megismerkednek, és életre szóló barátságot kötnek egymással. Innentől kezdve lesznek elválaszthatatlanok, s ekkor kezd szövődni köztük az a mindent elsöprő szerelem, ami végigvonul az egész regényen.
„És attól a naptól Poppy és én a legjobb barátok voltunk. Poppy és Rune. Legjobb barátok az örökkévalóságig. Legalábbis ezt gondoltam. Furcsa, hogyan változnak a dolgok.”
Azonban az élet úgy hozza, hogy mégis el kell szakadniuk egymástól, ami mindkettejüket megviseli, de a fogadalmukat csak megerősíti, miszerint megvárják egymást, s minden ott fog folytatódni, ahol abbahagyták. Aztán Poppy egyszer csak eltűnik, és Rune szíve darabokra hullik, hiszen teljesen értetlenül áll a dolgok előtt, s mérhetetlen harag emészti belülről.
„Azt mondta, hogy a legjobb és legszebb dolgok sosem maradnak sokáig a világon. Azt mondta, hogy a cseresznyevirág túl szép ahhoz, hogy egész évben megmaradjon. Éppen az adja a különlegességét, hogy olyan rövid az élete.”
A dolgok akkor vesznek szép fordulatot, amikor a norvég vikingünk visszatér az ő mosolygós, életvidám déli lánykájához - közben a mi szívünk szakad millió apró darabra, ahogyan látjuk, mennyi minden változott meg pusztán két év alatt.
És nem sokkal később megtudja, hogy szerelme miért nem kereste, mitől próbálta óvni ily módon… majd rájön, hogy sokkal nehezebb próbatétel elé lettek állítva, mint azt valaha is gondolták volna.
„Nem tudom, miért, de a pillanatok megörökítése valahogy egészen magával ragadott. Talán azért, mert néha csak pillanatokat kaphatunk, többet nem. Nincsenek ismétlési lehetőségek. Ami egy pillanat alatt történik, az meghatározza az életet… talán maga az élet.”
Mindezt váltva olvashatjuk a szerelmespárunk szemszögéből, és nem tudom eldönteni, melyikük nézőpontja lett a kedvencem, mert mindkettejük elbeszélésmódja különleges, és egészen lélekig hatoló, a maga nemében.
Tudjátok, olyan régen éreztem ehhez hasonlót olvasás közben… Megfogalmazni is nehéz, hogy mi mindent adott nekem Poppy és Rune.

Ezer mosolyt.
Ezer boldog pillanatot.
Ezer el nem feledett csókot.
Ezer és még megannyi indokot arra, hogy az élet minden egyes percét meg kell élni, oly módon, mintha minden napod az utolsó lenne.
Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Ennél gyönyörűbb, és lélegzetelállítóbb szerelmi történetet még nem olvastam a könyvmoly éveim alatt.
Úgy tökéletes minden szempontból nézve, ahogy van. A szereplők, a téma, a stílus, a kivitelezés…és a legfontosabb: az üzenet, amit magában hordoz.
„- Azt kívánom, Rune…  Azt kívánom, hogy az emberek tudják, milyen érzés ez mindennap. Miért kell az élet végére jutni ahhoz, hogy az emberek megtanulják ezt nap, mint nap élvezni? Miért kell megvárni, amíg kifutnak az időből, hogy elkezdjék megvalósítani az álmaikat, amikor rengeteg idő volt rá az életben? Miért nem úgy nézünk arra, akit szeretünk, mintha utoljára látnánk? Mert ha ezt tennénk, az élet olyan élénk lenne! Akkor élnénk igaz és teljes életet.”
Lassan úgy érzem, a szavak kevesek lesznek ahhoz, hogy valamennyit át tudjak adni Nektek abból, amit én kaptam ettől a könyvtől.
Ígérjétek meg nekem, hogy ha belekezdtek ebbe a kötetbe, fogtok egy nagy befőttesüveget, s leírtok magatoknak ezer olyan érzést, vagy élményt, amit Tillie Cole adott nektek ezzel a történettel.
„Amikor az ember tudja, hogy valami véges, azt annál jobban becsüli.”
Ez a könyv édes, mint Poppy és Rune összes csókja, s azzal, hogy magával ragad minket, és szárnyalunk vele a szél szárnyán, mint egy kósza, lehullott cseresznyevirág, megtanítja nekünk értékelni az életet, s mindazt, amink van.
Az utolsó kimondatlan szó.
Az ágyamon ülve, miközben írom ezt az értékelést… és újra könnybe lábad a szemem.
A szívem pedig újra teljes egész lett.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… az írónőhöz hasonlóan mindenkinek, aki hisz az igazi, lélekmegrengető szerelemben.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Most már büszkén jelenthetem be, hogy én is csatlakozhatok azon olvasók köréhez, akik olvastak Gabriella Eld írónőtől - voltam olyan szerencsés, hogy a legújabb könyvével kezdhettem az ismerkedést, úgyhogy erről a jó kis élményről hoztam nektek egy kis szösszenetet! ;)

Szerző: Gabriella Eld
Cím: Talpig feketében (Legendák a bagolyvárosból 1.)
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 144 oldal
Műfaj: Young Adult, disztópia, fantasy
Hát, hol is kezdjem…tudom, a legelején, de azon kívül. Annyira vártam már, hogy olvashassak végre a nagyon jó író barátnőmtől, de valahogy sehogyan sem akart összejönni a dolog. Amint időm jutott volna az első sorozatára, meghallottam milyen brutális függővéggel rendelkezik, s elhatároztam, hogy egyben fogom a három részt elolvasni, s kárpótlásul majd kap egy egész hétvégét a blogon. Igen, Anna tartja a szavát, úgyhogy készüljetek! ;)
Na de aztán jött a Könyvfesztivál, és a Talpig feketében…
„- Ez az élet… micsoda egy átverés!”
Ahogy megláttam ezt a borítót Molyon, először elborzadtam, hogy jáj, mi a csuda van ezen, aztán kinagyítottam, hogy közelebbről is megvizsgáljam, s láss csodát: teljesen beleszerelmesedtem, mert rájöttem, hogy olyannyira illik az írónőnk stílusához, hogy az valami eszméletlen!
Imádom, hogy a borító ennyire kötődik a történethez *.* <3
És akkor jöhet a kérdés: Vajon belülről is ennyire tükrözi az írói személyiségét Grabiella Eld-nek az új könyve? Hát, drága könyvmolyok, a válaszom erre nem is lehetne más, mint hogy: igen!
Kezdjünk mindent a legelején: adott egy disztópikus világkép, ahol a társadalomban eltávolítják az Adottsághasználókat - legyen szó bármiféle adottságról, az az államnak negatívnak és kártékonynak minősül.
„ Ez az a része a történetnek, ami senki sem akar hallani.”
A történetünk pontosan úgy kezdődik, ahogyan a fülszöveg is mondja: Igor Blankenschwift bevetődik a világ elől is elzárkózó Alaska Jones ablakán, miközben a hatóságok elől menekül, és bármire kész, hogy lerázza üldözőit.
Így fonódik össze a továbbiakban a két fiú sorsa, mivel nem kicsit vannak egymás segítségére kényszerítve. Hm, nem biztos, hogy ez a legjobb szó, de ez most olyan jól hangzott :D
„Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám. Akkor sokkal könnyebben menne nekem ez az élet dolog.”
Igazából már a kezdetektől fogva egy akciódús forgatagba keveredünk, ahol akkor sem áll meg a pörgés, amikor mi azt hisszük - a háttérben sokkal több bontakozik ki, mint azt elsőre gondolnánk. ;)
„Summa summarum, le akartam feküdni, és azt képzelni, hogy ez most nem velem történik meg.”
A szereplőink igazi egyéniségek, akik tökéletesen beleillenek ebbe a cyberpunk-disztópikus-urban fantasy-ként megálmodott Impériumba. Alaska és Igor majdhogynem tökéletes ellentétei egymásnak, Kasja feminista páncélja alatt egy érző lélek lakozik, s meglepő módon akadnak itt még érdekes karakterek, de azt majd megtudjátok, ha elolvassátok ezt a jó kis Young Adult-nak is nevezhető történetet. ;)
„- Kasja Blankenschwift - felelte, én meg semmit sem értettem a vezetéknevéből. El kellett telnie a munkakezdésemtől számított két napnak, mire találtam egy olyan okiratot, amin szerepelt a neve nyomtatott betűkkel. Blan-ken-schwift. Mintha vért hánynál kínodban.”
Igaz, hogy egy kicsit rövid volt, igaz, hogy egy „kicsit” olvastam volna még, de egye fene, ezt most betudom annak, hogy az írónőnk növelni akarta az izgalom faktort, és az érdeklődést a következő részek megjelenéséig. ;) Ami persze teljesen érthető valahol :D
Tudniillik az események jól adagolt egymásutánja, a kellő feszültség és az érdekes világ tökéletes egyvelege jellemzi a Talpig feketében-t, és ez teszi olyan lehetetlenül egyénivé, ami teljes mértékben tükrözi a mi szeretett Gabriella Eldünket is.
„Főszereplőnek lenni szívás.”
Az egész kötetben az tetszett a legjobban, hogy ennyire visszaköszönt az írója személyisége, és ezáltal tökéletesen megpecsételte a munkáját, hogy igen, nesze nektek, ez vagyok én, ez itt Gabriella Eld.
Úgyhogy drága könyvmolyok, én tökéletesen elégedett vagyok ezzel a könyvvel, és mindenkinek szívesen a kezébe nyomkodom, ha valami újra, lazára, s igazán eredetire vágyik. ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a rövid, de egyben tartalmas és izgalmas cyberpunk-disztópikus-urban fantasy-ket. ;)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Egy igazán különleges történetről írtam nektek, ami egyszerre furcsa, érdekes, és magával ragadó, az ő sajátos módján. Ha belekezdtek, biztos, hogy a feje tetejére állítja a világotokat - csak úgy, mint az átjárók a szereplőink mindennapjait.
Na, hát, kedves olvasóim, a Ti szívetek milyen ajtót nyit?

Szerző: Seanan Mcguire
Cím: Minden szív kaput nyit
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 160 oldal
Műfaj: Fantasy,
Eredeti cím: Every Heart A Doorway
Ó, ha tudnátok, hogy most mennyire melankolikus hangulatban vagyok, ahogyan közvetlenül az olvasás befejezése után írom ezt az értékelést. Egyszerűen nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a rövidke regény. Annak ellenére, hogy ilyen rövid, sokkal több mondanivalót hordoz, mint néhány több száz oldalas kötet.
„Eleanor West napjai azzal teltek, hogy megadja nekik, amiben ő maga sosem részesült, és remélte, hogy egy napon mindez elégnek bizonyul, hogy megfizesse útját oda, ahová tartozik.”
Induljunk ki az alapötletből: a gyerekek képesek eltünedezni különböző portálokon keresztül, amik a legérdekesebb helyekről nyílhatnak - igen, gondoljunk csak itt a sokunk által szeretett Narniára, ahol a szereplőink a szekrényen keresztül tudnak átlépni a mesés kis világukba.
A mi történetünkben fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt át tudnak lépni olyan helyekre, olyan országokba, amik számukra tökéletesek - és ahol ténylegesen otthonra lelhetnek. Ezek az átjárók pedig a legfurcsább helyekről is nyílhatnak: egy öreg ládából, egy tükörből, vagy akár egyenesen egy nyúl üregéből is.
A lényeg azonban mindig ugyanaz: akik egyszer elvándorolnak, azok egy életre megváltoznak, s örökké visszavágynak.
„Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.”
A főszereplőnk Nancy, akinek az érkezésével fenekestül felfordul Eleanor West csellengő gyermekek számára fenntartott otthona. Minden a lehető legtermészetesebb módon történik, az új diák elhelyezkedését követő pár napot követően már be is következik az első olyan eset, ami egyből rá tereli a gyanút. Ez ismerős, nem? Azonban az egész intézményt körüllengő titokzatosság és furcsaság miatt senkire sem lehet egyértelműen rábizonyítani semmit - ez pedig mi mást is jelentene, minthogy felüti a fejét a gyanakvás és mindenki retteg mindenkitől?
„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok megváltoznak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltoztató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számukra épített dobozokba.”
Miután fordult a kocka, és minden kellően megváltozott, Nancy és újdonsült barátai próbálnak valamilyen épkézláb megoldást találni a hirtelen jött fordulatokra, a megannyi ujjal - mutogatok - a - másikra helyzet közepette.
„Sumi elhallgatott, lélegzetet vett, aztán folytatta. (…)
- Az ember sose gondol bele, hogy onnan is idekeveredhet valaki, nem mindig csak innen oda. Talán a falak nem is olyan átjárhatatlanok, mint azt hisszük.”
Az egész kötet egy olyan fantasztikus világba kalauzol el minket, hogy az olvasó csak ámul és bámul, s biztos vagyok benne már csak saját magamból kiindulva, hogy titkon azon jár az esze olvasás közben, milyen lenne, ha ő maga is találna egy átjárót, mondjuk egy odvas fában, és akaratlanul is egy egészen másik univerzumba csöppenne bele. Most mondjátok, hogy Ti nem agyalnátok ezen! Na, ugye, én is bevallottam, nem kell itt titkolózni :D
„Csak mentem előre, mert … mert … (…) Mert időtlen idők óta most először érezte úgy, hogy hazafelé tart, és ez az érzés elegendő volt, hogy megmozdítsa a lábát, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, amíg végül már rohant a tiszta éjjelen át, és semmi sem számított, nem számított soha már …”
A történetet számomra a szereplők tették igazán színessé, és egyedivé. Mindegyikük egy külön lélek, s ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, de pont ez az, ami összetartja őket, mert egyetlen dologban mindannyian megegyeznek: abban a tényezőben, ami egytől - egyig megváltoztatta őket. Ez pedig nem más, mint az a rengeteg, különböző portál, ami elragadta őket a hétköznapi életükből.
„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”
Az összes gyerek közül a legnagyobb kedvencem Sumi volt, akinél szeleburdibb, és életvidámabb egyéniséget még életemben nem láttam. :D Automatikusan elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, amikor éppen színen volt. Azt hiszem, én még jobban is örültem a főszereplőnknél, hogy Sumi lett a szobatársa. :’D
A többiek közül Kade, Jack és Christopher karaktere sikerült igazán érdekesre, és a legmorbidabb mind közül talán Jill volt. Esküszöm, felváltva borzongtam és figyeltem feszülten olvasás közben - nekem elképesztően tetszett, hogy majdnem velem egykorúaknak ennyire összetett, s érdekfeszítő személyisége van, pusztán egy kalandnak betudható utazásnak köszönhetően.
„Nancy számára évek teltek el, nekik csak hónapok. Még mindig azt hitték, hogy festi a haját. Még mindig azt hitték, hogy egyszer majd elmondja hol volt.”

Én személy szerint csak egy dolgot sajnálok a könyvet illetően, méghozzá azt, hogy ilyen rövidke. Ó, Seanan Mcguire, miért csak 160 oldalt írtál? Ez az, szeretem a szenvedős költői kérdéseket :D Ha tudnátok, mennyire bele lehet merülni, s elveszni a lapok között, higgyetek nekem, Ti is azt kívánnátok, bárcsak olvashatnátok még, és még. A világ felépítése egyenesen lélegzetelállító, engem az írónő megvett kilóra már csak ezzel a részével az alkotásának.
Tiszta szívvel tudom ajánlani ezt a kötetet minden fantasy kedvelőnek, mint József Attila - oké, sok volt a magyar tétel, nézzétek el nekem :’D mert a Minden szív kaput nyit garantáltan megtalálja a Ti szívetekhez vezető ajtót is - már csak az a kérdés, hogy beléptek-e rajta, vagy sem! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki vágyik egy külön bejáratú világra, ahol otthonra lelhet, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a szürke hétköznapokat.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy Sarah Andersen képregénnyel tértem vissza, és esküszöm nektek, öröm volt az a másfél óra, amíg olvastam és nevetgéltem egy sort a mi drága gülüszemű barátnőnkön, így az érettségik közepette. Na, ennyi pihenőt igazán megérdemeltem. :D Lessetek csak bele Ti is ebbe a vigyor-bomba-csomagba, mert nagyon megéri! ;)
Szerző: Sarah Andersen
Cím: Macskapásztor
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 112oldal
Műfaj: Képregény, humoros
Eredeti cím: Herding Cats
Kezdésnek vegyük is a címet: Macskapásztor. Na, most ebből kiindulva azt hiszi az ember, hogy ez a kötet tele van cicákkal, macskákkal, titákkal, ciculikkal, ciculi-miculikkal, és mindennel, ami cicás, vagy köze van a cicákhoz - sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a macska fanokat, de a harmadik kötetünk nem csak e cukimuki lények köré épül. Szokás szerint más fantasztikus életbölcsességekkel is találkozhatunk, a háziállatainkhoz kapcsolódó képek mellett. Amik néha túlzottan is igazak, de kit érdekel, ha meglátok egy kutyát, vagy egy macskát, továbbra is rosszabb vagyok, mint egy óvodás gyerek.
A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

Az angol érettségim és a matektanárnőnk szerenádja előtt úgy gondoltam szükségem van egy kis lélektréningre, méghozzá Sarah Andersen-módon, Macskapásztor kúrával, úgyhogy fogtam magam, s leültem, hogy engem most senki sem fog zavarni, átadom magam az olvasásnak. :D
A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

Ahogyan arra számítottam, a mi cuki gülüszemű barátnőnk ezúttal sem okozott csalódást, a szokásához híven egyből óriási vigyort varázsolt az arcomra, és csak úgy elrepült az idő, miközben haladtam a képek, cicák, kutyák, és egyéb jópofa dolgok közt, amik helyet kaptak a Macskapásztorban.
A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

És ha már felemlegettem az egyéb jópofa dolgokat, akkor engedjetek meg pár szót erről a részről is: újabban egyre hosszabb írásokat is tartalmaznak a kötetek, amiket én csak egyre nagyobb örömmel veszek tudomásul! Sarah ugyanis leginkább az internetes tapasztalatait írta most le nekünk, azt, hogy Ő hogyan lett művész, s miért ábrándult ki az eleinte csodásnak hitt netes chatfórumokból.
„Az emberek gyakran ragaszkodnak olyan tévhitekhez, amelyek egyszerűen hamisak. A kreativitás természete például kapásból megfoghatatlan.”
Emellett bátorítja a leendő művészeket, és teljesen egyetértek vele abban, hogy meg kell mutatniuk magukat, hogy tudjanak érvényesülni. Komolyan szívmelengető volt erről olvasni, pláne a tőle megszokott stílusban - természetesen ezeket a részeket is rajzokkal tűzdelve. ;)
„Szerintem a művészek sosem érik el a „csúcspontjukat”: az alkotásaik folyton-folyvást változnak. Nem hiszek abban, hogy egy művész elkészíti a remekművét, és onnantól már csak rosszabbat alkot. Az emberek nem egyslágeres csodák. A kreativitásod a lényed esszenciája, és hiába haladsz előre, sosem fog eltűnni.”
Úgy érzem, hogy Sarah fokozatosan még közelebb kezd kerülni ezzel az olvasókhoz, ami azért is jó érzés számunkra, legalábbis az én véleményem szerint, mert a saját példájával mutatja meg, milyen önerőből valóra váltani az álmodat. Húha, ez aztán életbölcsesség volt a javából :’D.
Na de viccet félretéve, újfent csak ajánlani tudom nektek Sarah-t és a Macskapásztort, mivel nemcsak önmagatokra találtok a megannyi rajz között, hanem fontos, és hasznos tanácsokat is kaphattok tőle, ha ti is szerettek az internet bugyraiban szörfözni.
„Fenn tudod és talán fenn is kell tartanod legalább a látszat illúzióját online környezetben, de hagyd magad embernek lenni! Ha valami fáj, engedd, hogy fájjon! Hagyj időt arra, hogy feldolgozd és felépülj. Aztán légy megint hidegvérű szuperhős!”
És akkor, mintegy végszóként: könyvmolyok, legyetek Ti is Macskapásztorok, hódoljunk be együtt a cicák hatalmának!
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek! Kivétel nincs, sipirc cicákat pásztorkodni és Sarah Andersen-t olvasni. :D
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Látjátok, még a vasárnap este sem telhet újabb borítók nézegetése nélkül, úgyhogy ennek örömére hoztam el nektek a legújabb Simone Elkeles kötet borítóját, ami a Vörös Pöttyös könyveket fogja gazdagítani. ;)
A fülszöveg
Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?
Minden megváltozott, amikor Caleb Becker részegen jött el egy buliból, beült a volán mögé, és elütötte Maggie Armstrongot. Maggie még hónapokig tartó fájdalmas gyógytorna után is sántít. A társasági élete nulla, a külföldi tanulmányi ösztöndíját pedig visszavonták – pedig elmenekülhetett volna a kíváncsi tekintetek elől.
Caleb egy évet töltött a fiatalkorúak börtönében, és most szabad… Már ha lehet szabadságról beszélni a felügyelője meg az egész város állandó figyelmétől kísérve. Azt hitte, jó lesz hazatérni, ám a családja és a volt barátnője is idegennek tűnik.
Caleb és Maggie kívülállók. Beskatulyázták őket „bűnözőnek” és „nyominak”. Aztán kiderül, mi történt valójában a baleset éjszakáján, és ettől megint minden megváltozik. Sötét és gyötrelmes út ez Caleb és Maggie számára, akik meglepő helyről merítenek kitartást és erőt: egymásból.
A borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva megrendelheted>>
>>Ha kedvet kaptál hozzá, és kívánságlistára tennéd, kattints ide>>
Az írónőről
Simone Elkeles Chicago környékén született és nevelkedett. Pszichológiából diplomázott az Illinois-i Egyetemen, mesterfokozatát az ipari létesítmények munkakörülményeinek vizsgálatából szerezte a chicagói Loyola Egyetemen. Édesapja halála utána átvette családi vállalkozásuk vezetését, majd a cég eladását követően, 1999-től a családjának szentelte magát. Anyaként kezdett fiatal felnőtteknek szóló és történelmi regényeket írni. Műveivel számos díjat bezsebelt. Szereti az érzelmes történeteket, amik megérintik az olvasókat.
Simone imád kommunikálni az olvasóival. A simoneelkeles.com-on elérheted.
>>Simone oldaláért kattints ide>>
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ▼  május (11)
      • ÉRTÉKELÉS - Tillie Cole : Ezer csók
      • ÉRTÉKELÉS - Gabriella Eld : Talpig feketében (Lege...
      • ÉRTÉKELÉS - Seanan Mcguire : Minden szív kaput nyit
      • ÉRTÉKELÉS - Sarah Andersen : Macskapásztor
      • COVER REVEAL - Simone Elkeles : Kiűzetés a Paradic...
      • COVER REVEAL - Séverine Vidal, Manu Causse : Biceb...
      • COVER REVEAL - Tarryn Fisher : Thief - Tolvaj
      • COVER REVEAL - Kirsty Moseley : Álmaim őrzője
      • INTERJÚ - Patik Lászlóval
      • ÉRTÉKELÉS - Patik László : Anna, édes
      • COVER REVEAL - Tara Sivec : Nyűgök és nyalánkságok...
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates