NYEREMÉNYJÁTÉK - Kérlek, halkan csodálj! Épp olvasok!

Written by Post Comment

A nyereményjátékunk következő kilincsakasztója szerint ha a könyvmoly olvas, csak halkan lehet csodálni és nem lehet még csak megmukkanni sem - Nektek volt már hasonló élményetek, hogy olyannyira belemerültetek egy könyvbe,  hogy hozzátok sem lehetett szólni olvasás közben? Én már éltem át ilyet, legutóbb John Corey Whaley - Kobak c. könyvével. Kíváncsiak vagytok, miért?
 


Szerző: John Corey Whaley
Cím: Kobak
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Merit könyvek
Oldalszám: 256 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági, romantikus, kriogenika
Eredeti cím: John Corey Whaley - Noggin

Egy dolgot már az értékelés elején le kell szögeznem. Imádom a könyvtárunkat. Esküszöm, minden egyes alkalommal, amikor bemegyek, hogy körülnézzek, mindig ráakadok egy olyan könyvre, amire éppen nagyon fenem a fogam. Most sem volt ez másképp, a tinik polcán kutakodtam, s amikor leguggoltam a legalsó sorhoz, alig hittem el, hogy tényleg a régen áhított Kobakot látom magam előtt. Miután kisebb örömtáncot lejtettem, a lehető legboldogabban kölcsönöztem ki, s vittem haza.

Egyből neki is láttam az olvasásnak és nagyon enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, teljesen magába szippantott Travis Coates története. Eleve nem fért a fejembe az a gondolat, hogy valakit úgy gyógyítanak meg, hogy levágják, majd lefagyasztják a fejét, s egy donortestre ültetik át. Először azt hittem, csak szórakozik velem az író, de mivel a kriogenika szó túlzottan valósan és persze érdekesen csengett, muszáj voltam utánanézni az interneten. És nem! Nem átverés, ténylegesen létezik ilyen az orvostudományban, akármennyire is hihetetlenül hangzik! Nesze neked Anna…
Elképesztő volt arról olvasni, hogy egy velem egyidős, valójában egyszer már meghalt fiú a csodával határos módon visszatér az életbe, s próbálja egyenesbe hozni újdonsült világát.

Travis és barátai egyből belopták magukat a szívembe, mindegyik szereplő más és más miatt lett a kedvencem. Imádtam, hogy Hatton és Kyle egymás múlt - és jövőbeli „változatai”, hogy mindkét srác állandóan szivatta a főszereplőnket, de ha kellett, a legjobb segítőkész barátokká váltak seperc alatt.
Cate minden bizonnyal egy igazán szerethető, olykor bohókás lány lehetett, aki időközben már felnőtt, de akárki akármit mond, s hiába küzdöttem ellene, egyfolytában a Victory-s Cat-ként képzeltem el ne kérdezzétek miért.

Az egész könyv egy hatalmas érzelmi hullámvasút volt számomra, akadt olyan pillanat, amikor alig lehetett levakarni a hatalmas vigyort az arcomról, - hála Hattonnak és Kylenak - néha csak bámultam ki a fejemből, mert egyszerűen annyira letaglózott a történet mondanivalójának a súlya, sőt, olykor elsírtam magam, olyan szinten meghatódtam.

 „– Az is vagyok! – kurjantotta. – Most igazi rosszcsávónak látszom.
– Inkább olyannak, aki alulmaradt egy verekedésben.
– Az sem baj. Úgy festek, mint aki verekedett. Csak ez számít.
– Ja persze, egy szótárral.”

 „– Még valami, Travis – mondta, mikor indulni készült.
– Mi az, haver?
– Te. Szerelmes vagyok beléd.
– Én…hát…
– Csak ugrattalak. Ne légy ennyire önimádó!
– A francba is. Egyeltalán nem vicces.”

Rengeteget gondolkoztam, miután kiolvastam a regényt, és sok olyan dologra jöttem rá, ami elengedhetetlen a mai világban - az egyik legfontosabb: meg kell tanulnunk túllépni bizonyos dolgokon, máskülönben örökre egy helyben fogunk ragadni. És erre Travis a legjobb példa. 
Azt hiszem, néha mindenkinek el kellene engednie a múltat, s meg kellene nyomnia a „Start” gombot.

Csilagozás: 5 / 5

Ajánlom... azoknak, akik képesek újrakezdeni.

~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés