NYEREMÉNYJÁTÉK - Én olvasok, tied a házimunka!
Mindannyiunk
életében eljönnek azok a könyvek, amiket egyszerűen még a WC-re
is magunkkal viszünk, mert képtelenek vagyunk akár egy lélegzetet
is venni a karakterek és történeteik nélkül. Természetesen, ha
a saját szükségleteinket is elhanyagoljuk, akkor a takarítás
pláne sokad rangú. Az én legmarkánsabb ilyen olvasásélményem
Robin LaFevers Gyilkos kegyelmével volt.
Szerző: Robin LaFevers
Cím: Gyilkos kegyelem
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 488 oldal
Műfaj: fantasy, romantikus
Eredeti cím: Grave mercy
Ez
a könyv az évek múltán is az egyik abszolút favoritom. Anno
könyvtárból vettem ki az első részét, és már akkor
eldöntöttem, hogy ezt meg kell szereznem. Természetesen a többi
részével együtt. Erre kb. egy év múlva került sor, amikor végre
a második rész is megjelent magyarul. Nem bántam meg!
Én
az a fajta olvasó vagyok, aki elég hamar elfelejti a könyvek
részleteit, amiket pár hónapnál régebben olvasott. (Ezért
van az, hogy a Tizenhárom okom voltat
képes vagyok minden évben újraolvasni.) Most sem volt
másképp, tűkön ültem, hogy a második részbe belekezdhessek, de
ehhez újra kellett olvasnom az elsőt. Fogalmam sincs hogyan, de még
jobban az ágyhoz szögezett, mint legelőször. Ezt úgy kell
érteni, hogy a 360 oldalas könyvből 300 oldalt egy szuszra
olvastam el.
Tudni
kell, hogy én nem vagyok nagy fantasy rajongó. Nagyon-nagyon nem.
De ha már valami ilyesmit elolvasok és még élvezem is, az
valószínű a XV-XVI századi Franciaországban játszódik. Ne
kérdezzétek miért.
Robin
fantasztikus karakterekkel operál a műben. Olyan erős női
karakterekkel, akikkel ritkán találkozik az ember. Simán lehetne
őket (Ismae-t, Sybella-t, Annith-t) – mind a három rész
főszereplőjét – egy lapon említeni Katnissel vagy Trissel.
Küzdenek az országukért, a szerelemért, az uralkodójukért.
Lebilincselő.
"Ki tudok térni ütés elől, hárítani tudom, ha késsel támadnak rám. Érzéketlen vagyok a mérgekre és ezernyi módját ismerem, hogy kibújjak a fojtófogásból és a garrote-huzal alól. De kedvesség? Nem tudom, hogyan lehet védekezni az ellen."
E
mellett meg kell említsem, hogy hihetetlen finomsággal szövi a
szálakat az írónő. Folyamatosan haladunk előre, hol apránként,
hol lóhalálában, de Isme mellett teljes nyugalommal. Észrevétlenül
fokozza a feszültséget és csak több tíz oldal után eszmélünk
rá, hogy elfehéredett ujjakkal szorongatjuk a könyvünket.
Nagy
kérdés a fantasy könyvekben a varázslat, a mágia rész. Az írónő
A halál szépséges szolgálóleányai trilógiában egy
történelemben létező Isten-közösséget vett alapul és ebből
formázta meg a hitet, a vallást és a mágia rendszerét. Olyan
Isteneket hozott a lapokra, akikben én is szerettem volna hinni és
nem csodáltam, hogy ilyen ragaszkodóan őrzik a hagyományaikat és
a hitüket Ismae-ék.
 |
| Forrás: deviantart.com, Elsouille (Aki olvassa a 3. részt is érti, milyen releváns a kép a Halálhoz :D ) |
Amivel
gondom szokott lenni, az első körben a nevek, másod körben pedig,
hogy sok van belőlük. Lehet, hogy a könyvben szereplő francia
neveket nem tudnám helyesen kiejteni, de hogy Robinnál sohasem
kevertem össze kettőt az is biztos. Hiába vonultatott fel egy
gárdányi fő- és mellékszereplőt, egy percig nem agyaltam, hogy
ki-kicsoda. Jól elkülöníthető személyiséggel rendelkeztek még
a paloták cselédjei is.
Negatívat
még nem igazán mondtam a könyvről, ami nem véletlen. Az elírások
picit zavaróak lehetnek, mert van benne pár. Ezen kívül viszont
fogalmam sincs mi rosszat írhatnék erről a könyvről/trilógiáról.
Még a történelmi körítés is úgy volt beleszőve, hogy
érdekelt!
Csillagozás:
5/5
Ajánlom…
azoknak, akik egy
érettebb, komolyabb hangvételű barangolásra vágynak, a késő
XV. századi, alternatív fantasy-val fűszerezett Franciaországban.
~Dia
0 megjegyzés