ÉRTÉKELÉS - Izolde Johannsen & Michael T. Marble : A birodalmi kalóz
Szerző: Izolde Johannsen & Michael T. Marble
Cím: A birodalmi kalóz
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Underground
Oldalszám: 490 oldal
Műfaj: Történelmi, II.világháború
Bevallom
őszintén, sok időbe telt, mire rávettem magam, hogy nekilássak ennek a
könyvnek, és ebben sajnos közrejátszott az is, hogy rengeteg mostanában a
tanulnivalóm, másrészt még soha életemben nem olvastam történelmi témájú
regényt - és azért lássuk be, elég vakmerő egy második világháborús darabbal
kezdeni.
Na
de ki gondolta volna, hogy pont egy magyar írónő lesz az, akinek köszönhetően
megismerkedek ezzel a műfajjal és ráadásul még meg is szeretem? Én aztán
mindenre számítottam, csak erre nem - úgyhogy ezt teljes mértékben tekinthetjük
egy nagyon kellemes csalódásnak.
Mivel
a gimnáziumi tananyagban nem tartunk ott, ahol időben A birodalmi kalóz játszódik, így egy nagy kalandot várva láttam
neki az olvasásnak, amit aztán jól meg is kaptam.
Hogy
azért ne legyek annyira tudatlan, utánanéztem egy - két dolognak; hiszen
akaratlanul is, de sikerül mindig elkalandozni az órákon, és esett már szó a
náci Németországról, s mit ne mondjak nem volt valami biztató.
Izolde
és Michael közös munkájában az fogott meg annyira, hogy egy fantasztikus példát
mutatnak meg az olvasónak, ami ennek a kialakult és berögzült képnek a teljes
ellentéte, s ezáltal már én is más szemmel fogom nézni ezt a történelmi
korszakot, amikor majd részletesebben is megismerem.
Hans
Wilhelm Langsdorff sorhajókapitány személye volt az, aki megmutatta nekem, hogy
milyen is az, amikor az ellenfelek tisztelik egymást - őszintén szólva számomra
ez újdonság volt, ugyanis eddigi tanulmányaim során semmi ilyesminek nem voltam
tanúja bármilyen háborúnál/csatánál egyetlen fél részéről sem - és ez volt az a
tényező, ami igazán emberivé tette a szememben a német zsebcirkáló kapitányát.
Amennyire
unalmasnak és bonyolultnak - gondolok itt a sok rangra és számomra
nehezebben megjegyezhető német névre - véltem a kezdetekben az Admiral Graf Spee történetét, legalább
annyira izgultam a végén, mintha a kedvenc könyveim valamelyikét tartottam
volna a kezemben; s ez nem is kicsit lepett meg.
Hiába
volt ez egy dokumentum - és önéletrajzi mű, egyeltalán nem éreztem azt, hogy
pusztán száraz tényeket sorolna fel, egészen más oldalról volt ez a téma
megkörnyékezve: a bennem felmerülő rengeteg miért?
- re adta meg a válaszokat - amiből volt bőven -, s mindezt úgy tette,
hogy élveztem a készülődést leíró részeket, a csatajeleneteket és a
párbeszédeket, ahol itt - ott felütötte a fejét a humor is.
Ahogy
közeledtem a csatahajó egyre jobban érezhető végzete felé, úgy vettem azt is észre,
hogy mennyire a szívemhez nőtt nemcsak az Admiral
Graf Spee teljes legénysége, hanem az egész könyv is. És most lehet furán
fognak nézni rám, de én azt mondom mindenkinek, hogy ha tehetitek, olvassátok
el! Mert most már itt van a bizonyíték arra, hogy igenis vannak - voltak - még kivételek.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik
szeretnék megismerni a történelmet, egy kicsit másképp is.
~Anna
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés