ÉRTÉKELÉS - Ann Aguirre: Menedék

Written by Post Comment

Szerző: Ann Aguirre
Cím: Menedék (Razorland trilógia 1.)
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 274 oldal
Műfaj: disztópia, (YA)
Eredeti cím: Enclave

Előttem már jó páran megénekelték ennek a történetnek a nagyszerűségét, de úgy éreztem nekem is meg kell osztanom veletek a véleményemet erről a könyvről és magáról a Razorland trilógiáról is, mert megérdemli, hogy minél többen terjesszék róla az igét!

A főszereplőnk Pikk egy olyan disztópikus világba születik, ahol az átlag életkor 25 év, a föld alatt élnek az emberek gombán, halon meg ismeretlen eredetű húsokon, nem ismerik a múlt világ vívmányait (a legegyszerűbbek is, mint egy kártyalap, fejtörést okoznak nekik), kasztrendszerben élnek és még zombik, azaz Korcsok ellen is harcolniuk kell. Nem túl fényes, igaz?
Szerintem nagyon mutatós ez a fanart! :D
Forrás: aliavian.deviantart.com
Olvasás közben sem lesz az. Sőt. Engem egyre mélyebbre és mélyebbre húzott be és egyre jobban nem akartam tudni ezekről a borzalmakról. Vannak regényvilágok, amikhez nem tudnának elégpénzt fizetni, hogy akár csak egy hétre is kipróbáljam. (Ilyen például az Útvesztő is.)

Azt mondjuk aláírom, hogy a pőre nyersség ellenére én elbírtam volna részletesebb leírást a Korcsokról. Valahol ezt is megértem, mert lent a new york-i metróalagutakban nem lehetett fényáradat és nem lehetett rendesen kivenni mivel is találod szemben magad, de azért a „zombiszerű lények” kicsit vázlatos.
A világfelépítés ezen kívül rendben volt nekem, és külön imádtam, hogy a könyv végén volt egy oldalnyi jegyzet a szerzőtől, amiben leírta, hogy honnan és hogyan merített ötletet. Zseniális! A gyengéim ezek a kis kiszólások!

"Az egyik anekdota szerint 1838-ban kibontottak egy több mint százéves borjúhúskonzervet, amely 1820-ban megjárta  az észak-sarkköri expedíciót William Parry oldalán, majd a tartalmát odaadták egy macskának, amely jóízűen egyfogyasztott, és még csak nem is reklamált."

A környezet oké, de nézzük a karaktereket. Mondja már el nekem valaki, hogy felnőtt emberek, hogy tudnak ilyen jól fiatalok szemszögéből írni! Én is voltam kisgyerek, de ez nem azt jelenti, hogy meg tudnék írni egy napot egy kisgyerek szemszögéből, az ő gondolataival.
Ann is tök jól átadta Pikkben a fiatalok naivitását meg elszántságát, amit még nem tört le az évek és a felnőtt társadalom csalódása, viszont ugyanúgy hitelesen hozta Fakó megtört, veterán életérzését is. Értem, hogy ez egy író dolga, hogy jól megformáljon egy karaktert, de akkor is!
A később bekapcsolódó főhősöket is sikerült megkedvelnem, bár Tegan-ből és Kószából sokat még nem láthattunk. Mindketten rétegeltek és van bennük potenciál.
Örültem, hogy a szerelmi szál nem vitte el a cselekményt idióta irányokba vagy irreleváns helyzetekbe vagyis csak néha. Simogatja a lelkem, hogyha valakinek sikerül úgy belevinnie a romantikát az irományába, hogy hiába tudom az agyammal, hogy ezek tuti összejönnek, mégis drukkolok és nem érzem folyamatosan az időhúzást.

Nehéz volt úgy írni erről a könyvről, hogy ne vonjam bele a következő részeket is, de remélem azért sikerült felkeltenem az érdeklődést annyira, hogy a Menedék után a Helyőrséget és a Hordát is a kezetekbe vegyétek. Már csak azért az egy plot-twist miatt is, ami miatt én úgy bőgtem, ahogy könyvön még soha az előtt, és azóta sem! ;_;

Minden ízében megéri, bár aki érzékeny erre a műfajra és nem rajong érte, annak szüksége lesz pár nap pihenőre néha, de ha én megbírkóztam vele, akkor bárki másnak is jószívvel és lelkifurdalás nélkül tudom ajánlani!

"Remélem élveztétek az apokalipszist!"

Csillagozás: 4,5/5 (Lehetett volna egy naaaagyon picit kerekebb, lágyabb mert így az élei megülték a gyomromat és nem tudtam olyan gyorsan és jóízűen befalni.)
Ajánlom… azoknak, akik… igazából mindenkinek, kivéve azoknak a lányoknak, akik féltik a műkörmüket! :D
~Dia

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés