INTERJÚ - IZOLDE JOHANNSEN ÍRÓNŐVEL

Written by Post Comment



Életem első interjúját Izolde Johannsen írónővel készíthettem el, A birodalmi kalóz c. könyvének köszönhetően - rettentően izgultam, hogy vajon jók és elég érdekesek lesznek - e a kérdéseim -  hát, íme, itt a végeredmény.
Nagy köszönet érte Izoldénak! :)

1. Mikor kezdtél el komolyabban írni? Volt ennek valamilyen előzménye, mielőtt rájöttél arra, hogy írónő leszel?
Az előzménytörténet. Nagyon divatos manapság. Hetedikes koromban az egyik történelemórán a könyv kinyitását követően ért egy olyan élmény, amit nem tudok máshogy megfogalmazni, minthogy fejest ugrottam az órai anyagba. XVI. Lajos Franciaországáról tanultunk. Azok a forradalmi napok elsodortak... Csakhogy be kell vallanom őszintén, engem a király, a családja és az őt védő testőrök érdekeltek. Ekkor kezdődött az úgynevezett másik oldal kutatása és ekkor határoztam el, hogy egyszer regényt írok a francia forradalomról, de a királyi testőrök szemszögéből. Később rájöttem az ismerőseimet hallgatva, vagy akár a buszon beszélgetések részleteit, hogy minden emberi életút egy kész történet - ez vitt tovább az életrajzírás a biográfia irányába.
2. Hogyan lyukadtunk ki a történelmi témánál/műfajnál?
Ha a történelmi korokat nézem, négy nagy terület érdekel. Az ókori Róma, a középkori Anglia és Franciaország, a Lajosok-kora és a II. világháborús birodalmi Németország. Regénysorozataim egyre közelebb vittek a valós történelmiregény íráshoz, hiszen a kalandregények (A kobzos éneke) egy elképzelt Európában játszódnak, a misztikus történelmi fantasy sorozat (A kárhozat éjjele) az 1700-as évek vámpírirodalmát ötvözik a modern kori történelmi regényekkel, míg az idén indult haditengerészeti sorozat (A Birodalom tengeri bástyái) már életrajzi-történelmiregény. Hiánypótló mű, mert emellett hadászati-hajózási regény is egyben. Különc kategória a hazai hadtörténeti irodalomban.
3. Vonatkoztatható ez ahhoz, hogy szeretted a történelmet, mint tantárgyat, esetleg éppen fordítva?
Nagyon szerettem, természetesen az irodalom mellett. Kedvenc korszakaimtól roskadoznak odahaza a polcok. Amíg nem volt internet – én még a múlt században jártam iskolába – addig maradt a könyvtárazás. Ma már sokkal könnyebb dolgom van és nagyon élvezem a technika fejlődését. A könyvtár ma már kuriózum. Most, hogy a fiam is kijárta az általános iskolát, éppoly élvezettel vettem át vele ötödiktől nyolcadikig a tananyagot, mint saját esetemben és figyeltem a tantárgy fejlődését. Néhol dinamikusan fejlődött, de sokszor visszaesést tapasztaltam, ahhoz képest, hogy nekünk mit kellett tanulni.
4. Voltak/ vannak jelenleg is kedvenc vagy kedvelt történelmi személyeid, korszakaid?
A római császárok történetein nőttem fel, de ebbe a kategóriába sorolnám Spartacust és Nagy Sándort is. Az utóbbi uralkodó életrajzainak nagy gyűjtője vagyok, nagy örömmel kutatom az új és újabb írók regényeit. XVI. Lajos mellett VIII. Henrik még nagy kedvencem és legújabb – 10 évre visszatekintő – kutatásom nyomán Erich Raeder a Haditengerészet vezetője, valamint a hadihajó kapitányok közül első regényem főszereplője Hans Wilhelm Langsdorff sorhajókapitány, az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó parancsnoka.
5. Ezek is inspirálnak a könyveid témaválasztását illetően?
Nagyon széles spektrumban olvasok, hiszen egy adott téma nem áll meg egy részletnél. Ha éppen életrajzot írok, vagy hadtörténeti regényt, egészében kell látnom mind az embert, mind a korszakot, melyben élt. Így az építészettől kezdve a ruházkodáson át, akár még erdőgazdálkodási vagy filozofikus részletekbe is bele kell ásnom magam.
6. A regényeid írását mennyi kutatómunka előzi meg, hogy hiteles képet tudj adni az olvasóknak?
A hadtörténeti sorozat nyitó regényét egy hétfős társaság a „Kriegsmarine - csoport” segítségével írtam meg. Szerzőtársam Michael T. Marble, mint hadászati szakértő vett részt az adott fejezetek javításában, a hajózási lektorok pedig az adott korszak és hajó pontos ábrázolásában nyújtottak elévülhetetlen segítséget. Így, hogy nem nekem kellett az egyes munkafolyamatokkal foglalkozni, hanem kész adalékokat dolgozhattam be a kéziratba olyannyira lerövidült az írás ideje, hogy a nyers kézirat négy hónap alatt elkészült. Az utómunkálatok vitték el az idő nagy részét, hiszen a finomításokban és átírásokban rejlik a lényeg. A sorozat második része már ezen a kitaposott úton visz tovább és sokkal felszabadultabb, eredményesebb a munka csapatban, mint egyedül.
7. Szoktál történelmi portálokat, cikkeket olvasni akár információszerzés, akár szabadidős tevékenység céljából?
Minden esetben. Portálokat, újságokat, interjúkat olvasok, dokumentumfilmeket nézek és mivel hátországom a TITHMHE (Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesület) előadásokat is hallgatok, ha éppen bele tudom tuszkolni az időmbe.
8. Melyik végkimenetelt tartod jobbnak - a happy endet vagy a reális befejezést, ami nem mindig csupa móka és kacagás?
Sosem voltam happy end párti. Nem arról vagyok híres, hogy saját regényeim végén boldogan ellovagolnak a naplementébe. Hőseim sem tökéletesek, hibákkal és gyarlóságokkal küzdenek, mint mi mindannyian. Az életrajzon alapuló történelmiregényeknél pedig nincs is választásom, még ha akarnám, sem tudnám megváltoztatni a történet végét.
9. El tudnád képzelni magad hasonló helyzetekben, vagy életkörülmények közt, mint amiket a könyveidben teremtesz?
Szívesen élnék a történelmi Franciaországban, de ugyanott több életet is kipróbálnék. A háborús korban pedig a Vöröskeresztnél dolgoznék, mert választott szakmám is az egészségügyhöz köt, egy rendelőben dolgozom asszisztensként. Egyik kalandregényem főszereplője épp ezért felcser, a középkori hályogszúrás rejtelmeibe avatja be az olvasót.
10. Te hogyan cselekednél? Ugyanúgy, mint a szereplőid vagy teljesen másképp?
Hans Langsdorff sorhajókapitány életútja minden egyes percben elgondolkodtatott. Sokszor ott ültem mellette képzeletben és próbáltam helyeselni vagy éppen cáfolni döntéseit. Mindig az adott pillanatot kell mérlegelni, vagy éppen kitalálni az ellenfél következő lépését. Hetvenhét évvel a parancsnok halálát követően én magam is beálltam azok sorába, akik rehabilitálták tetteit, munkásságát, és döntéseinek emberi oldalát keresik.
11. Próbálkoztál más műfajban érvényesülni?
Még pályám elején verseket írtam, de hamar elvetettem a költészetet. Volt egy kémtörténetem, ez a kukában landolt és egy orvosi romantikus történet, melynek két szereplőjét átvittem a középkorba. Ott vígan funkcionáltak, a modern korban elvéreztek.
12. Te milyen témában szeretsz olvasni? Van kedvenc könyved, íród?
Egy képzeletbeli bőröndbe az alábbi könyveket pakolnám: Homérosz eposzait, Radnóti Miklós verseskötetét, Erich Maria Remarque-től a Három bajtárst, Jókai Mór Aranyemberét és az Egy magyar nábob-Kárpáthy Zoltánt, valamint Gárdonyi Géza: Egri csillagok című remekét. Ruha nem is férne be.
13. Az általad olvasott történetek befolyásolják a látásmódodat, segítenek a saját történeteid megírásában?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy mindig az adott kor emberének szemén át lássam a történéseket. Ne a mai fejjel és tudással ítéljek, hiszen azok, akik pl. 1939 decemberében harcoltak nem tudhatták előre a jövőt, ők akkor, azokban a napokban éltek, hittek és reméltek. Most is csak azt teszem, mint amit azon a hetedikes történelemórán elhatároztam, bemutatom a másik oldalt, úgy, ahogy még senki más. Bemutatom a történelmi alakot a név mögött. Íróként nincs is ennél szebb feladat.

Köszönöm az interjút és ezúton üdvözlöm a blog olvasóit.
Izolde Johannsen
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés