Szerző: Kerstin Gier
Cím: Az álmok második könyve (Silber-trilógia 2.)
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 344 oldal
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Eredeti cím: Das zweite Buch der Täume
Általában
nálam az van, hogy:
1.
Nem szeretem a sorozatokat, pont ezért, mert várni kell rájuk.
2.
Mire kijönnek a részek vagy elfelejtem a sztorit, vagy már nem
érdekel.
Na
itt egyik sem történt meg. :D
Nagy
örömmel és lendülettel vetettem rá magam ismét Az álmok első
könyvére, mert elsőre is tetszett annyira, hogy bevállaljam
másodjára; nem bántam meg. Miután pedig felvettem a történet
fonalát, jöhetett a második rész.
 |
| Meg kell mondjam, a harmadikat is nagyon várom! |
Egy
picike időugrással ott folytatódik a történet, ahol Miáéktól
elbúcsúztunk. A Spenser és a Silber család összebútorozott, az
első rész veszélyei, ha csak egy időre is, elültek, a gonoszok
megkapták a büntetésüket. Látszólag.
Az
álmok második könyvében Livék (Grayson kivételével) tovább
mászkálnak a folyosókon, egyre magasabb szintre fejlesztve az
álmodást. Ám ez a kalandozás nem veszélytelen, olyan új
szereplők tűnnek fel az ajtók birodalmában, akiktől nem árt, ha
tart az ember, és itt jön be a könyv egyik legnagyobb erőssége:
NEM
ÉREZTEM AZT A TIPIKUS MÁSODIK KÖTET ÉRZÉST!
Gondolom
mindenkinek megvan az a csalódás, amikor egy trilógia második
részét úgy csukja be, hogy mehh, igen, ez egy átkötő rész
volt, ami előkészíti a lezárást. Hát Kerstin Giernek teljesen
más fogalma van erről a dologról. :D
Ennek
a résznek is megvolt a saját maga íve, a saját maga izgalma és
történései nem csak abból állt az egész, mint a
Párválasztóban, hogy America egész végig picsog. Habár
az első rész végén beharangozottakból nem került bele pár
dolog, nem bántam mert így is egy kerek egészet kaptunk.
A
szereplőket még mindig odavagyok. Mia és Liv hozzák a néha
gyerekes de végletekig összetartó testvéreket (ebben a sztoriban
különösen szükségük van egymásra), Henry és Grayson még
mindig az eddigi életem első és egyetlen könyves álompasijai,
bár arra én is tényleg kíváncsi lennék, hogy Grayson és Liv
között néha miért működik jobban a kémia, mint Liv és Henry
között. Nem akarok itt ilyen testvéri kapcsolat dolgokba
belebonyolódni, khmCassandraClarekhm de azért én
shippelném őket is. A másikat, aki hoppon marad, meg kérem én.
 |
| Ohh, Henry baby... <3 Álmaimban... :D |
Az
álmok második könyvében kiemelt szálat kapott Henry, vagyis az ő
családja és a titkok, amik körülövezik. Örültem, hogy azért
az ő személyisége nem lett teljesen egybehangzó, más hasonló
sorsú könyvkarakterekével. Ezen kívül nem éreztem, hogy
folyamatosan sajnáltatja magát, ami külön plusz pont, mert még
mindig tudok potenciállal ellátott férfiként nézni rá. Az sem
általános, hogy nem tudjuk meg az egész háttérsztorit, úgyhogy
ne lepődjetek meg rajta és végre Liv is tudott annyiban reálisan
gondolkodni, hogy nem tűrte szó nélkül Henry kis... akcióit.
Szereplőknél
maradva el kell mondjam, hogy Kerstin borzasztóan ért a
személyiségbeli plot-twistekhez. Nem akarok spoilerezni, de senkit
nem ismerhetsz ki eléggé nála, mert tud meglepetéseket okozni.
Olvastam már egy s mást de még nekem is tátva maradt a szám.
 |
| Ilyen színesben milyen jól néz ki! Ebből már annyira tippelnék, hogy lányé a blog. Hacsak nem egy fiú aki át akar vágni mindenkit. Grr... |
Lassan megtudhatnánk azt is, hogy ki van a Tittle-Tattle blog mögött. Legalábbis én nagyon kíváncsi vagyok, mert semmi tippem nincs! Lehet, hogy én vagyok korlátolt, de az eddigiek közül, senkiről sem gondolnám, hogy ő Secrecy.
Egyet
nem szabad még figyelmen kívül hagyni ennél a sorozatnál: hogy ez
inkább egy mese, sok elgondolkodtató dolog nincs benne. A sima
kikapcsolódáshoz tökéletes, de annak nem ajánlom, aki
mélyenszántó gondolatokat keres egy olvasmányban.
Csillagozás: 4,5/5
Ajánlom... azoknak, akik egy humoros, kikapcsoló könyvre vágynak egy olyan, mienkhez hasonlatos világban, amiben különösen jó érzés lesz elmerülni. Ezt garantálom!
~Dia
