ÉRTÉKELÉS - Val McDermid: A szirének éneke
Szerző: Val McDermid
Cím: A szirének éneke
Kiadás éve: 2010
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 510 oldal
Műfaj: krimi, thriller
Eredeti cím: The Mermaids Singing
Heteknek
kellett eltelnie ahhoz, hogy én erről a könyvről írni tudjak.
Annyira beteg, annyira undorító, annyira fantasztikus, annyira
lenyűgöző volt, hogy ezt képtelen voltam az én csöpp agyammal
feldolgozni.
Azt
tudni kell rólam, hogy krimiben, nekem az egy és örök etalon
Agatha Christie. Én mindenkit hozzá viszonyítok és Úristen, ha
belegondolok, hogy ezekkel a modern kori vívmányokkal miket tudott
volna kezdeni...
Na
de térjünk vissza A szirének énekéhez.
Az
egyik nagy problémám itt is az volt, ami a mostani krimikkel
általában. Lehet, hogy én fogok ki ilyen szempontból
selejteseket, de borzasztóan sok karaktert vonultat fel, akiknek
csak titulusa van, személyisége nincs, és a könyv felénél még
mindig nem tudom, hogy kicsoda vagy kinek a beosztottja/főnöke. A
főbb szereplők (Tony, Carol, Handy Andy, Brandon) jellemrajzai
rendben voltak, de ezt a teljes rendőrségi szereplőbemutatást
hanyagolhatnák az írók/írónők.
 |
| A képen: Val McDermid (Mielőtt bárki megkérdezné, ő egy nő.) |
E
mellett viszont valami olyan élményt kaptam, ami egy életre
beleitta magát az agyamba, és nagyon haragszom az Ulpius-ra, hogy
ezt a könyvet anno nem reklámozták. Manapság fillérekért
árulják, pedig egy jó marketinggel valami botrányos és
polgárpukkasztót kaphattunk volna az arcunkba. Már a Szürke előtt
is.
Az
összes maradék magyar kiadóra pedig azért haragszom, mert nem
fordítanak figyelmet a Tony Hill & Carol Jordan sorozatnak. Az
írónő valami olyan hihetetlen mélységig megy bele a
sorozatgyilkos elméjébe, hogy azt hiszem nem szívesen találkoznék
vele a való életben.
A
pszichológiai eszmefuttatások, hogy mennyire ki lehet ismerni
valakit a gyilkolása alapján, milyen részletes leírást lehet
összeállítani róla... Nagyon remélem, hogy ez manapság tényleg
így működik és a rendőrség elismeri a profilalkotók munkáját.
Az
az ijesztő ebben a könyvben, hogy azok a fantazmagóriák jelennek
meg a papíron, amiket akár mi mindannyian is végiggondolunk,
amikor elhappolják előlünk egy munkahelyi pozíciót, megcsalnak
minket, vagy elütik a kiskutyánkat. Handy Andy azt váltja valóra,
amit senki más nem mer. Ilyen szépséges eszközökkel:
Utat
enged az ösztöneinek. Lehet, hogy ez most elég pszichopatán
hangzik, de szerintem bárki elolvassa a könyvet, legalább egy
egészen kis részében igazat fog adni neki.
Nem
mondom, hogy nem voltak benne kiszámítható csavarok, de volt hogy
engem is el lehetett vinni más irányba. Végletekig volt fokozva a
feszültség, és a vége robbant. Nem fogom elspoilerezni, de az
utolsó oldalon csak kapkodtam a fejem és pislogtam. Nem a
végkifejlet volt ütős, hanem a lezárás.
Csillagozás: 4/5
Ajánlom... azoknak, akik szeretnének elmerülni a sorozatgyilkosok lélektanában. Azért nem árt, ha bírjátok a vért és a gusztustalan csonkításokat.
~Dia
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés