ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ - Pepe Toth dedikálása



Sziasztok molyok! :)
Egy élménybeszámolóval készültem nektek ma, méghozzá Pepe Toth dedikálásáról. Bizony, én is ott voltam ám - csak éppenséggel dolgoztam, én voltam az egyik rendező. :)
Na lássuk csak, hogyan is alakult ez az izgalmasnak ígérkező nap!

Emlékszem, késve indultam el otthonról, de még így is sikerült beérnem a megbeszélt találkozó időpontja előtt, ami 15:00 volt. Amikor oda tudtam verekedni magam a Pop Up Store - hoz, már nagyban kígyózott a sor, körülbelül a Lego boltnál állt a vége. Nagy bocsánatkérések közepette megpróbáltam bejutni, de ha Andi nem segít, és nem hurcibál be, biztosan kint ragadtam volna.

Amint lepakoltam, rohantunk is ki a bejáratokhoz, hogy valamennyire kordában tartsuk az időközben még hosszabbra nyúlt rajongói vonalat. Megtudtuk, hogy a legelöl várakozó személyek 12:00 óta tartózkodnak a boltnál - ez pedig azért durva, mert az egész dedikálás 16:00-kor kezdődött!

Nem sokkal a kezdés előtt már enyhén szólva tapintható volt az izgalom a levegőben, mindenki alig várta, hogy Pepe megérkezzen. Deszynek sikerült hátulról becsempésznie, de egy „kisebb” sikoly - örvény így is jelezte az érkezését - ami nem csoda, valljuk be -.

Ekkorra már kitalálták a biztonsági őrök, hogy kordonokkal vágjunk lyukakat a sorba, ahol a többi vásárló szabadon át tud kelni - aminek nem mindig láttam értelmét, mert volt olyan járókelő, aki meglátta a lyukat és inkább átment a tömegen -. Úgyhogy innentől kezdve egy helyben álltam, s igyekeztem a lehető legkedvesebben terelgetni a lányokat és fiúkat.

Hogy múlassuk az időt, mindenkivel próbáltam beszélgetni, viccelődni, és nem utolsó sorban biztatni a lányokat - meg persze a hősiesen kitartó kísérőket is -, hogy most már a „célegyenesben” vannak, s nemsokára ott fognak állni Pepe előtt.

Hatalmas öröm volt látni, hogy minden egyes rajongó, aki kijött a boltból, olyannyira boldog volt, hogy alig jutott szóhoz vagy elsírta magát örömében.
Szerencsére mi, segítők sem hiába hoztuk el a könyveinket, mi zártuk a sort. Ennek köszönhetően lehetőségünk volt pár szót váltani Pepével, és képeket készíteni.



Nagyon élveztem az egész dedikálást, egy életre szóló élmény volt, az biztos.
Elképesztően elfáradtam a nap végére, de a sok pozitív visszajelzés, amit kaptam az emberektől, Deszy kijelentése - miszerint én vagyok az ő hőse - na és persze az aláírt könyveim, a könyvjelző és a képek - bármikor végigcsinálnám újra.

Íme az én Luxen - sorozatom





És akkor lássunk pár példányt közelebbről is...







És persze ami nem maradhat ki a sorból... 
 


 ... a lehető legjobb csapat, aminek a tagja lehetek <3

~Anna

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés