ÉRTÉKELÉS - Krausz Emma : Osztálykép

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

A mai napon egy új megjelenésről írtam nektek, méghozzá a tavalyi, [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyvéről, ami mondhatni azonnal megvett magának! ^_^ Lássuk is, hogy miért! ;)
Szerző: Krausz Emma
Cím: Osztálykép
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Twister Média
Oldalszám: 256 oldal
Műfaj: Young Adult, LMBT
Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát - akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.
„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”
A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P
„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”
A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is - itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.
Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg - na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.
„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”
Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve - vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)
„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”
Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?
Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.
„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”
Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.
„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”
Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretné megtalálni a saját útját.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés