ÉRTÉKELÉS - Jane Corry : Vértestvérek

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ezen a héten nyissuk az értékeléseket egy pszichológiai thrillerrel, méghozzá egy igencsak elképesztő testvéri - nővéri - kapcsolatról szóló darabbal! Nektek van vértestvéretek? ;)

Szerző: Jane Corry
Cím: Vértestvérek
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 350 oldal
Műfaj: Pszichológiai thriller
Eredeti cím: Blood sisters
Hűha! Dupla hűha és egy triplaszaltó! Hát… én aztán mindenre számítottam, csak erre nem. Amikor posztoltam egy képet a könyvről az újdonsült Twitter profilomra, s váltottam pár szót az írónővel, még csak a történet felénél jártam, de már akkor briliánsnak tituláltam Jane munkáját. Ha tudnátok mennyire édes volt! Nemcsak kedvelte, hanem retweetelte a posztomat, és még jó olvasást is kívánt mellé. Az pedig a ráadás volt, hogy a kijelentésem után, miszerint már most nagyon élvezem a könyvét, követni is kezdett - azt hittem, leesek a székről, mikor jött az értesítés tőle. :D Na de mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy ekkortájt kezdett kialakulni egy kép a fejemben a végkifejletet illetően - mondhatni olyan szinten pofára estem, hogy még mindig keresgélem a szemüvegem darabkáit a földön. Persze csak képletesen, a szemcsim a mindenem, nélküle nem látnék az orrom hegyéig se.
„Három kicsi lány. Egy jó. Egy rossz. Egy halott.”
Tudniillik a fülszöveg csak annyit árul el, hogy három lány közül egy meghal, valamilyen okból kifolyólag - mi pedig a két élő, ma már felnőtt nővel találkozunk, méghozzá a történtek után 15 évvel. Az egyikük sérült, a másikuk pedig látszólag teljes életet él. Azt hiszem, ilyenkor automatikusan elkezd gondolkozni az ember, hogy ki halt meg, miért, és hogyan. Azután tűnik fel neki, hogy valaki más is gyanús itt, az pedig nem lehet más, mint az a személy, aki ép bőrrel megúszta ezt az egészet - ergo biztosan van valami köze a történtekhez.
„A második élet kincs. Ezt én tudom a legjobban.”
Eleinte senkiről nem tudunk semmit, az írónő a teljes tudatlanságból vezet minket szép lassan a múlt árnyai közé. Tökéletesen eléri, hogy ne tudjuk összerakni a kirakós darabkáit, és csak elméleteket gyártsunk a haláleset kimenetelét illetően, amiket aztán egymás után cáfol meg.
„Mintha a sorsom szólna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani.”
Mindezt több nézőpontból olvashatjuk, ami számomra azért jelentett „plusz pontot” az írónőnél, mert én személy szerint mindig szeretek belelátni az általuk életre keltett karakterek fejébe, és gondolataiba. Megismerhettük Alison-t, a rajztanárt, aki szerencsésen elkerülte a balesetet, és Kitty-t, az otthonban élő, beszélni képtelen túlélőt. Itt jött be a képbe egy harmadik személy a könyv leírása szerint, aki figyeli őket. Őszintén szólva, ezt kicsit megtévesztőnek érzem, egy bizonyos szempontból nézve, de erre majd Ti is rájöttök, amikor olvassátok a történetet. ;)
„Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb.”
Az igazsághoz híven, nem tudtam teljes mértékben azonosulni a főszereplőinkkel, maximum együtt éreztem velük, és kíváncsian vártam, mi lesz a következő lépésük. Ahogy haladtam az olvasással, úgy vált mindegyikük egyre érdekesebbé, és némelyikük egyre kiszámíthatóbbá.
Azonban azt meg kell hagynom, hogy az írónő remekül érti a dolgát, mert olyan fordulatokat és csavarokat produkált a cselekményvázlatban, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban. Ez a zseniális kivitelezése volt az a könyvnek, ami 100%-ig letehetetlenné változtatta, és egy percre sem hagyott unatkozni a rengeteg történés közepette.
„A művésznek kell a nyersanyag. Ez ugyanolyan elemi szükséglet, mint a levegővétel.”
Egy szó, mint száz: aki egy tökéletesen felépített, és kiszámíthatatlan pszicho-thrillerre vágyik, annak vétek lenne kihagyni Jane Corry remekművét! Egyszerűen úgy tökéletes és lenyűgöző, ahogy van.
„A szeretet logikátlan.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy rendkívüli testvéri kapcsolatra vágyik.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés