Sziasztok
molyok! :)
Ezen
a héten nyissuk az értékeléseket egy pszichológiai thrillerrel, méghozzá egy
igencsak elképesztő testvéri - nővéri
- kapcsolatról szóló darabbal! Nektek van vértestvéretek? ;)
Szerző: Jane Corry
Cím: Vértestvérek
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 350 oldal
Műfaj: Pszichológiai
thriller
Eredeti cím: Blood sisters
Hűha!
Dupla hűha és egy triplaszaltó! Hát… én aztán mindenre számítottam, csak erre
nem. Amikor posztoltam egy képet a könyvről az újdonsült Twitter profilomra, s
váltottam pár szót az írónővel, még csak a történet felénél jártam, de már
akkor briliánsnak tituláltam Jane munkáját. Ha tudnátok mennyire édes volt!
Nemcsak kedvelte, hanem retweetelte a posztomat, és még jó olvasást is kívánt
mellé. Az pedig a ráadás volt, hogy a kijelentésem után, miszerint már most
nagyon élvezem a könyvét, követni is kezdett - azt hittem, leesek a székről,
mikor jött az értesítés tőle. :D Na de mindezzel annyit szerettem volna
mondani, hogy ekkortájt kezdett kialakulni egy kép a fejemben a végkifejletet
illetően - mondhatni olyan szinten pofára estem, hogy még mindig keresgélem a
szemüvegem darabkáit a földön. Persze
csak képletesen, a szemcsim a mindenem, nélküle nem látnék az orrom hegyéig se.
„Három kicsi
lány. Egy jó. Egy rossz. Egy halott.”
Tudniillik a
fülszöveg csak annyit árul el, hogy három lány közül egy meghal, valamilyen
okból kifolyólag - mi pedig a két élő, ma már felnőtt nővel találkozunk,
méghozzá a történtek után 15 évvel. Az egyikük sérült, a másikuk pedig látszólag
teljes életet él. Azt hiszem, ilyenkor automatikusan elkezd gondolkozni az
ember, hogy ki halt meg, miért, és hogyan. Azután tűnik fel neki, hogy valaki
más is gyanús itt, az pedig nem lehet más, mint az a személy, aki ép bőrrel
megúszta ezt az egészet - ergo biztosan van valami köze a történtekhez.
„A második élet
kincs. Ezt én tudom a legjobban.”
Eleinte senkiről
nem tudunk semmit, az írónő a teljes tudatlanságból vezet minket szép lassan a
múlt árnyai közé. Tökéletesen eléri, hogy ne tudjuk összerakni a kirakós
darabkáit, és csak elméleteket gyártsunk a haláleset kimenetelét illetően,
amiket aztán egymás után cáfol meg.
„Mintha
a sorsom szólna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani.”
Mindezt több
nézőpontból olvashatjuk, ami számomra azért jelentett „plusz pontot” az írónőnél, mert én személy szerint mindig szeretek
belelátni az általuk életre keltett karakterek fejébe, és gondolataiba. Megismerhettük
Alison-t, a rajztanárt, aki szerencsésen elkerülte a balesetet, és Kitty-t, az
otthonban élő, beszélni képtelen túlélőt. Itt jött be a képbe egy harmadik
személy a könyv leírása szerint, aki figyeli őket. Őszintén szólva, ezt kicsit
megtévesztőnek érzem, egy bizonyos szempontból nézve, de erre majd Ti is
rájöttök, amikor olvassátok a történetet. ;)
„Ahogy a kín és
a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is
veszélyesebb.”
Az igazsághoz
híven, nem tudtam teljes mértékben azonosulni a főszereplőinkkel, maximum
együtt éreztem velük, és kíváncsian vártam, mi lesz a következő lépésük. Ahogy
haladtam az olvasással, úgy vált mindegyikük egyre érdekesebbé, és némelyikük
egyre kiszámíthatóbbá.
Azonban
azt meg kell hagynom, hogy az írónő remekül érti a dolgát, mert olyan
fordulatokat és csavarokat produkált a cselekményvázlatban, hogy csak néztem,
mint Rozi a moziban. Ez a zseniális kivitelezése volt az a könyvnek, ami
100%-ig letehetetlenné változtatta, és egy percre sem hagyott unatkozni a
rengeteg történés közepette.
„A művésznek
kell a nyersanyag. Ez ugyanolyan elemi szükséglet, mint a levegővétel.”
Egy szó, mint
száz: aki egy tökéletesen felépített, és kiszámíthatatlan pszicho-thrillerre
vágyik, annak vétek lenne kihagyni Jane Corry remekművét! Egyszerűen úgy tökéletes
és lenyűgöző, ahogy van.
„A szeretet logikátlan.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek,
aki egy rendkívüli testvéri kapcsolatra vágyik.
~Anna
