ÉRTÉKELÉS - Barczikay Lilla : Szobortánc

Sziasztok molyok! :)

Végre-valahára újra egy értékeléssel érkeztem nektek! Nemrég fejeztem be egy eszméletlen könyv olvasását, aminek az élményét mindenképp szeretném Veletek is megosztani. :)

Szerző: Barczikay Lilla
Cím: Szobortánc
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ad Librum
Oldalszám: 160 oldal
Műfaj: Kortárs, fantasy, misztikus
Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz! Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül - felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?
„Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?”
Jól van, megpróbálom az elején elkezdeni az egészet:
Ahogy a fülszöveg előre sejteti, két síkon fut az egész könyv, ami igazából csak egy plusz izgalmi faktort ad az összképnek - mindig akkor tudnánk meg valamilyen újdonságot, vagy akkor kapnánk egy elhintett információmorzsát, amikor átváltunk a másik nézőpontra. Ennek köszönhetően az olvasók garantáltan falni fogják az oldalakat, sőt! Saját magamból kiindulva mondom ezt, mivel az én kíváncsiságom és a vágyam is csak egyre nőtt, hogy megtudjam, mi a csuda folyik itt, mert hasonlóan nehéz volt összerakosgatnom a kirakós darabjait, mint az egyik főbb szereplőnknek - na de róla majd később mesélek. ;)
„Arra tanították, hogy érje be sejtelmekkel, mert azok illékonyabbak a tényeknél.”
Az idegen, aki az utcákon lépdel, képes megtáncoltatni a szobrokat. Az árny, aki az éjszakában suhan, hidegvérrel öl, csak hogy érezzen valamit. Ennek a két személynek pedig sokkal több köze van egymáshoz, mint azt gondolnánk.
Az elfeledett lánynak meg kell birkóznia a családjával, és a gyűlölettel teli bátyja nem könnyíti meg a dolgát. Az egyetlen reménye Keith, aki mit sem tud róla, és békítő félként áll ő és a bátyja közé.
„Megtanulta, hogy először a benne lapuló gonoszt kell legyőznie.”
A gyilkosnak azért kell küzdenie, hogy érezzen. Az üresség ellen harcol, nap, mint nap, és tudja; bármelyik pillanat az utolsó lehet. Csakis az ösztönei hajtják előre, de mi történik akkor, ha már ezek sem tudják éltetni?
„Érezni akart, érezni, ahogy az adrenalin keresztülszáguld a testén, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni az élvezettől, ahogy a lába ég a futástól, ahogy a bőrén végigfolyik valakinek az életadó, meleg vére. Minden porcikája, minden idegszála érzésekért sikoltozott. (…) Akart valamit, bármit, ami elűzi fejéből az ürességet.”
Azt hiszem, mind a két karakterünk elég érdekességjegyet hordoz magában, ami már alapjaiban véve egy nem mindennapi történetet ígér, arról nem is beszélve, hogy számomra az volt a legkülönlegesebb, ahogyan kettejük sorsa egybefonódott, és még több izgalmat csempészett ezzel az írónő a könyvébe.
Attól azonban sajnos nem tudok eltekinteni, hogy néhol „tipikus” filmes/klisés leírások vagy mondatok hangzottak el. Ezek minimálisan rontottak az olvasási élményemen, de ettől eltekintve semmilyen zavaró tényező nincs jelen a regényben.
„Nem tudta mivel felrázni magát.
Nem tudott megszökni.
Nem tudott vadászni.
Teltek a napok. A lány elvesztette az időérzékét.
Már nem volt miben reménykedni. Nem tudott mire várni.
Csak sodródott és várta, hogy vége legyen.”
A rengeteg izgalmas jelenet és a megannyi titok közt lavírozva egy olyan könyvet olvashattam Lillától, ami egyszerre adott meg nekem mindent, és hagyott bennem egy hatalmas, tátongó űrt.
Az írónő elképesztő fantáziával lett megáldva, s higgyetek nekem, akkora öröm volt egy egyedülálló alapkoncepción nyugvó fantasztikus-misztikus kötetet olvasni! Ráadásul egy magyar szerző tollából!
Úgyhogy kedves molyok, ha kíváncsiak vagytok, milyen lehet, ha a szobrok életre kelnek körülöttetek, és nem rettentek vissza a kínzó várakozástól, ami a felsejlő titkok megfejtését illeti, vessétek bele magatokat ebbe a könyvbe! Felejthetetlen élmény lesz, azt én is garantálom. ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egyszerre vágyik valami eredetire és hátborzongatóra.
~Anna

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés