Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Klodette kihívott a saját készítésű Cluedo Book Tagjére, ami a bejegyzését elolvasva nagyon izgalmasnak tűnik, úgyhogy örömmel töltöm ki, köszönöm innen is a felkérést! Klodette, valami fantasztikusat alkottál! ^^

1. Miss Scarlett - A végzet asszonya - Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad
Húha, ezt viszonylag sok könyvre tudnám mondani, ez nem fair! :o
Talán Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség c. könyve lenne a nyerő, ami kívül és belül is keserédesen gyönyörű.

2. Mrs. Peacock - A társasági asszony - Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül elég jól kiforrta magát és most már bármikor újraolvasnád
Fern Michaels - Kesztyűs kézzel c. regényére számomra ez hatványozottan igaz, nem is kicsit tetszett az, amit az írónő kihozott ebből a történetből!
Full House Bob Saget GIF from Fullhouse GIFs

3. Plum professzor - A szellem embere - Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája
Hm… Szerintem általánosságban az ilyen könyveket szeretem olvasni, de amire eddig talán a legjobban illett ez a jelzőkből álló „egyveleg”, az Josh Malerman - Ház a tó mélyén c. remekműve. Olvassátok csak bátran! ;)
4. Mustard ezredes - Az alfahím - Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted
Még mindig Naomi Novik könyve, a Rengeteg a megfelelő válasz ide… :’D
5. Green atya - Az aranyifjú - Egy könyv, ami nem az, aminek látszik (értsd: sokkal több van benne és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna)
Hm, én gonosz leszek, és ezt kétféleképp értelmezem: negatív és pozitív értelemben. ;) Negatív értelemben a már fentebb emlegetett Rengeteg, pozitív értelemben pedig R. Kelényi Angelika - A grófnő árnyékában (Az ártatlan 1.) c. kötete viszi a prímet. :)
Wow Sponge Bob GIF from Wow GIFs

6. Dr. Orchid - A zseni - Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett
Ez egyértelműen Bessenyei Gábor eddigi két regénye, Az Olimposz legyőzése trilóga első és második része - az utolsó még várat magára, de már most alig várom, hogy olvashassam! ^^
Elmer Sheep GIF from Elmer GIFs

7. Dr. Black - A méltatlanul elfeledett áldozat - Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad és valamiért mindig emlékezni fogsz rá
Kathy Reichs Virals sorozata. Mindkét kötetet olvastam és mindkettőt a szívembe zártam. Egyszerre izgalmas, misztikus, fantasy elemekkel tarkított, s nem utolsó sorban remek karakterekkel megáldott történetek, amiket az írónő fantasztikus humora koronáz meg. :D
8. Cluedo - A klasszikus rejtélyek játéka - A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved
Krimi: Kesztyűs kézzel
Nyomozós: Elfojtott sikoly
Misztikus: Ház a tó mélyén
Kihívottjaim: Petra, sw34, RVivi, Gabriella Eld, Deidra Nicthea, Ana, Dorka, Réta, Julcsi és Hikari^^
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Jól látjátok, újból egy értékeléssel érkezem! ;) Ezúttal Dohoczki Máté könyve lesz terítéken, figyeljetek csak! :P
Szerző: Dohoczki Máté
Cím: Tiszta kézzel
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Colorcom Média
Oldalszám: 192 oldal
Műfaj: Horror, misztikus, fantasy
Hűha, nem is tudom, hol kezdjem, tudom, talán az elején, ugyanis nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Bízok benne, hogy az őszinte véleményemet teljes mértékben építő jelleggel, szépen meg tudom fogalmazni, kiemelve, hogy számomra mi volt negatív és teljes mértékben pozitív a Tiszta kézzel-ben.
„Valamiben meg kell halni, ez volt a jelmondatom, és megkentem a második szelet nutellás kenyeret.”
Kezdjük is az alaptörténettel: a főszereplőnk egy 17 éves fiú, Szabolcs, aki elég szépen belekóstol a fekete mágiába, aminek eredményeképp randira hívhatja a kiszemelt lányt. Valljuk be, azért ez egy elég extrém módszer… :D Ettől kicsit eltekintve én kétféleképp értelmeztem Szabi tettét tessék, láthatjátok, hogy agyamra ment a sok műelemzés… :
1, annyira kétségbeesett, mondhatni megkeseredett, hogy már nem lát más megoldást arra, hogy ez sikerüljön
2, túl kíváncsi, és nem bírja ki, hogy ne próbálkozzon meg vele, hátha ez tud neki valamilyen kapaszkodót nyújtani
Na most, mivel sajnálatos módon, de én női logikával, fejjel, buksival gondolkozok elvégre nőből vagyok, vagy mifene nem preferálnám ezt a megoldást, akkor viszont hol lenne ez az érdekfeszítő történet?
Miután a főhősünk sikerrel jár, kezdődhetnek is a galibák, de csak csendben, szépen lassan, hogy ne legyenek feltűnőek, és tökéletesen megtévesszék az olvasót - ez egy nagyon szép húzás volt az írótól, azt hiszem, nálam ez lett az egyik fő erőssége.
„Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor ráébred az élet értelmére; valakinél korábban, valakinél később.”
Ezek után méltán állíthatom, hogy Máté nem kevés fantáziával van megáldva, és ezt tudja is kamatoztatni, ráadásul nem is akármilyen módon!
A cselekmények néhol meglepő gyorsasággal követik egymást, így az ember csak kapkodja a fejét, és beleveszik a történések sűrűségébe. Egyedül egyetlen bizonyos „rész” volt a regényben, ahol érzetre kissé ellaposodott az alapötlet ami mellesleg nekem nagyon tetszik, félreértés ne essék, de visszagondolva ezt tekinthetjük egy afféle lelki-tréningnek, ami felkészít minket az ez után következő morbidabb, sötétebb folytatásra, aminek köszönhetően a horror jelző is helyet kapott a könyv Molyos adatlapján.
„Teljesen más emberként feküdtem le, mint ahogy felkeltem.”
Az elbeszélés stílusával ugyancsak gondban vagyok, ugyanis ezzel kapcsolatban volt szerintem a legtöbb ellentmondás bennem. Eleinte akadt pár olyan rész, ahol erőltetettnek éreztem ezt a tini - szlenget még akkor is, ha nem vagyok fiú; azért hímnemű osztálytársaim még nekem is vannak! , de a későbbiekben ez fokozatosan javult, úgyhogy Máté sikeresen meggyőzött arról, hogy érti ám a dolgát, és nem szabad elbizonytalanodni ezt illetően.
„Egy újabb szakaszhoz ért az életem, semmi sem állhat az utamba.”
Minden akkor lesz úgy istenigazából izgalmas és feszültséggel teli, amikor egyre több szokatlanság történik, s folyamatosan rohanunk valami végzetesen durva és véres végkifejlet felé. A szereplőink a maguk tipikus tinédzser módján viselkednek, s teljesen eltérő módokon reagálnak az apránként elhintett furcsaságokra, amik végül teljes egésszé válva hoznak majd számukra magyarázatot arra, mégis mi a fene válthatta ki ezt a teljes őrültséget - vagy ha úgy tetszik káoszt, egy átlagos, 17 éves fiú életében.
„Úgy léptem ki az épületből, hogy tudtam, újra szembe kell néznem a múlttal, és önmagammal is.”
Úgyhogy összességében kedves olvasóim, egy kissé ellentétes érzéseket kiváltó regényt kapunk Dohoczki Mátétól, ami nem kevés vívódás és ellentmondás elé állít minket; ugyanis Szabinak köszönhetően kiderül, hogy mindenkinek meg kell küzdenie a saját démonjaival ahhoz, hogy ráleljen az őszinte, felhőtlen boldogságra.
„A testünk csak egy kapszula, ami bent tartja a fájdalmat. Amint meghalunk, kiszabadul, hogy keressen magának egy újabb áldozatot.”
Csillagozás: 3,5 - 4  / 5
Ajánlom… azoknak, akik azt szeretik igazán, ha az izgalom a végkifejlet felé haladva éri el a csúcspontját, s képes szembenézni a benne lakozó sötét oldallal.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek, ma hozzám is megérkezett életem első Book A Sloth Club doboza, amit ezúton is szeretnék megköszönni a BASC csapatának! :)
Kíváncsiak vagytok, mi lapult a januári példányban? ;)
SPOILERVESZÉLY!
Csak akkor olvassatok tovább, ha nem bánjátok, hogy ezennel hivatalosan is lerántom a leplet a tartalomról! Továbbá ne feledjétek, hogy ítélkezni csak az ismerőseim, a többi vásárló véleménye és az eddigi képek alapján tudok!
Szóval nézzük is, miket rejtegetett számunkra ez a cuki lajhár:


Miután kibontottam a csomagolást, egyből egy szépséges lap került elő, az egyik oldalán angol idézettel, amit magyarul is elolvashattunk alatta, a másikon pedig a doboz leírásával.


A Fantasy Hősnők jelző a Dream Válogatás gondozásában megjelent új Alwyn Hamilton könyvet rejtette, amivel nem keveset szemezgettem már akkor, amikor külföldön megjelent - sajnos a borító nem az eredeti, de a mienk szépen tükrözi a fülszövegben felsejlő Amani külsejét.


Az írónő levele szerintem nagyon aranyos volt, kíváncsian várom, milyen lesz a sivatagban kalandozni a két emlegetett szereplővel. :)
A könyvhöz tartozik egy meseszép könyvjelző, ami az eredeti borító elemeit eleveníti meg, és SoSo keze munkája, ahogyan a hasonlóan gyönyörűséges Hermione fanart is - drága SoSo, ha olvasod a posztot, innen is üzenem, hogy újfent elképesztőeket alkottál! Ezek mellett lapult még egy Kildarás könyvjelző, és egy BASC - os, mágneses mini-naptár is. Muhaha, mindjárt le is támadom vele a hűtőt.

Utánuk a matricákat vettem észre, a Trónok harca szereplőivel díszített jegyzetfüzettel együtt. Sajnos Martin bácsi sorozata még várat magára, de ígérem a nyáron, a remélhetőleg sikeres érettségim után nem kíméllek Titeket tőle a blogon! ;)
Utolsóként a vászontáskát és a Funko Pop kulcstartót fedeztem fel, ami nem mást ábrázol, mint a Harry Potter könyvek Hermione karakterét. Hermione Forever <3
Na de jöjjön a „feketeleves”, akarom mondani az őszinte véleményem, illetve az első benyomásom a dobozról.
Direkt beszéltem nem egy ismerősömmel, aki már korábban is rendelt vagy kapott ilyen meglepetést, megnézegettem a képeket is az eddigi darabokról, és egy kicsit csalódottan állapítottam meg, hogy a januári példány valamilyen oknál fogva szegényesebbre sikeredett, mint az előzőek

Az is szóba került, hogy a legtöbb plusz „meglepi” valamilyen papír-írószer kellék, vagy szimplán papír alapú, és egyből jött a párhuzam a Könyvmolyképző Reader Surprise Luxury dobozával, amit szintén mondhatni ajándékba kaptam, miszerint sok a hasonlóság. Visszagondolva, és kicsit jobban megerőltetve az agyamat, van ebben valami, a korábbi instagramos bejegyzéseket elnézegetve, tényleg hiányérzete támadhat azoknak, akik már a kezdetektől fogva aktív tagok/előrendelők, hogy hol marad egy kis tea? Vagy némi csoki? Ajakápoló vagy egy jópofa fürdőbomba?
Ahogy elnéztem, most tényleg a papír alapú ajándékok domináltak, így az jutott eszembe, hogy:
~     esetleg több kézműves könyvjelzővel és/vagy fanarttal,
~     ugyanígy több matricával, s még több hősnővel
~     egy kicsit nagyobb (akár alakra, akár vastagságra gondolva) jegyzetfüzettel, nem feltétlenül üres lapokkal, habár így már biztos, hogy ez lesz az új rajzos füzetem ;), és akár egy híres könyves hősnő idézetével az első oldalon
lehetett volna mindezt kompenzálni.
A vászontáska nekem nagyon tetszik, főleg a rajta levő idézet! *.* Mint ahogyan az már korábban kiderült, nagy táska-kedvelő vagyok, így eggyel többet tudhatok a szép kis gyűjteményemben. :D Ráadásul az anyukám is le szeretne csapni rá, ez pedig már jelent valamit! :’D Azonban azt sajnálom, hogy csak az egyik oldalán van minta, így a másik olyan üresnek érződik. :/
Esetleg egy-két motívumot el tudtam volna képzelni oda is, ami illik az idézethez:
~     akár csak egy nyitott vagy bármilyen pózban/helyzetben levő könyv
~     a BASC logója sem nézett volna ki rosszul, hasonlóan megszerkesztve, mint a karácsonyi doboznál, csak könyvekkel vagy szívekkel körülvéve
de biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal jobb ötletekkel is elő tud rukkolni a lajháros csapat. :)
A kulcstartó volt nálam az abszolút befutó! Mindig is szerettem volna egyet, és az csak a ráadás, hogy HP-s darabra fájt a fogam és Hermione-t kaptam… :D Azt hiszem, ezzel nagy szerencsém volt. :) Újfent. :D
Viszont ehhez kapcsolódóan lehetett volna még „a hősnők kedvenc nasijai” címen minden ízű drazsét, csokibékát, vagy hasonlót csempészni a többi dolog mellé - azt biztosan tudom, hogy a Harry Potter világból már rengeteg édességet, ételt, italt megvalósítottak, szóval elviekben nem lett volna kivitelezhetetlen egy ilyen elképzelés sem. Ó, és higgyétek el, hogy ez nekem most teljesen hirtelen ugrott be, mint amikor a rajzfilmekben felgyullad a szereplők feje felett a villanykörte. :’D

Ettől függetlenül összességében azt gondolom, hogy még ha a korábbi/régebbi vásárlók nem is érezték az igazinak a mostani meglepetés dobozukat, amit meg tudok érteni, az eddig hallottakból/látottakból, én azt gondolom, hogy akkor is megéri továbbra is rendelőnek maradni!
Hogy miért? Azért, mert a Book A Sloth Club csapata rendkívül a szívén viseli a vásárlóik véleményét, az igényeiket, s igyekeznek a lehető legjobbat kihozni a termékükből, még ha változtatniuk vagy fejleszteniük is kell emiatt a tartalmat. Akár a fentebb leírtakhoz hasonló módon, vagy más, még ennél sokkal kreatívabb megoldásokkal. :)
Ha úgy érezték a megrendelők, hogy nem elégedettek az ár-érték aránnyal, vagy a dobozban levő meglepetésekkel, esetleg bármi mással, a csapat nyitott arra, hogy meghallgassa a saját elképzeléseinket, a véleményeinket, és tudtommal nem egy javaslatot fogadtak meg, amiket Ti illetve Mi írtunk meg nekik. Ez már jól hangzik, nemde? ;)
Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget, bízok benne, hogy a későbbiekben is írhatok nektek a cuki lajháros meglepetés dobozról! :)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A mai napon egy igazán érdekes szerelmi hullámvasútról írtam nektek - Ti mit tennétek, ha saját magatok képeznétek akadályt a boldogságotok útjában?

Szerző: Veda Sylver
Cím: Törékeny boldogság
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Gyémántfelhő Kiadó
Oldalszám: 332 oldal
Műfaj: Kortárs, romantikus
Ó, ha tudnátok mennyi meglepetést tartogatott nekem az írónő az olvasás során… azt hittem, hogy egy teljesen egyszerű, átlagos szerelmi történetet kaptam a kezembe, de szépen meg lettem tévesztve - el is árulom, miért, figyeljetek csak! ;)
Minden azzal kezdődik, hogy a fülszövegben is emlegetett főszereplőink első látásra egymásra találnak, és a be nem vallott vonzalom már ott is lebeg köztük, mint egy elszakíthatatlan kötelék. Azonban korántsem ilyen egyszerű a helyzetük, a korkülönbség mellett nem egy tényező nehezíti meg a tökéletes mindennapokra való törekvésüket.
„Láttam a tekintetén, a mozdulatain, még a lélegzetvételén is, mennyire nem közömbös iránta. Érdekes, hogy az ember milyen jól átlátja mások szerelmi életét, de ha a sajátjáról van szó, csődöt mond.”
Mint azt megtudjuk, a tökéletes férfijelöltünk, Matt, egy sikeres és gazdag személyiség, és a fő-főszereplőnk, Becca csak felbolydítja az életét - de azt mindenestül! Ismerős, amikor egy fiatal, szeleburdi lány és a kiegyensúlyozott felnőtt egymásba szeret? Erre tökéletes példa a mi két karakterünk, de higgyetek nekem, a látszat nagyon sokszor csal… Mint például jelen esetben is…
„A madarakat figyeltem, ahogy a kezdődő tavaszt ünnepelve énekeltek és kergetőztek a lombok között. Irigyeltem őket, a boldogságukat, a szabadságukat. Én is szívesen elszálltam volna egy messzi vidékre, magam mögött hagyva az emlékeimet.”
Mindkettejüknek akad elég titkolnivalója a múltját illetően, ami nem kevés problémát szül nekik. Az egyiküknek változnia kell, hogy bebizonyítsa, komolyan gondolja a kapcsolatukat, a másiknak pedig elhinni, hogy neki is kijár a boldogságból.
„A kapcsolatunk minden nehézsége ellenére rá kellett jönnöm, hogy ő jelenti számomra az igazi boldogságot az életben.”
A cselekmények egymásutánja egy olyan elképesztő érzelmi hullámvasútra ültet fel minket, amiből nem lehet csak úgy kiszállni. Egyszerűen csak olvasni és olvasni szeretnéd tovább a történéseket, hogy az írónő újból és újból meglephessen.
„Igazából bármi boldoggá tett volna, ami az életről, és nem a halálról szól.”
A karakterek a mindennapokból lettek kiragadva, és ahogyan én ítélem meg, a személyiségük tökéletesen visszaadta azt, hogy milyenek a mai, korunkbeli fiatal felnőttek. Személy szerint meg tudtam érteni Rebeccát, de olykor legszívesebben a falba vertem volna a fejemet, mivel tisztában voltam azzal, hogy tipikus „hisztis tinédzser” módjára viselkedik.
A barátnői, Kate és Audrey próbálták az arany középút felé terelni, de ahogyan az lenni szokott, inkább a saját feje után ment - habár ki nem cselekedett így egyszer sem az életben?
Ne aggódjatok, a jófiúnk sem éppen a megfelelő döntéseiről híres, de hát két ember kell egy kapcsolathoz, nemde…?
„Attól félek, én nem lennék elég jó neked, ha az ő szemükkel látnál.”
Ez a történet megmutatja, milyen, ha két ember ténylegesen, mindent elsöprő szerelmet érez egymás iránt, és ez mi mindenre képes. Becca és Matt kapcsolata a példa arra, hogy milyen megpróbáltatásokkal jár elfelejteni a múltat, s újrakezdeni a jelent, hogy egy szebb és reménytelibb élet felé nyithassunk.
„Azon elmélkedtem, vajon miért van az, hogy egy cseppnyi boldogságért is hatalmas árat kell fizetni?”
Természetesen akad egy-két „hiba”, ami betudható annak, hogy ez Véda első könyve, de biztos vagyok abban, hogy ha továbbra is ezen az úton halad, elképesztő regényeket fogunk még olvasni Tőle!
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… minden romantikus léleknek! Még ha úgy is érzitek, hogy a szíveteket millió darabra tépik olvasás közben, ne feledjétek, hogy mindig van remény.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek, ma egy igazán különleges interjúval érkeztem nektek, ugyanis Nagy Judit felelt a kérdéseimre, a pánikbetegeknek szóló könyvével kapcsolatban. Olvassátok, csak amit írt, nem mindenki áld meg ilyen tartalmas válaszokkal. ;)
1. Mikor érezted azt, hogy össze kellene foglalni a tapasztalataidat a pánikkal kapcsolatban?
Azt hiszem már régóta sejtettem, hogy az írás segíthet, mégis, csak hosszú idő múlva „léptem a tettek mezejére”. Sokszor az ember tudja, hogy bele kéne kezdenie valami új, nagyobb horderejű feladat elvégzésébe, például ideje lenne készülni a felvételi vizsgára, elkezdeni fogyókúrázni, sportolni, megtanulni egy idegen nyelvet vagy esetleg végre megírni azt a bizonyos önéletrajzot, ami akár belépő lehet egy másik munkahelyre, valamiért egy ideig mégis halogatja a cselekvést. Talán mert bizonytalan, nem mer belevágni, nincs elég önbizalma, időhiányban szenved, vagy egyszerűen csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Ha az elhatározás elég komoly és egy ideje már ott motoszkál a fejünkben, egyszer csak mégis belevágunk.
De hogy a kérdésre válaszoljak, amikor nem csak azt éreztem, hogy össze kellene foglalni a tapasztalatokat, hanem bele is kezdtem az írásba, nagyon elkeseredett és magányos voltam. Mivel nem vagyok és nem is voltam abban a helyzetben, hogy magamat sajnálva bármiféle elkeseredettségnek alárendelhessem magam, tovább kellett haladnom a problémamegoldás útján. Közben megtapasztaltam, hogy az írás jó társ. Bármit, amit csak gondolsz, papírra vethetsz. Egy darab fehér papír előtt igazán nincs mit titkolnod, nyugodtan „kipakolhatsz” és közben magadat is szembesíted a tényekkel.
2. Mi késztetett erre a lépésre?
Nagyon egyszerű. Eszközt kerestem a pánik ellen. Mindenféle dolog érdekelt és mindent kiakartam próbálni, ami csak egy kis eséllyel is kecsegtethet. Amikor elkezdtem az írást, már egy ideje jól ismertem a pánikot. Sok mindent próbáltam ellene, de valahogy nem akart békén hagyni.
Gyorsan rájöttem, hogy az írás hasznos és nem utolsó sorban élvezem is.
Az írás gyógyító hatását tudományosan bizonyították. Én ezt csak alátámasztani tudom. Ha rá tudjuk venni magunkat, hogy kiírjuk magunkból, mit is gondolunk valójában, egy idő után rájövünk, hogy írni igenis jó. Amikor valamiről „csak úgy” gondolkozunk, a gondolataink egy idő után elkalandoznak, a végén már el is felejtettük, honnan indult az egész gondolkozósdi. Az írás alkalmassá tesz arra, hogy a gondolatainkat összegezzük, strukturáljuk, átláthatóvá tegyük. Csak egy nagyon egyszerű példa, amikor bevásárló listát készítünk. Ha lista nélkül megyünk a hétvégi nagy bevásárlásra, előfordulhat, hogy egy-két fontos vagy kevésbé fontos dolog lemarad a listáról. Ha a gondolatainkat összeszedjük és papíron összegezzük a főzéshez szükséges hozzávalókat, jóval kisebb a hibázás lehetősége.
Az írás kényszerít arra, hogy bizonyos dolgokról gondolkodjunk és megfogalmazzunk valamit. És bizony, ha egy adott témával kapcsolatban kötelezően elkezdünk gondolkozni, akár csodás felfedezéseket is tehetünk.
Az írás - a gondolatokkal ellentétben – kötelezettséget von maga után: ha egyszer valamit leírunk, nyomatékot adunk annak, amit gondolunk és kitűzünk magunk elé.
3. Már a kezdetektől fogva könyvnek szántad a soraidat, vagy más elképzelésekkel indult ez az ötlet?
Egyáltalán nem. Az írás először csak napló céllal indult, csakis és kizárólag saját magamnak. Nyilvánosságról ekkor még szó sem volt, ennek a gondolata meg sem fordult a fejemben.
Aztán rájöttem, hogy amit leírtam jó, hasznos, eredményes, bevált. Az egész alapja a szakirodalmakban is hirdetett technikák megismertetése sok-sok egyszerű, könnyen érthető, gyakorlati példán keresztül. Másrészt a világ, sajnos, tele van magányos pánikosokkal, akiket a pánikipar nem kímél, betegségtudattal, reménytelenséggel és gyógyszerekkel töm, és akik ugyanakkor szerintem képesek lennének önmagukra támaszkodva kis segítséggel, de talpra állni.
A pánikból kivezető út nemcsak hosszú, de meglehetősen nehéz, és gyötrelmes is, sok önfegyelmet és alázatot kíván. De végig lehet járni! Cserébe talán sok-sokévnyi sikertelen próbálkozás után, az alagút végén ott a fény. A fény felé haladva egyre határozottabban látszik a megoldás, élvezhető a siker, legyőzhetőek a korlátok, és újra kinyílik mindenki számára a világ. Amikor a magamfajta szerencse fia rátalál a saját, pokolból kivezető útjára, egy idő után egyre világosabban látja, merre kell mennie, és mit kell tennie, nemcsak hogy saját magát, de sorstársait is győzelemre segítse. Csakis így nyerhet értelmet az életében miden szenvedés, zsákutcába torkolló próbálkozás, kudarc és szűnni nem akaró magány…
4. Miért gondoltad jónak, hogy ennyire megnyílsz az olvasók felé? Tartottál attól, hogyan fog ez elsülni?
Az, hogy a könyv megjelentetésének, egyenes és természetes következménye, hogy az emberek, így a közvetlen környezetem előtt is kitárulkozom és tulajdonképpen egy „új oldalammal mutatkozom be”, először – amikor hirtelen fejest ugrottam a dologba – nem érdekelt. Szerintem, egész egyszerűen nem jutott el a tudatomig. Mielőtt a kiadóval a szerződést aláírtam volna, már kezdtek kétes, tétova gondolataim lenni, valóban kell-e ez nekem. Aztán úgy véltem, most már mindegy, akárhogy döntök, úgy is csak később derül ki, ha mégiscsak másképp kellett volna cselekednem. Ha visszakozom, akkor miért csináltam az egészet? Valóban el tudtam volna engedni a dolgot? Nem, nem hiszem. A nyughatatlanságom vitt előre.
Az életem egyik alapvető problémájának, ami egyébként rajtam kívül a mai társadalom nagy-nagy tömegét fertőzi és tartja a szabad akaratától és elképzeléseitől távol, komoly rabságban, a mindenre ránehezedő megfelelési kényszert tartottam. Ott lenni, térben és időben mindenhol, úgy ahogyan azt mások kitalálták és elvárják. Teljesíteni, bizonyítani, mindig mindent megoldani. Ma igazán már csak magamnak szeretnék bizonyítani, hogy képes vagyok bizonyos dolgokra, amiket eddig elképzelhetetlennek hittem és ugyanúgy bizonyítani a gyerekeimnek, hogy sok-sok mindent képesek elérni, amit egyébként nagyon szeretnének. Képesek megvalósítani az álmaikat.
Ha eljutsz arra a szintre, hogy felismered a problémát az jó. Ha már ki is mered mondani, az még jobb, nagyon jó. De ha igazán eredményt akarsz, objektíven is változtatnod kell a szemléletmódodon. Amikor úgy döntöttem, hogy a könyvet kiadatom, pontosan ezt tettem. Bebizonyítottam magamnak, hogy valóban nem számít, mit gondolnak, mit akarnak, vagy mit tartanak mások. Magamat felfedve hogyan viszonyulnak majd hozzám, hogyan vélekednek rólam és az én történetemről. Persze fontosak a vélemények, de elsősorban én számítok és az, amit én, te vagy mi szeretnénk. Sokkal fontosabb, hogy a „meglepődött” környezetemen kívül, a könyv és annak üzenete valóban eljusson a célközönséghez és reményeim szerint célba is találjon.
Aztán most, hogy már nagyjából három hónap eltelt a könyv megjelenése óta, azt hiszem egy-két talán nem várt reakciót leszámítva, „nem sült el” rosszul a megjelentetés. Azt az egy-két reakciót pedig próbálom kezelni, azok talán éppen kellettek ahhoz, hogy bizonyos emberi-érzelmi kapcsolatokat tisztába tudjak tenni magamban.
5. Merted volna azt mondani, hogy író leszel? Gondolkoztál már ez előtt is az íráson? (Akár más témában, műfajban?)
Nem, soha. Most sem gondolok, úgy magamra, mint egy íróra.
Az életem dolgairól sokszor szélsőségekben gondolkozom. Ez nem jó, mert nem csak fekete és fehér létezik, hanem például ott van nekünk a sokszínű szivárvány is. Ezt én is tudom, időnként mégis „meg kell magam erőszakolnom”, hogy észrevegyem a köztes állapotokat vagy egyéb lehetőségeket. De ha egyszer valamit kitalálok magamnak, mint például, hogy írok egy könyvet, nincsenek köztes állapotok vagy megoldások. Csak a cél van és annak megvalósítása.
Ezek a magamnak „kitalált” feladatok általában spontán jönnek. Néha persze jó lenne „lazábban” élni, de úgy tűnik, nekem az nem megy, valahogy nem arra vagyok kitalálva.
Inkább azt szeretném, ha a könyv olvasói nem, mint szerzőre vagy íróra, hanem barátként, lelki társként gondolnának rám. 
6. Mit éreztél az alkotás folyamata közben? Sok dolog kavargott a fejedben ekkor?
Elég letisztultak voltak a gondolataim. Tartalomjegyzékszerűen összeszedtem miről is akarok, kellene írnom. Miután megvoltak a fejezetcímek, könnyen megtöltöttem őket tartalommal.
7. Ha egy szóval kellene jellemezni a könyvedet, mi illene hozzá a legjobban?
Egy korábbi interjúban, azt kérdezték tőlem, honnan a cím, az Üsd ki a pánikod!, ami első hallásra olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az „Üsd ki a pánikod!” tényleg pontosan olyan, mint egy bokszolóhoz intézett felhívás. Az üzenete: ha győzni akarsz, vedd fel végre a kesztyűt, és küldd padlóra a pánikod!
Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a GYŐZELEM lenne!
8. Szeretnél még a témában további köteteken dolgozni?
Nem, nem tervezek egyéb kötetet. Bár ezt sem terveztem…
9. Mit gondolsz, elérted a kitűzött célodat a könyvvel, amit szerettél volna?
Nem tudom, jó lenne sokkal több visszacsatolás. Elkövettem egy hibát, és szeretném ezt az interjút megragadni, hogy korrigáljam. Írói oldalam vagy bloggom nincs, legalábbis egyelőre, amíg mínuszokban számolom a szabadidőmet. Viszont szeretnék visszajelzéseket, személyes tapasztalatokat, kérdéseket, kéréseket, egyebet, ami bárkinek, aki a könyvemet olvasta fontos lehet. Ide várok minden személyes megkeresést: nagy.judit1028@gmail.com; az utószóból ez kimaradt.
10. Kinek ajánlanád az Üsd ki a pánikod!-at?
Az Üsd ki a pánikod! első sorban pánikosoknak szól. A személyes tapasztalatok megosztása alapvetően őket szeretné segíteni. De bátran ajánlom azoknak is, akiknek pánikos családtagjuk, barátjuk, ismerősük van. Mindenkinek, aki kicsit is meg szeretné érteni a pánikosok világát, hogy aztán segíteni tudjon az akadályokat közösen leküzdeni. 
Ahogyan azt a könyvben is leírtam, én magam kétféle betegségfelfogással találkoztam: vannak, akik úgy tekintenek a pszichés betegségekre, mint megváltozott állapotra, mint mondjuk egy influenzára, amiből ki lehet gyógyulni, és a kúra után minden megint a régi lesz, mindenki visszaváltozik normális emberré. Be kell venni a dilibogyót, amit felír a pszichiáter, vagy elmenni terápiába, és akkor minden rendben lesz. A másik, és szerintem ők azok, akik többen vannak, a pánikot hisztinek tekintik, amit az ember tetszés szerint abba tud hagyni, csak össze kell szednie magát.
Persze mi, pánikosok tudjuk, hogy mindkét felfogás alapvetően téves. Aki a könyvet nem pánikosként olvassa, talán közelebb kerül ahhoz, hogy megértse a pánikos problémáit és valóban segíteni tudjon legyőzni a „fenevadat”.  
+1 Mit üzensz az olvasóidnak?
Az önsegítő könyvek csapdája, hogy amikor egy nekünk éppen témába vágó könyvet, például pánik, meglátunk a könyves polcokon, úgy érezzük, hogy nekünk azt azonnal el kell olvasni. Meg is vesszük a könyvet és mohón neki esünk, mert egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy hirtelen megtaláljuk a megoldást arra a problémára, amitől éppen szenvedünk. A könyvet viszont nem elég csak mohón elolvasnunk, hanem azt, ami ott le van írva, többnyire követnünk is kellene. Ha valamivel egyet értünk, magunkban helyeselünk, viszont nem elég csak azonosulnunk a gondolatokkal, hanem azokat a gyakorlatban is magunkévá kell tennünk. Ha valaki megérti ugyan a szabályokat, de nem alkalmazza azokat, továbbra is egyhelyben topog majd. Ha azonban elszánja magát és kipróbálja a javasolt technikákat, például nem fecsérli tovább az idejét a betegsége vagy a múltja felkutatására, terel, ha jön a pánik, veszi a bátorságot például az expozícióhoz és beépíti a sportot a mindennapi életébe, stb. - biztosan mondom és ígérhetem, ha teljesen tünetmentes nem is lesz, de kiszabadul a pánik fogságából.
Mindenképpen köszönöm a bizalmat azoknak, akik már megvették és elolvasták a könyvet. Bízom benne, hogy nem okoztam csalódást és találtak önmaguk számára is hasznos tanácsokat. Illetve remélem, hogy sikerül, felkelteni, azok érdeklődését is, akik még nem olvasták ugyan, de érintettek a témában.
>>Ezen a linken további érdekességeket és információkat találtok Judit könyvéről>>
>>Itt pedig akár bele is olvashattok az egyik kedvenc fejezetembe ;)>>
~Anna & Nagy Judit
Sziasztok molyok! :)
Végre-valahára újra egy értékeléssel érkeztem nektek! Nemrég fejeztem be egy eszméletlen könyv olvasását, aminek az élményét mindenképp szeretném Veletek is megosztani. :)

Szerző: Barczikay Lilla
Cím: Szobortánc
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ad Librum
Oldalszám: 160 oldal
Műfaj: Kortárs, fantasy, misztikus
Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz! Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül - felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?
„Miért hiszik, hogy sikerrel járhatnak, miután ő maga újra és újra elbukott?”
Jól van, megpróbálom az elején elkezdeni az egészet:
Ahogy a fülszöveg előre sejteti, két síkon fut az egész könyv, ami igazából csak egy plusz izgalmi faktort ad az összképnek - mindig akkor tudnánk meg valamilyen újdonságot, vagy akkor kapnánk egy elhintett információmorzsát, amikor átváltunk a másik nézőpontra. Ennek köszönhetően az olvasók garantáltan falni fogják az oldalakat, sőt! Saját magamból kiindulva mondom ezt, mivel az én kíváncsiságom és a vágyam is csak egyre nőtt, hogy megtudjam, mi a csuda folyik itt, mert hasonlóan nehéz volt összerakosgatnom a kirakós darabjait, mint az egyik főbb szereplőnknek - na de róla majd később mesélek. ;)
„Arra tanították, hogy érje be sejtelmekkel, mert azok illékonyabbak a tényeknél.”
Az idegen, aki az utcákon lépdel, képes megtáncoltatni a szobrokat. Az árny, aki az éjszakában suhan, hidegvérrel öl, csak hogy érezzen valamit. Ennek a két személynek pedig sokkal több köze van egymáshoz, mint azt gondolnánk.
Az elfeledett lánynak meg kell birkóznia a családjával, és a gyűlölettel teli bátyja nem könnyíti meg a dolgát. Az egyetlen reménye Keith, aki mit sem tud róla, és békítő félként áll ő és a bátyja közé.
„Megtanulta, hogy először a benne lapuló gonoszt kell legyőznie.”
A gyilkosnak azért kell küzdenie, hogy érezzen. Az üresség ellen harcol, nap, mint nap, és tudja; bármelyik pillanat az utolsó lehet. Csakis az ösztönei hajtják előre, de mi történik akkor, ha már ezek sem tudják éltetni?
„Érezni akart, érezni, ahogy az adrenalin keresztülszáguld a testén, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni az élvezettől, ahogy a lába ég a futástól, ahogy a bőrén végigfolyik valakinek az életadó, meleg vére. Minden porcikája, minden idegszála érzésekért sikoltozott. (…) Akart valamit, bármit, ami elűzi fejéből az ürességet.”
Azt hiszem, mind a két karakterünk elég érdekességjegyet hordoz magában, ami már alapjaiban véve egy nem mindennapi történetet ígér, arról nem is beszélve, hogy számomra az volt a legkülönlegesebb, ahogyan kettejük sorsa egybefonódott, és még több izgalmat csempészett ezzel az írónő a könyvébe.
Attól azonban sajnos nem tudok eltekinteni, hogy néhol „tipikus” filmes/klisés leírások vagy mondatok hangzottak el. Ezek minimálisan rontottak az olvasási élményemen, de ettől eltekintve semmilyen zavaró tényező nincs jelen a regényben.
„Nem tudta mivel felrázni magát.
Nem tudott megszökni.
Nem tudott vadászni.
Teltek a napok. A lány elvesztette az időérzékét.
Már nem volt miben reménykedni. Nem tudott mire várni.
Csak sodródott és várta, hogy vége legyen.”
A rengeteg izgalmas jelenet és a megannyi titok közt lavírozva egy olyan könyvet olvashattam Lillától, ami egyszerre adott meg nekem mindent, és hagyott bennem egy hatalmas, tátongó űrt.
Az írónő elképesztő fantáziával lett megáldva, s higgyetek nekem, akkora öröm volt egy egyedülálló alapkoncepción nyugvó fantasztikus-misztikus kötetet olvasni! Ráadásul egy magyar szerző tollából!
Úgyhogy kedves molyok, ha kíváncsiak vagytok, milyen lehet, ha a szobrok életre kelnek körülöttetek, és nem rettentek vissza a kínzó várakozástól, ami a felsejlő titkok megfejtését illeti, vessétek bele magatokat ebbe a könyvbe! Felejthetetlen élmény lesz, azt én is garantálom. ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egyszerre vágyik valami eredetire és hátborzongatóra.
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ▼  január (11)
      • Cluedo Book Tag
      • ÉRTÉKELÉS - Dohoczki Máté : Tiszta kézzel
      • SPOILERVESZÉLY! Januári Book A Sloth Club Unboxing
      • ÉRTÉKELÉS - Veda Sylver : Törékeny Boldogság
      • INTERJÚ - Nagy Judittal
      • ÉRTÉKELÉS - Barczikay Lilla : Szobortánc
      • Újévi Fogadalmak Booktag
      • Kedvenc Filmek - avagy a Movies Tag
      • Book Blogger Teszt
      • The Tea Break Award - A Teaszünet Díj
      • 2017 - avagy évösszefoglaló "Anna Könyves Birodalm...
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates