ÉRTÉKELÉS - Szurovecz Kitti : A sokszívű

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ma egy olyan könyvről írtam nektek, ami alapjaiban véve borítja fel az általunk elfogadott és normálisnak hitt életformát - ráadásul nem is akármilyen módon teszi mindezt.
Szerző: Szurovecz Kitti
Cím: A sokszívű
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 352 oldal
Műfaj: Kortárs, lélektani, romantikus
Azt hiszem, az olvasói életem egyik legjobb döntése volt, amikor hagytam magam rábeszélni arra, hogy beálljak Szurovecz Kitti új könyvének előolvasói közé. Nem tagadás, nem ámítás, az utolsó évem miatt alig van időm, de egy cseppet sem bántam meg, hogy igent mondtam A sokszívűre. Ez a regény most jóval többet adott nekem annál, mint amit vártam.
„Önmagamnak az elmúlt három évben olyan jól megtanultam hazudni, hogy már el is hittem a mesémet, miszerint a két életem más-más világban vagy, ha úgy tetszik, két, párhuzamos dimenzióban zajlik. Hogy valójában nem is egy nő vagyok, hanem kettő.”
Mivel ez volt az első olvasmányom az írónőtől, leplezetlen kíváncsisággal fogtam bele az olvasásba, még a fülszöveget sem méltattam különösebb figyelemre, hogy hadd érjen csak minél több meglepetés, ami a könyvet és a történetet illeti.
„Kettőt szeretni? Ugyan már. Nem egészséges érzés. Aki így szeret, annak egész biztos, hogy beteg a lelke. Aki így szeret, az folyamatos szenvedést okoz másoknak és az állandó lelkifurdalás miatt önmagának is. Aki így szeret, az a saját sorsának a megrontója.”
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy már az első oldalak után magával ragadott Kitti újabb alkotása, és egyetlen pillanatra sem tudtam elszakadni a fejemben is körvonalazódó világtól, ahol mindenki szerethet szerelemmel több embert, s ugyanolyan igaz életet élhet, mint bárki más.
„- Nem is tudom - felelem, miközben érzem, ahogy egy izzadságcsepp végigfolyik az oldalamon. - Én… valahogy nem is gondoltam bele, hogy mit művelek, csak éltem az életem.
- Nem kell, hogy emiatt rosszul érezd magad - bólint Kinga, és látszik a szemén, hogy érti a dolgot. - Ez is egy állomása önmagad megismerésének.”
A főszereplőnk, Annabella mutatja meg, hogy milyen is belecsöppenni egy ilyen társaság kellős közepébe, milyen árat is kell fizetnie az embernek azért, mert rájött arra, hogy más az identitása, és hogyan vesz 360°-os fordulatot az élete mindössze pár nap alatt.
„A legtöbben elakadnak azon a ponton, mégis, hogy lehet az, hogy két, egymást szerető ember kapcsolata nem kizárólagos, hanem megengedik egymásnak, hogy másokhoz is kapcsolódjanak. Ez egyszerűen nem szerepel a tanult normáink között, épp ezért a legtöbbek számára teljességgel elfogadhatatlan. Ha kettőt vagy hármat szeretünk, akkor is nyilván egyet kell választanunk, mert az a normális. Pedig az igazság az, hogy csak kevesek lelke elég érett ahhoz, hogy belássák, maga az emberi természet nem monogám és évszázadok óta valami olyasmibe kényszerítjük magunkat a kétszereplős párkapcsolati modellel, ami nem megy nekünk.”
Az összes karakternek olyan összetett személyisége van, akár már csak abból adódóan, hogy sokszívűek, mint a mai felnőttek és emberek többségének, ezáltal a történet olyan szinten reálissá válik, mintha csak egy idén megtörtént esetet mesélne el az írónő, egy különleges könyvbe ágyazva.
„Én vagyok a hibás? Hiszen csak megengedtem magamnak, hogy szeressek, ennyi történt, semmi más.”
Annabella története sokkal többről szól, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen nemcsak meg kell birkóznia újdonsült önmagával, hanem túl kell lendülnie egyből két szakításon, és egy teljesen új életet kell kezdenie, ami nem kevés nehézség elé állítja, és nem kíméli egy cseppet sem.
„Az őszintén felvállalt többszerelműség miért megvetendő, ha a megcsalásról hallgat és szemet huny fölötte a fél világ?”
A legérdekesebb az egészben pedig az, hogy miután végeztem az olvasással, egész éjszaka azon gondolkoztam, ami az olvasottak után a legjobban befészkelte magát az agyamba: mi van akkor, ha a szereplőknek igaza van, s tényleg kevesebb lenne a válás, a megcsalás a kapcsolatokban, ha az emberek máshogyan esetleg megértőbben és elfogadóbban állnának a poliamor életvitelhez?
„- Amikor én színt vallottam, mindketten kidobtak.
- Ilyen is van. Az a könnyebb út. Egóból dönteni és faképnél hagyni a másikat. Nem szembenézni önmagunkkal és beismerni, hogy nem vagyunk sem tökéletesek, sem mindenre alkalmasak.”
Összességében úgy gondolom, hogy Szurovecz Kittinek ezzel a könyvével sikerült megvennie kilóra, ugyanis eddigi könyvmoly éveim alatt csak egyetlen külföldi írónő tudott hasonló élményt nyújtani számomra, mint ami most neki is sikerült.
Jodi Picoult - Apró csodák c. regénye után éreztem magam ugyanilyen már-már filozofikus hangulatban, akkor agyaltam ennyit a befejezés után, hogy mi lenne, ha…
„Azért hazudok, mert meg akarom ismerni a múltat, hogy elkezdhessem építeni a jövőt.”
A sokszívű egy olyan életre szóló élményt fog nyújtani az olvasóknak, ami egyetlen nap sem hagyja nyugodni az embereket, az elolvasása után is gondolkozásra és elmélkedésre késztet mindenkit, s mindezeken felül, örökké a könyvmolyok szívében fog élni.
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki nyitott valami másra.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés