ÉRTÉKELÉS - Király Márk : Harminc nappal a világvége előtt

Sziasztok molyok! :)

Ma egy igazán különleges könyvet hoztam nektek, ami nem kevés meglepetést okozott nekem is, és mondhatni élvezet volt olvasni az első betűtől az utolsóig.
Szerző: Király Márk
Cím: Harminc nappal a világvége előtt
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Művelt Nép Kiadó
Oldalszám: 300 oldal
Műfaj: Kortárs
Meg kell hagynom, Király Márk igencsak meglepett, nem kissé csodálkozó arckifejezéssel forgattam a kezemben a könyvét, amikor megtudtam, hogy még csak 22 éves, de máris rendelkezik egyből három regénnyel.
Őszintén szólva, nem is tudom, hogy a kíváncsiságom, vagy a félelmem volt nagyobb, amikor belekezdtem az olvasásba. A szemöldököm egyre inkább csak a magasba szökött, ahogyan haladtam előre a történetben, ugyanis Márk újra és újra mutatott nekem valami újat, ami egyfolytában arra késztetett, olvassak csak tovább, mert lesz itt még olyan, ami megéri a várakozást.
„Amikor megkérdeztem, minek megy be dolgozni, csak annyit, felelt, hogy képtelen a seggén ülve várni a halált.”
A cím már eleve magában hordozza az alapsztorinkat, miszerint harminc nap múlva eljön a világvége, ami ellen nem lehet már mit tenni - vagyis ki kell élveznünk az utolsó napjainkat, miközben úgy élhetünk, ahogyan mindig is szerettünk volna.
„Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt.”
A főszereplőink teljesen átlagos tinédzserek, akiket mintha tényleg a mai világból ragadott volna ki az író, s mindezt tökéletesen tette. A jellegzetes tulajdonságok és szokások olyan valósághűen voltak ábrázolva, hogy mondhatni egy ferde tükröt is elénk állítottak, hogy nesze, ilyen is vagy te valójában: egy tizenéves, aki cigizik, iszik, a testi kapcsolaton jár az esze, és ki tudja mit művel még…
„ - Tudjátok mi lenni jó Armageddonban?
Szótlanul rázzuk a fejünket.
- Az emberek végre emberként viselkedhetnek - ezt akcentus nélkül mondja.”
A cselekményvázlat igencsak kiszámíthatónak tűnik, de valójában tele van váratlan fordulatokkal, amik mögött sokkal több minden rejtőzik, mint azt elsőre gondolnánk. Sosem gondoltam volna, hogy pont egy ennyire fiatal, modern író művénél fogom használatba venni az irodalom óráimon tanultakat, de most, életemben először örültem, hogy mélyebben, és több szemszögből is „megvizsgáltam” Márk könyvét.
„A mi kis modern Bábelünk. Közös nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.”
Mondhatnám azt, hogy ez a téma hiába ütős, nem lett eléggé kidolgozva, és az alkotónk nem ásott le a dolgok legmélyére, de mivel én nem ezt vártam ettől a történettől, igen, Anna nem egy mélyreszántó, lélektani eszmefuttatást szeretett volna a végzős évének elejére a ki tudja mennyire valószínű világvégéről hanem egy egyszerre könnyed, mégis elgondolkodtató regényt, ami kiragad a sajátos kis világomból - ó, és tudjátok mi a legjobb az egészben? Az, hogy ez meg is történt, ráadásul nem is akármilyen módon. ;)
„Először meg kell halnod, ha fel akarsz ébredni.”
Az írónk tényleg érti a dolgát, és minden elismerésem megilleti, hiszen számomra sikerült olyat alkotnia, ami ténylegesen maradandó élményt hagyott bennem, kellően megbotránkoztatott és elgondolkoztatott egyben.
Szóval kedves könyvmolyok, feltenném nektek én is a kérdést:
Ti mit tennétek, ha már csak harminc nap lenne hátra az életetekből?
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki ki szeretne szabadulni a mindennapok szürkeségéből.
~Anna

Share:

Kapcsolódó posztok

2 megjegyzés