ÉRTÉKELÉS - Pachmann Péter : Misu háborúja

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal egy olyan könyvet hoztam nektek, ami nem kissé fogja megviselni az olvasóját. Misu háborúja nem kímél senkit sem, úgy tárja elénk a nyers valóságot, hogy szem nem marad szárazon.
Szerző: Pachmann Péter
Cím: Misu háborúja
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 280 oldal
Műfaj: Kortárs
Még mindig alig jutok szóhoz. Egyszerűen annyit sírtam és agyaltam a könyv befejezése után, hogy már lelkileg is kezdtem belerokkanni. Azt hittem, tudtam, mire vállalkoztam, amikor hagytam magamat rábeszélni erre a regényre - chh, ennél naivabb nem is lehettem volna. Sejtettem, hogy érzelmileg biztosan a padlón fogok kikötni, de hogy már 40 oldal elolvasása után is olyan szintű sírógörcs volt rajtam, mint még soha életemben… mondanom sem kell, mennyire hazavágott Misu története, alig pár fejezet után.
„Ha rám is pillantott néha, nem érdekelte a mosolyom. Ösztönösen ragaszkodott hozzám. Ösztönösen a túlélésért, de sohasem a szeretetért.”
Ahogyan a fülszöveg is emlegeti, az 1990-es évek elején járunk, a délszláv háború kellős közepén, ahol egy mindenre elszánt anyuka igyekszik megmenteni halálos beteg kisgyermekének életét. A fiú útját nemcsak a betegsége, hanem mindazok a szörnyűségek is megnehezítik, amiket a „félholdas” asszonyoknak kell eltűrniük, s tulajdonképpen túlélniük az odaút alatt.
„- Hisz a bizonyosságban, asszonyom?
- Ha hinnék, nem lennék itt.”
Bele se merek gondolni, hogy milyen lehetett ezeket gyerekként átélni, hogy a számunkra egyik legfontosabb személyt a szemünk láttára alázzák meg, ráadásul nem is akármilyen módon… Nem kevés erő és lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy az ilyen események után folytassam az olvasást, s nem egyszer álltam meg a fejezetek után, egy kis szünetet tartani, mielőtt újból belevágtam volna a történetbe.
„Mindent látni akartam. Védelmezni akartam a kisfiam. Talán mert azt hittem, így még a magam ura lehetek. Pedig már régen nem voltam az.”
Sosem hittem volna, hogy pont Pachmann Péter tollából fogok olvasni egy olyan könyvet, ami enyhe kifejezéssel élve is lélekbemarkoló, s konkrétan minden egyes szava egy újabb tűszúrással ér fel a szívembe. Egyszerűen nem lehet elmenni a leírtak mellett úgy, hogy legalább ne könnyezd meg az író sorait. Jelen esetben én képes voltam akár órákat is sírni, pedig nagyon ritka, ha ennyire megérint, vagy adott helyzetben megvisel egy könyv.
„Vajon képes leszek majd odalenn a völgyben megmenteni Misut? Lesz elég erőm és tartásom? Ez lehet az én bizonyosságom. A döntés maga. Ha megteszem, esélyt adok Misunak, hogy éljen. Ha nem teszem meg, akkor nem vagyok anya.”
A Misu háborúja egy olyan igaz háttérben elhelyezett fiktív történet, ami garantáltan felkavarja az olvasó lelki világát, s egy elképesztő anya-fia kapcsolaton keresztül mutatja be a Drina völgyében lejátszódott szörnyűségeket.
Ebben a könyvben mutatkozik meg igazán, hogy mi mindenre képes az anyai szeretet.
„Tanulható-e a szeretet? Vagy a szeretet is csupán ösztön? Kitől várjuk, és kitől kapjuk? Azé, aki kiharcolja, vagy azé, aki türelmesen vár? Mi van akkor, ha századokkal korábban a lelkünk egy másik testben vétkezett? Vétek és szeretet összefügg-e, vagy a szeretet alanyi jogon jár?”
Péternek sikerült egy olyan szintű felejthetetlen élményt átadnia ezzel a regényével, aminek köszönhetően az emberek kétszer is át fogják gondolni, hogy mit is jelent az, hogy valakinek nehéz sorsot szánt az élet.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik nem félnek megtudni, milyen is a világunk valójában.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés