VASÁRNAP VERSBEN MONDOM EL
Sziasztok
molyok! :)
Eljött
a közös rovat tizenegyedik bejegyzése, ahol ezúttal a túlélésről hoztunk nektek
verseket. Azt hiszem, mindenkinek van az életében nehezebb időszak, kivétel
nélkül, hátha tudunk egy kis lelket önteni egymásba a mai poszt és a
kiválasztott vers által.:)
Aranyosi Ervin -
Nem harc az élet
Az életet
megélni kell!
Az ember ezt
felejti el:
- Nem háború
a puszta lét,
a lélek élni
szállt beléd!
A túlélés
csak harc, vita,
mint mikor
két szarvasbika,
egész
csordáért harcba száll,
s a tét
győzelem, vagy halál!
A túlélés,
önvédelem,
amit az
átkos félelem,
hazug
hitrendszer támogat,
s megöl
csodaszép álmokat.
Ha rájönnél,
az nem te vagy,
nincs benne
szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó
babért terem,
vagy díjat,
mely élettelen.
Hol van az
élet lényege?
A lélek
Napja, kék ege?
A mennyország,
amire vágysz,
amihez utat
nem találsz!
Meg kell
tagadnod önmagad,
legyőznöd
harcban másokat,
amíg bírod,
míg van erőd,
tetszelegsz
a világ előtt.
És amíg
vívod harcodat,
nem leled
saját arcodat,
s amikor
rájössz: - Nem te vagy!
minden öröm
magadra hagy.
Az élethez
más út vezet,
s ha rálelsz
majd, már élvezed,
ha szíved,
vágyad hajt tovább,
hogy
megtapasztald a csodát!
Hogy mások
közt otthonra lelj,
hogy
miértekre megfelelj,
megértsd a
létnek lényegét,
amit
“túlélő” meg nem ért!
Mert tiszta
szívek várnak már,
a szeretet,
mi rád talál,
s mit
eldugsz a harc idején,
az ott van
szép szíved helyén.
Mert ott a
kincs: a SZERETET!
Minden, ami
egy teveled,
ott lelheted
meg önmagad,
ez által
lehetsz csak szabad!
Keresd a lét
szebbik felét,
hidd el,
akkor tárul eléd,
ha lelked
mélyén megleled,
ha önmagad
is szereted!
Építs
világot, új csodát,
leld meg a
lélek otthonát,
s taníts
elveszett lelkeket,
hogyan kell
élni életet!
Igen, úgy
tűnik, hogy most már hivatalosan is az egyik legnagyobb kedvencem a mai költők
közül Aranyosi Ervin. Minden alkalommal találok egy verset tőle, ami
tökéletesen illik a heti témánkhoz, így nehéz megállni, hogy ne az ő gyönyörű
írásai közül válasszak egyet. Ez most sem alakult másképp, mint látjátok,
ezúttal egy igen hosszú művet mutattam meg nektek, ami minden gondolatomat
egybefoglalja, ha a „túlélésről” kell elmélkednem. Nekem sikerült egy kis
reményt adnia, remélem, ezzel nem leszek egyedül. :)
>>Bree
mai posztját itt találjátok>>
~Anna
0 megjegyzés