Hol volt, hol nem volt... Booktag (2.rész)

Written by Post Comment



Az én drága John barátom újfent megtalált minket egy booktag kihívással - amit ő már ki is töltött és itt találjátok - felesleges lett volna ellenállni, úgyhogy lássunk is neki!


„Egyszer volt, hol nem volt…”
Egy könyv, melynek első mondata rögtön nosztalgikus élményeket idéz fel benned
„Azt beszélik, minden okkal történik. Olyan, mintha lenne egy nagy könyv, melyben megírták mindazt, ami bekövetkezik. Mindennek megvan a maga ideje, rendje, oka és következménye. Mindennek, kivéve minket.”
A. M. Aranth - Dobszó a ködben c. könyve nem csak egy felejthetetlen történetet adott nekem…
„… még az Óperenciás-tengeren is túl…”
Egy olyan könyv, amelynek világa teljesen eltér a tiédtől
„Olyan vagy, mint egy ovis kislány, válaszokat követelsz a kérdéseidre, egy titkos akció kellős közepén. Miért kék az ég, apuci? Megkérdezhetem a géppuskás bácsitól, hogy merre van a vécé?”
Disztópiák! Disztópiák mindenhol! :D Persze, hogy számomra ez csakis Susan Ee - Angelfall trilógiája lehet. Jó, nem tehetek róla, nekem a teljesen más világ egyelőre a disztópiákat jelenti. Már az első résztől kezdve hatalmas rajongója vagyok ennek a történetnek, úgyhogy alig várom, hogy elolvashassam a befejező kötetet - még akkor is, ha tartok tőle…
 „… hogy hogy volt, azt nem tudom, de azt tudom, hogy volt…”
A kedvenc re - telling történeted
„Lehet, hogy túl könnyen ítélünk a külső után, mert az egyszerűbb, mint meglátni, ami igazán fontos.”
„Nem könnyű lányokat összeszedni, ha az ember úgy néz ki, mint Csubakka!”
Eddig csak egy ilyen történetet olvastam, méghozzá Alex Flynn - Beastly c. könyvét, ami egy Szépség & a szörnyeteg feldolgozás. Attól eltekintve, hogy még nem találkoztam más re - telling - el, nagyon szerettem ezt a regényt - kár lenne tagadni, mindig is Belle volt a kedvencem…  És azt hiszem most már tényleg ideje lenne megnézni a filmet is…
 „… nekem is az öreganyám mesélte, akinek az ő öreganyja…”
Egy könyv, amelyet valaki hatására olvastál el
„- És ha egyszer én is okot találok rá, hogy lelőjem a kutyáját?
- Akkor magának is behúzok.
- Fair figyelmeztetés. Magáé a poszt.”
„- Ronda egy zuhanás volt. Kettőt is bukfencezett, mire el tudtuk kapni. - Azt hiszem, valóban így történt. Doktor, mit írna fel Charlemundnak?
Petrik lenézett az eszméletlen fő-diocelre.
- Arzént?
- Na, de komolyan. Valamit, ami jókora fejfájással és alapos emlékezetkieséssel jár.
- Ciánt.
- Doktor!”
Húha, ez egy fogós kérdés, ugyanis a könyvmoly mit akarok, könyvsárkány barátnőm, Szonja elég sok mindent nyom a kezembe félreértés ne essék, természetesen csak könyvekre gondolok, így nagyon sok regényt az ő hatására olvastam el amit persze nem bánok, sőt, éppen ellenkezőleg. Amit talán ki tudnék emelni a sok közül, az Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek c. könyve meg az egész trilógia persze: oda - meg vissza vagyok érte, és most már csak a booktag miatt minél előbb a kezem ügyébe kaparintom az utolsó részt. Éljenek a lőpormágusok!
 „Aki nem hiszi, járjon utána.”
Egy sorozat, amelynek valamelyik része után rögtön el akartad olvasni/elolvastad a következő részét, mert annyira izgalmas volt
„- Gyere le, fiam! - kiáltott utána a tanárnő, de Neville úgy röppent felfelé, mint a kilőtt pezsgősdugó.”
„Szóval a seggfejnek neve is van. Daemon. Illik rá.”
Na jó, ez nem ér… már nem emlékszem, hogy a Harry Potter könyveket olvastam el rövidebb idő alatt természetesen egymás után az összes részt, mert nem bírtam megállni vagy pedig a Luxen sorozatot. De az biztos, hogy mind a kettővel hamar végeztem, a mai napig imádom minden egyes részüket.
„… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”
Egy könyv, amit mindig szeretni fogsz
Ó, ez a kifejezés számomra két könyvet is takar fene vigye el, hogy sosem tudok választani, méghozzá Neal Shusterman - Unwind c. disztópiáját, és Chuck Wendig - Vészmadarak c., kicsit sem elmebeteg vagy elvetemült regényét.
„A szeretet a kulcs.”
„Csönd. Beszédesebb minden „igen” -nél.”
„A végzet egy ribanc.”
„Az élet olyan, mint a dobókocka, sosem tudatod, mikor dobsz hatost.”
Mindkét írót azért imádom annyira, mert kicsit sem hétköznapi történeteket alkottak, hehe, ez lehet enyhe kifejezés én pedig imádom az ilyen témákat, és eddig ez a két könyv nőtt nagyon a szívemhez.
 „Először csak a „problémás” címkét aggatták rá, majd „veszélyes” lett, végül pedig bontásra ítélt.”
„… a végzet sosem fedi fel idejekorán a kártyáit. Mindig kivárja az utolsó lehetséges pillanatot.”

~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés