Nagyon
nehéznek érzem most erről a könyvről írni. Többek között
azért is, mert a Tizenhárom okom volt… óta nem volt ilyen
könyvélményem. Azt pedig közel 6 éve olvastam.
Tulajdonképpen
visszagondolva a 2016-os évem olvasmányok szempontjából egy enyhe
csalódás utóízével zárult, mert ugyan olvastam remek
regényeket, maradandóakat, amiket újra fogok olvasni, mint például
Rene Denfeld-től Az elvarázsoltakat vagy Hans Rath-tól a Kell egypszichológus, mondta Istent, de mégsem adott egyik sem annyit, mint
ez.
Az
elbeszélés egyébként valódi történet, amit mai napig
szájról-szájra örökítenek generációról-generációra az
izlandiak, sőt, van akinek még rokoni vonatkozása is van! (Erről
bővebben a könyv végén olvashatunk.)
Szerző: Hannah Kent
Cím: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Műfaj: lélektani
Eredeti cím: Hannah Kent - Burial Rites
A
történet szerint Agnes egy gyilkosság vádjában bűnösnek talált
és halálra ítélt nő, aki egy hivatali szolgálatot teljesítő
apához és annak családjához kerül, hogy ott töltse el hasznos
ingyen szolgálattal az élete hátralévő, igen
rövid részét az 1800-as évekbeli Izlandon.
Te
mit tennél, ha egy gyilkos nővel kellene megosztanod az otthonod?
Ellenkeznél.
Elítélnéd. Félnél. Úgy, ahogy Jón, Margaret és a lányaik is;
Steina és Lauga is tették. Legalábbis eleinte.
Hannah
Kent azon az úton vezetett minket végig, ahol megismerünk és
elfogadunk valakit a hibáival együtt. Amint megértjük a
motivációt, a miérteket, megváltozik a nézőpontunk Agnes iránt.
Ebben segítségünkre van egy Tóti nevezetű segédlelkész is,
akinek a feladata Agnes bűnbánatra sarkallása és az Istennel való
találkozásra felkészítésre lenne a feladata, ám e helyett
feltárja a nő valódi történetét, aki Illugastadirban
megpecsételte a sorsát.
 |
| Ahogyan Illugastadirt elképzeltem |
Gyönyörű
és magával ragadó volt látni, olvasni, falni a betűket, hogy
hogyan változott meg Margareték hozzáállása Agneshez, hogy
miként hathat az igazság egy másik változata. Ezzel pedig el is
érkeztünk ahhoz a mondanivalóhoz, amit én szűrtem le a
regényből.
Habár
Hannah adott interjút és beszélt a mű keletkezésének
körülményeiről az utolsó 10-20 oldalban, nekem mégis más
jelentést is hordozott magában; mégpedig azt, hogy nincs
egyetlenegy igazság. Hogy nem adhatunk más, kívülállók
véleményére. Hogy nem lehet, TÉNYLEG NEM LEHET valakit megítélni
a mások által róla alkotott képből. Agnesnek nem volt
vesztenivalója, kitárulkozott, őszintén beszélt. És ez az, ami
az igazi tragédiát beleszőtte ebbe az új kedvenc takarómba, ami
bebugyolált, körülvett és annak ellenére töltött el
melegséggel, hogy közben kiszipolyozta az érzelmeimet.
Hogy
kicsit objektívebb véleményt is adjak a Rekviem egy gyilkos
asszonyértról, beszélek kicsit a megvalósításról.
Érzékeny
fogalmazás és professzionális szakértelem.
Ez utóbbit mire értem?
Általában
nem szokott izgatni a háttér, a leírások, a táj. Persze jó, ha
vannak, meg segít jobban beleképzelni magam egy adott környezetbe,
de egy iskolát például akkor is úgy fogok elképzelni, ahogy a
saját általános- és középiskolámat, esetleg némi
módosítással. Lényeg, hogy a kiindulási alap mindig az lesz,
akkor is, ha egyből azzal kezdi az író, hogy 10 emeletes és 5
szárnya van. Ez az, ami miatt elsiklok felette.
Itt
viszont egyszerűen KÉPTELEN voltam nem észrevenni, élvezni és
elmerülni benne. Izland annyira kívül esik szerintem a legtöbb
ember komfortzónáján, hogy jól esett ennyi leírás. Nem beszélve
arról, hogy minden egyes ábrázolás művészien volt kivitelezve.
Érződött az írónő alapos kutatómunkája és személyes
tapasztalata a sorok között, ízig-vérig át tudta adni az izlandi
életérzést.
A
ridegséget.
"Azt mondták, meg kell halnom."
Nem
tudom negatívumként említeni, inkább csak egy figyelmeztetés
azoknak, akik fontolgatják a regény kézbe vételét, hogy egy
nagyon lassú történetről beszélünk. Persze beindulnak az
események, de az egyetlen igazi izgalom és érzelmi fokozódás
akkor jön el, amikor Agnes a története vége felé ér. Egy több
szálon és idősíkon futó lélekrajzi csokrot kapunk magunk elé,
és ezt kell észben tartania minden leendő olvasónak.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom... mindenkinek. Csak így egyszerűen. Ez a modern kor egyik kötelező olvasmánya kellene, hogy legyen.
~Dia
