Sziasztok molyok! :)

2021 első értékelése egy olyan kötetről fog szólni, ami elég rendhagyónak számít a könyves világban - legalábbis véleményem szerint. Még decemberben kaptam a felkérést a Közösségi Írók Céhétől, hogy olvassam el az első, írásban is megjelenő novelláskötetüket; ami különböző témákat dolgoz fel, méghozzá 34 teljesen amatőr író munkáival. Nagyon érdekesnek és ígéretesnek tűnt ez a lehetőség, ezért boldogan álltam elébe. Az, hogy mi sült ki belőle, kiderül az értékelésből - vágjunk is bele! ;)

Cím: Stigma

Kiadás éve: 2021

Kiadó: Közösségi Írók Céhe

Oldalszám: 288 oldal

Műfaj: Kortárs, antológia

Először is, fontosnak tartom leszögezni, persze nem szó szerint, hogy ebben a műben olyan írók munkáját olvashatjuk, akik nem ezzel foglalkoznak főállásban; nem tapasztalt szerzők, hanem olyan emberek, mint Mi, akik az írásban keresik a hangjukat, és meg merik mutatni a világnak azt, ami bennük rejlik. Éppen ezért tetszett meg annyira a KIC kezdeményezése, miszerint egy csokorba gyűjtik a lelkes kezdők történeteit és publikálják azokat.

Mivel én azt is szeretem szem előtt tartani, hogy mind emberből vagyunk, ezért a véleményemet szintén ennek mérten szerettem volna megfogalmazni; arról nem is beszélve, hogy az észrevételeimet egytől-egyig építő jellegűnek szántam, legyen szó egyaránt pozitív, vagy negatív megjegyzésről az adott novellával kapcsolatban.

Mielőtt fejest ugranánk mind a 34 alkotás irodalom órához hasonlítható kielemzésébe, szeretném megnyugtatni a kedélyeket, hogy szó sincs arról, hogy egyenként írjak mindegyik történetről többoldalas kritikát. Ehelyett egy átfogó, összegző véleményt szeretnék Nektek most átadni, kiemelve azokat a műveket, amik számomra kimagaslottak a többi közül.

„És ha nem is felejtek, de törekszem a megbocsátásra, mert a harag nem segít.”

Összességében azt kell mondjam, hogy az íróink elérték céljukat, mert az üzenet, amit szeretnének átadni az embereknek, tökéletesen visszaköszön minden egyes történetben.

Olyan életekbe nyerhetünk bepillantást, amik látszólag teljesen átlagosak - azonban csak első pillantásra, a külső szemlélő számára azok. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy „mindenkinek vannak titkai” - és milyen igaz, nem gondoljátok?

„Néha azt érzem, kezd ez a nagy igyekezet kétségbeesetté válni. Mennyire igyekszem megfelelni, és ez végtelenül fárasztó. Talán el kellene engednem, de nem a világnak kellene elengedni?”

A kötetben feszegetett témák nagy jelentőséggel bírnak a mai világban, és akár szeretünk róluk beszélni, akár nem, attól még ott lesznek a szemünk előtt nap, mint nap. Éppen ezért, mivel sokan kezelik ezeket a mentális betegségeket, a személyiségzavarokat, az introvertáltságot, az LMBTQ témakörét, a tudatos gyermektelenséget és a hajléktalanságot tabuként, kíváncsian vártam, hogyan fognak megbirkózni az alkotóink az olvasók falainak ledöntésével. Természetesen az enyémmel is, hiába tartom magam egy viszonylag nyitott személynek.

És most szeretnék Veletek, a blog olvasóival, és a műben szereplő írókkal is őszinte lenni: olvasás közben elég vegyes érzelmeim voltak; sokszor néztem nagyokat, rácsodálkoztam olykor dolgokra, azonban elégedett mosollyal jelöltem olvasottnak 2021 első könyvét - és örülök, hogy ez a Stigma lett.

Igen, a szívem mélyén éreztem már az elejétől kezdve, hogy ez egy különleges utazás lesz, akadhatnak majd közben bukkanók, de az összhatás akkor is olyan képet fog alkotni, ami nyomot hagy az olvasóközönségben.

„- Akkor ki vagy? - Jó kérdés.

(…)

- Tulajdonképpen senki - suttogom.”

Ami engem személy szerint nagyon zavarni tud bármilyen nemű könyvben az a helyesírás kérdése - ezt most betudom annak, hogy előolvasásról volt szó, amikor felkértek, és ez még átnézésre került, mielőtt a kötetet a nyomdába engedték. Másrészt, ami még hasonló kaliberű, s igazán bosszantó tud lenni, ha nem látom át, mit is olvasok - nem értem, mi miért és hogyan történik, aztán pedig elveszek a sorok közt sajnos a szó rossz értelmében. Viszonylag kevés olyan novella akadt, ahol a fejemben teljes káosz uralkodott a cselekményvázlatot és a történéseket illetően, amit minden szempontból jó jelnek könyveltem el, mert ez azt jelenti, hogy az íróink tudták, mit csinálnak.

„Danival mindketten a magunk által teremtett szabadság rabjai vagyunk, akár felfogjuk, akár nem.”

Ezektől eltekintve olyan novellákkal találkozhatunk a Stigmában, amelyek egytől-egyig értéket hordoznak magukban; hiszen a szerzőjük szíve-lelke benne van és biztos vagyok benne, hogy mindenki találni fog köztük legalább egyet, amire azt fogja mondani: „Igen, ez az! Ez én vagyok!”

Most pedig elérkeztünk az értékelésnek azon pontjához, amikor az összes témából kiemelek egy-egy művet, ami az én szememben a legtöbbet tudta nyújtani - minden téren.

„Egyszerűen nem hagyhattam figyelmen kívül. Még úgy sem, hogy ebben a világban már nem csak az számított, ki vagyok valójában, hanem hogy mit akarok mások felé mutatni.”

Az első témánk a mentális betegségek, ahonnan a Pite c. írás aratott nálam hatalmas sikert. Tipikusan olyan címről beszélünk jelen esetben, ami nagyon ravasz módon téveszti meg az olvasót az első benyomásnak köszönhetően. Na de ez még nem minden… Olyan gyönyörű in medias res kezdésben lehet részünk, hogy azt öröm nézni! Nem mondom, hogy azonnal megértettem, minek is leszünk tanúi, de hogy ennyire morbid és zseniális végkimenetelű történetnek rég lehettem részese, az egyszer biztos. Emelem kalapom az írónk előtt, eszembe juttatta az egyik kedvenc sorozatomat, úgyhogy ennek örömére a kritika megírása után megyek is Gyilkos Elméket nézni! Ó, hogy miért? Hát, olvassátok el Ti is a Stigmát, és mindent is érteni fogtok! ;)

Ezt követte az introvertáltság, ahol szintén a záró novella az, amit ki szeretnék emelni. Nem csak ezen a részen belül, hanem az egész kötetből ez volt az az írás, ami teljes mértékben a kedvencemmé avanzsált. Alig jutottam szóhoz, miután a végére értem; és hiába nézem a jegyzeteimet, fölösleges lenne ódákat zengenem róla, úgy volt jó, ahogy meg lett írva. Egyszerűen olyan szintű ferde tükröt tart elénk a jelenlegi tinédzser társadalomról, hogy csak annyit tudtam kinyögni az utolsó szavakat olvasva, hogy „még több ilyet!”.

„A legtöbben azt gondolnák, hogy nincs a halálban semmi szép. Pedig van. Mert a halálban ott van az élet maga.”

Következzen egy nagyon is aktuális kérdés, az LMBTQ. Hiába fontos az összes megjelenő téma a kötetben, mégis azt lehet mondani, hogy a „legnépszerűbb” az egyértelműen a nemi identitás köre. Itt egy olyan történetet választottam, ami teljesen magával ragadott: a hangulata, a stílusa - minden. Imádom, ha ennyire bele tudok veszni a történésekbe, csak sodor magával a rengeteg kép, ami a lelki szemeim elé vetül olvasás közben; s mindezek közepette játszi könnyedséggel ad át nekünk olyan üzenetet, ami véleményem szerint mindenki számára egyaránt fontos a mai világban: merj önmagad lenni.

„Meg kéne érteni végre, hogy mindenki elsősorban ember, aki arra vágyik, hogy szeressék, és szerethessen, és csak azután férfi és nő…”

A tudatos gyermektelenség hozzám nem áll igazán közel, tekintve, hogy én pont a másik oldalt erősítem - ettől eltekintve tiszteletben tartom az ellenkező véleményt, nincsen semmi gondom ezzel, mivel azt tartom, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, szeretne-e gyermeket, vagy sem. Azonban, amit nem tudok elfogadni, ha csak kifogásokat sorolnak fel a miért kérdésre indoknak. Inkább szimplán mondják azt, hogy „nem”, vagy hogy „nem érzik magukat alkalmasnak szülőnek”, akár azt, hogy „ők így boldogok”- sokkal jobban el tudom fogadni, mintsem olyan érveket hallgassak, hogy „nem tud akkor azt csinálni amit akar”, vagy „ő nem akar egy gyerekre költeni”. Ez nyilván az én álláspontom a témát illetően, de ebből adódóan nagyon nehéz volt bármelyik novellával is azonosulnom.

Éppen ezért nem volt könnyű választanom, habár kíváncsiságból megszámoltam, és mindössze öt írás található ebben a részben, azonban legnagyobb meglepetésemre itt két történet ragadta meg a figyelmemet, mind a kettő különböző okok miatt. A gyermektelen anya c. azért, mert a kivitelezése nagyon ötletes, és végig érződik, hogy egy olyan személy mesél nekünk, akit teljes mértékben el tudunk képzelni a való életben is. A kiszólások, amik a hallgató félnek szólnak, elsőre nem feltétlen sülnek el olyan jól, de a befejezéshez érve értelmet nyernek, és teljessé teszik a novellánkat.

A második érdekes írás az Én, John címet viseli, és eléggé elgondolkoztat, abban a tekintetben, hogy biztosan jó helyre lett -e besorolva. Elismerem, megjelenik benne a gyermekvállalás, de számomra sokkal jobban illene a mentális betegségekhez, arról nem is beszélve, hogy ott enyhe kifejezéssel élve is nagyot ütne ez az ötlet, mert valami eszméletlenül morbid - és nagyon is tetszik az olyan elvetemült lelkeknek, mint én. :D Hol is van az a másik sorozat, ami hasonlóan elborult, mint a Gyilkos Elmék…? Azt hiszem, ezek után maratont fogok tartani…

„Ahogy haladtam előre, megbotlottam egy kőben, ami alól egy papír sarka lógott ki. Lehajoltam érte. A következő mondat volt olvasható rajta: Az egyetlen kiút a fény.”

Befejezésképpen a hajléktalanságról olvashatunk, ahol több novella közt is vacilláltam, azonban az Én is érzek lett az abszolút befutó. Eleinte nem tudtam hová tenni ezt a történetet, nem volt teljesen világos, most milyen szemszögből látjuk a világot; ezért érdekesen alakultak számomra az események, az egyre növekvő kíváncsiság pedig tökéletes mozgatórugóként hajtott a befejezés felé. A végeredmény nagyon aranyos és szívhez szóló lett, engem megvett kilóra meg nem kilóra is.

„Hálás vagyok, amiért két gyönyörű gyermeket nevelhettem fel, de örökké haragudni fogok magamra, amiért nem szálltam szembe a világgal.”

Az értékelés zárásaként azt szeretném Nektek mondani, kedves olvasóim, hogy egy nagyon fontos üzenetet már magamévá tettem a Stigmának köszönhetően. Bízok benne, hogy ha elolvassátok ezt a kötetet, Ti is rájöttök arra, hogy sokkal, de sokkal több lakozik Bennetek, mint azt valaha is gondolnátok. Szeretném, ha tudnátok, hogy a legfontosabb az, hogy merjetek önmagatok lenni. Merjetek szembe szállni a világgal, ha egyszer úgy kívánja a helyzet.

Ez a 34 kezdő író most megmutatta magát az olvasóközönségnek, és egytől-egyig büszkék lehetnek magukra. Gyönyörű példát mutatnak, és arra inspirálják az embereket, hogy merjék magukat kifejezni olyan formában is, amire eddig még nem gondoltak volna. Ezúton is szeretném megköszönni a KIC-nek, hogy részese lehettem ennek a projektnek, s kíváncsian várom, milyen fejlődéseken fog keresztülmenni a kezdeményezés.

Csillagozás: 4/5

Ajánlom… mindenkinek, aki egy nem hétköznapi novelláskötetre vágyik, és nyitott az újra.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Még az év utolsó napján L.J.Wesley író barátom kihívott egy booktagre, amit gyorsan el is készítettem, hogy méltón búcsúzhassak el 2020-tól. Készen álltok? ;)

Kemény hét könyvet…Hát, meglátszik, hogy az egyetem és az online oktatás átvette felettem az uralmat (egy ideje már sajnos).

2.   Melyik könyv volt az első olvasásod az évben?

Amit 2020-ban is kezdtem el, s fejeztem be, az Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna c. könyve volt. Igazán testhezálló cím, nemde? Bevallom őszintén, elkezdtem róla értékelést írni, de annyira a béka picike popója alatt volt a motivációm a vizsgaidőszak után, hogy képtelen voltam normális mondatokat kipréselni magamból. Azonban, ha szeretnétek látni az értékelést, jelezzétek kommentben, és összeszedem a gondolataimat, hogy amint lehet, kapjatok egy kis véres Annát! ;)

3.   Melyik lesz/volt az utolsó?

BálintFerenc - Felelős Alkoholista c. remekműve, ha a tankönyveket nem számítjuk bele, mert akkor még sorolhatnék pár címet… :D

4.   Hány könyvet szereztél be 2020-ban?

A Moly szerint 29 darabot - azta, ez még engem is meglep. :O

5.   Ezek közül melyik volt, amit a legjobban szerettél volna?

Egyértelműen Szabó Adrienn - Magyar Superfood c. könyve. Leendő dietetikusként már most fontosnak érzem, hogy az egyetemi tanulmányaim mellett elkezdjek informálódni a szakemberektől, akikre felnézek. Erre nyilván nem feltétlenül elég, hogy követek bizonyos személyeket közösségi platformokon, ezért amint megláttam, hogy a személyes kedvencem közülük könyvet ír, azonnal tudtam, hogy meg szeretném szerezni. A legjobb meglepetés volt, hogy születésnapomra megkaptam a szüleimtől. :’)

6.   TOP5 olvasás 2020-ban (nem fontos sorrendet állítani):

Mivel kemény hét könyvet olvastam, ez így vicces lesz, de nem baj, lássuk azt az ötöt:

1 – Bálint Ferenc : Felelős Alkoholista

2 – Légrádi Gergely : Nélkülem, Nélküled

3 – Amira Stone : Kitaszítottak

4 – Becky Albertalli : Simon és a Homo Sapiens Lobbi

5 – Kendare Blake : Vérbe öltözött Anna

7.   TOP5 borító 2020-ban (nem fontos sorrendet állítani):

8.   Kedvenc idézet valamelyik könyvből, amit idén olvastál:

9.   Melyik könyv okozta a legnagyobb meglepetést? Miért?

Ez nem is kérdés. Légrádi Gergely könyve minden kételyemet és várakozásomat felülmúlta.

10.   Összességében hogy értékeled az idei évedet olvasás szempontjából?

Őszintén? Egy szóval: Tragikus. Nagyon nehezen élem meg, hogy ennyire lecsökkent az olvasásaim száma, de sajnos döntenem kellett, ahogyan tavaly is: tanulás vagy olvasás/blogolás. Bízok benne, hogy Ti, olvasók, főleg azok, akik már az elejétől kezdve velem vagytok, megértitek, hogy miért az egyetem és a tanulás mellett döntöttem.

Remélem tudjátok, hogy a szavamat mindig tartom, akkor is, ha csak késve tudom megvalósítani, amit megígértem Nektek.

Az érzelgős részt félretéve, tudom, hogy nem úgy alakult ez az év, ahogyan elterveztük. Szinte senkinek sem. Próbálok én is optimista lenni, akármennyire nehéz, úgyhogy felteszem Nektek a kérdést, szeretett olvasóim:

Velem tartotok 2021-ben is, álljon elénk bármennyi és bármilyen akadály?

Sok szeretettel kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet! <3

Kihívottam pedig nem más, mint Pati, aki mint bloggerina és fogadott nővér, mindig mellettem áll <3

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Miután voltam olyan szerencsés, hogy elolvashattam a Felelős Alkoholistát, még akkora mázlim is volt, hogy Bálint Ferenc egy interjú erejéig is elviselt, akarom mondani, még pár kérdésemre is boldogan válaszolt, amit én még nagyobb örömmel osztok most meg Veletek, kedves olvasók! Öveket becsatolni, mert azt hiszem, ez az interjú sem lesz kispályás - én nagyon élveztem, most Rajtatok a sor! :D

Szerző, újságíró, humorista. Többször takarított lakást.

2.   Sokat gondolkoztam olvasás közben azon, hogy mégis mi vehet rá egy humoristát arra, hogy elkezdjen könyvet írni. Téged mi motivált, honnan jött az ötlet?

Először is jobban szeretek olvasni, mint írni. Vonnegutot szoktam, Joseph Hellert, Örkényt.  Nagyon kétségbeejtő helyzet kell ahhoz előálljon, hogy én tollat (billentyűzetet) ragadjak, de szerencsére olyan év áll mögöttünk, amelyik biztosította ezt számomra.

3.   Hogyan fogadták az ötletet, hogy írni szeretnél egy naplóregényt?

Mikor elkezdtem írni még nem tudtam, hogy ebből összeáll majd valami, sőt azt sem, hogy lesz olyan kiadó, amelyik ezt megjelenteti. A párom csak annyit látott ebből, hogy van valami, ami leköt, és addig sem sajnáltatom magam, amiért a járványhelyzetre való tekintettel, lemondták az összes fellépésem. A nők pedig imádják, ha a férfiak abbahagyják a panaszkodást, ezért továbbra is bátorított, hogy ne hagyjam abba az írást.

4.   A könyveddel kapcsolatban az egyik nagy kedvencem a borító - ki javasolta ezt az elképzelést? :D

A kiadónak van egy nagyon tehetséges designere, Faniszló Ádám – ő jött az ötlettel. Azt mondta, hogy mi lenne, ha egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasnám, úgy, hogy annak a borítóján egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasom? Mert ez olyan meta. Egyből megtetszett az ötlet, ez is lett a borítón.

5.   Milyen érzés volt könyvet írni? Mennyire bizonyult nehéznek?

Nem volt annyira nehéz, mert magamról írtam, az ember pedig önmagát ismeri a legjobban. Persze még így is értek meglepetések, mint mondjak, ez a belső utazás egy borospohár körül remek kalandnak bizonyult.

6.   Könnyen rátaláltál a stílusodra írás közben is, vagy ez jött magától?

Ez a könnyed, ironikus világszemlélet nem áll annyira távol tőlem, a színpadon is ilyen vagyok. Az írásban csak az volt a kihívás, hogy úgy kellett fogalmaznom, hogy ez az olvasónak is átmenjen.

7.   Mit gondolsz, melyik jobb? Könyvet írni, és úgy megosztani a gondolataidat, vagy a színpadon állva előadni?

Könyvet írni azért szeretek, mert akkor bármit leírhatok, nincs semmiféle megfelelési kényszer, és, ha akarom, lehetőségem van elmélyülni egy gondolatban. A színpad, egy rádió- vagy tévéfelvétel a pillanatról szól, ott poén poént követ, és ha nem nevetnek, akkor elbuktál. Ha háborús hasonlattal kellene éljek (ezek most nagyon népszerűek a járvánnyal kapcsolatos politikai kommunikációban), akkor a színpadon csatákat kell megnyerni, a könyvben a hadjáratot.

8.   Hogy érzed, sikerült ugyanazt nyújtanod könyv formájában, mint a színpadon, egy előadás alkalmával?

Szerintem mindkettő szórakoztató a befogadó számára, de más-más módon. Talán annyi a különbség, hogy aki a könyvemet olvassa, jobban megismerhet engem. Azt mondják írásban őszintébb vagyok.

9.   Sikerült kialakítanod egy afféle írói rutint? Volt olyan időszak a napban, amikor kifejezetten jól tudtál haladni az írással?

A szakértők szerint akkor leszel jó író, ha írsz. Kevés olyan jó íróról tudnunk, aki életében nem írt le egy sort sem, úgyhogy arra törekedtem, hogy naponta írjak. Volt, hogy délelőtt írtam, de olyan is, hogy éjjel négykor – a rendszeresség a lényeg.

10.   Mit gondolsz, megállná a könyv a helyét egy amolyan önálló estként, fellépés gyanánt? Gondoltál már erre korábban, esetleg még írás közben?

Vannak olyan részletek a könyvben, amit színpadon is mesélek, szóval első kézből tudom, hogy ott is megállja a helyét. Mondjuk vicces lenne megnézni, úgy, hogy az egészet valaki más adja elő. Például Mucsinak megvan az arca hozzá.

11.   Nem szeretnék spoilerezni, azonban kíváncsivá tett, hogy a fejezetek végén elárultad, mit hallgattál alkotás közben - ezt hogyan kellene elképzelni? Az adott szám szólt végtelenítve, amíg megszületett az adott nap bejegyzése?

Nagyjából igen. Bár Beethovenre könnyebb írni, mint hip-hopra, mert nem köt le a szöveg.

12.   És ha már a dalokról beszélgetünk, ha választanod kellene csak egyet, szerinted melyik illene a legjobban a kötet hangulatához?

Egy dal, amit nem is ajánlottam a könyvben. Az előadó JP Saxe ft. Julia Michaels, és a szám címe találóan: If the World Was Ending

13.   Jó Felelős Alkoholistaként/olvasóként milyen ital fogyasztása javasolt a könyv olvasása mellé?

Sauvignon Blanc. Azzal nem lehet mellélőni.

14.   Ha egy szóval kellene jellemezned a könyvedet, melyik lenne az?

Inkább egy tv2-n futó trash reality címével jellemezném: Veled is megtörténhet!

15.   Nem mellesleg, említesz pár könyvcímet, még az első fejezetek egyikében - Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Hasonló zsánert, mint amiben most megjelent a köteted, vagy teljesen mást?

Az a baj, hogy mindent elolvasok. A rosszakat is.

16.   Tegyük fel, hogy megkeresnek Téged azzal az ötlettel, hogy filmet/sorozatot készítenek a könyvedből. Hogyan reagálnál? Alakítanád benne saját magadat?

Hát az biztos, hogy érdekes helyzet lenne, ha eljátszhatnám saját magam. Még érdekesebb lenne, hogy ki játszaná a párom?

17.   Mindenkinek van egy bizonyos jelenet a könyvekben, ami a kedvencévé válik, ebben biztos vagyok. Neked van személyes kedvenced, amit kifejezetten élveztél megírni?

A „Vessz össze másokkal!” Egy szuszra megírtam az egész fejezetet, mert épp összevesztem másokkal. 

+1 Mit üzennél az olvasóknak, s azoknak, akik még nem olvasták a „Felelős Alkoholistát”?

Mindegy, hogy az én könyvemet olvasod vagy másét, az a lényeg, hogy olvass. Legalább addig sem csinálsz hülyeségeket.

~ Bálint Ferenc & Anna