INTERJÚ - Bálint Ferenccel

Sziasztok molyok! :)

Miután voltam olyan szerencsés, hogy elolvashattam a Felelős Alkoholistát, még akkora mázlim is volt, hogy Bálint Ferenc egy interjú erejéig is elviselt, akarom mondani, még pár kérdésemre is boldogan válaszolt, amit én még nagyobb örömmel osztok most meg Veletek, kedves olvasók! Öveket becsatolni, mert azt hiszem, ez az interjú sem lesz kispályás - én nagyon élveztem, most Rajtatok a sor! :D

Szerző, újságíró, humorista. Többször takarított lakást.

2.   Sokat gondolkoztam olvasás közben azon, hogy mégis mi vehet rá egy humoristát arra, hogy elkezdjen könyvet írni. Téged mi motivált, honnan jött az ötlet?

Először is jobban szeretek olvasni, mint írni. Vonnegutot szoktam, Joseph Hellert, Örkényt.  Nagyon kétségbeejtő helyzet kell ahhoz előálljon, hogy én tollat (billentyűzetet) ragadjak, de szerencsére olyan év áll mögöttünk, amelyik biztosította ezt számomra.

3.   Hogyan fogadták az ötletet, hogy írni szeretnél egy naplóregényt?

Mikor elkezdtem írni még nem tudtam, hogy ebből összeáll majd valami, sőt azt sem, hogy lesz olyan kiadó, amelyik ezt megjelenteti. A párom csak annyit látott ebből, hogy van valami, ami leköt, és addig sem sajnáltatom magam, amiért a járványhelyzetre való tekintettel, lemondták az összes fellépésem. A nők pedig imádják, ha a férfiak abbahagyják a panaszkodást, ezért továbbra is bátorított, hogy ne hagyjam abba az írást.

4.   A könyveddel kapcsolatban az egyik nagy kedvencem a borító - ki javasolta ezt az elképzelést? :D

A kiadónak van egy nagyon tehetséges designere, Faniszló Ádám – ő jött az ötlettel. Azt mondta, hogy mi lenne, ha egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasnám, úgy, hogy annak a borítóján egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasom? Mert ez olyan meta. Egyből megtetszett az ötlet, ez is lett a borítón.

5.   Milyen érzés volt könyvet írni? Mennyire bizonyult nehéznek?

Nem volt annyira nehéz, mert magamról írtam, az ember pedig önmagát ismeri a legjobban. Persze még így is értek meglepetések, mint mondjak, ez a belső utazás egy borospohár körül remek kalandnak bizonyult.

6.   Könnyen rátaláltál a stílusodra írás közben is, vagy ez jött magától?

Ez a könnyed, ironikus világszemlélet nem áll annyira távol tőlem, a színpadon is ilyen vagyok. Az írásban csak az volt a kihívás, hogy úgy kellett fogalmaznom, hogy ez az olvasónak is átmenjen.

7.   Mit gondolsz, melyik jobb? Könyvet írni, és úgy megosztani a gondolataidat, vagy a színpadon állva előadni?

Könyvet írni azért szeretek, mert akkor bármit leírhatok, nincs semmiféle megfelelési kényszer, és, ha akarom, lehetőségem van elmélyülni egy gondolatban. A színpad, egy rádió- vagy tévéfelvétel a pillanatról szól, ott poén poént követ, és ha nem nevetnek, akkor elbuktál. Ha háborús hasonlattal kellene éljek (ezek most nagyon népszerűek a járvánnyal kapcsolatos politikai kommunikációban), akkor a színpadon csatákat kell megnyerni, a könyvben a hadjáratot.

8.   Hogy érzed, sikerült ugyanazt nyújtanod könyv formájában, mint a színpadon, egy előadás alkalmával?

Szerintem mindkettő szórakoztató a befogadó számára, de más-más módon. Talán annyi a különbség, hogy aki a könyvemet olvassa, jobban megismerhet engem. Azt mondják írásban őszintébb vagyok.

9.   Sikerült kialakítanod egy afféle írói rutint? Volt olyan időszak a napban, amikor kifejezetten jól tudtál haladni az írással?

A szakértők szerint akkor leszel jó író, ha írsz. Kevés olyan jó íróról tudnunk, aki életében nem írt le egy sort sem, úgyhogy arra törekedtem, hogy naponta írjak. Volt, hogy délelőtt írtam, de olyan is, hogy éjjel négykor – a rendszeresség a lényeg.

10.   Mit gondolsz, megállná a könyv a helyét egy amolyan önálló estként, fellépés gyanánt? Gondoltál már erre korábban, esetleg még írás közben?

Vannak olyan részletek a könyvben, amit színpadon is mesélek, szóval első kézből tudom, hogy ott is megállja a helyét. Mondjuk vicces lenne megnézni, úgy, hogy az egészet valaki más adja elő. Például Mucsinak megvan az arca hozzá.

11.   Nem szeretnék spoilerezni, azonban kíváncsivá tett, hogy a fejezetek végén elárultad, mit hallgattál alkotás közben - ezt hogyan kellene elképzelni? Az adott szám szólt végtelenítve, amíg megszületett az adott nap bejegyzése?

Nagyjából igen. Bár Beethovenre könnyebb írni, mint hip-hopra, mert nem köt le a szöveg.

12.   És ha már a dalokról beszélgetünk, ha választanod kellene csak egyet, szerinted melyik illene a legjobban a kötet hangulatához?

Egy dal, amit nem is ajánlottam a könyvben. Az előadó JP Saxe ft. Julia Michaels, és a szám címe találóan: If the World Was Ending

13.   Jó Felelős Alkoholistaként/olvasóként milyen ital fogyasztása javasolt a könyv olvasása mellé?

Sauvignon Blanc. Azzal nem lehet mellélőni.

14.   Ha egy szóval kellene jellemezned a könyvedet, melyik lenne az?

Inkább egy tv2-n futó trash reality címével jellemezném: Veled is megtörténhet!

15.   Nem mellesleg, említesz pár könyvcímet, még az első fejezetek egyikében - Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Hasonló zsánert, mint amiben most megjelent a köteted, vagy teljesen mást?

Az a baj, hogy mindent elolvasok. A rosszakat is.

16.   Tegyük fel, hogy megkeresnek Téged azzal az ötlettel, hogy filmet/sorozatot készítenek a könyvedből. Hogyan reagálnál? Alakítanád benne saját magadat?

Hát az biztos, hogy érdekes helyzet lenne, ha eljátszhatnám saját magam. Még érdekesebb lenne, hogy ki játszaná a párom?

17.   Mindenkinek van egy bizonyos jelenet a könyvekben, ami a kedvencévé válik, ebben biztos vagyok. Neked van személyes kedvenced, amit kifejezetten élveztél megírni?

A „Vessz össze másokkal!” Egy szuszra megírtam az egész fejezetet, mert épp összevesztem másokkal. 

+1 Mit üzennél az olvasóknak, s azoknak, akik még nem olvasták a „Felelős Alkoholistát”?

Mindegy, hogy az én könyvemet olvasod vagy másét, az a lényeg, hogy olvass. Legalább addig sem csinálsz hülyeségeket.

~ Bálint Ferenc & Anna