Sziasztok molyok! :)

Kedves és hőn szeretett író barátom, L. J. Wesley, újfent nem bírt magával, s tekintettel tervezett újraéledésemre a blog tekintetében, kihívott egy fantasztikus booktag-re, amit fingom sincs, hogyan fogok kitölteni, tekintettel a kemény négy, ismétlem, NÉGY könyvre, amit eddig sikerült elolvasnom 2022-ben :’D

Annyi baj legyen, teszek egy próbát, rosszabb esetben átcsapok jósnőbe, és megpróbálom megjövendölni; melyik kérdéshez, melyik könyv lenne vagy lesz a legesélyesebb jelölt, azok közül, amit tervezek még olvasni idén, attól tekintsünk el, hogy ebből mennyi fog sikerülni :’D, legalább biztosan jól fogunk szórakozni - Ti, olvasók, minden bizonnyal, az, hogy velem mi lesz a helyzet, az már más kérdés :D

Na hát kérem szépen, következzen is a Midyear Book Freakout Tag! ;)

1. Legjobb könyv eddig:

Négy könyvből nem szívesen választanék legjobbat, hogy őszinte legyek. *elgondolkozó smiley*

Ha nagyon muszáj lenne választanom, akkor Paola Peretti könyve felé húzna a szívem.

2. Eddigi legjobb folytatás:

Hát … Ha Bálint Ferenc második könyve tekinthető folytatásnak … :D Mondjuk kötve hiszem, hogy a felelős alkoholista boldogságtól ordítana, ha esküvőre kerülne sor, de ez csak az én meglátásom :D

A könyvről készített képet megtaláljátok az instagram oldalamon is ;)

3. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:

Adam Silvera - Mindketten ​meghalnak a végén

4. A leginkább várt könyv a második félévből:

Mark Greaney - A ​Szürke Ember

5. Legnagyobb csalódás:

Őszinte leszek: négy könyvből nem igazán tudok jelenleg olyat mondani, amit kifejezetten csalódásnak éltem volna meg, mert hála az égnek egyik idei olvasmányom sem okozott ennyire negatív benyomást, sőt! Éppen ellenkezőleg :D

6. Legnagyobb meglepetés:

Silvia-Moreno Garcia és a Mexikói rémtörténet. Minden. Tekintetben. Igyekszem összeszedni a gondolataimat róla, hogy a bővebben is kifejtett gondolataimat olvashassátok a könyvvel kapcsolatban, ne csak a ledöbbent pár szót, amit ki tudtam nyögni az olvasás befejezése után... :'D

7. Új kedvenc szerző:

Most már kétség sem fér hozzá, hogy ez a személy Bálint Ferenc :D Asszem, most lebuktam … Futás!!

Kicsit sem vigyorgok, mint valami tejbetök, Ferenc pedig tuti nem akar kinyírni a tollával a képen - remélem ha meglátja a blogposztot, akkor sem fordul meg ilyen a fejében :D

8. Új könyves fellángolás:

Öm … Fellángolás? Ergó először odavagyok érte, lehozom neki a csillagokat az égről, majd rájövök, hogy amúgy pfhúj, ez egy rakás kaksi?

Na ne már :D Oké, elég erős költői túlzással éltem, de akkor is :D A „fellángolást” valahogy úgy értelmezem, hogy első látásra odavagyok érte, legyen ez bármi, tárgy, zene, étel, stb., ez tart egy ideig, majd realizálom, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Ilyen érzésem viszont nem volt még ez alatt a kemény négy olvasásélmény alatt. :D

9. Új kedvenc karakter:

Egyértelműen Francis a Mexikói rémtörténetből. Szívem szerint mindenkinek adnék egy ilyen személyt az életébe, mint amilyen Ő.

10. Könyv, ami megríkatott:

Ez minden kétséget kizáróan az Én és a cseresznyefa c. kötet, Paola Peretti-től. Jobban belegondolva még életemben nem érintett meg egyetlen könyv sem ilyen mélyen, mint Mafalda története.

11. Könyv, ami boldoggá tett:

Oh, hát kérdés sem fér hozzá, ez csakis Bálint Ferenc újabb agyfunkciókat és minden mást próbáló írása, a Boldogságtól ordítani. :D

12. Legszebb könyv, amit idén szereztél:

Azt hiszem, ez elég erősen attól is függ, hogy a „szép” szót melyik értelmében vesszük.

Ha a belső értékeket vesszük figyelembe, akkor egyértelműen Paola Peretti könyve itt is a befutó.

Ha pedig csak a borítót nézzük, akkor Mikki Daughtry - Rachael Lippincott: Mindvégig c. regénye viszi a pálmát. Nem, kicsit sem vagyok virágmániás, dehogy.

13. Melyik könyvet szeretnéd mindenképp elolvasni még az év végéig?

BessenyeiGábor - Tested és lelkem c. könyvét, már csak azért is, hogy Gábort továbbra is rettegésben tarthassam, komolyan ne vegyetek, és nem mellesleg azért, mert már rettentően kíváncsi vagyok, mit tett le az asztalra az egyik legnagyobb kedvenc magyar íróm.

14. Statisztika:

A kihívás idején 3 olvasott könyvem volt idén, azonban mire eljutottam oda, hogy úgy Istenigazából nekiüljek és megírjam ezt a bejegyzést, befejeztem a negyedik könyvet is. Juhú, rekord! :D

A moly.hu statisztikája szerint 4 olvasott könyvem van, ami 1126 elolvasott oldalt jelent. A várható számok 2022-re 7 elolvasott könyv és 2077 oldal - kíváncsi vagyok én is, hogy mit fogok összehozni. :D

Kihívottjaim: Kami, a @kamisbookishworld instagram oldal tulajdonosa, és nem utolsó sorban Attila, a Könyvségek Kicsiny Vlogja szerkesztője. :D <3

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Miután voltam olyan szerencsés, hogy elolvashattam a Felelős Alkoholistát, még akkora mázlim is volt, hogy Bálint Ferenc egy interjú erejéig is elviselt, akarom mondani, még pár kérdésemre is boldogan válaszolt, amit én még nagyobb örömmel osztok most meg Veletek, kedves olvasók! Öveket becsatolni, mert azt hiszem, ez az interjú sem lesz kispályás - én nagyon élveztem, most Rajtatok a sor! :D

Szerző, újságíró, humorista. Többször takarított lakást.

2.   Sokat gondolkoztam olvasás közben azon, hogy mégis mi vehet rá egy humoristát arra, hogy elkezdjen könyvet írni. Téged mi motivált, honnan jött az ötlet?

Először is jobban szeretek olvasni, mint írni. Vonnegutot szoktam, Joseph Hellert, Örkényt.  Nagyon kétségbeejtő helyzet kell ahhoz előálljon, hogy én tollat (billentyűzetet) ragadjak, de szerencsére olyan év áll mögöttünk, amelyik biztosította ezt számomra.

3.   Hogyan fogadták az ötletet, hogy írni szeretnél egy naplóregényt?

Mikor elkezdtem írni még nem tudtam, hogy ebből összeáll majd valami, sőt azt sem, hogy lesz olyan kiadó, amelyik ezt megjelenteti. A párom csak annyit látott ebből, hogy van valami, ami leköt, és addig sem sajnáltatom magam, amiért a járványhelyzetre való tekintettel, lemondták az összes fellépésem. A nők pedig imádják, ha a férfiak abbahagyják a panaszkodást, ezért továbbra is bátorított, hogy ne hagyjam abba az írást.

4.   A könyveddel kapcsolatban az egyik nagy kedvencem a borító - ki javasolta ezt az elképzelést? :D

A kiadónak van egy nagyon tehetséges designere, Faniszló Ádám – ő jött az ötlettel. Azt mondta, hogy mi lenne, ha egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasnám, úgy, hogy annak a borítóján egy borospohárban ülve a saját könyvemet olvasom? Mert ez olyan meta. Egyből megtetszett az ötlet, ez is lett a borítón.

5.   Milyen érzés volt könyvet írni? Mennyire bizonyult nehéznek?

Nem volt annyira nehéz, mert magamról írtam, az ember pedig önmagát ismeri a legjobban. Persze még így is értek meglepetések, mint mondjak, ez a belső utazás egy borospohár körül remek kalandnak bizonyult.

6.   Könnyen rátaláltál a stílusodra írás közben is, vagy ez jött magától?

Ez a könnyed, ironikus világszemlélet nem áll annyira távol tőlem, a színpadon is ilyen vagyok. Az írásban csak az volt a kihívás, hogy úgy kellett fogalmaznom, hogy ez az olvasónak is átmenjen.

7.   Mit gondolsz, melyik jobb? Könyvet írni, és úgy megosztani a gondolataidat, vagy a színpadon állva előadni?

Könyvet írni azért szeretek, mert akkor bármit leírhatok, nincs semmiféle megfelelési kényszer, és, ha akarom, lehetőségem van elmélyülni egy gondolatban. A színpad, egy rádió- vagy tévéfelvétel a pillanatról szól, ott poén poént követ, és ha nem nevetnek, akkor elbuktál. Ha háborús hasonlattal kellene éljek (ezek most nagyon népszerűek a járvánnyal kapcsolatos politikai kommunikációban), akkor a színpadon csatákat kell megnyerni, a könyvben a hadjáratot.

8.   Hogy érzed, sikerült ugyanazt nyújtanod könyv formájában, mint a színpadon, egy előadás alkalmával?

Szerintem mindkettő szórakoztató a befogadó számára, de más-más módon. Talán annyi a különbség, hogy aki a könyvemet olvassa, jobban megismerhet engem. Azt mondják írásban őszintébb vagyok.

9.   Sikerült kialakítanod egy afféle írói rutint? Volt olyan időszak a napban, amikor kifejezetten jól tudtál haladni az írással?

A szakértők szerint akkor leszel jó író, ha írsz. Kevés olyan jó íróról tudnunk, aki életében nem írt le egy sort sem, úgyhogy arra törekedtem, hogy naponta írjak. Volt, hogy délelőtt írtam, de olyan is, hogy éjjel négykor – a rendszeresség a lényeg.

10.   Mit gondolsz, megállná a könyv a helyét egy amolyan önálló estként, fellépés gyanánt? Gondoltál már erre korábban, esetleg még írás közben?

Vannak olyan részletek a könyvben, amit színpadon is mesélek, szóval első kézből tudom, hogy ott is megállja a helyét. Mondjuk vicces lenne megnézni, úgy, hogy az egészet valaki más adja elő. Például Mucsinak megvan az arca hozzá.

11.   Nem szeretnék spoilerezni, azonban kíváncsivá tett, hogy a fejezetek végén elárultad, mit hallgattál alkotás közben - ezt hogyan kellene elképzelni? Az adott szám szólt végtelenítve, amíg megszületett az adott nap bejegyzése?

Nagyjából igen. Bár Beethovenre könnyebb írni, mint hip-hopra, mert nem köt le a szöveg.

12.   És ha már a dalokról beszélgetünk, ha választanod kellene csak egyet, szerinted melyik illene a legjobban a kötet hangulatához?

Egy dal, amit nem is ajánlottam a könyvben. Az előadó JP Saxe ft. Julia Michaels, és a szám címe találóan: If the World Was Ending

13.   Jó Felelős Alkoholistaként/olvasóként milyen ital fogyasztása javasolt a könyv olvasása mellé?

Sauvignon Blanc. Azzal nem lehet mellélőni.

14.   Ha egy szóval kellene jellemezned a könyvedet, melyik lenne az?

Inkább egy tv2-n futó trash reality címével jellemezném: Veled is megtörténhet!

15.   Nem mellesleg, említesz pár könyvcímet, még az első fejezetek egyikében - Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Hasonló zsánert, mint amiben most megjelent a köteted, vagy teljesen mást?

Az a baj, hogy mindent elolvasok. A rosszakat is.

16.   Tegyük fel, hogy megkeresnek Téged azzal az ötlettel, hogy filmet/sorozatot készítenek a könyvedből. Hogyan reagálnál? Alakítanád benne saját magadat?

Hát az biztos, hogy érdekes helyzet lenne, ha eljátszhatnám saját magam. Még érdekesebb lenne, hogy ki játszaná a párom?

17.   Mindenkinek van egy bizonyos jelenet a könyvekben, ami a kedvencévé válik, ebben biztos vagyok. Neked van személyes kedvenced, amit kifejezetten élveztél megírni?

A „Vessz össze másokkal!” Egy szuszra megírtam az egész fejezetet, mert épp összevesztem másokkal. 

+1 Mit üzennél az olvasóknak, s azoknak, akik még nem olvasták a „Felelős Alkoholistát”?

Mindegy, hogy az én könyvemet olvasod vagy másét, az a lényeg, hogy olvass. Legalább addig sem csinálsz hülyeségeket.

~ Bálint Ferenc & Anna

Sziasztok molyok! :)

Cím: Felelős alkoholista

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 240 oldal

Műfaj: Kortárs, humoros

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, sétálásra alkalmas őszi nap. Adott egy dietetikusnak tanuló, a diétás főzőgyakorlatokból már ki se látszó blogger, aki a családi városnézés után nem tudott elaludni, ezért a blogjának a Facebook-os oldalelemzését böngészte unalmában. Valami azonban nem stimmelt. Miért jelezte azt az elemzés, hogy van egy új levél is, amikor a „bejövő üzenetek” nevezetű mappában síri csend honolt? A kíváncsisága felülkerekedett rajta, ezért beüzemelte a laptopját, hogy hunyorogva bár, de a végére járjon annak, hogy csak tréfát űz-e vele az applikáció, vagy tényleg van ott egy üzenet. S lássatok csodát, ott virított feketén-fehéren.

„Márquez hitt abban, hogy az írás első mondatában minden eldől. Meglátása szerint az első mondatból meg lehet állapítani, hogy érdemes-e végigolvasni egy könyvet – ezért merem remélni, hogy ezeket a sorokat csak az után olvasod, hogy fizettél a pénztárnál.”

Látjátok, kedves olvasóim? Így kezdődött minden. Most pedig megtudhatjátok tőlem a titkot, hogyan is válhattok felelőssé, és még alkoholistává is, méghozzá Bálint Ferenc módra! Na jó, ez lehet erős túlzás volt, minden téren, de mégis ki vesz halálosan komolyan egy humoristát, és egy bloggert, aki egy humorista könyvéről ír értékelést? Hát persze, hogy senki sem… Én se…

„Gondolom ilyen egy humorista: akkor sem tud komolyan venni egy kézmosást, ha az élete függ tőle.”

Mielőtt azonban olyan hevesen belevetnénk magunkat ennek a túlélési segélytárnak a kivesézésébe, szeretném leszögezni, hogy nekem egészen addig, amíg fel nem keresett, fogalmam sem volt arról, hogy ki vagy mi is Bálint Ferenc. Szánom-bánom bűnömet, ezt a hiányosságomat szinte azonnal pótoltam, amint másnap kikeltem az ágyból. Ha lehetek őszinte, azóta sem tudom eldönteni, hogy jól, vagy rosszul cselekedtem-e; és az agysejtjeim éppen szörnyethaltak, majd újra feléledtek minden egyes alkalommal, hogy megnéztem egy Szomszédnéni Produkciós Iroda videót – ne adj Isten ez volt számukra a frissítő zuhany ebben a gyönyörűséges online oktatásban.

„Lassan egy hete, hogy utoljára felléptem, és arra gondoltam, hogy ha nem találok valamit, ami leköti az energiámat, be fogok dilizni.”

Sebaj, ez nem akadályozott meg abban, hogy nekifogjak az olvasásnak – és milyen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra, ami arra biztatott, hogy „Ugyan már, megérdemelsz egy kis pihenést! Hátha még jobban leamortizálod az agyad, mint a videókkal!” – félreértés ne essék, ez nagyon is jólesett, főleg esténként, amikor már túléltem az online óráimat, és a tanulást is befejeztem aznapra. Igazi életélmény volt bevackolni magam az ágyba, s hagyni, hogy Ferenc elkalauzoljon engem abba a tökéletes kis karanténos világba, amit kialakított magának ebben a könyvben és persze a való életben.

„Ugyanannak a Netflixnek a Stranger Thingsét nézzük, miközben Domestosszal súroljuk a Ciffes üveg fülét, mert ki tudja, ki fogta meg… A világ határok nélküli lett, és bele kell törődnünk abba, hogy a vírusainkat sem fogja megállítani egy sorompó.”

Tény és való, eleinte magam sem tudtam, mégis mire számítsak, aztán a kezdeti tanácstalanságot felváltotta az állandó nevetés, és persze a késztetés, hogy olykor a falba verjem a fejem, de szerencsére ez egyszer sem történt meg. Szó szót követett, alkohol alkoholt, Anna pedig azt se tudta, hol van, és ki is ő. Tudniillik e drágalátos blog írója nem ihat alkoholt, ezért szinte minden újdonság volt számára, és hivatalosan is mesterévé avatta az írót, csak Ő erről még nem tud.

„Most hallom a hírekben, hogy ahhoz, hogy home office-ban mindenkinek elég legyen a sávszélessége, a YouTube-on és a Netflixen csökkenteni fogják a lejátszások minőségét. (…) Szerencsére nem telik el sok idő, és ismét felülkerekedik az optimizmusom. Rájövök, hogy semmi baj, a humorista feje amúgy sem HD kompatibilis.”

Aggodalomra semmi ok, újabb hiányosságaim sem tántorítottak el azon célomtól, hogy folytassam az olvasást. Minél inkább mélyebbre ástam magam eme túlélő kézikönyvben, annál inkább tudatosult bennem, hogy én ezt élvezem. Sőt! Egyenesen imádom! :D Nem fogok hazudni, nem igazán hallgattam eddig humoristákat, nem néztem Dumaszínházas előadásokat, sem ehhez hasonlókat igen, kövezzetek meg, leragadtam a sima színháznál, már ha van ilyen, azonban van egy olyan érzésem, hogy a Felelős Alkoholista után ez, ha gyökeresen nem is, de meg fog változni.

„ „Ne ess pánikba!” – javasolja Douglas Adams.

„Digitális detox” – közli Catherine Price.

Könnyű azt mondani! – gondolom én.”

Aki ismer, tudja, mennyire szeretem, ha egy könyv annyira le tudja kötni a figyelmemet, hogy teljesen elfeledkezek a külvilágról - legyen szó bármilyen műfajról - és én magam is a részesévé válok annak, amit elmesél. Ezúttal sem csalódtam az írónkban, szépen, lassan hozzászoktam a stílusához, habár nem volt nehéz dolgom, ami ezt illeti, s rájöttem, hogy nem is különbözünk olyan sokban na jó, de, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Teljes mértékben magamra ismertem ezekben az olykor csapongó, máskor erőteljesen filozofikus hangvételű gondolatokban, azért azok az összeesküvés - elméletek, hogy kik és miért hozták létre ezt a járványt eléggé megmozgatták az agytekervényeimet, és egyszerűen nem bírtam levakarni az arcomról azt a fránya vigyort. Az már más kérdés, hogy nem is akartam, ezért is olvastam mindig tovább. Már-már olyan érzésem volt, mintha ott álltam volna Ferenc mellett, miközben lelkesen gépelte e könyvnek a sorait; és amolyan vérbeli laza pózban a vállára támaszkodva bele-beleolvastam volna a sorokba, majd ugyanilyen profi módon kritizáltam is volna a leírtakat, mint a lelkiismerete, és a tudatalattija, csak talán kicsit kedvesebben.

„- Hát nem belekeverted szegény Galileo Galileit is a tegnapi naplóbejegyzésbe?! Hát mit ártott az neked?

- Nem értem, miről beszélsz…”

Na de, tudjátok mikor jöttem rá arra, hogy valami nagyon nem stimmel velem? Akkor, amikor már az első vizsgám előtt is a Szomszédnéni Produkciós Irodával indítottam a napot kicsit sem árulkodó, hogy Addiktológiáról volt szó, - úgyhogy igen, erősen elgondolkoztam azon, hogy ez vajon egy égi jel; nekem címezve, hogy ugyan mit erősködök én, igazán beismerhetném végre, hogy a lelkem mélyén kellett nekem ez, hogy megismerjem ezt a számomra új világot, és fenékig merüljek benne akarom mondani a pohár fenekéig.

„Még mielőtt az olvasó messzemenő következtetéseket vonna le, fontosnak tartom megjegyezni, hogy:

1. nem vagyok apokalipszis szakértő,

2. szerintem kevés világvége kezdődött úgy, hogy valaki vett egy csomag Nagyi Titka finomlisztet.

Szóval optimista vagyok.”

Az igazat megvallva, nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, amiért volt lehetőségem megismerkedni ezzel a naplóval, mert azon túl, hogy halálra nevettem magam, Ferenc 62 napon keresztül mutatta meg az olvasóknak, hogy nem voltak egyedül a bezártság alatt, és nem, nem csak néhány embernek ment az idegeire a folyamatos otthonlét. Mindezt az Ő sajátos, olykor fájdalmasan szórakoztató stílusában tálalva - kívánhatnánk ennél jobb olvasási élményt? :D Hát persze, hogy nem, ez nem is volt kérdés!

„Szóval miért vagyok egy korlátolt, síkagyú, eszelős, háborodott kretén? – teszem fel magamnak a kérdést.”

Úgyhogy kapva az alkalmon, a hiányosságaimat bepótolva hirdetem az igét, miszerint nézzetek minél több Szomszédnéni Produkciós Irodát, mert valami eszméletlenül zseniális ez a két ember, s nem utolsó sorban igyatok (azt, hogy mit, azt Rátok bízom), ahogyan azt egy vérbeli Felelős Alkoholista tenné!

Csillagozás: 5*/5

Ajánlom... mindenkinek, aki szeretne egy élénk színfoltot a mindennapjaiba, akár ismeritek Bálint Ferencet, akár nem, ez a könyv kötelező! :D

~Anna