ÉRTÉKELÉS - Azzurra D'Agostino : A kívánságok kertje

Sziasztok molyok,

Még ha úgy is tűnik, teljesen abbahagytam az írást, szeretek időnként felbukkanni, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét *képzeljetek ide egy jó kis kuncogást*.

Most egy olyan kötettel érkeztem, amiről hosszú idő után újra tudtam írni, mert hiába a rövidebb terjedelem, az ifjúsági besorolás, mégis tudott adni valami olyat számomra, amit szerettem volna megosztani az olvasókkal.

Készen álltok egy kis csillaglesre? ;)

Szerző: Azzurra D'Agostino

Cím: A kívánságok kertje

Kiadás éve: 2025

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 196 oldal

Műfaj: Ifjúsági, fantasy, csillagászat

Eredeti cím: Il giardino dei desideri

Van az a pillanat, amikor nem gondolkozol a miért-eken, csak megveszel egy könyvet, mert biztos vagy benne, hogy belopja magát a szívedbe. Meglátod a borítót, elolvasod a fülszöveget és már tudod.

Én is hasonlóképp éreztem A kívánságok kertjével, amikor megláttam a virágokat, a sötétben kirajzolódó kastélyt és a főszereplőinket a borítón.

„Amikor Berto kicsi volt, hullócsillagokat keresett a kertben.”

Aki ismer, tudja, mennyire szeretem azokat a köteteket, amik komolyabb témákat boncolgatnak, valamilyen „álca” mögé bújva - legyen az egy képregény, egy illusztrált mesekönyv, vagy jelen esetben egy ifjúsági regény.

„A szülők gyakran akkor hagynak el, amikor a legkevésbé várnád.”

A főszereplőnk, Davide egy pici olasz faluba költözik az édesapjával és a kistestvérével, hátrahagyva a már jól ismert városi nyüzsgést - na és persze az egyik legfontosabb személyt: az anyukájukat. Még ha a háttérben is bontakozik ki a szülők különválása, szinte kimondatlanul, mégis erős bélyegét nyomja a történet hangulatára és egy másik árnyalatot fest az olvasó számára.

„Néha nagyon nehéz, ha az embernek van egy testvére.”

Amikor Davide megismerkedik az iskola különc lányával, egy olyan társra lel benne, akiben megbízhat, s elmondhatja neki furcsa álmait, és élményeit a szomszédos kastéllyal kapcsolatban, amiket ő maga is alig akar elhinni. Miután az is kiderül, hogy Margherita nem nézi teljesen dilinyósnak, együtt kezdik felderíteni a különleges üvegház rejtélyét.

„Az üvegházban tizenkét cserép volt. Fekete növények voltak bennük, mintha kőből lettek volna, és zöld fénynyalábot vetettek az üvegház mennyezetére, amiből furcsa alakzatok rajzolódtak ki. Mintha csillagképek lettek volna. Egy csillagos égbolt.”

A rövid terjedelem miatt az események gyorsan pörögnek, a különböző cselekményszálak ügyesen keresztezik egymást, egyszerre alkotva hétköznapi fejtörőket és kevésbé megszokott problémákat a szereplőinknek. Az írónő stílusa nagyon kellemes, könnyed olvasási élményt nyújt, szépen adagolja a feszültséget és mutatja be egy átlagos család nehézségeit egy tizenéves fiú szemein keresztül.

„D: Szerencsét hozunk.

M: Szerencse nem létezik. De kívánságok igen.”

A könyv nem hibátlan, számomra mégis kerek egész. Nem egy világmegváltó olvasmányt kell várni egy ifjúsági regénytől, hanem egy olyan történetet, ami meghozza a fiatalok kedvét az olvasáshoz - erre pedig tökéletesen alkalmas Davide és Margherita kalandja a hullócsillagokkal, megtűzdelve pár fontosabb témával, ami sajnos nem ismeretlen a kisebb korosztály számára sem.

És mégis: ha el tudjuk hinni, hogy csodák igenis léteznek, nem is tűnik olyan lehetetlennek az a bizonyos új kezdet sem.

Csillagozás: 4 / 5

Ajánlom … Azoknak a fiataloknak, akik szeretnének megismerkedni a fantasy világával és most kezdték az olvasást - illetve azoknak a felnőtteknek, akik szeretnének kicsit kikapcsolódni a komolyabb olvasmányok közepette.

~ Anna