ÉRTÉKELÉS - Bálint Ferenc : Felelős alkoholista

Sziasztok molyok! :)

Cím: Felelős alkoholista

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 240 oldal

Műfaj: Kortárs, humoros

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, sétálásra alkalmas őszi nap. Adott egy dietetikusnak tanuló, a diétás főzőgyakorlatokból már ki se látszó blogger, aki a családi városnézés után nem tudott elaludni, ezért a blogjának a Facebook-os oldalelemzését böngészte unalmában. Valami azonban nem stimmelt. Miért jelezte azt az elemzés, hogy van egy új levél is, amikor a „bejövő üzenetek” nevezetű mappában síri csend honolt? A kíváncsisága felülkerekedett rajta, ezért beüzemelte a laptopját, hogy hunyorogva bár, de a végére járjon annak, hogy csak tréfát űz-e vele az applikáció, vagy tényleg van ott egy üzenet. S lássatok csodát, ott virított feketén-fehéren.

„Márquez hitt abban, hogy az írás első mondatában minden eldől. Meglátása szerint az első mondatból meg lehet állapítani, hogy érdemes-e végigolvasni egy könyvet – ezért merem remélni, hogy ezeket a sorokat csak az után olvasod, hogy fizettél a pénztárnál.”

Látjátok, kedves olvasóim? Így kezdődött minden. Most pedig megtudhatjátok tőlem a titkot, hogyan is válhattok felelőssé, és még alkoholistává is, méghozzá Bálint Ferenc módra! Na jó, ez lehet erős túlzás volt, minden téren, de mégis ki vesz halálosan komolyan egy humoristát, és egy bloggert, aki egy humorista könyvéről ír értékelést? Hát persze, hogy senki sem… Én se…

„Gondolom ilyen egy humorista: akkor sem tud komolyan venni egy kézmosást, ha az élete függ tőle.”

Mielőtt azonban olyan hevesen belevetnénk magunkat ennek a túlélési segélytárnak a kivesézésébe, szeretném leszögezni, hogy nekem egészen addig, amíg fel nem keresett, fogalmam sem volt arról, hogy ki vagy mi is Bálint Ferenc. Szánom-bánom bűnömet, ezt a hiányosságomat szinte azonnal pótoltam, amint másnap kikeltem az ágyból. Ha lehetek őszinte, azóta sem tudom eldönteni, hogy jól, vagy rosszul cselekedtem-e; és az agysejtjeim éppen szörnyethaltak, majd újra feléledtek minden egyes alkalommal, hogy megnéztem egy Szomszédnéni Produkciós Iroda videót – ne adj Isten ez volt számukra a frissítő zuhany ebben a gyönyörűséges online oktatásban.

„Lassan egy hete, hogy utoljára felléptem, és arra gondoltam, hogy ha nem találok valamit, ami leköti az energiámat, be fogok dilizni.”

Sebaj, ez nem akadályozott meg abban, hogy nekifogjak az olvasásnak – és milyen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra, ami arra biztatott, hogy „Ugyan már, megérdemelsz egy kis pihenést! Hátha még jobban leamortizálod az agyad, mint a videókkal!” – félreértés ne essék, ez nagyon is jólesett, főleg esténként, amikor már túléltem az online óráimat, és a tanulást is befejeztem aznapra. Igazi életélmény volt bevackolni magam az ágyba, s hagyni, hogy Ferenc elkalauzoljon engem abba a tökéletes kis karanténos világba, amit kialakított magának ebben a könyvben és persze a való életben.

„Ugyanannak a Netflixnek a Stranger Thingsét nézzük, miközben Domestosszal súroljuk a Ciffes üveg fülét, mert ki tudja, ki fogta meg… A világ határok nélküli lett, és bele kell törődnünk abba, hogy a vírusainkat sem fogja megállítani egy sorompó.”

Tény és való, eleinte magam sem tudtam, mégis mire számítsak, aztán a kezdeti tanácstalanságot felváltotta az állandó nevetés, és persze a késztetés, hogy olykor a falba verjem a fejem, de szerencsére ez egyszer sem történt meg. Szó szót követett, alkohol alkoholt, Anna pedig azt se tudta, hol van, és ki is ő. Tudniillik e drágalátos blog írója nem ihat alkoholt, ezért szinte minden újdonság volt számára, és hivatalosan is mesterévé avatta az írót, csak Ő erről még nem tud.

„Most hallom a hírekben, hogy ahhoz, hogy home office-ban mindenkinek elég legyen a sávszélessége, a YouTube-on és a Netflixen csökkenteni fogják a lejátszások minőségét. (…) Szerencsére nem telik el sok idő, és ismét felülkerekedik az optimizmusom. Rájövök, hogy semmi baj, a humorista feje amúgy sem HD kompatibilis.”

Aggodalomra semmi ok, újabb hiányosságaim sem tántorítottak el azon célomtól, hogy folytassam az olvasást. Minél inkább mélyebbre ástam magam eme túlélő kézikönyvben, annál inkább tudatosult bennem, hogy én ezt élvezem. Sőt! Egyenesen imádom! :D Nem fogok hazudni, nem igazán hallgattam eddig humoristákat, nem néztem Dumaszínházas előadásokat, sem ehhez hasonlókat igen, kövezzetek meg, leragadtam a sima színháznál, már ha van ilyen, azonban van egy olyan érzésem, hogy a Felelős Alkoholista után ez, ha gyökeresen nem is, de meg fog változni.

„ „Ne ess pánikba!” – javasolja Douglas Adams.

„Digitális detox” – közli Catherine Price.

Könnyű azt mondani! – gondolom én.”

Aki ismer, tudja, mennyire szeretem, ha egy könyv annyira le tudja kötni a figyelmemet, hogy teljesen elfeledkezek a külvilágról - legyen szó bármilyen műfajról - és én magam is a részesévé válok annak, amit elmesél. Ezúttal sem csalódtam az írónkban, szépen, lassan hozzászoktam a stílusához, habár nem volt nehéz dolgom, ami ezt illeti, s rájöttem, hogy nem is különbözünk olyan sokban na jó, de, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Teljes mértékben magamra ismertem ezekben az olykor csapongó, máskor erőteljesen filozofikus hangvételű gondolatokban, azért azok az összeesküvés - elméletek, hogy kik és miért hozták létre ezt a járványt eléggé megmozgatták az agytekervényeimet, és egyszerűen nem bírtam levakarni az arcomról azt a fránya vigyort. Az már más kérdés, hogy nem is akartam, ezért is olvastam mindig tovább. Már-már olyan érzésem volt, mintha ott álltam volna Ferenc mellett, miközben lelkesen gépelte e könyvnek a sorait; és amolyan vérbeli laza pózban a vállára támaszkodva bele-beleolvastam volna a sorokba, majd ugyanilyen profi módon kritizáltam is volna a leírtakat, mint a lelkiismerete, és a tudatalattija, csak talán kicsit kedvesebben.

„- Hát nem belekeverted szegény Galileo Galileit is a tegnapi naplóbejegyzésbe?! Hát mit ártott az neked?

- Nem értem, miről beszélsz…”

Na de, tudjátok mikor jöttem rá arra, hogy valami nagyon nem stimmel velem? Akkor, amikor már az első vizsgám előtt is a Szomszédnéni Produkciós Irodával indítottam a napot kicsit sem árulkodó, hogy Addiktológiáról volt szó, - úgyhogy igen, erősen elgondolkoztam azon, hogy ez vajon egy égi jel; nekem címezve, hogy ugyan mit erősködök én, igazán beismerhetném végre, hogy a lelkem mélyén kellett nekem ez, hogy megismerjem ezt a számomra új világot, és fenékig merüljek benne akarom mondani a pohár fenekéig.

„Még mielőtt az olvasó messzemenő következtetéseket vonna le, fontosnak tartom megjegyezni, hogy:

1. nem vagyok apokalipszis szakértő,

2. szerintem kevés világvége kezdődött úgy, hogy valaki vett egy csomag Nagyi Titka finomlisztet.

Szóval optimista vagyok.”

Az igazat megvallva, nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, amiért volt lehetőségem megismerkedni ezzel a naplóval, mert azon túl, hogy halálra nevettem magam, Ferenc 62 napon keresztül mutatta meg az olvasóknak, hogy nem voltak egyedül a bezártság alatt, és nem, nem csak néhány embernek ment az idegeire a folyamatos otthonlét. Mindezt az Ő sajátos, olykor fájdalmasan szórakoztató stílusában tálalva - kívánhatnánk ennél jobb olvasási élményt? :D Hát persze, hogy nem, ez nem is volt kérdés!

„Szóval miért vagyok egy korlátolt, síkagyú, eszelős, háborodott kretén? – teszem fel magamnak a kérdést.”

Úgyhogy kapva az alkalmon, a hiányosságaimat bepótolva hirdetem az igét, miszerint nézzetek minél több Szomszédnéni Produkciós Irodát, mert valami eszméletlenül zseniális ez a két ember, s nem utolsó sorban igyatok (azt, hogy mit, azt Rátok bízom), ahogyan azt egy vérbeli Felelős Alkoholista tenné!

Csillagozás: 5*/5

Ajánlom... mindenkinek, aki szeretne egy élénk színfoltot a mindennapjaiba, akár ismeritek Bálint Ferencet, akár nem, ez a könyv kötelező! :D

~Anna