Sziasztok molyok! :)

Végre eljött a nap, amire egy fantasztikus Vörös Pöttyös könyv olvasása után vártam: megjelenik Amira Stone A mágia rabjai c. sorozatának második része! Méghozzá nem is akármilyen borítóval, görgessetek csak lejjebb! ;)

Amikor döntened kell, melyik utat választod.

Áruló foglalta el a palotát.

Kein, a kitaszított ezt látszólag kihasználja, és miközben segédkezet nyújt a hatalom átvételéhez, egyre több különleges képességet fedez fel magában.

A halott király lányai menekülni kénytelenek.

Ene rabként ébred egy felkelőkkel teli hajón, viszontagságai során barátságok, szövetségek és szerelmek szövődnek.

De mekkora árat kell fizetnie a bosszúért?

Mena és Ray a túlélőket mentik, mígnem kénytelenek elszakadni egymástól. Rayt ígérete köti, Menát a nyomasztó bűntudata és a kötelessége.

Hárman három különböző úton indulnak, bár a céljaik közösek.

Vajon az útjaik összeérnek valahol?

Vajon Ray és Ene szerelme elég erős?

És vajon ki a meeshai? Kié az igazi hatalom?

Titok, cselszövés, szerelem, és szenvedélyes küzdelem a túlélésért Amira Stone új regényében.

Két hercegnő és a két számkivetett fiú történetének folytatása, egy váratlan csavarral.

A gyönyörű borító

Néhány exkluzív idézet a könyvből, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz ;)

„Nem csak a tettek lehetnek bűnösek, a gondolatok is, és azokat csekély módon irányíthatjuk.”

„Túl rövid az élet a gyűlölethez. Mérges voltam, de léptem egyet előre, neked is ezt kéne tenned.”

„Kegyed oly csodásan fest, mint a hajnali ábrázatom, egy átdorbézolt éjszaka után. Megtisztelne azzal, hogy elfogad tőlünk egy kis rizspárlatot, ami meggátolhatná, hogy úri okádékát szerény tatomra terítse?”

>>Ha kedvet kaptál a második részhez is, itt előrendelheted>>

>>Ha még csak kívánságlistára tennéd, ide kattintva megteheted>>

Az írónőről

1984-ben születtem Sátoraljaújhelyen, és jelenleg is vidéken élek a családommal.

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt.

Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt meg, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni.

Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amelyek kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Ha már hivatalosan is elkezdődött a spooky season, nincs is jobb egy halloween-i booktagnél! Ezt L. J. Wesley tudja a legjobban, aki felkért eme csodálatos booktag kitöltésére. :D Kezeket fel, ki áll készen egy kis borzongásra? ;)

Wait, what – Öm, oké, vannak könyvek, amiket nagyon, de nagyon szeretek, de hogy meghalni érte? Kicsit úgy érzem magam, mintha valami nagyon drámai akciófilm kellős közepén lennék, ahol egy ősi, foszladozó, misztikus könyvet kellene megmenteni azzal, hogy feláldozom az életemet…

Viccet félretéve, ha ezt úgy értelmezem, hogy nagyon túlzásba esve ódákat tudnék zengeni egy könyvről, akkor az az Apró csodák és a Lány, darabokban. 

*A lenti gifen pedig lenni én, amikor valaki azt mondja nekem, hogy ez csak egy könyv*

via GIPHY

Egy könyv, ami hátborzongató volt:

Akármilyen furán fog hangzani, eddig egy olyan könyv volt, amitől a falra tudtam volna mászni, annyira borsódzott a hátam olvasás közben az egy Vörös Pöttyös könyv volt, méghozzá Katie Alender - A rossz lányok nem halnak meg c. kötete.

Egy író, akivel elmennék cukrot gyűjteni:

Neeee, miért csak egy írót lehet választani? Ez nem ér! :O Én egy egész ganget, egy bandát szeretnék magammal vinni! Igen, tudom, kicsit nagyravágyó vagyok :’D

Na de most az egyszer megengedem magamnak, szóval íme a lista, kiket szeretnék magammal vinni:

Gabriella Eld

Vivien Holloway

A. M. Aranth

Bessenyei Gábor

Holden Rose

L. J. Wesley

*Na hát ennek a bagázsnak nem tudnék ellenállni, csak úgy önteném a nyakukba a sok cukorkát :D*

via GIPHY

Egy könyv, ami annyira ijesztő volt, hogy nem tudtál aludni:

Hm, nem volt ilyen. Szerintem a már emlegetett A rossz lányok nem halnak meg ilyen lett volna, de nem véletlenül nem olvastam éjjel azt a könyvet :’D

Vámpír, zombi, szellem, vagy vérfarkas?

Fogós kérdés. Legyen vámpír. Mondjuk Jasperrel ki is egyeznék a Twilight-ból, így belegondolva. *elgondolkozós emoji helye*

via GIPHY

Egy karakter, akivel szívesen bújnál jelmezbe, és ijesztgetnéd vele az embereket:

Hát, kérdés, mennyire lehet őt karakternek tekinteni, de mivel a könyve róla szól, ezért kihagyhatatlannak tartom Bálint Ferencet :D

Ettől eltekintve, ha kitalált karaktert kellene választanom, akkor mindenképpen Simon Spier lenne a „szerencsés” egyén :D

Egy olyan horror, krimi vagy thriller, amiben szívesen szerepeltél volna, segítettél volna a nyomozásban:

Úúúú, egyértelműen M. J. Arlidge Helen Grace sorozata! :D Szégyellem magam, mivel abbamaradt talán a második kötet után az olvasás, de most úgy érzem, hogy nagyon is kellene folytatnom :’D

*Azt hiszem, én is valahogy így néznék ki, miközben nyomokat keresnék… Nem ér nevetni! :D*

via GIPHY

Milyen fiúbarátod lenne, akivel a telihold alatt vérfarkassá változnál?

Ezt a kérdést nem teljesen értem, bevallom őszintén :’D Könnyítek a helyzeten, keresek egy vérfarkas karaktert, akivel együtt én is vérfarkassá válhatok, jó? :’D

Mivel én is szeretnék rosszban sántikálni, egyértelműen Lupin professzor lenne az az öribarim, akivel szívesen bevállalnám ezt is. :D

Kihívottjaim:

A valóságon túl

Kami’s Bookish World

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Idén a szeptembert egy nagyon különleges, gyermekeknek szóló kötettel indítjuk a blogon, ami az értékeléseket illeti. Emila kalandjait nyugodt szívvel ajánlanám idősebbeknek, sőt, akár felnőtteknek is olvasásra, mert tökéletesen bebizonyítja, hogy a mese és annak szeretete teljes mértékben kortalan. Hálával tartozok a szerzőnek, hogy felkeresett – a főszereplőt és az egész könyvet a szívembe zártam, s remélem, hogy sokat olvashatok majd még erről a bájos kislányról. :)

Bevallom őszintén, eleinte nem igazán tudtam hova tenni sem a történetet, sem a célközönséget, sem pedig azt a világot, ami színteret ad az egész kötetnek - egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan lehet összekötni a Science-fiction-t a mesével. Hatalmas kíváncsisággal kezdtem bele az olvasásba, mivel fogalmam sem volt, mire számítsak – ám legnagyobb meglepetésemre Attila játszi könnyedséggel ugrotta meg minden elvárásomat, amit tudat alatt emeltem a könyvvel kapcsolatban.

„Elpárolgó haragjával egyidőben azonban egyre nőtt benne a bizonytalanság. Biztosan jó ötlet volt így világgá menni?”

Ugye már Ti is kellően kíváncsiak lettetek? :D Vágjunk hát bele közösen a végtelen felfedezésébe, gyertek, hadd kalauzoljalak el Titeket Szorizonra! ;)

Mivel az írónk stílusosan kissé in medias res kezdi beavatásunkat ebbe a kalandos kötetbe, engedjétek meg, hogy én is hasonlóképp kezdjek Nektek mesélni, milyen élményekkel gazdagodtam Emilának köszönhetően. :D

Adott egy kissé makacs, szeleburdi kislány, aki mérgében belekeveredik egy űrhajó belsejébe, majd olyan kalandoknak lesz részese, amikről az ember gyermeke csak álmodni mer. Ez már jól kezdődik, nem? :D Szerintem mindenki magára tud ismerni abban a szituációban, amikor jól összeveszik a szüleivel, megsértődik, majd duzzogva elvonul valahova, hogy jól kipuffogja magát. Nem, nem beszélek tapasztalatból, á, dehogy :’D.

„Ugyan száguldott, percenként húszezer kilométeres sebességgel, de ebből a száguldásból nem érzett semmit. Az űr végtelen sötétjében suhant az űrhajó, ő pedig mégis úgy érezte, mintha egy helyben állna.”

A kiindulópontunk pont egy ilyen élethelyzet, a kis főhősünk újabb veszekedésen van túl az apukájával, és úgy érzi, most már elég volt – de azért valljuk be, nem feltétlen az volt a terve, hogy be is ragad abba az űrhajóba. :D

Ismeritek azt az érzést, amikor csak álltok egy helyben és úgy tűnik, mintha az egész világ elszaladna mellettetek?

Valamiért így tudom elképzelni, hogyan is érezhette magát Emila, miközben szépen, lassan, de kezdte megszokni ezt az új helyzetet, amibe hirtelen belecsöppent.

„Nem érzett veszélyt, egyszerűen elmerült a végtelen érzésében.”

Miután a főszereplőnk úrrá lett a számunkra kissé ijesztőnek tűnő szituáción, kötve hiszem, hogy közülünk olyan sok ember képes lenne bújócskát játszani egy űrhajókkal teli műhelyben, de tény és való, a világ tele van meglepetésekkel, kezdetét vehette a megannyi kaland, amit a fülszöveg is ígért Nekünk, olvasóknak.

„Most, itt a száguldó űrhajóban kezdte megérteni, miért látunk valamit, ami már régen nincs a helyén.”

A kis Emila korát meghazudtolva sokkal jobban kezelte a váratlan eseményeket, mint amire számítottam - ennek eredményeképpen pedig olyan élményekre, s tapasztalatokra tett szert, melyek végig tudják majd kísérni a nagybetűs Életen, segítve őt abban, hogy azzá váljon, akivé igazán szeretne.

„A legrosszabb nem az, hogy nem tudsz ütni, hanem hogy tehetetlen vagy. Hogy egy rajtad kívül álló ok miatt nem vagy képes cselekedni egy helyzetben. A kiszolgáltatottság fáj, tudom, a félelem bánt, hogy nem tudod megvédeni azokat, akiket szeretsz.”

Ahogyan haladtam előre az olvasásban, egyre inkább erősödött bennem az az érzés, hogy egy édesapa jó tanácsait hallgatom, amiket a kislányának mondana, mielőtt felnőtt nővé válna, s szabadjára engedné az útjára, a kihívásokkal és lehetőséggel teli nagy világba. Olyan melankolikus, olyan nosztalgikus hangulata volt olykor egy-egy mondatnak, hogy meg kellett állnom, le kellett tennem az e-book olvasót, hogy el tudjak gondolkozni ezeken a pillanatokon, milyen is volt, amikor én magam éltem át ezeket. Leírhatatlan érzés volt látni egy apuka bölcs szavait, egy ilyen szívet melengető történetbe bújtatva.

„– Az a célom, hogy szembe tudj, szembe merj nézni a Rosszal – folytatta. – A Jót csak akkor tudod igazán értékelni, ha már megtapasztaltad a Rosszat is.”

Véleményem szerint Attila egy páratlan kötetet alkotott meg az olvasók számára, amit nagy becsben kell tartani a mai világban, hiszen elképesztően kevés hozzá hasonlóval találkozik az ember. Nem csak egy izgalmakban és kalandokban gazdag űrutazásos történetet kaptunk Tőle, hanem egy érdekfeszítő, tudományos meseregényt, ami teljes mértékben érthetően, s cseppet sem unalmasan vonja be a fiatalokat a csillagászattól kezdve egészen az asztrofizika rejtelmeibe.

„Ezek szerint, ha tudod, mekkora egy bolygó, tudod, hogy annál sokkal nagyobb egy naprendszer, és tudod, mekkora az a naprendszer. Ha tudod, mekkora egy naprendszer, tudod, mekkora egy galaxis. Ha tudod, mekkora egy galaxis, csak be kell szorozni egy számmal, és kijön a Világegyetem. Egyszerű, nem?”

Emila karakterével az első perctől fogva azonosulni tudnak az olvasók, s van egy olyan érzésem, hogy ha teljesen nem is, de valamilyen szinten mindenki magára talál benne. Ez a kislány megmutatja Nekünk, hogy akkor is lehet teljes az életünk, ha már elveszítettünk valakit, s ugyanúgy felfedezhetjük a világot, csak meg kell tanulnunk elfogadni és megérteni. Láthatjuk, hogy a feldolgozás és az újrakezdés senkinek sem egyszerű, legyen szó gyermekről vagy akár egy felnőtt emberről.

„Nem, mi is lehetünk fáradtak, lusták, morcosak vagy önzők, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy együtt élünk a többiekkel, és ha a magunk módján jók vagyunk másokhoz, akkor nekünk is jobb lesz az élet.”

A történet vége felé közeledve már-már úgy érezhetjük, mi magunk is ott repülünk Emilával, a végtelen űrben, s azon agyalunk, vajon tényleg olyan egyszerű lenne a Világ, mint amilyennek elsőre látszik?

„És szerintem attól, hogy valaki gonosz, még nem lesz erősebb a jónál, legalábbis anyukám mindig ezt mondta nekem.”

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a meséket, és nyitott valami újnak a kezdetére.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

A mai napon a megannyi izgalom után, ami eddig a nyaramat kisajátította, szeretnék visszatérni Hozzátok, méghozzá először egy interjúval, amit kedves barátnőmmel, Julcsival készítettem, akinek nemrég volt szerencsém olvasni a bemutatkozó kötetét, amiben tündéreket és anyukákat felkutató hadművelet részesei lehetünk! ;)

Fogadjátok szeretettel! :)

1.      Először arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be pár szóban olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad?

Mindig zavarba hoz ez a kérdés, mert legszívesebben azt mondanám, hogy semmit, nem vagyok különösebben érdekes. :D

27 éves vagyok, tanítóként végeztem, de nem tanítok. Gondolom nem túl meglepő, hogy nagyon szeretem a gyerekeket és a gyermekirodalmat.

Pápán, a szülővárosomban élek a férjemmel és a két kutyánkkal. Nem is tudom… imádok enni. :D Van egy könyves blogom, ahova ezer éve nem írtam, de azért nézzétek meg: TudatosOlvasó.

Másodállásban szerkesztő is vagyok, és azt kívánom, bár főállásban lehetnék az.

2.       Mikor kezdtél az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?

Azt hiszem, alsóban, mikor vonalas füzetbe írtam (és illusztráltam! - juj) a beszélő kutyákról szóló regényeimet. Az egyik barátnőm megrendelésére egyszer írtam egy beszélő lovasat is.

Ezen kívül írogattam roppant béna verseket is, amik megjelentek a suliújságban. Akinek esetleg van belőle példánya, kérem, tüzelje el, míg nem késő! :D

Komolyabban csak 2019-ben találtam vissza az íráshoz, beszélő állatokról egyelőre nem tervezek semmit.

3.       Milyen korosztálynak ajánlanád elsősorban Az Anyacsalogató Hadműveletet?

A hivatalos ajánlás a 8-10 éves korosztályt célozza, szerintem ez a reális. Közös olvasmányként, érzelmileg érett gyerekeknek talán 6-7 éves korban is emészthető, de mindenki maga tudja, mi az, amit a gyereke már be tud fogadni. Volt olyan hatodikos is, akinek tetszett - szóval nagyobbak is nyugodtan olvashatják, ha nem zavarja őket, hogy 9 évesek a főszereplők.

4.       Van olyan más műfaj a gyerekkönyveken kívül, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Igen, bevallom, a young adult könyveket is szívesen olvasom, annak ellenére, hogy nem feltétlenül én vagyok a célközönség; ezért ez volt a másik irány, amerre szerettem volna elmenni. Sőt, képzeld, már írtam is egyet! :D Jelenleg kiadói döntésre várok vele kapcsolatban, nagyon örülnék, ha eljutna a szélesebb olvasóközönség elé, iszonyatosan jó volt írni, remélem, olvasni is az lesz.

Más hirtelen nem jut eszembe, úgy gondolom, az ehhez hasonló könnyed, de minőségi szórakoztató irodalom áll hozzám a legközelebb. Például nem lenne szívem halomra mészárolni a karaktereimet, szóval nyilván nem fogok krimit írni. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő.

5.  Ha magadnak választasz olvasmányt, ugyanabban a műfajban gondolkodsz, mint amiben írsz, vagy teljesen más típusú könyveket kedvelsz?

Hú, igazából rengeteg mindent szeretek. Nagyon sok gyerekkönyvet, ifjúsági regényt olvasok, egyrészt érdekel, mi az aktuális „trend”, másrészt élvezem is őket. Szerintem van, amiből az ember nem nő ki, maximum egy bizonyos kor felett elkezdi titkolni - hát én biztos nem. :D Ezen kívül kortárs és klasszikus szépirodalmat, sci-fit és fantasyt olvasok szívesen.

6.       Honnan szoktál ihletet meríteni? Mi tud a legjobban inspirálni?

Nagyon változó, nincs egy kimondott dolog, ami inspirál. Lehet egy mondat, egy emlék, egy hangulat, vagy éppen egy kép, egy utcanév (ez utóbbi kettő inspirálta például Az Anyacsalogató Hadműveletet), de igazából bármi más is, ami éppen szembe jön.

7.       Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, amikor kifejezetten ez a program?

Sajnos nincs konkrét „írás időm”, ha lenne, lehet, hogy jobban haladnék a megkezdett projektjeimmel. Legjobban akkor tudok írni, ha nincs körülöttem senki, napszaktól függetlenül. Ez akkor is igaz, ha egyébként nem szól hozzám az, aki a szobában van - nem tudom megmagyarázni, miért. A sokakat inspiráló zene kimondottan zavar, viszont amikor nem írok, szívesen hallgatok olyan zenét, amit valahogy társítani tudok az adott történethez.

Jaj, de, bocsánat, mégis van egy napszak! Éjjel, amikor már aludnék, na, akkor jutnak az eszembe a legjobb dolgok. Sok álmatlan éjszakát okozott a már említett YA regény, emiatt vettem lámpát az éjjeliszekrényemre, és alszom azóta is legtöbbször füzettel és ceruzával a fejem mellett.

És közben eszembe jutott még egy. Főzés. Krumplipucolás. Mosogatás. Talán ezeket gyakrabban kéne művelni, mert sok szuper ötletet köszönhetek a házimunkának. Ilyenkor nincs semmi, ami leköti az agyamat, úgyhogy kénytelen végre az írásra koncentrálni. :D

8.       Van kedvenced a szereplők közül? Melyiket élvezted a legjobban megalkotni?

Mindenki imádja Norbertet, a gonosz kecskét - ahogy én is, naná.

Mégis Kelement szerettem a legjobban írni, az ő szarkasztikus stílusa közel áll hozzám. A YA regényem fiú főszereplőjét Kelemennél is jobban szeretem, de róla még nem szeretnék információkat közölni. Egyébként természetesen mindenkit imádok!

9.       Mennyire okozott nehézséget a gyermekeknek szóló nyelvezet megtalálása, kialakítása?

Különösebben nem igényelt odafigyelést, mert viszonylag sok gyerekkönyvet olvasok, talán innen ragadt rám valami. Nem tudom egyébként, hogy mennyire „gyerekbarát” a szöveg, mert nem akartam túl egyszerűen fogalmazni, szerintem a gyerekek sok mindent megértenek, és ahogy mondani szoktam, nem hülyék. (De a csúnya szavakra azért odafigyeltem, az nincs benne.) Eddig nem kaptam olyan visszajelzést, hogy ne passzolna a korosztályhoz, szóval talán sikerült, inkább úgy mondanám, tudat alatt megoldani a dolgot.

10.   El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként, ugyanabban a témában, mint amiben írsz?

Nem, szerintem nem menne. Egészen más agy kellhet hozzá, egy más beállítottság, ami bennem nincs meg. Szeretem a leírásokat, főleg a természeti környezetet igyekszem megragadni, különlegessé varázsolni, és azt hiszem, egy forgatókönyvnél ez nem jönne át úgy, ahogy a „rendes” könyvben igen.

11.   Szívesen látnád Az Anyacsalogató Hadműveletet film formájában?

Inkább egy rajzfilmsorozatot tudnék elképzelni, mondjuk 5-6 vagy 15-20 perces résszel. Az igencsak menő lenne!

12.   Most elkanyarodnánk a borító felé - Te mit gondolsz róla? Illik a könyvhöz? Mennyire volt beleszólásod a tervezés folyamatába?

100% beleszólásom volt, mert a sógornőm illusztrálta a könyvet, de megmondom őszintén, nem igazán kellettem én ehhez, Betti tudta, mire van szükség. Maximálisan elégedett vagyok vele, szerintem illik a könyvhöz, és szuper volt együtt dolgozni rajta.

13.   Ha csak egy szóval jellemezhetnéd az első könyvedet, mi lenne az?

Otthonos.

14.   Tervezel folytatást a Filkóék kalandjainak?

Naná! A második rész dokumentációját múlt héten adtuk le a kiadónak, hamarosan megy a Nemzeti Kulturális Alap pályázatára. Szóval szurkoljatok, hogy kapjunk támogatást!

A harmadik és egyben befejező rész jelenleg parkolópályán van, néhány fejezet készült csak el belőle, de igyekszem azt is mihamarabb megírni, hogy teljes legyen a sorozat.

15.   Melyiket élvezed jobban? Nagyban írni a könyvet; vagy elvégezni a végső simításokat?

Ez de jó kérdés!

Mindegyik fázisnak megvan a maga szépsége és küzdelme, az biztos. Mivel szerkesztőként is dolgozom, talán az utólagos simításokat választanám, amikor már elkészült az első verzió, és észre kell venni, hol bicsaklik meg a szöveg, hol vannak elgépelések, logikátlanságok. Szeretem finomítani a szöveg minőségét, elvenni-hozzátenni, ahol kell. Nem vagyok egy vázlatolós típus, a történeteim általában arra kanyarodnak, amerre a szereplők akarják, emiatt viszont több utómunkát is igényelnek, és ez így jó.

16.   Milyen érzés volt befejezni Filkóék történetét? Elégedett voltál a végeredménnyel?

Most sem vagyok elégedett. :D Pár hete eszembe jutott, mit kellene még beleírni, már meg is nyitottam a dokumentumot, mikor rájöttem, hogy most már eléggé késő bánat.

Szomorú voltam és féltem, amikor befejeztem. Nagyon megszerettem a szereplőket, és még nem akartam elengedni őket - úgy tűnik, ők sem engem, mert elég hamar neki tudtam állni a folytatásnak. Azért volt félelmetes, mert úgy gondoltam, teljesen véletlenül írtam meg, és többé soha semmit nem fogok írni. Ez a szorongás azóta is minden befejezett kéziratom után megjelenik, de igyekszem minden egyes újabb történettel rácáfolni.

+1 Mit üzennél az olvasóidnak, illetve azoknak a kis könyvmolyoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy mivel vessék bele magukat a megannyi könyv közé?

Az olvasóimnak azt, hogy írjatok nekem véleményt, hogy tudjam, hogy léteztek! :D

A leendő könyvmolyoknak: olvassátok azt, ami örömet okoz, amit alig bírtok letenni, ami hetekkel, hónapokkal később is az eszetekbe jut. Amin sírtok és nevettek, amitől libabőrös lesz a karotok és pillangók repkednek a gyomrotokban. A többit hagyjátok a fenébe.

Julcsi & Anna

Sziasztok molyok! :)

A mai este én is csatlakozok a borítóleplezők körébe, egy trilóga első két részét hoztuk el Nektek, új köntösbe bújtatva! Készen álltok? ;)

Az első rész fülszövege

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.” - Sarah Dessen

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte.

A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé.

Vajon a fiú is neki szánja az övét?

Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

És az új borító

Néhány kedvcsináló idézet az első részből

„Azon a nyáron kezdődött el minden. Azon a nyáron lettem szép. Azért, mert akkor éreztem először szépnek magam.”

„A tökéletlenségek teszik a dolgokat gyönyörűvé.”

„A nyár, szerintem, sokkal gyorsabban telik, ha van valaki, akivel eltölti az ember.”

A második rész új borítója

Néhány kedvcsináló idézet a második részből

„Elengedlek. Kiteszlek a szívemből. Mert ha nem teszem meg most, akkor soha nem fogom megtenni.”

„Mert a szavak olykor szánalmasan képtelenek kifejezni azt, amit szeretnénk.”

„Nem akartam, hogy a szerelmem egyszer csak, mint egy régi sebhely, eltűnjön. Örökké érezni akartam, hogy égjen és fájjon.”

A szerzőről

Jenny Han korábban könyveladóként és könyvtárosként dolgozott, diplomáját a New York-i New School egyetemen szerezte, kreatív írás szakon. Azóta New York Times bestseller szerző lett, és olyan sikerkönyvek kötődnek a nevéhez, mint A fiúknak, akiket valaha szerettem és a Nyár trilógia.

Nemrég a Netflixre készült adaptáció A fiúknak sorozatából, Jenny pedig jelenleg az Amazon Prime megbízásából A nyár trilógia adaptációján dolgozik, amiből nyolc részes tv-sorozat készül.

>>Ha megtetszettek a könyvek, itt megrendelhetitek az első és a második részt>>

>>Ide kattintva kívánságlistára tehetitek őket, az első és a második részt is>>

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Képzeljétek, voltam olyan szerencsés, hogy egy kedves barátnőm felkért, olvassam el a könyvét, még a megjelenés előtt. Rettentően izgatott lettem miatta, tudtam, hogy szokott írni, és mintha pályázni is láttam volna pár alkalommal, de fogalmam sem volt arról, hogy könyv születik belőle a végén. Mégis hogyan mondhattam volna nemet? :D Fogadjátok szeretettel ezt az elképesztően édes történetet, ami még a felnőttek szívét is képes megdobogtatni! :)

Szerző: Kemendy Júlia Csenge

Cím: Az Anyacsalogató Hadművelet

Kiadás éve: 2021

Kiadó: Napkút

Oldalszám: 80 oldal

Műfaj: Gyermekkönyv, mese

Már az első mondat után biztos voltam benne, hogy ez a könyv belopja magát a szívembe, attól függetlenül, ismerem-e az írót, vagy sem. Amint belefogtam Az Anyacsalogató Hadművelet rejtelmeinek felfedezésébe, hatalmába kerített az a régi, ismerős érzés, amikor még az anyukám olvasott nekem mesét kiskoromban. Ugyanolyan leírásokkal találkoztam, mint amiket kicsiként annyira szerettem, és annyira élveztem hallgatni órákon át. Egyszerre volt nosztalgikus és felüdítő, mivel az írónk stílusa tökéletesen vegyítette ezeket a számomra oly kedves elemeket a modernebb, maibb nyelvezettel.

„A Tündérfürt utcában egyetlen házszám volt csupán, a tizenkettes. (…)

Számos találgatás, pletyka és mese kapott szárnyra az évek során a szám eredetéről: tizenkét rabló lakik benne, ha tizenkétszer körbeszaladod, teljesül egy kívánságod, a tizenkettedik hónap tizenkettedik napján tündérek tartják meg benne éves ülésüket. És a többi, és a többi. A falubeliek képzelete határtalan volt, a valódi választ azonban senki nem tudta.”

A főszereplőnk, Filkó minden bizonnyal az összes olvasót mosolyra fogja késztetni aranyos, szeleburdi természetével. Nagyon könnyű azonosulni vele, hiszen az emberek többsége szintén ilyen volt kisgyermekként, s könnyen magunkra ismerhetünk benne. Magamban kuncogva lapoztam tovább, hogy mindig új fejezetben kísérhessem útján kis hősünket, a hatalmas küldetése során, amit testvérével, a katonás Kelemennel és a sárga csizmás Bertivel együtt terveztek véghez vinni.

„- Tényleg? - A kislány olyan hirtelen torpant meg a lépcsőn, hogy Kelemen nekiütközött az iskolatáskájának. Miközben megpördült, hogy a szemükbe nézhessen, lófarokba kötött barna haja a fiú arcába vágódott. - Komolyan úgy gondolod?

- Jesszus! – nyögött fel Kelemen. - Mégis miből van a hajad? Berti elhúzta a száját.

- Hajból - vágta rá türelmetlenül.”

Na de mi is ez a nagy dolog, amiben mesterkednek ezek a fiatalok?

Történt egyszer, hogy a falucska rejtélyes malmába lakók költöztek, ami felkeltette az emberek figyelmét, különösen Filkóét, aki töretlenül hisz a tündérek legendájában. El is kezdte figyelni, kik lehetnek az újdonsült szomszédok - legnagyobb örömére nem kellett sokat várnia, az iskolában megismerte annak a bűvös sárga csizmának a tulajdonosát, akit a malom környékén látott sétálni.

„Más volt varázslatról és kívánságokról beszélgetni, amikor maguk között voltak, és megint más az, amikor a szülők is tudtak róla.”

A három gyerek hamar egymásra talált és kalandjaik szinte azonnal kezdetüket is vették. Minden fontosabb esemény a szemünk láttára elevenedett meg, Nagy Bettina varázslatos rajzainak köszönhetően, ami elképesztő hangulatot adott az olvasásnak. Nem is emlékszem, mikor forgattam a kezeim közt utoljára illusztrált kötetet! :D Hihetetlen, milyen pluszt adott a történetnek, hogy láthattam a kis lurkókat - olyan érzésem volt, mintha egy régi rajzolt mesét néznék a tévében. :’)

„Mindig arra koncentrálj, amid van, ne azt hiányold, amit nem kaphatsz meg.”

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy lehetőségem adódott ezt a könyvet még a megjelenése előtt elolvasni, hiszen visszakaptam a gyerekkönyvek iránti szeretetemet, és ami a legfontosabb: én magam is tanultam egy nagyon fontos dolgot a tündérek által. Ahogy közeledek az egyetem vége felé, és nehezednek a dolgok, egyre több teher van a vállamon, újra és újra felmerül bennem, hogy „én most kilépek”. Abbahagyom, kész, vége, ennyi volt, én ebből nem kérek többet.

Rájöttem, hogy olykor nem egy komoly hangvételű, lélekig hatoló, a legbensőbb énedig látó történet fog segítséget nyújtani - hanem éppen ellenkezőleg. Ha tudsz olvasni a sorok között, de úgy igazán; akkor egy teljesen más kaliberű, vagy műfajú kötet is tud ugyanolyan, vagy akár éppen olyan tanácsot adni, akarva - akaratlanul, amire Neked épp abban a pillanatban szükséged van.

„A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek születik.”

Ez az aprócska könyv sokkal többet rejteget magában, mint azt első látásra gondolnánk. Egyszerre érezhetjük magunkat újra kisgyereknek, és tanulhatunk a szereplőktől, méghozzá az élet nem is olyan apró dolgairól. Láthatjuk, mi mindenre képes a gyermeki lélek kíváncsisága, az elszántság, ami vezérli őket, a tanulság, amit végül ők maguk is levonnak a történtekből, és magukévá tesznek, hogy később tudják majd hasznosítani.

„Mindenki aprócska, pillangószárnyú, szőke hajú, örökké fiatal és szép tündérkéket szeretne látni. Álta­lában ezért nem is veszik észre a valódiakat.”

A cselekményszál egyből magával ragadja az olvasókat, legyenek kicsik, vagy nagyok, biztos vagyok benne; hogy azonnal belevesznek ők is abba a varázslatos és titokzatos kalandba, amire Filkó és a többiek invitálnak minket.

Van itt minden, mi szem - szájnak ingere, és csakis arra várnak egytől-egyig, hogy Mi, olvasók felfedezzük őket.

„A család végül is valami olyasmi, amikor megvigasztaljuk a másikat, ha szomorú, meg odaadjuk neki a pogácsa sajtos felét, pedig nagyon szeretnénk megenni az egészet. És persze jó sok muffint sütünk egymásnak!”

Az én kedves Julcsi barátnőm egy olyan maradandó történetet adott ki a kezei közül, amit ezentúl kincsként fogok kezelni, akárhányszor szóba kerül. Úgy érzem, egy olyan kézzelfogható, kortárs könyvről beszélhetünk, amit bátran adnék oda a fiataloknak is olvasni, mert tudom, hogy nem fognak benne csalódni.

Csillagozás: 5* / 5

Ajánlom… kicsiknek, nagyoknak egyaránt, hogy felfedezhessék ők is a Tündérfürt utca 12. titkát.

~Anna