INTERJÚ - Kemendy Júlia Csengével

Sziasztok molyok! :)

A mai napon a megannyi izgalom után, ami eddig a nyaramat kisajátította, szeretnék visszatérni Hozzátok, méghozzá először egy interjúval, amit kedves barátnőmmel, Julcsival készítettem, akinek nemrég volt szerencsém olvasni a bemutatkozó kötetét, amiben tündéreket és anyukákat felkutató hadművelet részesei lehetünk! ;)

Fogadjátok szeretettel! :)

1.      Először arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be pár szóban olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad?

Mindig zavarba hoz ez a kérdés, mert legszívesebben azt mondanám, hogy semmit, nem vagyok különösebben érdekes. :D

27 éves vagyok, tanítóként végeztem, de nem tanítok. Gondolom nem túl meglepő, hogy nagyon szeretem a gyerekeket és a gyermekirodalmat.

Pápán, a szülővárosomban élek a férjemmel és a két kutyánkkal. Nem is tudom… imádok enni. :D Van egy könyves blogom, ahova ezer éve nem írtam, de azért nézzétek meg: TudatosOlvasó.

Másodállásban szerkesztő is vagyok, és azt kívánom, bár főállásban lehetnék az.

2.       Mikor kezdtél az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?

Azt hiszem, alsóban, mikor vonalas füzetbe írtam (és illusztráltam! - juj) a beszélő kutyákról szóló regényeimet. Az egyik barátnőm megrendelésére egyszer írtam egy beszélő lovasat is.

Ezen kívül írogattam roppant béna verseket is, amik megjelentek a suliújságban. Akinek esetleg van belőle példánya, kérem, tüzelje el, míg nem késő! :D

Komolyabban csak 2019-ben találtam vissza az íráshoz, beszélő állatokról egyelőre nem tervezek semmit.

3.       Milyen korosztálynak ajánlanád elsősorban Az Anyacsalogató Hadműveletet?

A hivatalos ajánlás a 8-10 éves korosztályt célozza, szerintem ez a reális. Közös olvasmányként, érzelmileg érett gyerekeknek talán 6-7 éves korban is emészthető, de mindenki maga tudja, mi az, amit a gyereke már be tud fogadni. Volt olyan hatodikos is, akinek tetszett - szóval nagyobbak is nyugodtan olvashatják, ha nem zavarja őket, hogy 9 évesek a főszereplők.

4.       Van olyan más műfaj a gyerekkönyveken kívül, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Igen, bevallom, a young adult könyveket is szívesen olvasom, annak ellenére, hogy nem feltétlenül én vagyok a célközönség; ezért ez volt a másik irány, amerre szerettem volna elmenni. Sőt, képzeld, már írtam is egyet! :D Jelenleg kiadói döntésre várok vele kapcsolatban, nagyon örülnék, ha eljutna a szélesebb olvasóközönség elé, iszonyatosan jó volt írni, remélem, olvasni is az lesz.

Más hirtelen nem jut eszembe, úgy gondolom, az ehhez hasonló könnyed, de minőségi szórakoztató irodalom áll hozzám a legközelebb. Például nem lenne szívem halomra mészárolni a karaktereimet, szóval nyilván nem fogok krimit írni. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő.

5.  Ha magadnak választasz olvasmányt, ugyanabban a műfajban gondolkodsz, mint amiben írsz, vagy teljesen más típusú könyveket kedvelsz?

Hú, igazából rengeteg mindent szeretek. Nagyon sok gyerekkönyvet, ifjúsági regényt olvasok, egyrészt érdekel, mi az aktuális „trend”, másrészt élvezem is őket. Szerintem van, amiből az ember nem nő ki, maximum egy bizonyos kor felett elkezdi titkolni - hát én biztos nem. :D Ezen kívül kortárs és klasszikus szépirodalmat, sci-fit és fantasyt olvasok szívesen.

6.       Honnan szoktál ihletet meríteni? Mi tud a legjobban inspirálni?

Nagyon változó, nincs egy kimondott dolog, ami inspirál. Lehet egy mondat, egy emlék, egy hangulat, vagy éppen egy kép, egy utcanév (ez utóbbi kettő inspirálta például Az Anyacsalogató Hadműveletet), de igazából bármi más is, ami éppen szembe jön.

7.       Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, amikor kifejezetten ez a program?

Sajnos nincs konkrét „írás időm”, ha lenne, lehet, hogy jobban haladnék a megkezdett projektjeimmel. Legjobban akkor tudok írni, ha nincs körülöttem senki, napszaktól függetlenül. Ez akkor is igaz, ha egyébként nem szól hozzám az, aki a szobában van - nem tudom megmagyarázni, miért. A sokakat inspiráló zene kimondottan zavar, viszont amikor nem írok, szívesen hallgatok olyan zenét, amit valahogy társítani tudok az adott történethez.

Jaj, de, bocsánat, mégis van egy napszak! Éjjel, amikor már aludnék, na, akkor jutnak az eszembe a legjobb dolgok. Sok álmatlan éjszakát okozott a már említett YA regény, emiatt vettem lámpát az éjjeliszekrényemre, és alszom azóta is legtöbbször füzettel és ceruzával a fejem mellett.

És közben eszembe jutott még egy. Főzés. Krumplipucolás. Mosogatás. Talán ezeket gyakrabban kéne művelni, mert sok szuper ötletet köszönhetek a házimunkának. Ilyenkor nincs semmi, ami leköti az agyamat, úgyhogy kénytelen végre az írásra koncentrálni. :D

8.       Van kedvenced a szereplők közül? Melyiket élvezted a legjobban megalkotni?

Mindenki imádja Norbertet, a gonosz kecskét - ahogy én is, naná.

Mégis Kelement szerettem a legjobban írni, az ő szarkasztikus stílusa közel áll hozzám. A YA regényem fiú főszereplőjét Kelemennél is jobban szeretem, de róla még nem szeretnék információkat közölni. Egyébként természetesen mindenkit imádok!

9.       Mennyire okozott nehézséget a gyermekeknek szóló nyelvezet megtalálása, kialakítása?

Különösebben nem igényelt odafigyelést, mert viszonylag sok gyerekkönyvet olvasok, talán innen ragadt rám valami. Nem tudom egyébként, hogy mennyire „gyerekbarát” a szöveg, mert nem akartam túl egyszerűen fogalmazni, szerintem a gyerekek sok mindent megértenek, és ahogy mondani szoktam, nem hülyék. (De a csúnya szavakra azért odafigyeltem, az nincs benne.) Eddig nem kaptam olyan visszajelzést, hogy ne passzolna a korosztályhoz, szóval talán sikerült, inkább úgy mondanám, tudat alatt megoldani a dolgot.

10.   El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként, ugyanabban a témában, mint amiben írsz?

Nem, szerintem nem menne. Egészen más agy kellhet hozzá, egy más beállítottság, ami bennem nincs meg. Szeretem a leírásokat, főleg a természeti környezetet igyekszem megragadni, különlegessé varázsolni, és azt hiszem, egy forgatókönyvnél ez nem jönne át úgy, ahogy a „rendes” könyvben igen.

11.   Szívesen látnád Az Anyacsalogató Hadműveletet film formájában?

Inkább egy rajzfilmsorozatot tudnék elképzelni, mondjuk 5-6 vagy 15-20 perces résszel. Az igencsak menő lenne!

12.   Most elkanyarodnánk a borító felé - Te mit gondolsz róla? Illik a könyvhöz? Mennyire volt beleszólásod a tervezés folyamatába?

100% beleszólásom volt, mert a sógornőm illusztrálta a könyvet, de megmondom őszintén, nem igazán kellettem én ehhez, Betti tudta, mire van szükség. Maximálisan elégedett vagyok vele, szerintem illik a könyvhöz, és szuper volt együtt dolgozni rajta.

13.   Ha csak egy szóval jellemezhetnéd az első könyvedet, mi lenne az?

Otthonos.

14.   Tervezel folytatást a Filkóék kalandjainak?

Naná! A második rész dokumentációját múlt héten adtuk le a kiadónak, hamarosan megy a Nemzeti Kulturális Alap pályázatára. Szóval szurkoljatok, hogy kapjunk támogatást!

A harmadik és egyben befejező rész jelenleg parkolópályán van, néhány fejezet készült csak el belőle, de igyekszem azt is mihamarabb megírni, hogy teljes legyen a sorozat.

15.   Melyiket élvezed jobban? Nagyban írni a könyvet; vagy elvégezni a végső simításokat?

Ez de jó kérdés!

Mindegyik fázisnak megvan a maga szépsége és küzdelme, az biztos. Mivel szerkesztőként is dolgozom, talán az utólagos simításokat választanám, amikor már elkészült az első verzió, és észre kell venni, hol bicsaklik meg a szöveg, hol vannak elgépelések, logikátlanságok. Szeretem finomítani a szöveg minőségét, elvenni-hozzátenni, ahol kell. Nem vagyok egy vázlatolós típus, a történeteim általában arra kanyarodnak, amerre a szereplők akarják, emiatt viszont több utómunkát is igényelnek, és ez így jó.

16.   Milyen érzés volt befejezni Filkóék történetét? Elégedett voltál a végeredménnyel?

Most sem vagyok elégedett. :D Pár hete eszembe jutott, mit kellene még beleírni, már meg is nyitottam a dokumentumot, mikor rájöttem, hogy most már eléggé késő bánat.

Szomorú voltam és féltem, amikor befejeztem. Nagyon megszerettem a szereplőket, és még nem akartam elengedni őket - úgy tűnik, ők sem engem, mert elég hamar neki tudtam állni a folytatásnak. Azért volt félelmetes, mert úgy gondoltam, teljesen véletlenül írtam meg, és többé soha semmit nem fogok írni. Ez a szorongás azóta is minden befejezett kéziratom után megjelenik, de igyekszem minden egyes újabb történettel rácáfolni.

+1 Mit üzennél az olvasóidnak, illetve azoknak a kis könyvmolyoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy mivel vessék bele magukat a megannyi könyv közé?

Az olvasóimnak azt, hogy írjatok nekem véleményt, hogy tudjam, hogy léteztek! :D

A leendő könyvmolyoknak: olvassátok azt, ami örömet okoz, amit alig bírtok letenni, ami hetekkel, hónapokkal később is az eszetekbe jut. Amin sírtok és nevettek, amitől libabőrös lesz a karotok és pillangók repkednek a gyomrotokban. A többit hagyjátok a fenébe.

Julcsi & Anna