ÉRTÉKELÉS - Kemendy Júlia Csenge : Az ​Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.)

Cím: Az Anyacsalogató Hadművelet

Kiadás éve: 2021

Kiadó: Napkút

Oldalszám: 80 oldal

Műfaj: Gyermekkönyv, mese

Már az első mondat után biztos voltam benne, hogy ez a könyv belopja magát a szívembe, attól függetlenül, ismerem-e az írót, vagy sem. Amint belefogtam Az Anyacsalogató Hadművelet rejtelmeinek felfedezésébe, hatalmába kerített az a régi, ismerős érzés, amikor még az anyukám olvasott nekem mesét kiskoromban. Ugyanolyan leírásokkal találkoztam, mint amiket kicsiként annyira szerettem, és annyira élveztem hallgatni órákon át. Egyszerre volt nosztalgikus és felüdítő, mivel az írónk stílusa tökéletesen vegyítette ezeket a számomra oly kedves elemeket a modernebb, maibb nyelvezettel.

„A Tündérfürt utcában egyetlen házszám volt csupán, a tizenkettes. (…)

Számos találgatás, pletyka és mese kapott szárnyra az évek során a szám eredetéről: tizenkét rabló lakik benne, ha tizenkétszer körbeszaladod, teljesül egy kívánságod, a tizenkettedik hónap tizenkettedik napján tündérek tartják meg benne éves ülésüket. És a többi, és a többi. A falubeliek képzelete határtalan volt, a valódi választ azonban senki nem tudta.”

A főszereplőnk, Filkó minden bizonnyal az összes olvasót mosolyra fogja késztetni aranyos, szeleburdi természetével. Nagyon könnyű azonosulni vele, hiszen az emberek többsége szintén ilyen volt kisgyermekként, s könnyen magunkra ismerhetünk benne. Magamban kuncogva lapoztam tovább, hogy mindig új fejezetben kísérhessem útján kis hősünket, a hatalmas küldetése során, amit testvérével, a katonás Kelemennel és a sárga csizmás Bertivel együtt terveztek véghez vinni.

„- Tényleg? - A kislány olyan hirtelen torpant meg a lépcsőn, hogy Kelemen nekiütközött az iskolatáskájának. Miközben megpördült, hogy a szemükbe nézhessen, lófarokba kötött barna haja a fiú arcába vágódott. - Komolyan úgy gondolod?

- Jesszus! – nyögött fel Kelemen. - Mégis miből van a hajad? Berti elhúzta a száját.

- Hajból - vágta rá türelmetlenül.”

Na de mi is ez a nagy dolog, amiben mesterkednek ezek a fiatalok?

Történt egyszer, hogy a falucska rejtélyes malmába lakók költöztek, ami felkeltette az emberek figyelmét, különösen Filkóét, aki töretlenül hisz a tündérek legendájában. El is kezdte figyelni, kik lehetnek az újdonsült szomszédok - legnagyobb örömére nem kellett sokat várnia, az iskolában megismerte annak a bűvös sárga csizmának a tulajdonosát, akit a malom környékén látott sétálni.

„Más volt varázslatról és kívánságokról beszélgetni, amikor maguk között voltak, és megint más az, amikor a szülők is tudtak róla.”

A három gyerek hamar egymásra talált és kalandjaik szinte azonnal kezdetüket is vették. Minden fontosabb esemény a szemünk láttára elevenedett meg, Nagy Bettina varázslatos rajzainak köszönhetően, ami elképesztő hangulatot adott az olvasásnak. Nem is emlékszem, mikor forgattam a kezeim közt utoljára illusztrált kötetet! :D Hihetetlen, milyen pluszt adott a történetnek, hogy láthattam a kis lurkókat - olyan érzésem volt, mintha egy régi rajzolt mesét néznék a tévében. :’)

„Mindig arra koncentrálj, amid van, ne azt hiányold, amit nem kaphatsz meg.”

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy lehetőségem adódott ezt a könyvet még a megjelenése előtt elolvasni, hiszen visszakaptam a gyerekkönyvek iránti szeretetemet, és ami a legfontosabb: én magam is tanultam egy nagyon fontos dolgot a tündérek által. Ahogy közeledek az egyetem vége felé, és nehezednek a dolgok, egyre több teher van a vállamon, újra és újra felmerül bennem, hogy „én most kilépek”. Abbahagyom, kész, vége, ennyi volt, én ebből nem kérek többet.

Rájöttem, hogy olykor nem egy komoly hangvételű, lélekig hatoló, a legbensőbb énedig látó történet fog segítséget nyújtani - hanem éppen ellenkezőleg. Ha tudsz olvasni a sorok között, de úgy igazán; akkor egy teljesen más kaliberű, vagy műfajú kötet is tud ugyanolyan, vagy akár éppen olyan tanácsot adni, akarva - akaratlanul, amire Neked épp abban a pillanatban szükséged van.

„A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek születik.”

Ez az aprócska könyv sokkal többet rejteget magában, mint azt első látásra gondolnánk. Egyszerre érezhetjük magunkat újra kisgyereknek, és tanulhatunk a szereplőktől, méghozzá az élet nem is olyan apró dolgairól. Láthatjuk, mi mindenre képes a gyermeki lélek kíváncsisága, az elszántság, ami vezérli őket, a tanulság, amit végül ők maguk is levonnak a történtekből, és magukévá tesznek, hogy később tudják majd hasznosítani.

„Mindenki aprócska, pillangószárnyú, szőke hajú, örökké fiatal és szép tündérkéket szeretne látni. Álta­lában ezért nem is veszik észre a valódiakat.”

A cselekményszál egyből magával ragadja az olvasókat, legyenek kicsik, vagy nagyok, biztos vagyok benne; hogy azonnal belevesznek ők is abba a varázslatos és titokzatos kalandba, amire Filkó és a többiek invitálnak minket.

Van itt minden, mi szem - szájnak ingere, és csakis arra várnak egytől-egyig, hogy Mi, olvasók felfedezzük őket.

„A család végül is valami olyasmi, amikor megvigasztaljuk a másikat, ha szomorú, meg odaadjuk neki a pogácsa sajtos felét, pedig nagyon szeretnénk megenni az egészet. És persze jó sok muffint sütünk egymásnak!”

Az én kedves Julcsi barátnőm egy olyan maradandó történetet adott ki a kezei közül, amit ezentúl kincsként fogok kezelni, akárhányszor szóba kerül. Úgy érzem, egy olyan kézzelfogható, kortárs könyvről beszélhetünk, amit bátran adnék oda a fiataloknak is olvasni, mert tudom, hogy nem fognak benne csalódni.

Csillagozás: 5* / 5

Ajánlom… kicsiknek, nagyoknak egyaránt, hogy felfedezhessék ők is a Tündérfürt utca 12. titkát.

~Anna