ÉRTÉKELÉS - Avi Loeb : Földönkívüli

Szerző: Avi Loeb

Cím: Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai

Kiadás éve: 2021

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 256 oldal

Műfaj: Ismeretterjesztő

Eredeti cím: Extraterrestrial

Amikor először néztem utána, ki is írta ezt a könyvet, és pontosan miről is szól, nem voltam meggyőződve arról, hogy ezt a művet tényleg nekem szánták. Nem is Avi Loeb, nem is a téma miatt, mivel érdekel a csillagászat, a kedvenc témám volt gimnáziumban – egyszerűen úgy éreztem, én ehhez a tudásomat tekintve kevés vagyok. Már nem is emlékszem pontosan, miért változott az álláspontom, s miért döntöttem úgy, hogy mégis megpróbálkozok ennek a kötetnek a megismerésével. Talán rájöttem arra, hogy olykor nem árt még a szokottnál is jobban kimozdulni a komfortzónánkból.

„Akinek lehetősége nyílik rá, menjen ki a szabadba, és csodálja meg az univerzumot.”

Szeretném hinni, hogy talán az az alázat beszél belőlem is, amit a szerző említ többször is az egyes fejezetekben, amikor az emberek jelenlegi tudását vitatja a tudományok és a technológia terén – mindig is szerettem bővíteni a látókörömet, és új dolgokat, nézeteket beépíteni a saját kis világomba, amiben éppen leledzek. Avi Loeb megosztó elmélete az Oumuamua kapcsán pedig erre több volt, mint tökéletes.

„A megfontolásban ott van a bizonytalanság alázata.”

Amikor belefogtam az olvasásba, szerintem még nem igazán voltam tisztában azzal, mire vállalkoztam, és mi is vár rám. Teljesen őszintén írom most ezeket a sorokat Nektek, olvasóim: ha nem lett volna minden észérvekkel alátámasztva az Oumuamua anomáliáit illetően, egy cseppet sem kételkedtem volna abban, hogy semmi különleges nem történt 2017. októberének végén. Éltem volna a nyugodt, cseppet sem érdekes egyetemista életemet, és lefoglaltak volna a saját problémáim, ahogyan sok más embert is a világban. Azonban az írónknak köszönhetően beindultak azok a bizonyos fogaskerekek a fejemben. Gondolkozni kezdtem, és azon kaptam magam, hogy egyre többször pillantok fel a felettünk elterülő végtelen kék égre. Mi van akkor, ha mégis igaz a hipotézis, miszerint ez a csillagközi látogató egy földönkívüli intelligencia terméke?

„Egyébként is, kinek van szüksége lehetetlenségekre, amikor olyan sok minden lehetséges? A Földön jelen lévő intelligens élet bőven elegendő indok arra, hogy komolyan vegyük az univerzumban esetlegesen megjelenő élet tudományos lehetőségét a fantasztikus helyett.”

Finoman szólva is tartottam attól, hogy nem fogom érteni a magyarázatokat, a választ a miértekre; a könyvben szereplő megannyi adatot és hipotézist – azonban legnagyobb meglepetésemre mint laikus és puszta mezei szemlélő, legalább annyira élveztem a kutatások megismerését Avi Loeb elmesélése alapján, mint amennyire ő szereti ezt csinálni, nap, mint nap. Teljes mértékben érthető volt az összes elmélet levezetése, az adatok elemzése és még a számítások is, amiket végeztek. Igaz, a kapott értékeket olykor kétszer is elolvastam, hogy biztos legyek magamban, de annyi baj legyen - ritkán lát az ember ennyi nullát egy helyen :D.  Aztán ahogyan haladtam előre a fejezetekkel, azt vettem észre, hogy ha egyszer leültem olvasni a Földönkívüli-t; az Istenért nem tudtak kirángatni a szobámból, mert egyszerűen elvesztem ebben a számomra teljesen új tudományos világban.

„Az idők során kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy a fizika törvényei mindössze két környezetben nem érvényesülnek: a szingularitásokban és Hollywoodban.”

Még ennél is élvezetesebbé az tette a kötetet, hogy a rengeteg okfejtés közepette Avi Loeb rengeteget mesélt arról, ki ő, honnan jött, hogyan került erre a pályára és nem utolsó sorban: hogyan jutott el oda, ahol most van.

„Az a lecke, amit a társaim megtanulhattak volna a viselkedésemből – amit azóta én is megtanultam, és a hallgatóimnak is igyekszem megtanítani – nem arról szólt, hogy követni kell-e a tömeget, vagy nem, hanem arról, hogy az ember gondolkodjon, mielőtt cselekszik.”

Az Oumuamua rejtélyének megvitatása mellett Avi Loeb arra is buzdít minket, hogy merjünk nyitni valami új felé. Merjünk kitűnni a tömegből; akár csak azzal, hogy megállunk olykor egy kis időre, és elgondolkozunk azon, mi mindent rejthet a fejünk felett elterülő végtelen égbolt. Mozduljunk ki a komfortzónánkból, mert nem tudhatjuk, mi minden vár még ránk azon a bizonyos buborékon kívül, amiben élünk. A saját életét, az élményeit, a tapasztalatait osztja meg velünk, az olvasóival, a diákjaival, hogy láthassuk: nincs lehetetlen. Mi is képesek vagyunk nagyot alkotni. Az már rajtunk áll, élünk-e ezzel a lehetőséggel, amit az élet kínál nekünk.

„A világ nem más, mint egy nagyon keskeny híd, és csak úgy kelhetünk át rajta, ha nem félünk.” (Breclavi Nachman rabbi)

És tudjátok mit? Az én szememet felnyitotta ez a könyv, és ha olyan hatalmas mértékben nem is, de másképp látom a világot. Másképp tekintek egyes dolgokra. Hagyom, hogy elgondolkozzak olyan kérdéseken, amiken eddig nem mertem. Ennél felszabadítóbbat már nagyon régen éreztem, s ezért egyedül Avi Loeb-nek lehetek hálás.

„Sokan úgy vélik: az élet azoknak a helyeknek az összessége, amelyeken az ember jár. De ez csak illúzió. Az élet események összessége, s az események olyan döntések következményei, amelyeknek csak egy részét hozhatjuk meg mi magunk.”

Felesleges lenne ódákat zengenem a könyvről, mivel azt gondolom, hogy rettentően kettős érzéseket, és nagyon megoszló véleményeket válthat ki és fog is az emberekből. Az én véleményem az, hogy mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, még akkor is, ha nem tud egyetérteni azzal, ami feketén-fehéren le van írva a lapokra. Hogy miért? Azért, mert így egy olyan oldalát fogja felfedezni, amit lehet, hogy egészen idáig mélyen eltemetett, vagy még csak a létezéséről sem tudott.

„Néha véletlenül valami rendkívül ritka és különleges dolog keresztezi az ember útját. És az élet rávezeti az embert, hogy tisztán lássa, ami az orra előtt van.”

Avi Loeb a tudásának az összes apró morzsáját megosztaná velünk 256 oldalon, ha tehetné, de erre nyitott fülekre és befogadóképes, nyílt elmékre van szüksége. Nekünk pedig az lenne a feladatunk, hogy meg tudjunk nyílni az új felé, és megtanuljuk elfogadni, ha egy felfedezés létfontosságú változást hoz majd egyszer az életünkbe. Mindez csakis rajtunk áll. A kérdés pedig továbbra sem lett más: Te mit tennél, ha egy nap arra ébrednél, hogy közlik veled: nem vagyunk egyedül - ?

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, kivétel nélkül. Nézzetek fel az égre!

~Anna