ÉRTÉKELÉS - Rettig Attila : Emila bolygóközi kalandjai

Sziasztok molyok! :)

Idén a szeptembert egy nagyon különleges, gyermekeknek szóló kötettel indítjuk a blogon, ami az értékeléseket illeti. Emila kalandjait nyugodt szívvel ajánlanám idősebbeknek, sőt, akár felnőtteknek is olvasásra, mert tökéletesen bebizonyítja, hogy a mese és annak szeretete teljes mértékben kortalan. Hálával tartozok a szerzőnek, hogy felkeresett – a főszereplőt és az egész könyvet a szívembe zártam, s remélem, hogy sokat olvashatok majd még erről a bájos kislányról. :)

Bevallom őszintén, eleinte nem igazán tudtam hova tenni sem a történetet, sem a célközönséget, sem pedig azt a világot, ami színteret ad az egész kötetnek - egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan lehet összekötni a Science-fiction-t a mesével. Hatalmas kíváncsisággal kezdtem bele az olvasásba, mivel fogalmam sem volt, mire számítsak – ám legnagyobb meglepetésemre Attila játszi könnyedséggel ugrotta meg minden elvárásomat, amit tudat alatt emeltem a könyvvel kapcsolatban.

„Elpárolgó haragjával egyidőben azonban egyre nőtt benne a bizonytalanság. Biztosan jó ötlet volt így világgá menni?”

Ugye már Ti is kellően kíváncsiak lettetek? :D Vágjunk hát bele közösen a végtelen felfedezésébe, gyertek, hadd kalauzoljalak el Titeket Szorizonra! ;)

Mivel az írónk stílusosan kissé in medias res kezdi beavatásunkat ebbe a kalandos kötetbe, engedjétek meg, hogy én is hasonlóképp kezdjek Nektek mesélni, milyen élményekkel gazdagodtam Emilának köszönhetően. :D

Adott egy kissé makacs, szeleburdi kislány, aki mérgében belekeveredik egy űrhajó belsejébe, majd olyan kalandoknak lesz részese, amikről az ember gyermeke csak álmodni mer. Ez már jól kezdődik, nem? :D Szerintem mindenki magára tud ismerni abban a szituációban, amikor jól összeveszik a szüleivel, megsértődik, majd duzzogva elvonul valahova, hogy jól kipuffogja magát. Nem, nem beszélek tapasztalatból, á, dehogy :’D.

„Ugyan száguldott, percenként húszezer kilométeres sebességgel, de ebből a száguldásból nem érzett semmit. Az űr végtelen sötétjében suhant az űrhajó, ő pedig mégis úgy érezte, mintha egy helyben állna.”

A kiindulópontunk pont egy ilyen élethelyzet, a kis főhősünk újabb veszekedésen van túl az apukájával, és úgy érzi, most már elég volt – de azért valljuk be, nem feltétlen az volt a terve, hogy be is ragad abba az űrhajóba. :D

Ismeritek azt az érzést, amikor csak álltok egy helyben és úgy tűnik, mintha az egész világ elszaladna mellettetek?

Valamiért így tudom elképzelni, hogyan is érezhette magát Emila, miközben szépen, lassan, de kezdte megszokni ezt az új helyzetet, amibe hirtelen belecsöppent.

„Nem érzett veszélyt, egyszerűen elmerült a végtelen érzésében.”

Miután a főszereplőnk úrrá lett a számunkra kissé ijesztőnek tűnő szituáción, kötve hiszem, hogy közülünk olyan sok ember képes lenne bújócskát játszani egy űrhajókkal teli műhelyben, de tény és való, a világ tele van meglepetésekkel, kezdetét vehette a megannyi kaland, amit a fülszöveg is ígért Nekünk, olvasóknak.

„Most, itt a száguldó űrhajóban kezdte megérteni, miért látunk valamit, ami már régen nincs a helyén.”

A kis Emila korát meghazudtolva sokkal jobban kezelte a váratlan eseményeket, mint amire számítottam - ennek eredményeképpen pedig olyan élményekre, s tapasztalatokra tett szert, melyek végig tudják majd kísérni a nagybetűs Életen, segítve őt abban, hogy azzá váljon, akivé igazán szeretne.

„A legrosszabb nem az, hogy nem tudsz ütni, hanem hogy tehetetlen vagy. Hogy egy rajtad kívül álló ok miatt nem vagy képes cselekedni egy helyzetben. A kiszolgáltatottság fáj, tudom, a félelem bánt, hogy nem tudod megvédeni azokat, akiket szeretsz.”

Ahogyan haladtam előre az olvasásban, egyre inkább erősödött bennem az az érzés, hogy egy édesapa jó tanácsait hallgatom, amiket a kislányának mondana, mielőtt felnőtt nővé válna, s szabadjára engedné az útjára, a kihívásokkal és lehetőséggel teli nagy világba. Olyan melankolikus, olyan nosztalgikus hangulata volt olykor egy-egy mondatnak, hogy meg kellett állnom, le kellett tennem az e-book olvasót, hogy el tudjak gondolkozni ezeken a pillanatokon, milyen is volt, amikor én magam éltem át ezeket. Leírhatatlan érzés volt látni egy apuka bölcs szavait, egy ilyen szívet melengető történetbe bújtatva.

„– Az a célom, hogy szembe tudj, szembe merj nézni a Rosszal – folytatta. – A Jót csak akkor tudod igazán értékelni, ha már megtapasztaltad a Rosszat is.”

Véleményem szerint Attila egy páratlan kötetet alkotott meg az olvasók számára, amit nagy becsben kell tartani a mai világban, hiszen elképesztően kevés hozzá hasonlóval találkozik az ember. Nem csak egy izgalmakban és kalandokban gazdag űrutazásos történetet kaptunk Tőle, hanem egy érdekfeszítő, tudományos meseregényt, ami teljes mértékben érthetően, s cseppet sem unalmasan vonja be a fiatalokat a csillagászattól kezdve egészen az asztrofizika rejtelmeibe.

„Ezek szerint, ha tudod, mekkora egy bolygó, tudod, hogy annál sokkal nagyobb egy naprendszer, és tudod, mekkora az a naprendszer. Ha tudod, mekkora egy naprendszer, tudod, mekkora egy galaxis. Ha tudod, mekkora egy galaxis, csak be kell szorozni egy számmal, és kijön a Világegyetem. Egyszerű, nem?”

Emila karakterével az első perctől fogva azonosulni tudnak az olvasók, s van egy olyan érzésem, hogy ha teljesen nem is, de valamilyen szinten mindenki magára talál benne. Ez a kislány megmutatja Nekünk, hogy akkor is lehet teljes az életünk, ha már elveszítettünk valakit, s ugyanúgy felfedezhetjük a világot, csak meg kell tanulnunk elfogadni és megérteni. Láthatjuk, hogy a feldolgozás és az újrakezdés senkinek sem egyszerű, legyen szó gyermekről vagy akár egy felnőtt emberről.

„Nem, mi is lehetünk fáradtak, lusták, morcosak vagy önzők, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy együtt élünk a többiekkel, és ha a magunk módján jók vagyunk másokhoz, akkor nekünk is jobb lesz az élet.”

A történet vége felé közeledve már-már úgy érezhetjük, mi magunk is ott repülünk Emilával, a végtelen űrben, s azon agyalunk, vajon tényleg olyan egyszerű lenne a Világ, mint amilyennek elsőre látszik?

„És szerintem attól, hogy valaki gonosz, még nem lesz erősebb a jónál, legalábbis anyukám mindig ezt mondta nekem.”

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a meséket, és nyitott valami újnak a kezdetére.

~Anna