Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Egy különleges ötleten alapuló romantikus történetet olvashattam az Álomgyár kiadónak köszönhetően, amit most szeretnék nektek is bemutatni - Helen Hoang könyve megmutatja nekünk, hogy semmi sem állhat az igaz szerelem útjába, s egy különcnek gondolt nő is élhet teljes életet, akármennyire is különbözik a többiektől.

Szerző: Helen Hoang
Cím: A szerelem egyenlete
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 416 oldal
Műfaj: Romantikus, erotikus
Eredeti cím: The Kiss Quotient
Bevallom őszintén, amikor először láttam ezt a könyvet, csak unottan tovább tekertem a molyos frisseim között, miszerint úgyis egy újabb átlagos, klisés szerelmi történetről lehet szó - nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat ez a cím.
Aztán egyre többször jött velem szembe, és az egyik barátnőm el is kezdte olvasni, én pedig azon kaptam magam, hogy a fülszöveget olvasgatom, ízlelgetem magamban az alapötletet, és kezdek nyitni a könyv felé.
Amikor felajánlkozott a lehetőség, hogy elolvashassam, már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, így éltem az ajánlattal, s boldogon vettem át az Álomgyár Kiadó boltjában a saját példányomat, amit ezen az úton is szeretnék megköszönni!
„Stella Lane Asperger-szindrómával él, szerinte a világot a matematika törvényei tartják össze és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. A munkahelyén algoritmusokat készít fogyasztói tendenciákról. A férfiakkal kapcsolatban viszont meglehetősen tapasztalatlan.”
Az igazság az, hogy ami a leginkább felébresztette az érdeklődésemet Helen könyve iránt, az a főszereplőnk Asperger - szindrómája volt. Korábban már hallottam erről, és a közösségi szolgálatom során, amikor óvodában dolgoztam, foglalkoztam jómagam is egy szem autista kisfiúval, ami számomra egy életre szóló élménnyel ért fel, s a mai napig a szívemben őrzöm azt a pár hetet. Nem volt éppenséggel a legegyszerűbb dolgom, de higgyetek nekem, minden erőfeszítést megért, amikor a fiú a bizalmába fogadott engem is, az óvónénik mellett.
Így már azt hiszem érthető, hogy miért voltam annyira kíváncsi, milyen is lehet egy felnőtt nő élete ezzel a szindrómával, és milyen lehet a személyisége, a mindennapjai - egyszóval úgy az egész társadalmi léte a mostani világunkban.
„Stellát Michael csókjai és a benne ébredő érzések kavalkádja arra kényszerítik, hogy újraírja képleteit, melyek alapján számára is bizonyíthatóvá válik, hogy a szerelem nagyon is logikus.”
Emlékszem, hogy a tartalomleírás már az első alkalommal megmosolyogtatott, ugyanis akkor kezdett kialakulni bennem Stella elsődleges képe, s egy, a maga módján szeleburdi és könnyen szerethető egyéniségre számítottam az elkövetkezendő 416 oldalban.
„Ha az anyja a fejébe vett valamit, olyan volt, mint egy elszánt méhészborz: makacs, állhatatos, csak épp nem volt szőrös és nem vicsorgott.”
Nagyon szerettem az ő szemszögéből olvasni, mert olyan jól átjött a személyisége, minden aranyosságával és bájával együtt, hogy egyfolytában mosolyogtam olvasás közben. :D Ahogyan végigkövethettük a gondolatmeneteit, s kicsit betekintést kaphattunk a világába ezáltal, kezdtem sokkal inkább másként látni a hétköznapi helyzeteket, amiket teljesen különböző módokon élek meg én, és Stella, akinek olykor küzdenie kell saját magával, hogy ne rontson el semmit, ne okozzon fájdalmat, vagy kínos szituációkat a többi embernek.
„Stella nem szólt egy szót sem, csak hagyta, hogy magával ragadja a pillanat, a bizonytalanság, a lélegzet-visszafojtott reménykedés, az aggodalmaskodás, és a pislákoló elégedettség.”
Ezzel szemben Michael céltudatos, tudja, mit csinál, és mindezek mellé elképesztően jól néz ki - ezért is választja őt Stella arra a célra, hogy fejlődjön a kapcsolatok terén, elindítva ezzel egy igencsak rendkívüli eszkortszolgáltatást, ami próbára teszi mindkettejüket, már ami az érzelmeket illeti.
A férfi segít a főszereplőnknek, hogy szépen, lassan levetkőzze a gátlásait, és megtanulja élvezni az életet.
„Stella nem tudta, miként magyarázza el a férfinak, hogy ő inkább legbelül érzi magát meztelennek. Ha a szemébe nézne, mindent látna belőle.”
Azonban ez korántsem ilyen egyszerű, mivel a szolgáltatásból elkezd kialakulni valami teljesen más, ami mindkét fél számára valami teljesen újat jelent - ez pedig nem más, mint a mindent elsöprő vonzalom, majd pedig a tagadhatatlan szerelem.
„Jobban szeretlek, mint a számításokat, pedig az univerzumot a matematika tartja össze.”
Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy ők maguk ezt mikor ismerik be, és meddig hajlandóak figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint annyira megváltoztatták a másik életét, hogy egymás nélkül már nem is tudnak úgy boldogulni a mindennapokban, ahogyan azt ők hitték.
„- Nem csak egy éjszakára, egy hétre vagy egy hónapra akarlak. Hanem állandóan.”
Michaelt és Stellát egyaránt gyötri egyfajta tudat belül, hogy a másik félnek ez bizonyára nem jelent semmit, csak munkának vagy szolgáltatásnak tekinti mindazt, amibe belebonyolódtak, pusztán ő érez többet - ez a „felismerés” pedig bonyodalmat bonyodalomra halmoz, mi, olvasók meg csak fogjuk a fejünket, a két együgyű szerelmest látva, hogy mégis mi a fenéért nem ülnek le és tisztázzák a helyzetet - mivel szerintünk ez lenne a logikus lépés, nemde? ;)
„Ha szeretsz valakit, akkor minden lehetséges módon harcolnod kell érte!”
Sajnos a mi szerelmespárunk ennél két sokkalta bonyolultabb lélek, de pont ez teszi őket olyan aranyossá, és tökéletessé a szemünkben. A vívódásuk, hogy engedjenek-e az érzéseiknek, a megannyi kérdés, hogy mi a fontosabb - a múlt, vagy a jelen - és mindezek közül a legfontosabb: lehet-e szeretni valakit pontosan azért, mert más, mint a többiek.
„Ha igazán szereted, akkor legyél tisztában ennek a szeretetnek az értékével, és formáld át ígéretté.”
Stella és Michael története tényleg meglepően bájos, szenvedélyes és utánozhatatlan egyszerre. Azt hittem volna, hogy az elsőkönyves Helen Hoang nem érti ennyire a dolgát, de be kell látnom, hogy tévedtem. Olyan kellemes csalódás volt olvasni a sorait, amit a saját Asperger-szindrómája ihletett, hogy még most is mosolyogva gondolok vissza A szerelem egyenletére. Egy igazán szívmelengető, némi erotikával fűszerezett, különleges romantikus történet, ami garantáltan megdobogtatja majd a szívedet. Ez a regény tökéletes nyári olvasmánynak ígérkezik, és kíváncsian várom, hogy mennyien fogják még felfedezni a szerelem egyenletét, ami sokkal logikusabb, mint azt elsőre gondolnánk. :)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy bűbájos, magával ragadó romantikus történetre vágyik, amit magával tud vinni a strandra, hogy felírja a homokba a szerelem algoritmusát. ;)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Még valamivel régebben a Never let me go Virágja hívott ki erre a Zombiapokalipszis könyvekkel tagre, amit végre ki tudok tölteni, és remélem, hogy nemcsak nekem lesz élvezetes, hanem Nektek, olvasóknak is. ;)
A kihívás lényege az, hogy ki kell választani öt könyvet, felírni a címüket egy-egy cetlire, majd húzni közülük úgy, hogy minden könyvre két kérdés jusson. Ezután random helyen kinyitni az adott kötetet, és az a név lesz a válasz az adott kérdésre, ami először szerepel a lapon. Virág annyit variált, hogy öt könyv helyett tízet szedett össze, hogy minden kérdésre egy jusson - végülis miért ne? Több könyv, több kinyírandó, akarom mondani életben tartandó szereplő. Lássuk csak mi sül ki ebből! ;)
1. Az első ember, aki meghal - Adria | A jövő harcosai (Az Olimposz legyőzése 1.)
Na hát ebben erősen kételkedek…Mivel Adriát egy harcos amazonnak ismertem meg, aki nem riad vissza semmitől se, a véleményem szerint sokkal inkább fejvesztve rohanna a zombitömegbe, és kaszabolna, amerre csak lát. :D

2. Akit kibuktatsz, hogy elmenekülj a zombik elől - Kasja | Talpig feketében (Legendák a bagolyvárosból 1.)
Ehm…Igaz, hogy Kasja egy elég megosztó karakter szerepében tetszeleghet, de ettől eltekintve semmi olyat nem lenne képes megtenni, amivel árthat a szeretteinek, és úgy gondolom, hogy haláláig védelmezné őket. Valamiért azt érzem, hogy egyfajta veszekedés alakulna ki köztünk, hogy ki lökje ki a másikat a zombi elé - aztán majd történne valami… :’D



3. Az első, aki zombivá változik - Forsan | A világ peremén (Páratlanok 1.)
Nem, nem, soha! Igen, most József Attilát játszok, mert ez egyszerűen nem lehet Forsan! Fogadni merek, hogy kitalálna valamilyen extravagáns megoldást, hogy utána megölelgethessem, és elmondjam neki mennyire zseniális volt. :D



4. Aki téged buktat ki, hogy elmeneküljön a zombik elől - Dávid | Osztálykép
Na, az már egyszer biztos, hogy ez a gyerek még a Jóistent is kibuktatná, hogy mentse az irháját…Ez aztán telitalálat volt a javából. :D



5. A csapat idiótája - Martin / Crispin | Vértestvérek
Öhm, ebben azért nem értek egyet, mert ez az ember túlzottan okos, és ravasz. És még enyhén fejeztem ki magamat.



6. A csapat agya - Nancy | Minden szív kaput nyit
Hááát, ez jó kérdés… Nem feltétlenül a „központi agysejt” lenne ő, de a csapat eszének fontos részét alkotná, mert vannak jó meglátásai.



7. Az ügyeletes orvos - Allie / Éva anya | A hatalom
Na jó, ez … ez nem lehet véletlen. Olvassátok el a könyvet, és megértitek miért mondom ezt. ;)



8. A fegyverszakértő - Magnus | Holtidő
Hm, miért ne? Végülis kész erőbajnok, könnyen lehet, hogy a fegyverekhez is ilyen jól ért. ;)



9. A harcos - Poppy | Ezer csók
Ez tökéletes. Poppy-ra tökéletesen illik ez a jelző, és csodálom is a személyiségét emiatt.



10. A csapatkapitány - Stella | A szerelem egyenlete
Haha, még szép, hogy Stella tökéletes vezető lenne! Olyan túlélési algoritmusokat rittyentene nekünk pillanatok alatt, hogy öröm lenne nézni. :D



A kihívottjaim az apokalipszisra pedig nem mások, mint: Petra és Reni, Pati, Niita, és Réta. Hajrá csajszik, kíváncsi vagyok a csapatotokra! ;)
~Anna
Sziasztok molyok! :)


Huhuhú, izgalmas bejegyzésnek nézünk elébe, ugyanis már nagyon régen volt MIÉRT?! - es értékelés, de ez a könyv, illetve novella tökéletesen kiérdemelte, hogy ebbe a „kategóriába” kerüljön a blogon. Kíváncsiak vagytok miért? :D

Szerző: Kelly Oram
Cím: Sixteen Kisses
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Bluefields
Oldalszám: 70 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus
Először is, kedves olvasóim, pár dolgot szeretnék már az értékelés előtt leszögezni: minden, amit leírok, az az én saját személyes véleményem, és tapasztalatom, ettől még bárki szeretheti az írónőt és a munkáit. Nem vagyunk egyformák, ezért kérlek Titeket, hogy ne indítsunk semmilyen gyűlölködő vitát a bejegyzés alatt, hanem fogadjuk el egymás véleményét.
Másrészt, mivel egy angol nyelvű novelláról van szó, amit Kelly Oram hírlevelére feliratkozva Ti is bezsebelhettek, vegyük figyelembe, hogy az idézetek az én fordításaim, nem hivatalos magyar verzióból származnak, pusztán szabadon, az eredeti pdf - ből vannak, s azt a célt szolgálják, hogy aki nem tud még olyan jól ezen a nyelven, az is megértse, mit szeretnék mondani ezekkel.
ÉS A LEGFONTOSABB: SPOILERES ÉRTÉKELÉS KÖVETKEZIK, HA A EZ ZAVAR, NYUGODTAN SUHANJ ÁT A KRITIKA FELETT!
Na, akkor kezdhetjük? :D
Szóval, a történetünk lényege, hogy a főszereplőnk, Cassie 16 éves lesz, és még sosem csókolózott. Emiatt az a vágya, hogy a szülinapján megkapja élete első, igazi csókját, s ne ő legyen „Kissless Cassie”, alias „Csóknélküli Cassie”.
„“Kissless Cassie. That’s what I am. That’s probably what I’ll be when I’m eighty. I’ll be Kissless Cassie, the Crazy Cat Lady.”
„Csóknélküli Cassie. Ez vagyok én. Valószínűleg ugyanez leszek 80 évesen is. Én leszek Csóknélküli Cassie, az Őrült Macskás Lady.”
Ekkor jön be a képbe az idősebb báty legjobb haverja, a szexi és tökéletes cowboy srác, aki „felfedezi” ezt a titkot, Cassie barátnője elmondja a két srácnak, szóval nagyon megerőltető volt erre rájönni, és elhatározza, hogy teljesíteni fogja ezt a kívánságot. Persze eddig nem tekintett rá úgy, mint lányra, nem akart vele összejönni, de most már igen, és cukin elpirul, ha erről a témáról faggatják, még ha el is tereli a szót másfelé. Bocsánat a hülye kérdésért/feltételezésért, de srácok, én még életemben nem láttam elpirulni fiút 17-18 évesen, maximum jóval kisebb korban… Most csak jól palástolják ezt az ismerőseim, vagy mifene? Kérlek, javítsatok ki, ha ez tényleg elő szokott fordulni, és tévedek!
Na mindegy, folytassuk ott, hogy Cassie születésnapján a cowboy-unk, akit Jared-nek hívnak, meglepi őt egy ajándékkal, s megesketi, hogy viselje is azt. Mivel a drága főszereplőnk nem tudja mi az, könnyedén belemegy a játékba, s mikor szemrevételezi a csomagot, akkor szembesül vele, hogy egy pólót kapott, amin ez áll: „Csókolj meg, születésnapom van”, a „Csókolj meg, ír vagyok” helyett. Igen, viccesen át lett húzva az eredeti felirat, mert tök buli lesz minden szembejövő pasival lesmároltatni szerencsétlen csajt - jópofa, nem?
„But I couldn’t just walk up to someone and be like, “Hey, kiss me, idiot. I’m in to you.” Nope. Couldn’t do that.”
„De nem tudtam csak úgy odamenni valakihez, hogy „Hé, csókolj meg, te idióta. Tetszel nekem.” Nem. Nem voltam képes erre.”
Sebaj, de ennek köszönhetően a főszereplőnket egy nap leforgása alatt megcsókolja 16 random ember, mivel a 16. születésnapján nem érheti be kevesebbel. Ez most nem tudom, hogy bosszant, szánakozást kelt bennem, vagy iriggyé változtat, esetleges módon versengésre késztet, Jézusom, ebbe bele se akarok gondolni még egyszer, de egyszerűen nem tudok mellette úgy elmenni, hogy ez teljesen természetes. Most komolyan: mégis mikor történne meg ilyen a való életben? Odaállítok a legjobb barátnőm elé, és a homlokára ragasztok egy cetlit, hogy „Csóknélküli Csilla vagyok, ez a 18. szülinapom, légyszike csókoljon meg ugyanennyi helyes pasi!” - vagy mi az isten?
„Sixteen years. Sixteen kisses.”
„16 év. 16 csók.”
Nekem ez nem fér a fejembe, de hát mindez megtörténik a novellában…A suli leghelyesebb pasijai is vetekednek, hogy megcsókolhassák a kissé fiús beállítottságú, ámbár nagyon kis csinos, és jó csaj Cassie-t - igen, utólag kiderül, hogy amúgy nagyon is bejön a srácoknak, csak ő erről nem tud. Micsoda véletlen! :O
„Yeah, I wasn’t all that girly, but I wasn’t so different. I wasn’t some freak outcast or
anything. Was I?”
„Igen, nem voltam annyira lányos, de nem voltam annyira más. Nem voltam valami kitaszított szörnyszülött vagy valami ilyesmi. Vagy igen?”
Miután átesik 16 jelentéktelen, és szerintem teljesen felesleges csókon, a sulis büntetése után tudjuk meg, miért is volt erre szükség. A korábban már emlegetett cowboy-unk elviszi a házuk melletti részre, ahol a lovakat tartják, hogy beszéljen vele, s bevallja, amit mi, olvasók már jó ideje sejthettünk: már nem csak a kicsi húgot látja Cassie-ben, ezért ajánlotta fel neki a csókot már a szülinapja előtt, amikor visszautasította. Ezután pedig kifundálta ezt a pólós mizériát, hogy a lány megértse mi a különbség egy random/véletlen/hasonló csók, és egy jelentést hordozó, igazi csók között.
„I told you I was going to give you a real kiss for your birthday.” I shook my head. Better than real.”
„Megmondtam neked, hogy egy igazi csókot fogok adni neked a szülinapodra. Megráztam a fejemet. Jobbat, mint egy igazi.”
Na már most ezek után szerintem mindenki tudja, hogy mi következett… Mi más, mint hogy összejött a turbékoló szerelmespár? Kiszámítható, és nyálas. Igen. Én az elején még annyira vártam, hogy valami izgalmasat és érdekeset kihoz ebből az írónő - aztán olyan szépen estem pofára, hogy azt öröm volt nézni. A stílussal és az alapötlettel nem lett volna semmilyen probléma, egyedül a kivitelezést, a történetalakítást nem értem, s egyben rettentően sajnálom is.
„- All you have to do is kiss me. I’ll trade you the bag for kiss number six.
- No way. The bag, or I’ll kick you in the junk.”
„Csak meg kell csókolnod. A hatodik csókért odaadom neked a táskát.
- Semmiképp. A táskát, vagy belerúglak a szemetesbe.”
Esküszöm, még egyedi is lehetett volna, ha az írónőnk egy kicsit többet gondolkozik ezen az egészen, és nem csak egy novellába sűríti ezt bele. Valamiért nem érzem azt, hogy precíz munkát olvastam volna, sem azt, hogy elment egynek. Kínszenvedés volt olykor leülni, hogy folytassam, de már csak azért is megtettem, mert a remény még ott csillogott a monitoron, de kb. 12 random lesmárolás után már villogni kezdett, s a 16.-ot követően ki is hunyt.
„My traitorous best friend sold me up the river with an obnoxious snort. „Kissless Cassie doesn't want to turn sixteen with virgin lips.”
„Az áruló legjobb barátnőm egy ideges horkantással leplezett le. „ Csóknélküli Cassie nem akar 16 évessé válni szűz ajkakkal.”
Sajnálom, hogy az első ismerkedésem Kelly Oram könyveivel és történeteivel így sült el, higgyétek el nekem, én teljesen őszintén próbáltam szeretni Cassie-t és az ő 16 csókját, de nagyon nem sikerült… Azt hiszem ez a novella megmarad az írónő rajongóinak, én pedig békében olvasok mást, ahelyett, hogy lehúzzam a munkásságát a továbbiakban. :)
Csillagozás: 2 / 5
Ajánlom… csakis az írónő rajongóinak!
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek voltam olyan szerencsés, hogy Frank Mártonnal is készíthettem egy interjút, szinte egyből a könyvének elolvasása után. Ez azért is volt különleges számomra, mert hatalmas kedvencet avattam a regényének köszönhetően, és egy olyan történetet tudhatok a magaménak, amit szeretném, ha minél többen megismernének, ugyanis egy nagyon tehetséges íróval ismerkedhettem meg a Páratlanok trilógia első kötetén keresztül.
Könyvmoly társaim, olvassátok szeretettel Márton válaszait, s ismerjétek meg Ti is Gerardék csapatát! ;)
1.   Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
Anyukám állítja, hogy 8 évesen írtam neki egy kis történetet anyák napja alkalmából. De erre én nem emlékszem, és nincs is meg a szöveg. Egy másik mesém, amit 11 éves koromban írtam (egy fantasy, aminek én és az öcsém vagyunk a főszereplői) viszont be is lett kötve, ott van a többi könyvem között. A legnagyobb élményem egy irodalom órához kötődik, amin felolvasták a fogalmazásomat, és az osztálytársaim megtapsoltak - látszott rajtuk, hogy nem illemből csinálják, hanem tényleg tetszett nekik a történet.
2.   Miért éppen ebben a műfajban kezdtél alkotni? Ez tudatos választás volt, vagy jött magától?
Nem műfajban gondolkodtam, hanem történetben, s az hozta magával a műfajt. 
3.   Kipróbálnád magad más stílusokban is?
Szeretek mindenféle stílust, nem véletlen, hogy a Páratlanokban van némi sci-fi meg fantasy is. De külön csak sci-fit vagy csak fantasyt nem akarok írni. Ez nekem így tetszik - hogy fokról fokra összeolvadnak a látszólag eltérő szálak. A Trónok harcában is többek között ez nyűgöz le annyira. Vannak benne mások (zombik) meg politikai viszályok – két olyan dolog, amik első hallásra nagyon nem illenek össze. G.R.R. Martin mégis össze tudta kapcsolni őket.
4.   Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Olyat, amilyenben alkotsz, vagy teljesen mást is?
Mindenféle műfajban van kedvencem. Komoly irodalomból például Dosztojevszkijtől A Karamazov testvérek-et imádom, szórakoztató irodalomból pedig Gerald Durrell könyveit.
5.   Mikor szeretsz írni? Van olyan időszak/napszak, ami számodra erre alkalmasabb?
Reggel a legfrissebb az agyam, ezért az a legideálisabb napszak számomra. De jelenleg nem tehetem meg, hogy csak reggel írok, mert a kiadóm türelmetlen és az olvasók is kérdezgetik, hogy mikor jön a második rész (ősszel) – ami persze tök jó, örülök neki, hogy várják, és most van is időm vele foglalkozni. Úgyhogy most nagyjából egyfolytában írok.
6.   Honnan szoktál ihletet meríteni?
Emlékekből sokszor merítek. Általános iskolában, középiskolában átélt (pozitív és negatív) élményeim gyakran felbukkannak A világ peremén-ben, de sosem úgy, ahogy a valóságban megtörténtek. Szerintem egy író sohasem egy az egyben írja meg, amit látott vagy átélt, hanem a sok benyomás új rendszerré áll össze.
7.   A zenehallgatás segít téged az írás közben? Ha igen, miket szoktál hallgatni?
Ha egy zene igazán erőteljesen hat rám, akkor az előidézhet bennem olyan érzelmeket, amiktől teljesen bele tudom élni magam abba, amit meg kell írnom - főleg, ha egy drámai jelenetről van szó. De ez sajnos nagyon ritkán következik be. Zenét én egyébként sosem írás közben hallgatok, olyankor tökéletes csöndnek kell lennie. Mindig az írások közti szünetekben, amikor sétálok, és (jó esetben) a könyvemen gondolkozom. A filmzenéket nagyon szeretem. Nagy kedvenceim: John Williams, Hans Zimmer, Howard Shore. De hasonlóan kedvelem a Queent, az Imagine Dragons-t és Tom Odellt is.
8.   El tudnád magad képzelni forgatókönyv íróként? Akár ugyanabban, akár más műfajban?
Egy olyan téma-műfaj esetében, ami érdekel, persze, remek lenne! Imádom a párbeszédeket megírni. Más kérdés, hogy a forgatókönyvben nincsenek se tájleírások, se gondolatok, se érzelmek, amiket szintén nagyon szeretek.   
9.   Ha felkeresnének, hogy filmet készítenének a könyvedből, mit szólnál hozzá? Örülnél neki, vagy inkább sorozatban, esetleg máshogy képzelnéd el?
Természetesen nagy álmom válna valóra, ha ilyesmivel megkeresnének. A filmnek örülnék, de ragaszkodnék hozzá, hogy egy jó rendező készítse el, és hogy beleszólhassak a forgatókönyvbe. Szerintem nem fair az olvasókkal szemben, ha egy író hagyja, hogy azt tegyenek a történetével, amit csak akarnak.
10.   Mit gondolsz a könyved borítójáról? Mennyire szóltál bele a tervezésbe?
Nekem nagyon tetszik Hegyi Péter alkotása, és szerencsére az olvasóknak is. Szerintem remekművet alkotott, és ezt meg is mondtam neki. Csak egy kérésem volt hozzá, hogy a középső fát ne pont középre tegye, mert zavart, hogy takarja Forsan orrát.
11.   Ha azonosítanod kellene a könyvedet egyetlen dallal, melyik lenne az?
A francia himnusz: a Marseillaise.
12.   Ha egy szóval kellene jellemezned, mit mondanál?
Azt mondanám: sűrű.                                                                                
13.   Szerinted melyik jobb? Nagyban írni a történetet, vagy pedig az utolsó simításokat végezni rajta?
A történetet megírni egyértelműen élvezetesebb. Javítgatni utálatos dolog. Én rengeteget foglalkozom a szövegemmel az után is, hogy már elkészült - a szerkesztőm szerint túlságosan is sokat. De sajnos én nagyon önkritikus vagyok. Nekem az a célom, hogy amit megalkotok, azzal teljesen elégedett legyek, nem elégszem meg azzal, ha másoknak tetszik. Márpedig ritkán van az, hogy egy részt újbóli elolvasás után is tökéletesnek találok. De bízom benne, hogy ez később, ahogy fejlődök, változni fog valamennyire.  
14.   Milyen érzés befejezni egy történetet?
Nagyon izgalmas érzés, feldoppingolja az embert, elgondolkozik rajta, hogy mit fog érezni az olvasó, amikor ideér az olvasásban (jó esetben utálni és imádni fog egyszerre - utálni azért, mert megszakítottam a történetet éppen itt, imádni pedig azért, mert lesz folytatás). 
15.   Tervezel egyéb köteteket is a Páratlanok trilógia mellett, vagy egyelőre nem szeretnél másra koncentrálni?
Titok.
+1  Mit üzennél a leendő Páratlanok-trilógia olvasóknak?
Bízom benne, hogy legalább annyira szeretik majd olvasni a könyvemet, mint amennyire én szerettem megírni.
~Frank Márton & Anna
Sziasztok molyok! :)
Juhuhú, végre szabadon olvashatok, ugyanis hétfőn megvoltak a szóbeli vizsgáim is! ;) Nem teketóriáztam, egyből belekezdtem az egyik könyvheti szerzeményembe, ami nem más volt, mint a Páratlanok első kötete, Frank Mártontól! :)

Szerző: Frank Márton
Cím: A világ peremén (Páratlanok 1.)
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 320 oldal
Műfaj: Fantasy, gyermek-és ifjúsági irodalom
Ó, ha tudnátok, milyen mókás történet köt engem össze ezzel a könyvvel… Vasárnap délután pár ismerősömmel sétálgattam a Könyvhéten, amikor elmentünk a Ciceró standja mellett. A fehér asztalra ki volt rakva a regényből pár darab, megannyi könyvjelző és beleolvasó kíséretében - ekkor még csak odasandítottam, megcsodáltam a borítót, s tudatosítottam magamban, hogy ezt a csodát majd egyszer be kell még szereznem.
„Ez a seb már a részed, már hozzád tartozik, ettől vagy az, aki”
A következő körnél már nem tudtam ilyen racionálisan gondolkozni, mivel már egyedül voltam, és túlzottan csábító volt a lehetőség, hogy megszerezzem a kiszemelt és az érettségire való tanulás miatt igazán megérdemelt példányomat. Először ránéztem a borítóra… Utána észrevettem, hogy az író pont dedikál… Újra vetettem egy pillantást a könyvére, majd egy másodperc elteltével már meg is vettem a sorozat első kötetét, és hatalmas vigyorral álltam meg Márton mellett, hogy aláírja az újdonsült szerzeményemet. Innen is köszönöm Neki, hihetetlenül aranyos volt! :)
„Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik.”
Már hazafelé belelapoztam a könyvbe, mivel a fülszöveg egy elképesztően jó alapötlettel kecsegtetett, és kár volt tagadni, sokkal jobban vonzott a tételeimnél… :D Azonban legnagyobb bánatomra félre kellett még tennem, hiszen csak a szóbelim után kezdhettem neki bárminemű olvasásnak… A legnagyobb örömömre a várakozás meghozta a gyümölcsét, s a Páratlanok első része minden téren learatta a pálmát.

Vétek lenne ezt a gyönyörű borítót nem mutogatni! *.*

Korábban ajánlgatták az ismerőseim, hogy ruházzak be rá, mert megéri, másrészt nagyon illik hozzám ez a történet. Akkor csak legyintettem, hogy jó, jó, majd elolvasom. Most már tisztában vagyok vele, hogy ez egy elég súlyos hiba volt - megtaláltam a 2018-as év egyik legnagyobb kedvencét!
Úgyhogy készüljetek, Anna áradozik egy sort a következő bekezdésekben. ;)
„Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják?”
Ahogyan az idézetekből kiderült, a főszereplőnk Gerard Montes, egy teljesen átlagos 13 éves, francia fiú; aki 12 másik, vele egyidős sorstársával egy végtelennek tűnő erdő peremén tér magához. Fogalmuk sincs arról, miért és hogyan kerültek ide, de a legfőbb kérdés mégsem ez lesz elsősorban: mindegyikük más nemzetiségű, s a kezdeti nézeteltérések és konfliktusok ebből adódnak - a különböző személyiségek és nyelvek megnehezítik a dolgukat. Ugye - ugye, hogy mindenkinek Bábel tornya jut erről eszébe? ;)
„- Még visszatérek! - felelte színpadiasan Gerard, és kilépett az ajtón. Gyakran viccelődött ilyesmivel, mert az egyszerű köszönési módokat, amilyen például a „szia”, túl unalmasnak találta. Akkor még nem tudta, hogy ezeknek a szavaknak mekkora jelentőségük van.”
A tényleges kiindulópontunk itt van, ahol megismerjük a környezetükből elragadott fiúkat, és tanúi leszünk annak, hogyan kovácsolódnak működőképes csapattá a magukra hagyott gyerekek egy zord erdő kellős közepén, mindennemű tapasztalat és tudás nélkül.
Higgyétek el nekem, hogy az írónk olyan jól érti a dolgát, hogy egyből magával ragad minket az írásmódja, a stílusa, hogy észrevétlenül elolvassuk a regény felét, s csak ámulunk - bámulunk, mennyire pörögnek az események, és mindezt milyen jól szemlélteti! Komolyan azt éreztem, hogy akár egy filmet vagy sorozatot is lehetne belőle készíteni, mert a célközönsége a kötetnek rettentően élvezné - plusz ennek hatására akár még az alapul szolgáló könyvet is a kezébe venné. ;)
„Körülnézett. Hihetetlen csönd uralkodott a tájon. És nem történt semmi. Semmi… Mintha lelassult volna az idő. Néha annyi minden történik, aztán meg hirtelen semmi, és ekkor megérzi az ember az idő múlását, gondolta, s félelme egyszerre semmivé lett.”
Hiába múltam már el 13, tökéletesen tudtam azonosulni a szereplőkkel, s élveztem, hogy mindegyikükről megtudtam olvasás közben valamilyen érdekességet - nem éreztem azt, hogy mindez túl kevés lenne, mivel nem ezen volt a hangsúly, s különben is, nem egykötetes történetről beszélünk, úgyhogy reményeim szerint lesz még alkalmunk szélesíteni a látókörünket a karakterekkel kapcsolatban. ;)
„Tudta milyen az, amikor az ismeretlen veszi körül és csak magára számíthat.”
Mindenféle elvárás nélkül vágtam bele az olvasásba, nem támasztottam semmilyen kritériumot, csak élvezni akartam, hogy végre nem a tételeimet kell bújnom, erre egy olyan fantasztikummal átszőtt világba pottyantam, amire egyáltalán nem is számítottam. Bizony, jól látjátok, lesz itt még izgalom! ;)
Ezzel együtt azzal is számolni kell, hogy egyszerre több szál fog futni a mesélés alatt, s mivel terveznek több kötetet a történethez, nem biztos, hogy minden szépen le lesz zárva - ettől eltekintve én azt gondolom, hogy az írónk nagyon ügyesen játszadozott ezekkel, és jól alakította a történéseket, amivel azt érte el, hogy tűkön ülve vártam, mégis mi sül ki ebből az egészből. :D
„Ahhoz, hogy valaki rendkívülit alkothasson, rendkívüli helyzetek kellenek.”
Amit biztosan állíthatok, kedves könyvmolyok, az nem más, mint hogy egy fantasztikusnak ígérkező nyitókötettel gazdagodhattok, ha csatlakoztok hozzám, és elolvassátok Márton írását. Egyszerűen nem tudom elégszer elmondani, még magamnak se, ne aggódjatok, hogy mennyire beleszerettem ebbe a történetbe, és mindez annak köszönhető, hogy az elképzelés nagyon jó, és ötletes, a stílus és a kivitelezés pedig páratlan. Muhaha, ezt nem hagyhattam ki :’D
„Ahhoz, hogy a legjobbak lehessetek, feszegetni kell a határokat.”
Egy szó mint száz, már most elmondhatom, hogy alig várom, hogy olvashassam a következő részt, és újra 13 évessé válhassak, még ha csak pár óra erejéig is, s felfedezhessem, mit rejtegetett az a titokzatos, sejtelmes befejezés, ami még mindig nem hagy nyugodni. Vagyis megyek, és letámadom a beleolvasót, hogy addig is csillapítsam a kíváncsiságomat :’D. Addig is bízok benne, hogy minél többen belevetitek magatokat ebbe az elképesztő világba, és velem együtt fogtok tesztet írni 2019.szeptember.08-án - találkozunk a világ peremén! ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretne újra tizenéves gyerek lenni, és lehetetlennek tűnő próbatételeket kiállni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek, én is beruháztam a Fumax és a BASC közös dobozára - ennek több oka is volt: egyrészt iszonyúan vártam már az új V.E.Schwab könyvet, másrészt gondoltam egyet, s arra jutottam, hogy érdemes lenne még egy próbát tenni a meglepetés dobozokkal. És lássatok csodát, most úgy örülök, mint majom a farkának, ugyanis ez a különleges kiadás valami fantasztikusra sikeredett!
VIGYÁZAT, HA VALAKI MÉG NEM LENNE TISZTÁBAN A DOBOZ TARTALMÁVAL, SZÁMÁRA SPOILERES TARTALOM KÖVETKEZIK!
Na de akkor lássunk is neki a kicsomagolásnak! ;)
Először a bordó papír és a csomag tartalmát leíró kártya bukkant fel, ami nekem már egy nagyon jó alaphangulatot teremtett - igen, valamiért ez a bordó szín számomra tökéletesen illett a dark-fantasy stílushoz, amit ez a regény is megüt a fülszöveg alapján.
Miután élőben is megcsodáltam a könyv gyönyörű borítóját, a többi apróság felé fordítottam a figyelmemet. Elsőként az írónő levele ragadta meg a tekintetemet, s egyből az eredeti nyelven, kézzel írt verziót olvastam el, majd utána a magyarra fordított verziót. Valahogy sejtettem, hogy V.E.Schwab is a cuki-írónők-kategóriába tartozik, imádtam, ahogyan megszólított minket, olvasókat: „hello lovelies” - a sorait olvasva csak még kíváncsibb lettem a könyvre, nem mintha eddig nem lettem volna az, na mindegy és csak még jobban várom, hogy végezzek az érettségivel, és végre olvashassam - a megannyi rám váró kötettel együtt, muhaha :D
Ezután a könyvjelző következett, s a hátulját olvasva, a pár percnyi értetlenkedés után leesett a tantusz, hogy azon a fémes-szürkés dobozon mintha lett volna valami felirat… Úgyhogy közelebbről is megszemlélve, majd kibontva a gyertyát, rájöttem, hogy én egy tökéletes Corsai lennék a meglepetés-csomagom szerint. :D Akarva-akaratlanul telitalálat volt ez a darab, mivel egyrészt imádom a kéket, másrészt ez a típusú szörnyeteg kifejezetten tetszik…a végén még beöltözök idén Halloween-ra :’D
Nagy nehezen a kezembe akadt a leíró lap is, igen, én ügyes egészen idáig kikerültem, nem értem miért… :D és ennek köszönhetően vettem szemügyre Sloan reggeli frissítőjét, ami igazán ígéretesnek tűnik, s ki is fogom próbálni, méghozzá az újdonsült bögrémmel, ami valami eszméletlenül - fantasztikusan zseniális! Oké, most éltem a költői túlzás eszközével, éljen az érettségi, de higgyétek el nekem, tényleg nagyon látványos átalakuláson tud keresztülmenni! ;)


És amit vétek lenne kihagyni: a táska, amin a Verity city felirat/minta szerepel. Tudom, volt már vászontáska korábbi dobozokban is, de én amilyen mániákus táska-szatyor-bármi-egyéb-gyűjtő vagyok, meg lehet venni kilóra az ilyenekkel. Őszintén szólva, ez jobban is tetszik, mint a „Just one more chapter”-es darab, ugyanis 1, fekete 2, hosszabbak a fülei. A mintája pedig egyszerű de nagyszerű, mutatós és egyedi - érteni pedig csak azok fogják, akik olvasták a könyvet, és/vagy ilyen dobozzal is rendelkeznek. ;) Muhaha, tartsunk össze, könyvmolyok! :D


Összességében én teljes mértékben elégedett vagyok a Book a Sloth Club és a Fumax közös termékével, mondhatni felülmúlta a várakozásaimat is! Amennyire izgultam, s vártam, hogy hazacipelhessem és kibontogathassam, legalább annyira boldog vagyok most, hogy mindezt sikerült véghez is vinni - ha nem jobban. :P




Olyan szépen a könyv köré lett építve a tematika, hogy csak ámulok-bámulok, és a mai napig lopva oda-oda pillantok a tartalmára, vagy előszeretettel nézegetem az összhatást képeken. :D
Azt gondolom, hogy ez a doboz most 100%-ig megérte a rá fordított összeget, egyáltalán nem csalódtam, hanem meg tudtam lepni magamat egy igényes, és gyönyörű apróságokat rejtő ajándékkal, amit minden könyvmolynak előszeretettel tudok ajánlani! :)
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ▼  június (7)
      • ÉRTÉKELÉS - Helen Hoang : A szerelem egyenlete
      • Zombi apokalipszis könyvekkel
      • MIÉRT?! - Kelly Oram : Sixteen Kisses
      • INTERJÚ - Frank Mártonnal
      • ÉRTÉKELÉS - Frank Márton : A világ peremén (Páratl...
      • V.E.SCHWAB DOBOZ UNBOXING
      • INTERJÚ - Krausz Emmával
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates