ÉRTÉKELÉS - Bessenyei Gábor : A feledés folyója (Az Olimposz legyőzése 2.)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Visszatértem az értékelések világába, méghozzá egy olyan író sorozatának második kötetével, akit szintén van szerencsém az ismerősömnek nevezni, de ennek ellenére nem fog előlem menekülni, ha továbbra is ilyen „gonosz” lesz a könyveiben… :D Lássuk, milyen volt A feledés folyója Bessenyei Gábortól! ;)
Szerző: Bessenyei Gábor
Cím: A feledés folyója (Az Olimposz legyőzése 2.)
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Műfaj: Ifjúsági, fantasy, görög mitológia
Ó, ha tudnátok, milyen jó érzés volt visszatérni Marcellék világába… Még év elején olvastam az első kötetet, de olyan érzés kerített hatalmába, amikor belefogtam a második részbe, mintha csak tegnap lett volna! Na igen, erre is csak Gábor képes… Őszintén szólva nem sokat törődtem a fülszöveggel, egyszer-kétszer gyorsan átfutottam, aztán már ugrottam is fejest a történetbe, hogy egy kicsit elmenekülhessek a tengernyi tanulnivalóm elől. Ennyi szünetet én is megérdemlek, ugye?
„Pedig a múlt nem egy lezárt pillanat, hanem éppen olyan folyamatos, mint a jelen, amiben éltek. Minden másodperc újra és újra megtörténik, ott él a végtelen időben.”
Mondhatni minden ott folytatódott, ahol az előző rész véget ért, de hiába arattak osztatlan sikert a Jövő Harcosai, valami még mindig nincs rendben a múltban. A hármas csapatunk újabb kalandra invitál minket az ókori Görögországba, ami talán még pörgősebb és eseménydúsabb, mint az első! Hoppá, ezt figyeljétek csak!
„Adria megrettent. Itt a vég! Felfalja egy huszadrangú, értelem nélküli lény!”
Még én sem tapasztaltam ilyet, hogy egy sorozatnak a második része felül tudná múlni az elsőt ilyen téren, de egy az egyben olyan érzésem volt, mintha az egész cselekményvázlat sokkal gyorsabb és izgalmakkal telibb lett volna, és az író csak sokkal rafináltabbá vált a kezdetekhez képest, mert az a jelző, hogy az orránál fogva vezeti az olvasót az már kevés ide… Olyan csavarok és fordulatok következtek szinte egymás után, hogy azt sem tudtam hova kapjam a fejemet! Itt egy csata, ott egy isten, Anna pedig már azt se tudja, hogy él vagy meghalt éppen - de nem baj, legalább a szereplőink csempésztek pár izgalmas órát a szürke mindennapjaimba.
„- Mi volt ez? - kérdezte Adria a szemét dörgölve.
- Én… én nem tudom - mondta Erik - A fények… Ti is láttátok a fényeket?
- Mintha pofán csapott volna egy szivárvány…  mondta Marcell.”
A rengeteg akciójelenet közepette a humor sem maradhatott el, élvezet volt olvasni minden egyes sort, de azt nem lehetett felülmúlni, amikor az éjszaka közepén nevettem fel olyan hangosan, hogy attól féltem, mindenki felébred…
„Marcell most vette észre, hogy a ragyogás nem olvadt mindenhol a bőrébe, hanem helyenként arany ékszerré változott, így Héliosz minden ujján vastag gyűrűk, nyakában kilós láncok, a fülében fülbevalók és fülgyűrűk jelentek meg. Ennyi arany ékszerrel és a napszemüveggel a fején úgy nézett ki, mint egy kiöregedett rapper.”
Marcell, Adria, Erik és a Kéer hű maradt önmagához, mindegyikük tökéletesen hozta a formáját, ez pedig végigkísérte az egész regényt, s már csak ez egy nagyon jó alaphangulatot adott az olvasásnak.
„- Szentségtelenek! Ne kísértsetek! Ne kísértsetek!
Az öregasszony váratlanul olyan gyors iramban kezdett futni, hogy másodpercek alatt harminc méterre távolodott.
Adria elismerően bólintott.
- Az otthoni mamók is ilyen tempót tartanak, ha a piroson szaladnak át - mosolygott utána.”
Számomra az szintén csak pozitívum volt, hogy újfent meglátszott, mennyire alapos kutatómunka áll a könyv mitológiai része mögött, s Gábornak köszönhetően megint élvezet volt belemerülni a régi görög világba, és újból felfedezni azt.
„Hát nem tudjátok, hogy minden emlék ajándék, és az egyetlen ajándék az emlék?
Az események gyors pergése, a váratlan fordulatok, a megannyi izgalom és feszültség eredményeképp A feledés folyója az elődjéhez hasonlóan könnyen olvasható, s rendkívüli élménnyel szolgál, hiszen a befejezés több, mint gonosz… Úgyhogy kössétek fel a gatyátokat, ha Bessenyei Gáborral kezdtek, mert hiába hiszitek azt, hogy túljárhattok az eszén - rajta aztán nem fogtok ki. ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a görög mitológiát, s a könnyed, de egyben furfangos és humoros kikapcsolódás híve.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés