ÉRTÉKELÉS - Jodi Picoult : A nővérem húga
Szerző: Jodi Picoult
Cím: A nővérem húga
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 372 oldal
Műfaj: Kortárs, dráma,
leukémia
Eredeti cím: My Sister’s
Keeper
Amikor
utoljára betegség körül forgó könyvet olvastam, az életkedvem
is elment. A lángoló agy olyan szinten lelombozott, hogy jó ideig
kerültem is a kórházas, orvosos történeteket. Egyébként sem
vagyok orvos hívő, még azt sem tudom, ki a háziorvosom. Mindenesetre, amikor karácsonyra Libris ajándékkártyákat kaptam, magam
sem tudom hol találkoztam azelőtt vele, de A nővérem húga az
elsők között volt, amikor a kosaramat állítottam össze.
A
fülszöveg elolvasásakor is tetszett, hogy nem csak Kate
szenvedését fogjuk végigkísérni, hanem egy nagyon kemény etikai
határokat feszegető családi problémába csöppenünk. Az, hogy
valaki 13 évesen pereli a saját szüleit az orvosi emancipációja
miatt, koránt sem nevezhető hétköznapinak. Ilyen alapszituáció
pedig igen sokfelé ágazott.
Több
szálon és idősíkon futott a történet és amikor erre
a könyv megvétele után rájöttem, nem kicsit ugrott
meg a vérnyomásom, ugyanis nagyon nem vagyok kibékülve az ilyen
könyvekkel. Nem tudom miért, nekem sok, hogy valami történik a
jelenben, de közben egész fejezetekre repülünk vissza a múltba.
(Róbert Kati Kezdjetek el élni! című regényében például
nem tudtam lélekben is a szereplőkkel ugrálni és sokszor
összezavarodtam.) Jodi Picoultnak viszont sikerült ezt az
elvetemült gaztettet úgy véghezvinnie, hogy mindig képben voltam
és le tudtam követni. Jár a taps!
A
szereplőkön is sok múlt és valahogy mind a szívemhez nőtt.
Annával azért tudtam azonosulni, mert nekem is igen hamar felnőtté
kellett válnom a családom nem mindennapi problémái végett, Kate
pedig nem az a szánalomra méltó beteg volt, hiszen rengeteg
fantasztikus dolog történt az életében.
Jesse a körülményekből
fakadóan, hitelesen lett esendő lázadó.
 |
| Kate, Anna és Jesse |
A
szülőszerepbe még nem tudom annyira beleélni magam, de az biztos,
hogy még a lapokon sem irigyeltem őket.
Nem
egy pörgős akcióregény, mégis olvastatja magát. Nem pörgettem
úgy a lapokat mint egy Párválasztó trilógiánál, de ezt
betudtam annak, hogy nem kicsit volt lelkileg és erkölcsileg
megviselő. Továbbá most fogok csatlakozni azok népes táborához,
akik kiakadnak a könyv befejezésén. Amikor azt írom, hogy erre
nem számítottam, az alatt azt értem hogy TÉNYLEG, BAROMIRA NEM
SZÁMÍTOTTAM és ti sem fogtok. Mert el fogjátok olvasni. Higgyetek
nekem. Olyan témát boncolgat, ami után át fogod értékelni azt,
amid van. És meg fogod enni a brokkolit, mert rájössz, hogy az
egészségnél és a szeretetnél nincs fontosabb. A brokkolit is
szeretni kell.
...Viszont
a belőle készült filmet már kevésbé.
Az
egyik kolleginám meglátta, hogy ezt a könyvet olvasom és utána
nagyon sokat beszélgettünk róla. Ő világosított fel arról is,
hogy készült a könyvből egy film is, Cameron Diaz és Jason Patric
főszereplésével. Annyira megörültem neki, hogy amint végeztem a
könyv utolsó oldalával, megkerestem a filmet angolul és
megnéztem.
Életem
baklövése volt.
Túlságosan
élénken élt bennem a könyv ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a
lebutított verziót. Még ahhoz is, hogy egyáltalán összerakjam,
hogy mi a franc történik a képernyőn. A jelenetek rövidek voltak
és mintha nem is lett volna egy fő szál, csak egymás után
felvették volna a különböző snitteket a könyvből. Mindenből
akartak egy kicsit, ami hatalmas katyvasz lett a végére. Konkrétan
élvezhetetlen.
 |
| Én is ilyen szomorú voltam, amikor befejeztem. Sokkal jobb is lehetett volna. |
A
forgatókönyv írónak jó pár részletet ki kellett volna szednie
mint például Campbell és a Julia közötti szálat
és a legfontosabb elemeket megtartani.
Úgyhogy
azt ajánlom, hogy vagy először a filmet nézzétek meg, vagy egyáltalán
ne nézzétek meg, vagy legvégső esetben akkor, ha már egyáltalán
vagy csak foltokban emlékeztek a könyvre.
Ajánlom…
azoknak, akik szeretik és bírják a megrázó könyveket. Akik
szeretnek konfliktusba kerülni önmagukkal.
Csillagozás:
4/5
(A
filmet inkább hagyjuk…)
~Dia
2 megjegyzés
Én még csak a filmet láttam, a könyv várólistámon van, de eddig azt gondoltam, hogy nagyon jó film. Meg is lepődtem ezen, hogy neked nem tetszett, mostmár tényleg nagyon kíváncsi vagyok a könyv milyen. Lehet átértékelem utána teljesen a filmet :D
VálaszTörlésLehet, hogy tőlem volt meggondolatlanság ennyire rögtön megnézni a filmet a könyv után, de amikor az Eleven testekkel vagy a Csontvárossal csináltam ezt, nem csalódtam ekkorát. :D És mint tudjuk a könyv (általában) mindig jobb. ;)
VálaszTörlés