ÉRTÉKELÉS - J. A. Redmerski : Megölni Sarait ( Gyilkosok társaságában 1.)

Written by Lap lap után Post Comment

Szerző: J. A. Redmerski

Cím: Megölni Sarait

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 260 oldal

Műfaj: Kortárs, romantikus

Eredeti cím: Killing Sarai

Azt hiszem, most szerettem bele végképp a könyvtárunkba. Nincs annál fantasztikusabb érzés, mint amikor bármilyen ötlet nélkül, céltalanul elkezdek bolyongani, és egyből három hőn áhított könyvvel találom szemben magam. ~~Igaz, egyet pont elvittek az orrom előtt, és ez nem volt olyan jó érzés, de na… :D~~

Hiába várt és vár rám rengeteg tanulnivaló, nem tudtam ellenállni, egyszerűen muszáj volt belekezdenem valamelyik új szerzeményembe… Hát, egyszer ez lesz a végzetem, az már biztos :D

Még nem olvastam az írónőtől, de ezzel a könyvével teljes mértékben megvett magának. Aki ismer, az tudja, hogy jobban szeretem az olyan romantikus történeteket, amik reálisabbak, vagy a végkimenetelük nem a legfelhőtlenebb ~~ettől függetlenül nincs semmi problémám a happy end-es befejezésekkel sem, félreértés ne essék~~,- és a másik hatalmas kedvencem az elvont, durvább témák alapul vétele/alkalmazása - na, itt megkaptam mind a kettőt, de még hogy…

Az írónő pinterest oldalán minden szereplőnek van egy saját „Gyilkosok társaságában” képe - ez Saraié

Az már a fülszövegből is kiderül, hogy a főszereplőnk élete enyhén szólva nem a normális keretek közt zajlik, s ő ennek ellenére sem vesztette el a reményt - éppen ezért próbál megszökni egy bérgyilkos „segítségével” a drogbáró karmai közül, aki mellett élnie kell.

Egyből a dolgok közepébe vágunk, az írónő aztán nem teketóriázik… Az írásmód, a stílus, a téma és a karakterek egytől - egyig tesznek arról, hogy az olvasót az első sortól kezdve magával ragadja a könyv világa.

Szintén az írónő pinterest oldaláról...Ez a kép nagyon jól illusztrálja a könyv hangulatát

Jessica pedig tesz arról, hogy ~~amennyire lehet~~ teljes mértékben átérezzük, milyen is ez az életmód, és kellően elborzadjunk, de emellett ne veszítsük el az érdeklődésünket sem, ami nekem különösen tetszett.

A történet csak úgy olvastatta magát, egy percre sem hagyott nyugodni, mintha elveszítettem volna a tér - és időérzékemet, teljesen elfeledtette velem hol vagyok éppen, és mit kellene csinálnom az olvasás helyett. Egyszerűen olyan szinten magával rántott ebbe a sötét és veszélyekkel teli világba, hogy lassan úgy éreztem, én is kezdek a könyv részévé válni.

Egy olyan élmény részese lehettem, ami egy életre belémivódott.