Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
A mai napon egy új megjelenésről írtam nektek, méghozzá a tavalyi, [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyvéről, ami mondhatni azonnal megvett magának! ^_^ Lássuk is, hogy miért! ;)
Szerző: Krausz Emma
Cím: Osztálykép
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Twister Média
Oldalszám: 256 oldal
Műfaj: Young Adult, LMBT
Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát - akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.
„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”
A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P
„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”
A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is - itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.
Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg - na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.
„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”
Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve - vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)
„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”
Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?
Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.
„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”
Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.
„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”
Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretné megtalálni a saját útját.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy unboxinggal érkeztem nektek, méghozzá a Twister Media újdonságáról, ami a Dobozba zárt világ nevet viseli. Aki követi a kiadót, pl. Instagramon, az tudhatja, hogy legújabb írójuk, a [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyve köré épült a doboz és annak tematikája.


Nagyon megtisztelő volt, hogy a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmával én vehettem át elsőként ezt a meglepetést, igen, én egészen addig nem is tudtam, mivel készült a kiadó, amíg be nem toppantam a pavilonjukba és nemhogy fotó, de még videó is készült arról, ahogyan kibontom :D A képet megtalálhatjátok a Twister Media Facebook oldalán, a videó sorsa pedig még eldől. :’D
Na de nézzük is meg, mi lapul ebben a dobozban! ;)
Amint kinyitottam, egyből a lila tömőanyagot láttam meg, ami valamiért az orgonára emlékeztetett, ami a szomszédunk kertjében nyílik, pont ilyen színben - szerencsére mindig ad nekünk is, lilát és fehéret is, amit előszeretettel teszünk a szobákba, mert imádjuk anyuval az illatát. ^_^ Mindenesetre kész élvezet volt a hajtogatott papírszalagok közt keresgélni az elrejtett apróságokat. :D
Elsőként a két hagyományos könyvjelzőt találtam meg, amiket biztosan lelaminálok, hogy ne sérüljenek, mert olyan szépek! Ó, és a rajtuk levő idézetek is kifejezetten tetszenek. ;)


Utánuk jött a leíró papír, ami beszámolt a doboz tartalmáról - itt sikerült még jobban felcsigázni a kíváncsiságomat, úgyhogy lelkesen vetettem bele magam a lila tengerbe, félreértés ne essék, csak képletesen gondoltam hogy megtaláljam a többi ajándékot is. :D

Következhetett az írónő levele, ami szerintem nagyon aranyosra, és közvetlenre sikeredett, és ezáltal garantáltan megmosolyogtatja majd a doboztulajdonost. Szombaton, a dedikáláson volt szerencsém személyesen is találkozni Emmával, s elhihetitek nekem, tényleg ilyen kedves, közvetlen és mosolygós személyiség, mint amilyennek a levele alapján titulálja elsőre az ember. :) Öröm volt megismerni Téged Emma! :) <3
Ezek után jött a ceruza, ami szivárványszínben pompázik, ha hegyezzük. Hát én azt se tudtam hova rohanjak örömömben, imádom az ilyen íróeszközöket, aki ismer, tudja, mennyire oda meg vissza vagyok a tollakért, ceruzákért, és egyéb hasonló kellékekért. :D Kész gyűjteményem van, amit mindig előszeretettel gyarapítok - nem, nem vagyok mániákus, á dehogy.

Végül pedig gumis könyvjelző, amin egy kézzel tudom jelölni azt is, hogy melyik bekezdésnél tartottam. Képzelhetitek mennyire megörültem, hiszen mindig is szerettem volna egy ilyen darabra befizetni, de túlzottan tartottam attól, hogy a gumi rongálni fogja az oldalakat. Amikor ezt kipróbáltam, kellemesen csalódtam, mivel egyáltalán nem szoros, nem gyűri meg az oldalakat, és könnyen állítható az ujjacska, ha más bekezdésnél kell abbahagynom az olvasást. Azt hiszem, ez egy igazi telitalálat volt!


Azonban nem volt egyedül, mivel egy meseszép tartó rejtette Emma regényét. Meg merem kockáztatni, hogy kézműves termékről van szó, mert emlékeztet egy általam ismert varrónő munkájára, de még hogyha nem is így van, az sem számít, mivel rendkívül hasznos tényezőnek mutatkozott ez a tasak - na és hogy miért? Tudniillik kipróbáltam, tökéletesen beleférnek a könyvek, természetesen nem az orbitálisan nagyméretű lexikonok, hanem az általános méretű darabok és nem is sérülnek, amit az bizonyít a legjobban, hogy a puhaborítós kötetem, amit szállítottam benne, nem volt felpöndörödve, és a megjelölt idézetek - alias a post-it-jeim - sem gyűrődtek meg - vagyis tökéletesen elégedett voltam, s vagyok is. ;) Zárójelesen jegyzem meg, hogy anyukámat is megleptem egy példánnyal, mivel egyrészt imádja a baglyokat, mint én, s neki is nagyon megtetszett a dobozban levő példány. :D

És a legfontosabb: a könyv. Ha őszinte akarok lenni, elsőre nem voltam kibékülve ezzel a borítóval, mivel nem rajongok a fényképes megoldásokért, de amikor élőben a kezembe vettem, és megnézegettem párszor, egészen megkedveltem! A háttér szerintem igazán szép lett, eleve kék rajongó vagyok, és imádom ezt a megoldást, olyan hatást kelt bennem, mintha a főszereplőnket odaállították volna egy teljesen összefirkált tábla elé az osztályteremben. ;) Muhaha, ez nagyon pocsék volt, de nem hagyhattam ki. :D
Az egészet pedig az teszi még közvetlenebbé, hogy rengeteg post-it tarkítja a lapokat, amiken Emma exkluzív jegyzetei vannak! Már most kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből a történetből, elég érdekesen hangzik. ;) Update: azóta már a könyv felénél járok, és egyszerűen imádom!dhc
>>Emma könyvéért kattintsatok ide ;)>>
Összességében nekem nagyon tetszett ez a meglepetés, gyönyörűen az Osztálykép köré lett építve, és a színvilágnak köszönhetően fantasztikusan idézte számomra a tavaszt. Már csak az ár-érték kérdés van hátra, ami nyilván döntő kérdés ilyen dobozok körében. Én kíváncsiságból meglestem az árat, ami a bemutató példányra volt ragasztva a fesztiválon: 6990 Ft. Ha engem kérdeztek, én ennyiért biztosan beruháztam volna rá, akár próbaképp is, de ha valaki kételkedett volna, egy szuper videót posztoltak róla Instagramon, hogy mire lehet számítani. ;)
>>A kedvcsináló videóért kattints ide>>
Én személy szerint kíváncsian várom, hogy milyen témával sikerül majd folytatni a Dobozba zárt világot, remélem, ugyanilyen szépséges dobozt várhatunk a közeljövőben! :)

~ Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezen a héten nyissuk az értékeléseket egy pszichológiai thrillerrel, méghozzá egy igencsak elképesztő testvéri - nővéri - kapcsolatról szóló darabbal! Nektek van vértestvéretek? ;)

Szerző: Jane Corry
Cím: Vértestvérek
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 350 oldal
Műfaj: Pszichológiai thriller
Eredeti cím: Blood sisters
Hűha! Dupla hűha és egy triplaszaltó! Hát… én aztán mindenre számítottam, csak erre nem. Amikor posztoltam egy képet a könyvről az újdonsült Twitter profilomra, s váltottam pár szót az írónővel, még csak a történet felénél jártam, de már akkor briliánsnak tituláltam Jane munkáját. Ha tudnátok mennyire édes volt! Nemcsak kedvelte, hanem retweetelte a posztomat, és még jó olvasást is kívánt mellé. Az pedig a ráadás volt, hogy a kijelentésem után, miszerint már most nagyon élvezem a könyvét, követni is kezdett - azt hittem, leesek a székről, mikor jött az értesítés tőle. :D Na de mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy ekkortájt kezdett kialakulni egy kép a fejemben a végkifejletet illetően - mondhatni olyan szinten pofára estem, hogy még mindig keresgélem a szemüvegem darabkáit a földön. Persze csak képletesen, a szemcsim a mindenem, nélküle nem látnék az orrom hegyéig se.
„Három kicsi lány. Egy jó. Egy rossz. Egy halott.”
Tudniillik a fülszöveg csak annyit árul el, hogy három lány közül egy meghal, valamilyen okból kifolyólag - mi pedig a két élő, ma már felnőtt nővel találkozunk, méghozzá a történtek után 15 évvel. Az egyikük sérült, a másikuk pedig látszólag teljes életet él. Azt hiszem, ilyenkor automatikusan elkezd gondolkozni az ember, hogy ki halt meg, miért, és hogyan. Azután tűnik fel neki, hogy valaki más is gyanús itt, az pedig nem lehet más, mint az a személy, aki ép bőrrel megúszta ezt az egészet - ergo biztosan van valami köze a történtekhez.
„A második élet kincs. Ezt én tudom a legjobban.”
Eleinte senkiről nem tudunk semmit, az írónő a teljes tudatlanságból vezet minket szép lassan a múlt árnyai közé. Tökéletesen eléri, hogy ne tudjuk összerakni a kirakós darabkáit, és csak elméleteket gyártsunk a haláleset kimenetelét illetően, amiket aztán egymás után cáfol meg.
„Mintha a sorsom szólna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani.”
Mindezt több nézőpontból olvashatjuk, ami számomra azért jelentett „plusz pontot” az írónőnél, mert én személy szerint mindig szeretek belelátni az általuk életre keltett karakterek fejébe, és gondolataiba. Megismerhettük Alison-t, a rajztanárt, aki szerencsésen elkerülte a balesetet, és Kitty-t, az otthonban élő, beszélni képtelen túlélőt. Itt jött be a képbe egy harmadik személy a könyv leírása szerint, aki figyeli őket. Őszintén szólva, ezt kicsit megtévesztőnek érzem, egy bizonyos szempontból nézve, de erre majd Ti is rájöttök, amikor olvassátok a történetet. ;)
„Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb.”
Az igazsághoz híven, nem tudtam teljes mértékben azonosulni a főszereplőinkkel, maximum együtt éreztem velük, és kíváncsian vártam, mi lesz a következő lépésük. Ahogy haladtam az olvasással, úgy vált mindegyikük egyre érdekesebbé, és némelyikük egyre kiszámíthatóbbá.
Azonban azt meg kell hagynom, hogy az írónő remekül érti a dolgát, mert olyan fordulatokat és csavarokat produkált a cselekményvázlatban, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban. Ez a zseniális kivitelezése volt az a könyvnek, ami 100%-ig letehetetlenné változtatta, és egy percre sem hagyott unatkozni a rengeteg történés közepette.
„A művésznek kell a nyersanyag. Ez ugyanolyan elemi szükséglet, mint a levegővétel.”
Egy szó, mint száz: aki egy tökéletesen felépített, és kiszámíthatatlan pszicho-thrillerre vágyik, annak vétek lenne kihagyni Jane Corry remekművét! Egyszerűen úgy tökéletes és lenyűgöző, ahogy van.
„A szeretet logikátlan.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy rendkívüli testvéri kapcsolatra vágyik.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy előolvasással érkeztem, méghozzá egy igencsak érdekes történettel: Brooke-al, akinek a saját teste a börtöne.
Szerző: L. J. Wesley
Cím: Brooke: A testem a börtönöm
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Mogul
Oldalszám: 232 oldal
Műfaj: Kortárs, naplóregény
Ohohó! Végre megint egy jó kis L. J. Wesley könyv került a kezembe. :D Itt is köszönöm az írónak a lehetőséget, csapjunk is bele a közepébe, s ismerjük meg Brooke-ot!
A főszereplőnk kómában fekszik egy kórházban, és a tudatára ébred, annak ellenére, hogy még nem képes kommunikálni, sem pedig mozogni. Eddig a történetünk nagyon hasonlít egy Vörös Pöttyös könyvhöz, méghozzá Clélie Avit - Itt vagyok c. szintén rövid regényéhez. Mielőtt bárki rémeket látna, és másolást feltételezne a mi magyar írónkkal kapcsolatban, gyorsan hessegesse el a rossz gondolatokat, szó sincs ilyesmiről! Egyedül a két lány kiindulási állapota egyezik meg, semmi más.
„Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm.”
Lényegében azt követhetjük nyomon, hogy Brooke hogyan épül fel már ha ez egyáltalán lehetséges és hogyan fedezi fel újra önmagát: azt, hogy ki is volt ő, s milyen élete volt a kóma előtt.
„Akkor menj el! Nem akarom, hogy bárki szenvedjen miattam. Menj el, hagyj békén, ne beszélj hozzám! Úgysem emlékszem rád. Még saját magamra sem emlékszem. Menj el, ne is gyere vissza!”

Őszintén szólva, nem igazán tudtam, mire számítsak, mivel nem ezt a műfajt társítottam eddig az íróhoz gondolok itt a kicsit New Adoult-osabb vonalra - na ez aztán gyönyörű magyar kifejezés lett.. ehh, sebaj – de meg kell hagynom, ez az újdonsült stílus sem áll rosszul neki. A naplóregény kinézet ugyanúgy megmaradt, mint ahogyan eddig volt, és most is kifejezetten örültem neki, mivel így mindig jobban bele tudok látni az adott karakter fejébe, személyiségébe, mintha kívülállóként mesélné nekem valaki a történéseket.
„Azt várom öntől, hogy pár hónapon belül kinyissa a szemét. Megegyeztünk?
Azt várja? Na, de doki, ne essünk túlzásokba! Ha ez így működne, akkor nemhogy a szemem nyitva lenne, hanem körbe-körbe rohangálnék ebben a nyamvadt kórteremben.”
Azonban nagyon kellemesen csalódtam, és olyannyira élveztem a történetet, hogy 2 nap alatt be is fejeztem az olvasást. :D A stílusa nagyon könnyed, nem erőltetett, iszonyúan olvastatja magát, és ez szerintem annak is köszönhető, mindezek mellett, hogy a karakterek jól vannak ábrázolva, teljesen élethűen tükrözik vissza a mai világban élő embereket.
Egy dolgot itt is meg kell jegyeznem, ahogyan a korábban emlegetett Vörös Pöttyös kötetnél is tettem az értékelésben: kicsit el kell vonatkoztatunk attól, hogy a valóságban ez hogyan zajlana le, vajon ugyanígy működne, vagy sem, mivel a hangsúly nem az orvosi kifejezéseken, és a kezelés(ek)en van.
„Ahogy egy-egy új emlék felszínre került, úgy lett minden egyre zavarosabb.”
Mindent összevetve én azt gondolom, hogy ez az írónak a legjobban sikerült könyve, bár néhol még úgy érzem csiszolni kell, mégis sikerült egy olyat alkotnia, ami valami többet ad az olvasónak. Még ha nem is mondhatjuk teljesen tökéletesnek, érződik, mennyi munkája benne van ebben a kötetben, és mennyivel többet tud mondani ez a röpke 232 oldal, mint olykor 600. Brooke elgondolkodtat, és a saját jellemfejlődésével ösztönöz minket arra, hogy néha igenis el kell indulni a változás útján, akkor is, ha az teljes kilátástalanságba burkolózik.
„Nem érdemlem meg az esélyét sem annak, hogy boldog legyek. Nincs jogom hozzá.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki fél megváltozni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Végre-valahára haladtam a recenziós példányokkal, így egy újonnan felfedezett kedvencemről tudok nektek írni, ami nem más, mint Budai Lotti könyve!

Szerző: Budai Lotti
Cím: Shirzan szerelme
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 414 oldal
Műfaj: Történelmi romantikus
Ó én édes jó kis Istenkém! Ha tudtam volna, hogy Lotti ennyire fantasztikus írónő, már sokkal hamarabb engedtem volna a csábításnak, és lecsaptam volna a könyveire! Szerencsére a blogger barátnőim nem hagyták annyiban a dolgot, s nekik köszönhetően a közös könyvbemutatójáról R.Kelényi Angelikával, ezzel a gyönyörűséges regénnyel tértem haza. ^_^
Amint időm engedte, egyből el is kezdtem olvasni, s hát, nincs mit tagadnom: egyből magával ragadott ez a világ…
„Kettejük pillantása öt évvel korábban találkozott a párizsi Saint Chapelle kápolnában… S abba a pillantásba Louise a lelke mélyéig beleremegett.”
A történetünk főhőse Louise Elsfield, aki a férje után indul a 17. századi Indiába, miután az angol király, II. Jakab ellen indított felkelés elsodorja tőle. A fő mozgatórugónk ez a tényező, de Lotti nem hagy minket tudatlanul: egy rövid, de annál inkább figyelemreméltó prológussal és lábjegyzetekkel segít minket, hogy zavartalanul élvezhessük az olvasást, és ne kényszerüljünk eszeveszett kutatásra az interneten, hogy ez a szó/kifejezés/stb. mégis mit jelenthet. Néhol azonban maga a leírás tartalmaz segítő részeket, amik tökéletesen bele vannak építve a történetbe - nekem mindkét megoldás tetszett, jó érzés volt felidézni az 1680-as évekbeli tudásomat a forradalmi Angliáról, és India császári udvaráról.

Egy kis kedvcsinálónak elhoztam nektek az egyik leghíresebb látnivalót Indiából: Íme a Taj Mahal!

Azt hinné az ember, hogy nehéz haladni egy olyan könyvvel, amiben bárminemű történelmi dolog szerepel legyen az egy esemény, vagy egy korszak, ami az alapötlet háttereként szolgál, de erre már egyszer R. Kelényi Angelika is rácáfolt Az ártatlan c. sorozatával. Ezek után pedig jött Lotti és a Shirzan szerelme - én pedig teljesen oda-meg vissza vagyok még jelenleg is ezért a kötetért, mert ténylegesen látszik, mennyi kutatómunka és idő van belefektetve. Az írónő szívéről és lelkéről nem is beszélve!
Louise karakterével nagyon könnyen meg tudunk barátkozni, és a személyisége is kifejezetten szimpatikus. A férje, William hasonlít hozzá ilyen téren - egy olyan ritka tökéletes szerelmespárt ismerhettem meg bennük, hogy nincs szívem azt mondani, ilyen nem létezik a való életben; márpedig az ő történetük után merem hinni, hogy ha két ember ennyire kiegészíti egymást, mint ők ketten, akkor de, igenis lehet ilyen a mai világban is.
„- Egy szerelmi zálog - mondta William, az amulettet forgatva - Honnan szerezted?
- Mr. Goetz hozatta nekem Edinborough-ból. (…) Szerencsét hoz…Óv a gonosztól. S nem hagyja kihunyni a szerelmet. Tetszik?
- De még mennyire! - mosolygott William - A szívem fölött fogom viselni. De a mi szerelmünk soha nem fog kihunyni, amulettek nélkül sem, ugye, tudod?”
A férje iránti szerelme és hűsége vezérli a mi harcos asszonyunkat az egész regényen át, ami egyszerre elképesztő és tiszteletreméltó. Azt hiszem, mindenkinek van elég tapasztalata a mostani világban a hűséggel és annak fogalmával kapcsolatban, ezért is látszik annyira hihetetlennek Louise elszántsága.
„- Nos, Lady Elsfield roppant vakmerő asszony.”
A cselekmények tökéletesen követik egymást, nem érezzük azt, hogy túl sok minden történik egyszerre, ahogyan azt sem, hogy csak toporgunk egy helyben tétlenül. A korszakok, a korabeli emberek, és a két ország kultúrájának bemutatása pedig varázslatosan színezi be az egész történetet.
A rengeteg kaland és megpróbáltatás annyira közel hozza az olvasókhoz Louise-t, hogy a befejezéshez közelítve már vele együtt éljük meg az Indiába vezető veszélyes utat, és ugyanúgy reménykedünk, mint ő - ha nem jobban.
„Louise kénytelen volt beismerni, hogy túlbecsülte saját képességeit.”
Összességében azt gondolom, hogy Lotti egy szívszaggatóan gyönyörű történetet írt nekünk, és sokkal több meglepetést tartogatott számomra, mint azt remélni mertem volna. Olyan élvezet volt olvasni a könyvét, hogy azt szinte megfogalmazni is nehéz! Egyszerűen olyannyira magával ragad a történet, a stílusának köszönhetően, hogy észre sem veszi az ember, de már a regény felét el is olvasta.
„Ifram csak mosolygott.
- Nem, én azért vagyok kedves hozzád, mert egy kedves ember vagyok.
- Legutóbb nem ezt tapasztaltam.
- Ugyan miért? Mert nem engedtem, hogy levesd magad egy elefánt hátáról?”
Én személy szerint új kedvencet avattam, ami a történelmi romantikusokat illeti, s bátran merem ajánlani a műfaj kedvelőinek, mert az írónő valami eszméletlent alkotott! Alig várom, hogy olvashassam a következő részt, és bízok benne, hogy Lotti további könyvei is ilyen szívhez szólóak lesznek! :)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a történelmi romantikusokat, s kíváncsi egy shirzan szerelmére.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy olyan könyvről írtam nektek, ami nálam magasan viszi a prímet már most a 2018-as olvasmányaim közül. Ha készen álltok valami igazán megbotránkoztatóra és lebilincselőre, akkor ne habozzatok - Jennie Melamed a ti emberetek!

Szerző: Jennie Melamed
Cím: Lányok csöndje
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: Disztópia, kortárs
Eredeti cím: Gather The Daughters
Te. Jó. Ég.
Emlékszik még valaki arra, amikor Pachmann Péter regénye kapcsán azt írtam, hogy az olvasás befejezése után kezdtem lelkileg belerokkanni a történetbe?
„Még mindig alig jutok szóhoz. Egyszerűen annyit sírtam és agyaltam a könyv befejezése után, hogy már lelkileg is kezdtem belerokkanni. Azt hittem, tudtam, mire vállalkoztam, amikor hagytam magamat rábeszélni erre a regényre (…). Sejtettem, hogy érzelmileg biztosan a padlón fogok kikötni, (…) de mondanom sem kell, mennyire hazavágott Misu története, alig pár fejezet után.”
Ezúttal ez az érzés nemcsak kezdetleges volt, hanem ténylegesen végbe is ment ez alatt a röpke pár hét alatt, amíg a Lányok csöndjét olvastam. Egyszerűen még mindig nem jutok szóhoz, és mondhatni könnyes szemekkel írom ezeket a sorokat, annyira a regény hatása alatt állok érzelmileg, lelkileg - mondhatni minden téren egyaránt.
„- Minden gyermeknek megvan a maga nyara, de minden nyár más gyermeket hagy maga után.”
Jelenleg nem vagyok többre képes, csak hintázni előre-hátra, mint egy rossz keljfeljancsi, és azt hajtogatni magamban, hogy ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz.
Márpedig igaznak kell lennie, hiszen a könyv, amiről most beszélek, már rég kikerült a nyomdákból és kézzelfogható díszként tetszeleghet a könyvesboltok polcain.
Amikor először láttam meg a borítót és a fülszöveget, azt gondoltam, hogy hm, lehet benne valami - eléggé morbidnak és elvontnak tűnik ez a regényalap, amit az olvasóknak ígérnek, ráadásul az írónő ebből a témából doktorált, ami azért valljuk be, elég elképesztő. (Tudniillik, Jennie a gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált, és első körben pszichiátriai szakápolóként dolgozik, főleg traumatizált gyermekek körében!)
Lelkesen vágtam hát bele a dolgok közepébe, nagy önfeledten azt gondolva, hogy a korábban már említett Misu háborúja c. kötet engem tökéletesen megedzett, és én aztán nem fogok meghátrálni holmi fura rendszerrel konkrétan ortodox rendre kell gondolni jelen esetben működő szigettől - hát, kedves olvasóim, alázatosan beismerem, hogy az nem kifejezés, hogy meghátráltam. Konkrétan álmatlan éjszakák tömkelege köt most már Jennie munkájához, s tudjátok mit? Egy cseppet sem bánom, hogy mindez így alakult.
És akkor most jöhet a világ legjobb kérdése: Miért?
Úgy érzem, ez a könyv sokkal több egy pusztán jól megírt, s kitalált ötlet kivitelezésénél, és még modern tanmesének is nehezen hívnám, mert ezek a történések annál jóval mélyebbre hatolnak az emberben, mint amikre a fentebb említett darabok, ill. műfajok képesek lennének (természetesen a maguk módján).
„- (…) ahogyan az életünket éljük, az sohasem tűnt teljesen… rendben lévőnek.”
Az alapkoncepciónk szerint egy olyan társadalomban vagyunk, amit az Ősök alakítottak ki, de úgy, hogy az olvasók számára az jöjjön le első benyomásként, hogy az édesapa szó szerint rendelkezik a családjával, az édesanyának pedig az a feladata, hogy a gyermekeket nevelje, és támogassa őt mindenben. Természetesen vannak szabályok is: a kimondottak és a ki nem mondottak, amikkel mégis mindenki tisztában van.
„Vanessa egyszer megkérdezte Anyját, miért siratja mindenki a lányokat. Nem igazságos, hogy a fiúkat ünneplik, de ha lány csúszik ki a sós-véres folyón át a világba, akkor mindenki sír. Anyja azt válaszolta, hogy ha majd idősebb lesz, megérti.”
Utóbbiakhoz tartozik a fülszövegben is feltüntetett rendszerintűvé tett molesztálás, ami számomra annyira ködbe burkolózott, hogy 30-40 oldal után csak egy rossz megérzésnek tűnt, majd pedig 200 oldal távlatából esett le a tantusz, hogy mégis mi a fene folyik itt. Ha láttatok már a rajzfilmekben földig leesett állú szereplőt, valahogy úgy nézhettem ki én is. :’D
„Mi lenne, ha nem kellene férjhez mennünk? Mi lenne, ha nem kellene engedelmeskednünk az Atyáinknak? - Aztán egyszer csak felvillan a szeme. - Mi lenne, ha mindig úgy viselkedhetnénk, mintha nyár lenne?”
El is érkeztünk a könyv legfontosabb eleméhez: a lányokhoz. Megtudjuk, hogy egyvalaki közülük afféle csendes lázadóként tevékenykedik, majd amikor úgy érzi, már nem bírja tovább, a kisebbek élére áll, s azt mondja: NEM!
Egyfajta ellenállásba kezd, és szembehelyezkedik a régóta bevett szokásokkal, s ezáltal az egész rendszerrel. Ezt a folyamatot követhetjük nyomon, és közben részletesebben is megismerhetjük azt az életmódot, amit a „Ne-szabályok” diktálnak az itt élőknek.
„A küzdelemtől Janey azt érzi, hogy él, és ez semmi máshoz nem fogható.”
Őszintén szólva, nem egyszer borzadtam el olvasás közben, és nem egyszer tettem félre a történetet, mondván, hogy nekem most kell egy kis pihenő. Némelyik jelenetnél olyan szinten futkosott a hátamon a hideg, vagy remegett a kezem az idegességtől, hogy egyszerűen nem tudtam folytatni abban a pillanatban az adott fejezetet.
„Rosie összehúzza a szemét, mint aki vitatkozni készül, de aztán bűntudattól hajtva inkább vállat von.
(…)
- Tudom. Nem történt semmi.
- Hát persze, hogy nem történt semmi. És jobban teszed, ha felhagysz ezzel, vagy lekerülsz a sötétséges mélységbe. Még akár száműzhetnek is.
- Azért nem száműzhetnek, amit gondolok. Nem tudják, miket gondolok.”
Ami nekem nagyon tetszett, az a sok szemszög volt, amiből láthattuk ezt az elképesztő vagy inkább elrémisztő? világot. Több szereplőt ismerhettünk meg így, több életet a történeten belül, és ami még ennél is nagyobb hatást gyakorolt rám: többféle véleményt erről a rendszerről. Ez engem azért is lepett meg, mivel azt gondoltam, hogy a sziget lakói túlzottan beletörődtek a sorsukba; abba, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük, és egyáltalán nincsenek elképzeléseik egy teljesen másféle életmódról, vagy éppenséggel arról, hogy vajon létezik-e más hely is az ő otthonukon kívül.
„Néha, az álomittas reggeleken, ahogy Anyjára tekint, eszébe jut, ő vajon mit kiáltana utána, ha látná Vanessát egyre távolabb úszni az Óföld felé.”
A Lányok csöndje egy olyan csönd, amit mindenkinek hallania kell. Ez a könyv egy olyan szintű sebet ejt az ember lelkén, amit nem lehet „csak úgy” begyógyítani. Ennek a történetnek időt kell adni és hagyni, hogy akkor érje el azt a hatást, ami benne lakozik, és ami csak arra vár, hogy át tudja adni az olvasóknak, amikor ők is készen állnak már rá. Számomra úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Úgy érzem Jennie-nek sikerült a lehető legmélyebbre ásnia ebben a témában, olyan érzelmeket váltva ki belőlem, amit még sosem tapasztaltam ezelőtt. Az eddigi olvasmányaim közül a legnagyobb kedvencem sem volt rám ilyen hatással, pedig mindig felemlegetem igen, megint az Apró csodákra gondolok.
Egyszerűen mintha én magam is egy lánnyá váltam volna a sok közül, akik rettegtek attól, mi vár rájuk, mit hoz a termékenység nyara, és egyáltalán lesz - e még igazi életük ezek után…
Egy szó, mint száz: Jennie Melamed nálam az év kedvence lett, s ha Tőle olvastok, higgyétek el, az a történet veletek marad örökre.
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy szívet tépő, megrázó, s egyben zseniális könyvet szeretne olvasni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezennel szeretnék nektek bemutatni egy könyvet, ahol újra az ókori Pompeji városába utazhatunk el, méghozzá nem is akármilyen módon! ;)

Szerző: Daniel Godfrey
Cím: Új Pompeji
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Metropolis Média
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: Sci-Fi, időutazás
Nahát, nahát, mik történhetnek, ha egy óriáscég holmi véletlen folytán belebotlik egy új technológiába, aminek köszönhetően lehetségessé válik az anyagátvitel… Mondjuk emberek transzportálása a jövőbe? Ó, de még mennyire! Ráadásul nem is akármilyen emberekről van itt szó, kérem szépen! A pusztulás előtt álló Pompeji lakosait szeretnék elhelyezni a jelenben, ki tudja milyen célból.
„A NovusPart most azáltal uralja a jelent, hogy képes befolyást gyakorolni a múltra.”
A történetünk két szálon fut, ami eleinte eléggé érthetetlen, ugyanis semmilyen összefüggést nem látunk a kettő között, viszont ahogyan haladunk előre, és elkezdjük felfedezni az egyik főbb szereplőnk, Nick által, hogy miben mesterkedik a Novus Praticles, úgy válik világossá minden apró információ.
„Hat hetem van, hogy megváltsam a világot.”
Igazából már a fentebb említett történészünk is fura helyzetbe kerül, mivel fogalma sincs arról, miért van éppen őrá szüksége a cégnek. Ne aggódjatok, nektek se lesz, vagy ha igen, az író tenni fog arról, hogy ne így legyen. :D Természetesen Ronnie-nak, az összeesküvés-elméletek lelkes gyártójának, s egyben Nick legjobb barátjának rengeteg tökéletes, és meggyőző elmélete van minderről. :D És higgyétek el, olyan makacs, hogy azon már mosolyogni kell. :’D
„Ritka adottság úgy maradni hatalmasnak, hogy nagy emberként, és ne zsarnokként emlékezzenek valakire.”
Na de mégis hogyan kerül a képbe a másik szereplőnk, Kristen? Jól gondoljátok, ő lesz a másik szál a regényünkben, méghozzá mondhatni az érthetetlen tényező, aki/ami sehogyan sem illik bele ebbe a helyzetbe. Ő más szempontból lesz érdekes az alapötlet szempontjából, és pont emiatt nem fogjuk végképp érteni, mit is keres itt.
„Hogy is fogalmazta meg Cicero? Ha az ember nem ismeri a múltját, örökre gyerek marad.”
Azonban az írónk olyan tökéletesen alakítja a dolgokat, hogy csakis a legutolsó pillanatban állnak össze a kirakós darabkái, ezzel pedig folyamatos gondolkodásra és agyalásra készteti az olvasót, ami nekem, személy szerint nagyon tetszett.
Egy dolgot el kell ismernem: kicsit lassabban indult be számomra a sztori, mint azt vártam a fülszöveg alapján, de az igazi feszültséget szító tényezők és szereplők később jelennek csak meg, így bátran állíthatom, hogy az izgalom a könyv felétől kezd növekedni, majd a végén éri el a tetőfokát.
„- … azt hiszen, eltévedtem.
- Nem így vagyunk ezzel mind? Erről szól az élet!”
Meg kell még jegyezni, hogy a mellékszereplőink korántsem a tökéletes jellemükről híresek, habár hirtelenjében visszagondolva, vegyes volt a felhozatal „rossz” és „jó” karakter téren, de az biztos, hogy már csak ezeknek az embereknek a jelenléte is bonyolította a dolgokat, a pompeji lakosokról nem is beszélve…! ;)
„Ne pazaroljon túl sok időt a múltra! Az igazi művészet azt kitalálni, mit rejt a jövő!”
Egyszóval, kedves olvasóim, ez a történet szerintem egy zseniális elképzelés fantasztikus és elképesztően érdekes kivitelezése, ami ki tudja, akár meg is valósulhat a távoli vagy akár nem is olyan messzi jövőben.
Az alapötlet figyelemfelkeltő, az író stílusa pedig nagyon jó, mert a regény könnyen olvasható, és még humorral is meg van fűszerezve a történelmi háttér, és a legújabb technológiák mellett.
Akik szeretik a témájukban is összetett olvasmányokat, és nyitottak erre az elképzelésre, azok nem fognak csalódni Daniel Godfrey első könyvében! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… a sci-fi és a modern időutazás kedvelőinek mindenképp! ;)
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ▼  április (7)
      • ÉRTÉKELÉS - Krausz Emma : Osztálykép
      • UNBOXING - Dobozba zárt világ
      • ÉRTÉKELÉS - Jane Corry : Vértestvérek
      • ÉRTÉKELÉS - L. J. Wesley : Brooke - A testem a bör...
      • ÉRTÉKELÉS - Budai Lotti : Shirzan szerelme (Ágyas ...
      • ÉRTÉKELÉS - Jennie Melamed : Lányok csöndje
      • ÉRTÉKELÉS - Daniel Godfrey : Új Pompeji
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates