Sziasztok
molyok! :)
Ma
egy menő könyvről hoztam nektek értékelést, méghozzá Leila Sales - This song
will save your life c. regényéről. A bejegyzéshez én is azt tanácsolnám nektek,
amit az írónő: Éljétek az életeteket!
Szerző: Leila Sales
Cím: This song will
save your life - Éld az életed!
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 260 oldal
Műfaj: Kortárs,
ifjúsági
Őszinte
leszek, nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Igaz, hogy
javarészt azért kezdtem bele, mivel én is részt vettem a molytársasban, amit
FairyDust kollegina vezényelt le, immár második alkalommal, de amint a kezembe
vettem a regényt, eszembe jutott, hogy ez volt az egyik kiszemelt áldozatom,
vagy a Könyvfesztiválon, vagy pedig a Könyvhéten. Ennek megörülve hatalmas lelkesedéssel
kezdtem bele, s elképesztő gyorsasággal haladtam, amikor rendesen le tudtam
ülni, hogy olvassak. Na de mi volt itt a bökkenő?
„Azt hiszitek,
hogy olyan könnyű megváltozni.
Azt hiszitek,
hogy könnyű, pedig nem az.
Szerintetek
hogyan lehet megváltozni, átalakulni egy olyan, teljesen új személlyé, akinek
van valami értelmes célja, és tartozik valahová? Annyi lenne csupán, hogy lecserélitek
a ruháitokat, megváltoztatjátok a hajatokat meg az arcotokat?
Akkor hajrá.
Csináljátok csak. Lövessétek ki a fületeket, vágassatok frufrut, vegyetek egy új
táskát! Ezeken bárki átlát, és meglát titeket, a lányt, aki még mindig túl
félős, még mindig okosabb az ideálisnál, még mindig egy lépéssel a többiek
mögött jár, és még mindig állandóan hibázik. Megváltoztathattok magatokon, amit
csak akartok, de ezt úgysem tudjátok.
Tudom, mert
próbáltam.”
Nem
tudom pontosan, hogy a főszereplőnk, Elise karaktere keltett volna bennem már
konkrétan a legelső oldalakon ellentétes érzéseket, esetleg a tudat, hogy egy
újabb kiközösítésről szóló kötetet tartok a kezemben, ne adj Isten a
félelem/sejtés, miszerint újból egy klisének érződő cselekményvázlattal állok
szemben - mindenesetre jó pár fejezeten át nem tudtam szabadulni attól, hogy
valami itt engem igenis zavar.
„Negyedik osztály
óta gáz csaj vagyok. Hogy lehet egy negyedikes gáz? Nem arról szól ez a
korszak, hogy barátságkarkötőket fonunk, lovakról álmodozunk, és képzeletbeli
rejtélyeket oldunk meg?
A
fordulópont számomra akkor jött el, amikor Elise rátalált a START-ra, a sokat
emlegetett underground szórakozóhelyre, és kipróbálta magát, mint amatőr DJ.
Igazából azért tetszett meg ez a megoldás ennyire, mert máshol még nem
találkoztam vele, és kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő - többek közt
ez volt az, ami arra késztetett, hogy ne tegyem le a könyvet az első 3 fejezet
után.
„Nem akartam én
a legizgalmasabb, legszebb, legkedveltebb lány lenni a világon.
Csak valaki más akartam
lenni.”
Azonban
ez korántsem jelenti azt, hogy minden megoldódott, mint a karikacsapás, akad
egy-két dolog, ami tovább bonyolódik, és néhol csak a fejemet fogtam a
szereplők viselkedésén. A szülőkén és gyerekekén
egyaránt. Azt sajnáltam igazán, hogy egyik karaktert sem tudtam
teljesen őszintén megszeretni, egyedül Vicky-t kedveltem, mert az ő
személyisége még egészen közel állt hozzám, s az ő döntéseit/tetteit úgy-ahogy
meg is értettem.
„Te nem tetteted
magad másnak, mint aki vagy.”
A
történet a kétes érzések ellenére nagyon olvastatta magát, gyorsan lehetett
haladni vele, és nem egyszer mosolyogtatott meg, vagy gondolkodtatott el. Szerencsére akadtak benne olyan
gondolatok/megnyilvánulások, amik számomra lényegesen javítottak az olvasási
élményen.
„…Egy-két hét
után a szüleim úgy döntöttek, hogy készen állok visszatérni a világba. Nem
tudom, miért gondolták így. Ahogy én tudom, igazából sosem álltam készen a
kinti világra.”
Elise
ténylegesen megmutatja milyen kirekesztettnek lenni, milyen érzés, ha hirtelen
kerülsz a középpontba - ahogyan azt is, hogyan szerezz igaz barátokat, és
hogyan tanuld meg értékelni azt, amid van.
„Tényleg
feladtam. De néha fel kell adnod, hogy elérd, amit akarsz.”
Csillagozás: 3,5 - 4 / 5
Ajánlom… azoknak, akik
Elise-hez hasonlóan kirekesztve érzik magukat - higgyétek el, hogy bármi
lehetséges! És erre ez a könyv az egyik legjobb példa.
~Anna
