Archive for szeptember 2018

Sziasztok molyok! :)

Újfent egy klasszikussal érkeztem, mert egyre inkább úgy érzem, a szépirodalom az, ami igazán ki tud rántani a szürke hétköznapokból, és ez az a világ, ami ki tud kapcsolni a rohanó 21. század közepette. Éppen ezért kezdtem ki Kosztolányi szókimondó alteregójával, Esti Kornéllal.

Szerző: Kosztolányi Dezső

Cím: Esti Kornél

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 304 oldal

Műfaj: Klasszikus, novella, pszichológia

Emlékszem, mennyire boldog voltam, amikor a középiskolában végre igazi klasszikus irodalomról kezdtünk tanulni, s milyen lelkesen vártam az órákat, és az írók, költők megismerését. Azt gondoltam, olyan leszek, mint egy átalakult porszívó, s csak úgy szívni fogom magamba a sok tudást, és a végén átalakulok egy rossz szivaccsá - hát, mint Ti is látjátok, nem így alakult, ~~nevetni nem ér! :D~~, de nem bánom, mert most már tudom, hogy akkor még túl kicsi voltam ahhoz, hogy értelmezni tudjam, ~~akár a magam, akár a tanárok módján~~ az olvasottakat.

„Mit ér a költő ember nélkül? És mit ér az ember költő nélkül?”

Nemrég azonban nyitni kezdtem a szépirodalom felé, és a gimiseknek üzenem, hogy higgyék el nekem, ha saját akaratukból vesznek a kezükbe egy klasszikust, vagy egy kötelező olvasmányt, teljesen más élményt fog nyújtani, mintha adott időpontra kéne végezni az adott regénnyel, plusz még egy olvasónaplót is kéne rittyenteni mellé.

Én sem hittem volna, hogy magamtól fogok ilyen köteteket olvasni, aztán lássatok csodát: egyre többet és többet szerettem volna ebből a világból is.

„Egy ízben szememre lobbantotta, hogy elfelejtettem fiatalságomat. Hát ebben lehetett némi igazság. De ez az élet rendje. Mindenki ezt teszi.”

Kosztolányi már kilencedikes fejjel is a kedvenceim közé tartozott, így nem volt kérdés, hogy a későbbiekben is fogok még tőle olvasni - pláne úgy, hogy már valamennyire benőtt a fejem lágya.

„Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat. Tíz éve nem érintkeztünk akkor. Hogy mi történt közöttünk? Isten tudja. Nem haragudtunk mi egymásra. Legalábbis nem úgy, mint a többi emberek.”

Esti Kornélt alapvetően egy érdekes alteregónak találtam, úgyhogy örömmel csaptam a hónom alá a Helikon által kiadott kötetet az egyik könyvesbolti túrám során, s láttam neki az olvasásnak.

„- Tépd ki a szárnyát - suttogta Kornél -, szúrd ki a szemét, dobd a tűzbe, öld meg.

- Te őrült - ordítottam.

- Te gyáva - ordította ő.”

Amint belelapoztam az első fejezetbe, már ott ült az arcomon az a hamiskás vigyor, mert tudtam, mi vár rám, s biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni.

Jelentem alássan, ez így is lett, Kosztolányi kitett magáért, ráadásul nem is akármilyen módon. Tudniillik, azért szeretem ennyire a szépirodalmi kedvenceimet, mert mindig kapok tőlük valami olyat, amit a mai, modern kori történetek már nem, vagy nem úgy képviselnek, ahogyan azt ők tették. Félreértés ne essék, ezt egyáltalán nem negatív hangvétellel írtam le, pusztán egy gondolat volt részemről - méghozzá azért, mivel ténylegesen mást és mást tud adni egy újabb elolvasás után egy adott vers, vagy egy novella, és így tovább. Minden alkalommal egy újabb következtetést vonok le az olvasottakból, s összevetem a korábbi üzenetekkel, amiket kiolvastam a sorokból.

„Olyan író akarok lenni, aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg.”

Mivel ezt egyre jobban kezdem megszeretni, abban is 100%-ig biztos vagyok, hogy ezt a kötetet is elő fogom még venni, belelapozok, mosolygok néhány részleten, s itt-ott felfedezek majd valami újat.

Ha az igazat szeretném most Nektek leírni, akkor azt kell mondanom, hogy nem emelnék ki egy fejezetet/novellát sem, mert ők úgy alkotnak egy teljes egészet, ahogy vannak. Mindegyikük egy kicsit más, egy kicsit eltér, de nem lenne kerek a többi nélkül.

„- Miért?

- Azért - szólt vállát vonogatva -, mert az élet ilyen.”

Én is a vállamat vonogatnám, akárcsak Kornél, ha azt kérnétek, indokoljam meg a fentebb leírtakat. Minden történet Estiről szól, aki tulajdonképpen a mi költőnk, csak egy kicsit másképp, szembeállítva a társadalom elvárásainak megfelelő személyiségével. Ugye, milyen elképesztő? Olyan érzésem volt végig, mintha két teljesen különböző emberről lenne szó, és egy számomra idegen személy kalandjait olvasnám - nem pedig a költőét, akiről az iskolában is tanultam.

Csak néha realizáltam, hogy ebben a kötetben mennyire közel enged minket magához Kosztolányi, mennyire beleláthatunk a gondolataiba, és hogy rájöhetünk, mennyire más is Ő, mint ahogyan tanítják - sokkal összetettebb, s érdekfeszítőbb, mint azt elsőre gondoltam volna.

„Mindenki vagyok és senki. Vándormadár, átváltozóművész, bűvész, angolna, amelyik folyton kisiklik az ujjak közül. Megfoghatatlan és átfoghatatlan.”

18 fejezetben mesél el nekünk 18 kalandot, amiknek köszönhetően egy kicsit mi is magunkra ismerhetünk - most őszintén, kinek nincs egy ilyen oldala, mint Kosztolányinak Esti? Biztosan volt már mindenki olyan helyzetben, amikor legszívesebben serpenyővel ütlegelte volna a másik fejét, csak menjen már el az üres fecsegésével, hogy végezhesse a saját dolgát; ehelyett pedig csak vigyornak álcázott vicsorgással nézi az illetőt, és fejben teszi mindezt. ~~Igen, tudom, elég szemléletes példa… :D~~

„Nem is az a hiba, hogy a világot kevés bölcsességgel kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán kormányozzák.”

Összességében azt kell mondanom, hogy ez a kötet most tökéletes volt arra, hogy kimozdítson a rengeteg sci-fi, fantasy, romantikus, és egyéb műfajú regény közül, s rávegyen arra, hogy elgondolkodjak, ki is vagyok én valójában. Milyen a személyiségem, a világnézetem - s legfőképp, hogy mi is a célom az életben.

Ugye milyen rafináltak a klasszikus szerzők? Egy ártatlannak minősíthető könyvvel képesek rávenni az embert arra, hogy akaratlanul is elmerengjen az élet értelmén, noha csak részleteket mesélnek el nekünk egy teljes életrajz helyett.

Zárásképp pedig idéznék az utolsó fejezetből, amit novellaként először olvastam Kosztolányitól, s azóta is felülmúlhatatlan kedvencem:

„Letelepedtem, és körülnéztem. Először is a kék szemű nőt kutattam, de az már nem volt ott, nyilván leszállt valahol, míg én az élet vad viadalát vívtam. (…)

Sóhajtottam egyet. (…)

Megállapítottam, hogy "küzdöttem és győztem". Elértem azt, amit lehetett. (…) Tűnődve, szinte elégedetten gondoltam vissza borzasztó tusám egyes mozzanataira, az első rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, (…) s szemrehányást tettem magamnak kishitűségem miatt, (…) hogy az utolsó pillanatban majdnem visszatorpantam.

Nézegettem kabátom leszakított gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.”

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… azoknak, akiknek szintén van egy Esti Kornéljuk, és kíváncsiak arra, hogyan lehet dűlőre jutni önmagukkal.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Nemrég nagy meglepetés ért, amikor a drága Everglow bloggerina barátnőm meglepett egy teljesen új booktagre való kihívással, amit ezúton is köszönök, megtisztelő, hogy rám is gondoltál! <3

Még tavaly ismertem meg a Chronicles of a Bookshelf nevű könyves oldalt, és csak 1-1 bejegyzésbe olvastam bele, de az igazi követés akkor kezdett kialakulni, amikor együtt dolgoztam a blog vezetőjével egy Halloween-i projekthét keretein belül, s váltottam pár szót is Vele.

Utána már magam sem tudom hogyan, de egyre többször és egyre személyesebb üzenetet váltottunk egymással, s még akkor is úgy érzem, hogy Everglow az egyik legjobb blogger-barátnőm, hogy nem tudja az egész élettörténetemet, és még nem is találkoztunk személyesen. Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de egy különleges kötelék van köztünk - legalábbis az én véleményem szerint, ami remélem, így is marad. :)

És akkor most következhet maga a kihívás, és a 10+1 kérdés - készen álltok? ;)

1.) Írj pár szót arról a személyről, illetve blogjáról, akitől a kihívást kaptad - ✓

2.) Töltsd le a kihívás képét ide kattintva és illeszd be a bejegyzésedbe, a szabályokkal együtt - ✓

3.) Válaszold meg a kihívás 10+1 kérdését - ✓

1. Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?

Amikor először adtak fel nekünk kötelező olvasmányt, még alsóban, már akkor éreztem, még ha igen fiatalon is, hogy én, amikor már nagyobb leszek, bizony ezzel szeretnék foglalkozni - még ha nem is hivatás gyanánt, de valamilyen formájában biztosan ki szeretném próbálni magamat.

Talán még Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg c. könyvének elolvasása volt az, amikor beleszerettem magának az írásnak a művészetébe, mert teljesen elvarázsolt már akkor a kis herceg és a rózsa egyedülálló meséje.

2. Mi volt életed legelső „komolyabb” irománya? Miről szólt?

A legelső „komolyabb” írásom egy The Wanted-os fanfiction volt, ami három barátnőről szólt, akik egy utazás révén belecsöppennek a kedvenc együttesük dedikálásának utolsó perceibe, és találkoznak a fiúkkal…A többi meg már történelem, ahogy szokás mondani, de a legjobb emlékem ezzel kapcsolatban, hogy még a fiúk is ezt olvasták az énekóra alatt, én pedig dőltem a nevetéstől, amikor rimánkodtak, hogy miért nincs tovább. :D

Give Me More GIF from More GIFs

3. Mióta vezeted a blogodat, milyen rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?

Ha teljesen pontos szeretnék lenni, akkor 2016.08.06.-án nyitotta meg kapuit a Lap lap után, de akkor még ketten vezettük Diával. Sajnos most már, hogy Ő kilépett, nem tudok heti két alkalmas rendszerességgel posztolni, így nagyon változó a tanulás, és az egyéb, személyes dolgaim mellett, hogyan tudok új bejegyzéseket írni.

4. Hogyan készítesz el egy bejegyzést?

Most legyek szőrszálhasogató, és mondjam azt, hogy ügyesen és okosan? :’D

Jó, viccet félretéve, ez változó, annak függvényében, hogy milyen típusú bejegyzésről van szó.

Az értékeléseknél írok egy alapvázlatot, ami tartalmazza a legelső, nyersen leírt gondolataimat az adott könyvvel kapcsolatban, majd az olvasás befejezése után összevetem ezt az irományt a jegyzeteimmel, és a kettőt egybefésülve készítem el a végleges posztot, beletűzdelve a kedvenc idézeteimet.

Ha booktag, interjú, vagy élménybeszámoló, esetleg másféle bejegyzésről van szó, akkor csak belecsapok a lecsóba, mert szeretek olykor improvizálni, és éppen az adott pillanatban bennem kavargó gondolatokat, kérdéseket leírni - ez pedig kifejezetten tetszeni szokott az olvasóközönségnek, tapasztalataim szerint. :)

5. Van valami rendszered, szokásod, amit írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?

Mindig zenét hallgatok. Mindig mást, mert mindig éppen olyan hangulatba „kell” kerülnöm, amilyet a könyv is át tudott adni számomra, hogy tökéletesen át tudjam érezni még egyszer a mondanivalóját, hogy azt tudjam visszaadni az olvasóimnak is, amit éreztem, és ténylegesen szeretnék elmondani nekik az adott regénnyel kapcsolatban.

Listening To Music GIF from Listeningtomusic GIFs

6. Ez életed legelső blogja, vagy próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt? Ha igen, akkor a többit miért hagytad abba?

Igen, ez az első blogom, de remélem nem az utolsó, vagy éppen az, amit abba fogok hagyni. Egy tervem van, amin lelkesen dolgozok, csak nehéz időt szakítani rá az egyetem első éve alatt, de igyekszem, mert kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása. Amíg készen nem állok, hogy felfedjem, addig hadd maradjon az én titkom. ;)

Quiet GIF from Quiet GIFs

7. A családod tudja, hogy blogot vezetsz? Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el nekik?

Igen, mindenki tisztában van vele, és teljes mértékben támogatnak most már. Teljesen egyszerűen odaálltam eléjük, s elmondtam, hogy úgy döntöttem Diával, hogy indítunk egy közös oldalt, amit erre szánunk.

Eleinte, amikor már kezdett munkává, vagy valami olyasmivé avanzsálni a dolog, nem értették teljesen, hogy ebben miféle munka lehet, de kb. már fél éve sikerült megmutatnom nekik, hogy mennyi időmet és energiámat ölöm bele ebbe az egészbe, s rájöttek, hogy szeretem ezt csinálni, és olyan számomra, mint a táncolás - ez lett az életem egyik meghatározó része, ami számomra mindennél fontosabb.

Úgyhogy most már előszeretettel „villognak” azzal, hogy micsoda kis blogger lányka van a családban, aki képben van a könyvek világával - imádom őket. :D <3

Applause Anxious GIF from Applause GIFs

8. Melyiket választanád, és miért? Több ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat, de szeressék?

Egyértelműen az utóbbi. Ugyanígy vagyok ezzel, mint a barátsággal. Inkább legyen kevesebb, de igazi barátom, mint több ezernyi, aki azt se tudja, ki vagy mi vagyok én. Pontosan ezért törekszem arra, hogy kapcsolatot alakítsak ki az olvasóimmal is, mert szeretem, ha visszajelzéseket kapok Tőlük. Nélkülük nem lennék ott, ahol vagyok.

Ezért is hoztam létre egy FB-os csoportot, ahol személyesebb hangvételű tartalmakat is megosztok azokkal, akik csatlakoztak és hozzászólnak a posztokhoz. A dolog pedig fordítva is működik, ha valaki megosztja velem, illetve velünk a csoportban a mindennapjának akár csak egy gondolatát, azt örömmel vesszük, és nagyon jó beszélgetés tud kialakulni, amit én mindig hatalmas mosollyal nyugtázok. :)

>>Nézzétek meg a csoportot, ha van kedvetek ;)>>

9. Képes lennél abbahagyni az írást, és soha többé nem írni egy szót sem (kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért felajánlana neked tízmillió dollárt?

Soha nem lennék képes ilyesmire. Inkább mennék fejjel a falnak, ha attól pénzfává válnék, s teremteném elő azt a tíz milliót, amit a családomnak adhatnék.

~~Remélem, ez mindent elmond.~~

Nope GIF from Spongebob GIFs

10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel, hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?

Hm, jó kérdés…Mivel angolul általában az emberek többsége beszél valamilyen szinten, így inkább a második nyelvemen, oroszul rejteném el a helyszín kezdőbetűit a szövegben, afféle iniciálékként…A végén még meg is csinálom, ez most annyira megtetszett. :D Félre ne értsetek, maga a bejegyzés ötlete, nem az elrablós rész. :’D

10+1. Ki az a három blogger(ina), akinek örömmel küldöd tovább a kihívást?

1. Hikari & Ashley párosa, mert egyszerűen nem lehet őket nem szeretni <3 ,

2. Petra & Reni párosa a következő, mert együtt zseniális dolgokat visznek véghez az Addicted to the books-on <3 ,

3. És nem utolsó sorban az én fogadott nővéremnek, Patinak, aki akár még a tanítványom is lehetne bloggerként, de most már kinőtte magát, és érdemes rá figyelni <3

Kiss Love GIF from Kiss GIFs

~Anna

Sziasztok molyok! :)

A Baráth Viktória bloggerhét keretében szeretném Nektek bemutatni az írónő második könyvét, A Főnök c. regényt - a történet azóta is élénk emlékként él bennem, most pedig ebben a bejegyzésben egy ajánlóval hoznám meg a kedveteket az elolvasásához! ;)

Elsőként a fülszöveg keltette fel a figyelmemet…

Valóban te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

Albuquerque, Új-Mexikó állam legnépesebb városa, ahol Ana is él

Ha ez még nem lett volna elég…

„Ha visszamehetnék az időben, ugyanezt az utat választanám, semmit sem csinálnék másképp, hiába tarkította ezt az utat szenvedés és fájdalom, ezeknek köszönhetően lettem az, aki vagyok.”

„El kellett veszítenem mindent ahhoz, hogy értékelni tudjam, amim van.”

„Csak magadra számíthatsz, senki másra, ha túl akarsz élni.”

Számomra ez a három idézet tökéletesen jellemezni tudta a történetet az elolvasása után, ezért írtam le az értékelésemben is őket - na de mit is mondtam ekkor a könyvről?

„Ezúttal egy teljesen más történetet kaptam az írónőtől, aki ezennel sikeresen bebizonyította, hogy van egy másik oldala, ami ha lehet, még jobban is áll neki.

(…) a cselekményvázlat pörgős, és izgalmas - na de a végkifejlet... ez az, ami olyan kegyetlenül földbetiporja az olvasó lelkivilágát, hogy kell pár perc ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni, mi miért történt úgy, ahogy. S miután ez megvalósult, kénytelenek vagyunk belátni, hogy ez a befejezés igenis zseniális volt, a mondanivalójával együtt.”

A mai napig így gondolok vissza erre a befejezésre, és imádom, úgy, ahogy van. A teljes értékelést ITT el tudod olvasni. :)

Most pedig következzen 3 + 1 tökéletes ok arra, hogy miért olvasd el A Főnök-öt:

1. Egy izgalmas, fordulatokban gazdag történet, ami az élet sötétebb oldalán keresztül mutatja be, hogyan képes az ember újjászületni egy számára teljesen új, és idegen világban

2. Ha szereted a romantikus, némi erotikával fűszerezett történeteket, megspékelve egy kis alvilági hangulattal, nem fogsz csalódni

3. Ha már olvastál az írónőtől, akkor ezt a kötetét sem szabad kihagyni, hiszen egy teljesen másik oldaláról mutatkozik be - ráadásul nem is akárhogy! ;)

+1 Ha szereted az erőteljes női karaktereket, meg kell ismerned Anát is! ;)

Ízelítőnek az indokok mellé pedig szóljon ez a két dal, az egyiket maga az írónő osztotta meg a közösségi oldalán, a másikat pedig én hallgattam olvasás közben, mert szerintem tökéletesen illett a szerelmi szálhoz:

>>Viki száma>>

>>Az én számom>>

Végszóként pedig beszéljen helyettem ez a fantasztikus booktrailer, amit a kép aljára kattintva érhettek el ;)

https://www.youtube.com/watch?v=FfWOnqFsRLM

És nézzétek, még egy nyereményjátékkal is készültünk! ;) Csak ki kell töltenetek a dobozban levő kérdéseket, s voilá, már versenyben is lesztek ezért az egyedi medálért! :)

a Rafflecopter giveaway

A bloggerthét további résztvevői:

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Meglepetés! Igen, jól látjátok, a mai estére két borítóleplezéssel érkeztem, ugyanis egy francia YA kötet folytatása is előrendelhető lesz holnaptól! ;) Na, ki tudja melyik könyvről van szó? ;)

A fülszöveg

„Ha kézbe vesszük a saját sorsunkat, mi is erőssé válunk. De ezt csak együtt érhetjük el. Mert együtt legyőzhetetlenek vagyunk.”

Három év telt el a Gólyák Klinika-beli végzetes éjszaka óta.

Morgane és Izia egymástól távol, új személyazonosság alatt él.

Samuel biológiai apja, Martin Klein professzor „nagyköveteként” médiasztárrá vált, és azt hiszi, Timothée-val együtt a lányok is meghaltak.

Amikor a még mindig szökésben lévő tudós egy tévéműsoron keresztül bejelenteni készül, ki finanszírozta az általa végrehajtott genetikai manipulációkat, Nathan, a meggyilkolt, de mesterséges intelligenciaként tovább élő barátjuk úgy dönt, ideje újra összehoznia a két lányt.

Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, a hibridek élete újra veszélybe kerül.

És nem csak az övék.

Kik ezek a csuklyások, akik túszul ejtik a műsor stábját és közönségét?

Mi a céljuk?

Hogy a saját és mások életét mentsék, a hibrideknek össze kell fogniuk.

Kezdetét veszi egy lélegzetelállító versenyfutás az idővel, és egy megfoghatatlan ellenséggel…

Sem csodálatot nem érdemelnek, sem azt, hogy féljenek tőlük.

Ők csupán az élethez való jogukat követelik.

És azt, hogy ugyanúgy rendelkezhessenek a jövőjükkel, mint bárki más.

És akkor a borító

>>Ha már vártad a folytatást, ide kattintva meg is rendelheted>>

>>Ha felkeltette az érdeklődésedet a második rész, ide kattintva kívánságlistára teheted>>

Az írónőről

Manon Fargetton (1987– ) a franciaországi Saint-Malóban nőtt fel, tenger, sziklák és viharok között. Az írás sürgető késztetése már igen korán jelentkezik nála, versekkel és dalszövegekkel rója tele iskolai füzeteit. Gimnazista, amikor egy történet körvonalazódik a fejében, ebből születik meg Szabadok, akár egy álom című első regénye, amit tizennyolc éves korában adnak ki.

Azóta a regényhősök egyre sűrűbben és határozottabban kopogtatnak képzelete ajtaján, és ő minden tőle telhetőt megtesz, hogy meghallja a hangjukat, és életre keltse őket képernyőn, illetve papíron.

Manon jelenleg Párizsban él, és a regényírás mellett világosítóként dolgozik egy színházban.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Ezt nézzétek, milyen király borítóleplezéssel érkeztem most Nektek! Jön egy újabb Kristály Pöttyös könyv, ami elég izgalmasnak ígérkezik! ;)

A fülszöveg

Miközben a barátnője után kutat, egy gyilkos világban találja magát.

Sara Adams arra ébred, hogy nem lát, és a legalapvetőbb dolgokra sem emlékszik az életéből. Az őt körülvevő sötétség mégis áldásnak tűnik a számára, amikor szembe találja magát a Fény terrorjával.

Stella Montgomery aggasztó hírekre figyel fel. Detroit sikátoraiban egymás után tűnnek el a fiatal nők. Amikor legjobb barátnőjének is nyoma vész, beleássa magát az ügybe, annak ellenére, hogy szerelme, aki rendőrségi nyomozó, óva inti ettől. A nyomok a város legveszélyesebb és legelhagyatottabb környékére vezetnek, ahol Stella fenyegetőbb dologra bukkan, mint gondolta: a Fény elnevezésű titkos szervezetre, élén a rejtélyes Gabriel atyával.

Sara közben meg akarja érteni, mit keres abban a furcsa világban, amelyre ébredt, mi lehet a szerepe egy feltétlen engedelmességet követelő diktatórikus gyülekezetben. Nincs tisztában az érzelmeivel sem, melyek Jacobhoz, a férjéhez fűzik, hisz nem is emlékszik a férfire, akinek gyengéd gondoskodása összezavarja és megszédíti.

Stella mindent kockára tesz, hogy kiderítse az igazságot. Csakhogy a megvilágosodásnak mindig ára van…

Sokkoló története a megtévesztésről. A thrillerkedvelők ki ne hagyják!

Tádám, a borító

>>Ha megtetszett, ide kattintva megrendelheted>>

>>Ha kedvet kaptál hozzá, ide kattintva kívánságlistára teheted>>

A szerzőről

Aleatha Romig New York Times és USA Today bestseller szerző. Ő írta a sötét romantika irányzatához sorolható fordulatos sorozatot, a Consequencest (már több mint fél millió e-olvasója van), a Tales from the Dark Side-ot és az Infidelity-t. Aleatha Indiana államban született. Itt nőtt fel, itt tanult, és itt neveli három gyermekét is a férjével. Indianapolistól délre élnek.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) Nekem Reni választott könyvet, méghozzá az egyik kedvencét - mivel elég megosztónak bizonyult a hallottak alapján, kíváncsi voltam, én hogyan fogok vélekedni róla. Úgyhogy, kedves olvasóim, következzen a Papír hercegnő és Anna találkozása! ;)

Szerző: Erin Watt

Cím: Papír hercegnő

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 360 oldal

Műfaj: Kortárs, romantikus

Eredeti cím: Paper Princess

Egy dolgot már most, az értékelés előtt szögezzünk le: ez a saját, személyes véleményem, és úgy érzem, elég szélsőséges lesz, mivel iszonyúan vegyes érzelmeim vannak az olvasottakkal kapcsolatban, s nem tudom eldönteni, hogy a negatívak, vagy a pozitívak felé húz-e jobban a szívem. Úgyhogy azoktól, akik teljes mértékben, a „hibáival együtt” szeretik a könyvet, előre is szeretnék egy kisebb elnézést kérni, mivel én nem teljesen érzek így.

„Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom.”

Lássuk is, hogy miért:

Adott egy nagyon erős női karakter, aki képes megélni az utca hátán is, ~~elnézést ezért a kifejezésért, de valamiért helytállónak, vagy inkább kifejezőnek érzem Ella helyzetében~~, és az édesanyja a mindene, akivel állandóan költözött, s küzdött a mindennapi megélhetésért, amiért képes volt elég komoly áldozatokat is hozni, méghozzá igen fiatalon. Ez eddig kifejezetten tetszett, hiszen szeretem az ilyen lányokat a könyvekben, mert nem azt érzem, hogy átlagosnak és csúnyácskának akarják a főhősnőnket beállítani, aki később avanzsál meseszép, majd tehetséges Disney hercegnővé. Ebből a szemszögből nézve Ella ~~bizonyos mértékig~~ hasonlított az egyik idei kedvenc regényem főszereplőjére, méghozzá a Girl in pieces Charlie-jára.

„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”

A mi tökösnek nevezhető főszereplőnk egyik napról a másikra kerül egy számára teljesen új, és fényűző életkörülményeket biztosító férfi szárnyai alá, akinek az öt drágalátos fia olyan tökéletesre fejlesztett gyűlölettel fogadja, hogy azt még nézni is rossz. Őszintén szólva, egy bizonyos határig még azt mondom, oké, van benne valami, nyilván én sem örülnék, ha egy számomra vadidegen fiút vagy lányt felkarolna az apám, és azt mondaná, hogy mától szeressem vérszerinti testvéremként. Néznék rá nagy szemekkel, de nem az lenne az első gondolatom, hogy visszaküldöm abba a nyomorba, amiben eddig élt, hanem próbálkoznék a megismerésével, s utána vonnék le bármilyen következtetést vele kapcsolatban - vagy ez nem normális hozzáállás?

A Royal fiúk minden bizonnyal egymással versengve üvöltenék, hogy NEM, és mindannyiuk közül a leghangosabb Reed lenne, aki amolyan vezető-féleségként könyvelhető el, mondhatni már az első pillanattól kezdve.

„- Valaki segített benne, hogy ekkora bunkó legyél, vagy ösztönösen jön?”

Nyilvánvalóan ő lesz az a személy, aki a leginkább el akarja paterolni Ellát, s egyben az a pasi is, akiért minden lány a legjobban meg van őrülve, köztük a mi főhősünk is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ilyen téren túlzottan kiszámítható volt a szerelmi szál, lehet, én vagyok túl okos, ~~amit ezen kijelentés után el is vetnék~~, vagy csak szimplán kiismertem már ezt a klisét, hogy a rosszfiúnak álcázott egyénbe szeret bele még az a lány is, aki amúgy rengeteg rossz dolgon ment keresztül.

„- Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék.”

Igazából emellett a történetünk sokkal fontosabb, és ~~számomra~~ reálisabb témákra is kitér, amivel emlékeim szerint pár sorozaton/filmen kívül itt találkoztam először a könyvekben igazán. Ez pedig csúnyán szólva a gazdag emberek élete és világa - tény és való, csak egy kisebb részletet ismerhettem meg úgy igazán, nem mindent, és nem is a legnagyobb pontossággal, de amennyit bemutatott az írónő, és ahogyan tette mindezt, az nekem nagyon tetszett, s valósnak is éreztem. ~~Remélem, tényleg az volt, ha nem, akkor kicsit pofára estem, de sebaj. :D~~

„Tudod mit? Én éltem a való világban, és szar volt. Nem erőszakolnám rá azokra, akiket a legjobban szeretek.”

Ami még hatalmas pluszpontot érdemel, az az írói stílus. A könyv remekül szórakoztatott, humoros volt, és olvastatta magát. A szereplőink érdekesek voltak a maguk nemében, egyvalakit bírtam az elejétől a végéig, és az Ella legjobb barátnője, Valerie volt. Annyira szimpatikussá tette, hogy kilógott ebből a képmutató, egymással versenyző, ~~és még sorolhatnám milyen~~, gazdag, ~~inkább már luxus~~ gyermekek sorából, hogy mindig vártam, mikor jelenik meg a színen, hogy vigyoroghassak egy sort. Ella sem lett volna különb, egyedül egy problémám volt vele kapcsolatban: a Reed iránt érzett vonzalma.

„Már eldöntötted magadban, hogy ki és mi vagyok, ezen pedig semmi sem fog változtatni.”

Most újra elgondolkoztam azon, ami már többször is eszembe jutott olvasás közben: Vajon Ella akkor is belezúgott volna Reed-be, ha nem néz ki ennyire szívdöglesztően? És fordítva? Kövezzenek meg azok, akik szintén olvasták a regényt, de én hiába próbáltam a sorok mögé látni, egyszerűen nem találtam semmi más indokot erre a tényre, pusztán azt, hogy Reed Royal a világ legszexibb pasija ~~állítólag~~. Ami miatt nem tudom őszintén kedvelni Ellát, az pedig pontosan ez a tényező, és néhány olyan elszólás a vonzalmával és a vágyaival kapcsolatban, ami nekem vagy abszurd, vagy pedig felesleges és túlzásnak bizonyult ~~csakúgy, mint a könyv elején az öt fiú ellenszenve iránta~~.

„A veszteség őrült dolgokra készteti az embert.”

Mindkét fő karakterünket a veszteség teszi olyanná, amilyennek megismerjük őket a fejezeteken keresztül. Mind a ketten máshogy dolgozzák ezt fel, és élnek együtt az újonnan kialakult helyzettel. Az, hogy ezt többféleképpen látjuk, s hatással tud ránk lenni ezáltal az írónő, ~~rám legalábbis mindenképpen~~, az részemről mindenképpen pozitív visszajelzést érdemel.

Amit mindenképpen ki szeretnék emelni, az a fordulópont a történet végén, ami miatt kifejezetten élveztem az utolsó 15-20 oldalt. Számítottam a csavar kezdetétől egy befejezésre, de mégsem pontosan az történt, mint amire számítottam. Ez pedig azt vonja maga után, hogy agyalok. Gondolkozok, mi történhetett pontosan. Miért így alakult a vége, és mégis mit akarhat ebből kihozni az írónőnk?

Ez az egyetlen indok, amiért kíváncsi vagyok, hogyan tesznek tönkre minket a Royal fiúk egy következő kötetben.

Megtört herceg, vagy megtört hercegnő? Nemsokára kiderítjük. ;)

Csillagozás: 3,5 / 5

Ajánlom… azoknak, akik egy erotikával fűszerezett, kicsivel komolyabb témát is feszegető romantikus regényt szeretnének olvasni.

És következzen az elmaradhatatlan feladat, ami a jegyzetek készítése volt annak a személynek, aki ajánlotta neked a könyvet - úgyhogy íme a gondolataim, Reninek szeretettel :D

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)