Sziasztok
molyok! :)
Alig
hiszem el, de újra értékelést írok Nektek! Olyan boldogsággal tölt el ez a
dolog, hogy azt elmondani sem tudom. Annyira rossz érzés, hogy az egyetem
teljes mértékben elveszi az időmet a blogtól, és Tőletek, de nagyon remélem,
hogy még mindig kíváncsiak vagytok a véleményemre, ugyanis egy elsőkönyves
írónő felkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni a debütáló kötetét, és
természetesen mi más is lehetett volna a válaszom, mint egy hatalmas IGEN? :D
Fogadjátok szeretettel Amira Stone első könyvét, a Kitaszítottakat!
Szerző: Amira Stone
Cím: Kitaszítottak
Kiadás éve: 2019
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392 oldal
Műfaj: Fantasy, kortárs,
romantikus
Ha
az igazat szeretnétek hallani, akkor figyeltem fel először erre a kötetre,
amikor részt vettem a borítóleplezésén. Már első pillantásra megvett a
borítója, és a mai napig szeretek elveszni benne, és nézegetni, hogy milyen
összefüggéseket vélek felfedezni a történet elolvasása után a rajta megjelenő
motívumokkal. Azt meg felesleges lenne mondani, mennyire gyönyörűnek
találom, mert szerintem ezt már leszűrtétek az előző mondatokból. :D
„Ismét arccal a földön találom magam.”
Az írónőnk nem
teketóriázik, egyből egy harcjelenettel indít, ami megadja a kezdő löketet a
könyvhöz, és talán kicsit elgondolkoztatja az olvasókat, hogy nem egy
szokványos Vörös Pöttyös sorozattal lesz dolgunk. Bizony ám, mert azt már a
fülszöveg is tökéletesen sugallja, hogy itt aztán kapni fogunk minden jóból,
ami csak egy könyvbe beleférhet!
„Sok ismertséget szereztem eddigi éveim során, de sose voltak
titkaim. Ene ezzel szemben állandóan valami rosszban törte a fejét, és eddig
nem értettem mi a jó ebben. Most már tudom. Az izgalom. A belső feszítés, amit
a lebukás veszélye okoz, és a felemelő érzés, hogy valakivel egymás kezébe
tesszük az életünket.”
Első ránézésre
azt gondolná az ember, hogy egy teljesen új világ felépítése, és jól történő
kivitelezése nem szokott sikerülni a debütáló íróknak, mivel tény, és
való, ezzel elég nagy fába vágják a fejszéjüket, de erre Amira Stone
számomra tökéletesen rácáfolt. Egyszerűen zseniálisnak találtam a munkáját, és
belegondolni se merek, mennyi idő és energia befektetésével valósulhatott meg
az a Kitaszítottak, amit most a kezeinkbe foghatunk.
„…egy bűnös ember dühénél nincs veszélyesebb.”
A történetünk
elképesztően összetett, és alaposan figyelni kell a történéseket, hogy a
befejezés felé közeledve össze tudjuk rakni a kirakós darabkáit. A négy
szemszög csak izgalmasabbá teszi a történéseket, abban a tekintetben, hogy
belátást nyerünk a szereplőink személyiségébe, és előrefelé haladva az
olvasással, egyre jobban kezdjük megismerni őket.
Számomra
érdekes volt, hogy teljesen őszintén igazán kevés karaktert tudtam megkedvelni,
mivel általában mindegyikben igyekszem megtalálni azt a tulajdonságot,
nézőpontot, vagy bármit, amivel egyetérthetek, és kevésbé kívánjam a szemetes
legmélyére.
„Annyira fafejű vagy, hogy azon se csodálkoznék, ha holnapra
lombkorona nőne a homlokodra.”
Ettől eltekintve
azt gondolom, hogy ők nem rosszabb karakterek ettől, hanem pont ellenkezőleg,
emiatt lesznek nagyon is kiemelkedőek! Azért lássuk be, sokkal könnyebb egy
olyan személyt megalkotni, akit biztosan kedvelni fognak az emberek, mert
egyből szimpatizálnak vele; mintsem egy olyasvalakit, akinél ehhez mondjuk
mélyebbre kell ásni, vagy egyszerűen csak az az író célja, hogy senki se
szeresse meg az illetőt.
„- A felcser túl jó munkát végzett - állapítja meg.
- Rendkívül tehetséges, szerintem még a karót is képes lenne
kihúzni a seggedből.”
Ezekből kiindulva
magabiztosan állíthatom Nektek, hogy olyan összetett karakterekkel
találkozhatunk ebben a történetben, hogy olykor a földről kapartam össze az
államat olvasás közben. Nem viccelek! Ez a történet nem csak kiváló
felépítéssel, izgalommal, és különleges szereplőkkel rendelkezik, hanem
rengeteg csavarral és fordulattal egyaránt!
„- Eltűrted, hogy semmibe vegyem és bántsam a hercegnőt, de azt
már nem, hogy ugyanezt tegyem a lánnyal, aki benned lakozik.”
A könyv elején az
írónő csak megalapozza a hangulatot, ahogyan azt már korábban említettem,
majd olyan szinten elkezd magával sodorni a lapokból áradó lendület, hogy
egyszerűen képtelenség letenni! Észre sem vettem, hogy véget ért egy
fejezet, automatikusan olvastam is tovább a következőt… :’D
Hiszen
ahogy már elhintettem korábban, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: egy
teljesen új, és nagyon szépen kidolgozott fantasy világ, összetett és
kifejezetten érdekes, rejtélyes karakterek, vicces beszólások, titkok, lázadás,
árulás, és a mindent elsöprő szerelem… Kell ennél több? Ugye, hogy nem! ;)
„Tiszta szívemből gyűlöllek, mert még sose láttam nálad
gyönyörűbbet.”
Nehéz
összefoglalnom, mit is érzek pontosan, mert még mindig rengeteg gondolat
kavarog bennem a befejezést követően, és megannyi kérdésem van, ami válaszra
vár. Konkrétan alig jutottam szóhoz, amikor az utolsó oldalt is elolvastam, és
csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Neeeee…!”. Igen, szerintem is
igazán kifejező, de sajnos többre nem futotta abban a pillanatban :’D.
Ez
a könyv egyszerűen olyannyira lenyűgözött, hogy teljesen befészkelte magát a
gondolataimba, egyfolytában azon agyaltam, mi miért történhetett, mi lesz a
következő csavar, mire derülhet még fény az utolsó fejezetekben… és még
sorolhatnám ezeket napestig. A világa magába szippantott, s amíg elmerültem az
olvasásban, egy kicsit el tudtam menekülni a valóság elől.
„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a
legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk.”
A Kitaszítottak
sokkal több meglepetést tartogatott számomra, mint azt vártam, és sokkal, de
sokkal pozitívabban csalódtam benne, mint azt elsőre gondoltam volna. Amira
Stone egy nagyon tehetséges írónő, aki ezzel a debütáló kötetével kivívta az
elismerésemet. Alig várom, hogy újra olvashassak tőle, és magával ragadjon ebbe
sötét, és titokzatos új világba! :)
Csillagozás: 5/5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy különleges, és egyedi
Vörös Pöttyösre vágyik.
~Anna
