Egy könyvespolc meséi - Jessica Park : 180 másodperc Kami szerint

Sziasztok molyok! :)

A mai napon Kami hozott Nektek egy értékelést a 180 másodpercről – VIGYÁZAT, SPOILER VESZÉLY KÖZELEDIK, DE EGY ANNÁL ÉRDEKESEBB RÉSZLETEKKEL TELI BESZÁMOLÓ, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE GÖRGESSETEK TOVÁBB! ;)

Annyi jót hallottam erről a könyvről, és nem mellesleg a borítója is nagyon szép, hogy izgatottan vágtam bele az olvasásba. Innen is hálás köszönet Annának, amiért rávett, hogy legyen ez az első könyv a közös olvasásaink listáján.

Sokat gondolkoztam azon, hogy valójában mit is gondolok a könyvről, mert nem csak érzelmi hullámvasút volt számomra. Voltak fejezetek, amik után azt éreztem, „Ez igen, tök jól fog végződni ez a könyv!”, tetszeni fog. Ezek többnyire az elején fordultak elő. De aztán voltak fejezetek vagy részek, amik olykor még a kedvem is elvették a tovább olvasástól.

Alapjáraton azt gondolom, hogy maga az ötlet nagyon jó, nekem tetszik, hogy 180 másodperc elég ahhoz, hogy megismerkedjenek, azonban mégis van pár kétség bennem emiatt, sajnos. Valahogy nem fér a fejembe, hogy lehet, hogy valakiknek csupán 3 perc elég ahhoz, hogy ilyen módon megismerjék egymást; érezzék egymást és a gondolataikat. Meg bármennyire is szenvedélyes viszony alakul ki közöttünk első pillanatban is, nem csókolok meg az utca közepén egy teljes idegent. Vagy csak nekem volt ez furcsa? :D

A fülszöveg alapján is ígéretesnek tűnt a regény, azonban végigolvasva olyan volt, mintha „Allison és a hogyan törjünk ki az introvertáltságból” folyamata kicsit háttérbe szorult volna. Ne értsetek félre, jó volt, hogy ettől függetlenül komoly témákról olvastunk, mint Steffi problémája vagy Kerry korábbi bulis esete - ezek is nagyon megérintettek, de valahogy sokkal kíváncsibb lettem volna arra, milyen volt árvának lenni és milyen belső folyamatok játszódnak le a főszereplő lányban; miközben Esben belerántja az internetes médiának a rejtelmeibe, ahova amúgy nem feltétlen szeretne rögtön bekerülni. Félelmen és kétségeken kívül más nekem nem jött át. Persze ez is teljesen érthető, csak nekem nem volt elég mély.

Allison nekem egy szimpatikus főszereplő lány volt. Az első pillanattól kezdve bele tudtam magam helyezni a történetbe az ő szemszögén keresztül. Igaz, szerencsére nekem megvan és mindig is megvolt a támogató szülői közegem, mégis személyiségben nagyon hasonlítok a lányra. Kollégiumban én is hasonlóan viselkedek és sokszor könnyebb otthon maradni, mint elindulni és interakciókba bonyolódni - ennek ellenére szeretem az emberek táraságát. :D

Allisonnak minden fájdalmát át tudtam érezni és az első pillanatoktól kezdve éreztem a félelmet is, ami benne volt azok után, hogy a 3 perces videója és csókja kikerült a netre Esbennel.

Nem azt mondom, hogy tökéletes volt, nyilván senki sem az, nála is voltak pillanatok, amikor szerintem picit túlreagálta a dolgokat. Nem volt hisztis szerencsére, ez egy pozitívum nálam; tetszett, hogy megmutatta miket képes megtenni azokért, akik a barátai, mennyire önfeláldozó és segítőkész, ha arról van szó. :D Ami miatt én a legjobban örültem vele kapcsolatban, hogy az egész történet végére rendeződött az élete, mind szerelmileg, mind családilag, sőt, talán még egyetemileg is. Örülök, hogy belátta, lehetséges kapcsolatokat építeni és nem feltétlen csak a szobában kell ülni. Szerintem a lány, akivel összehaverkodott, aranyos nagyon. Tapasztalatból mondom, hogy ez nem könnyű, szóval minden tiszteletem az övé. De még mindig nem értem, hogy lehet 180 másodperc alatt csak bambulásból valakibe ennyire beleszeretni. :D :D

Forrás

Akárcsak maga a történet, nekem Esben karaktere is olyan hullámvölgyes volt. Az első pár rész után nagyon szimpatikus volt, de mikor kiderült, hogy ki is ő valójában, illetve a közösség érdekében milyen jócselekedeteket hajt végre, kicsit azt éreztem, túlságosan is tökéletes. Minden stimmel rajta: magas, jóképű, izmos, kedves, népszerű, de mégis olyan dolgokért felelős, ami előrébb viszi a társadalmat és buzdítja a népet a jó érdekében; és ráadásul rögtön szerelem első látásra van egy olyan lánynál, akinek a legjobb barátja a négy fal volt eddig. A könyv közepénél szereplő Esben már sokkal inkább szimpatikus volt, bár lehet csak szimplán megvett és elfelejtettem mennyire is tökéletesnek akar látszani. Itt már nagyon tetszett, ahogy Allisonnal bánik és próbálja motiválni. Az ő kapcsolatuk igaz túl gyorsnak, mégis álomszerűnek tűnt.

A kedvencem az volt, amikor egy kislánynak szülinapi partyt rendezett és meghívott mindenkit. Ebben a részben jó volt látni, ahogy nemcsak a főszereplő srác, hanem a testvére, a barátai, a barátnője és még random idegenek is képesek kiállni a jó célért; és segíteni egy teljesen ártatlan kislánynak, akinek a bulijára azért nem akart senki elmenni, mert az archibája miatt elítélték.

Forrás

Igaz, a későbbiekben is voltak jócselekedetei, azokat mégsem éreztem olyan szívhez szólónak. Természetesen becsületre méltó, hogy a hírnevét nem hülyeségekre használja, hanem kutyákat juttat szerető gazdához, vagy a barátnőjének segít eljutni Steffi kórházába.

Esben karakterével egészen addig nem volt problémám, amíg nála is elő nem jött valami gond. Igen, többször éreztem azt, hogy az írónő olyan, mintha mindenkinek ki akart volna találni valami nehézséget, amin lehet csámcsogni. Persze egyik sem kis semmis gond volt, sőt, nagyon tetszett, hogy a mai kor problémái jönnek elő, mint például az árvaság, a közösségi média hatása Esben esetében, erőszak, homoszexuális kapcsolatok, rák, stb. Mégis kicsit olyan érzésem volt, hogy túl sok mindent szeretne belesűríteni egy történetbe. Emiatt is csalódtam kicsit. Mivel Allison a főszereplő, azt vártam, hogy majd az árvaság témája kicsit jobban ki lesz fejtve, de ez elmaradt - helyette később a rák sokkal nagyobb hangsúlyt kapott.

Ez az oka annak, hogy a végére nem csak nehezen emészthető, hanem túl drámai is lett számomra a történet. Csak mondok egy példát, ahol nálam végleg betelt a pohár; és ez az volt, mikor minden kapcsolatot megmozgatva elindultak a kórházba Amerika másik végéből, amikor beállt az autópálya és motorosok jöttek, hogy eljuttassák őket a reptérig a leállósávban, mindezt végig közvetítve az interneten. Én lehet, nem örülnék neki utolsó óráimban, hogy sztár leszek, de ki tudja.

Ezután azt vártam, már nem lesz jobb a könyv, a lezárás is ugyan ilyen drámai lesz, de megkegyelmezett nekem az író. Először is, a legmélyebb pont nekem akkor következett be, mikor beszélgettek Steffivel az utolsó perceiben és sok sérelem, s a kapcsolatuknak a rejtelmei felszínre kerültek, ott én őszintén megmondva rendesen meghatódtam. Örülök, hogy legalább az utolsó pillanatai békességben és a szerettei körében teltek a lánynak - attól függetlenül milyen makacs módon nem akarta korábban, hogy Allison ott legyen mellette.

Forrás

Steffi sokáig a kedvenc karakterem volt, nem hittem volna, hogy neki is lesz valami gondja. Kedves, egészséges életvidám csajszi volt, aki szereti a bulikat és éli a boldog egyetemista életét, annak ellenére, milyen korábbi élete volt neki is. Nem mondom, hogy csalódtam benne, inkább sajnálom, hogy ez lett a vége, mert ha valaki, akkor ő igazán megérdemelte volna a boldog párkapcsolatot, a szerető családot és a biztos támogató háttért egy jó élethez. De sokszor gondolkoztam rajta, hogy ez lényegében rajta múlt, mert elutasította a nevelő szüleit…

Az abszolút kedvenc karakter Simon volt. Természetesen neki is tele volt az élete nehézségekkel, mégis nagyon szimpatikus volt, hogy ennek ellenére tudott azzal gazdálkodni, amije volt és képes volt mindenben meglátni a jót. Vicces, kedves, életvidám, segítőkész és egy igazi szeretetgombóc karakter volt. Nagyon tisztelem amiatt, hogy hamarabb választott egy 16 éves kamasz lányt, mint a barátját és biztosított neki megfelelő életet a későbbiekben. Nagyon tetszett az is, hogy a végére Allisonnal végre képesek voltak egy családot alkotni, minden bökkenő nélkül.

Forrás

Végezetül azt kell, hogy mondjam, örülök, hogy elolvastuk ezt a könyvet, mert már a borító is felhívta a figyelmemet, hogy valami értékes rejlik a lapok között. Nyilván voltak kevésbé jó, és sokkal jobb fejezetek is, de maga a regény egy nagyon izgalmas, fordulatokkal és romantikával teliszőtt történet. Annak sem kell aggódnia, aki nem szereti a túlzott erotikus jeleneteket, mert itt csupán annyi volt a probléma, legalábbis számomra, hogy a dolgok túl gyorsan jutottak el a végső pontra.

Ez a könyv nagyon hasznos volt ahhoz, hogy jobban rálássunk, milyen problémák vagy nehézségek tarkítják még a fiatalok életét is, és nem feltétlen a gazdaság a jókedv meghatározója. Emiatt én azt gondolom, hogy ez minden hibájától eltekintve egy értékes könyv, amit bátran ajánlok mindenkinek.

Csillagozás: 3,5 / 5

~ Kami