ÉRTÉKELÉS - Tricia Levenseller : A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya 1.)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)


A mai napon újból egy Könyvmolyképzős újdonságról írtam Nektek, ami elég szépen hódít az olvasók, és az ismerőseim körében is, úgyhogy nem hagyhattam ki én sem Tricia Levenseller történetét - vitorlát bontsatok, könyvmolyok!
Szerző: Tricia Levenseller
Cím: A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya 1.)
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 284 oldal
Műfaj: Young adult, fantasy, romantikus
Hú, hát meg kell hagynom, hogy igaza volt azoknak, akik ennek a könyvnek az olvasására bátorítottak, ugyanis elképesztően üdítő élményként könyveltem el, a hétfői vizsgám után. :D Ez a történet nem csak egyszerűen magával ragadott, hanem teljességgel beszippantott a maga kis kalózvilágába, szőröstül-bőröstül-neptunostul-vizsgástul-mindenestül.
„Örülhetnek az olvasók, ugyanis most már van női Jack Sparrow-nk!”
~ Anna Banks, New York Times bestseller szerző
Meg kell hagynom, ebben az esetben a borító keltette fel a figyelmemet, még amikor Amazonon bóklásztam, majd váratlan felindultságból letöltöttem a kindle alkalmazását, és elkezdtem a megannyi könyv között kutakodni.
Rengeteget morfondíroztam azon, hogy meg merjem-e rendelni angolul a kötetet, de ez annyira elhúzódott, hogy már jött a hír a magyar kiadásról - ezért döntöttem úgy, hogy kivárom a megjelenést, aztán lesz, ami lesz alapon nézelődtem tovább.
Viszonylag sokat váratott magára maga a megszerzés is, az olvasás pedig még inkább - viszont annál jobban megérte! ;)
„Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az a legfőbb feladatunk, hogy felülkerekedjünk az ilyesmin. Ha pedig nem megy, hát hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből.”
Egyszerűen imádtam olvasni, észre sem vettem, hogy órák telnek el, mert egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet - szívem szerint még a mosdóba is magammal vittem volna, de aggodalomra semmi ok, ennyire elvetemült még nem vagyok. :’D
Rég esett meg velem ilyen, hogy egy történet ennyire lekösse a figyelmemet, ennek pedig azért örülök ennyire, mert a rengeteg tétel és tanulás után egy ilyen olvasásélménnyel gazdagodva csak még több motivációt kapok, hogy belevessem magam a rám váró kötetek tengerébe. Jó, ez költői túlzás, de szerintem el tudjátok képzelni, mennyi olvasatlan könyv áhítozik vizsga/-tanulási időszakban az ember után… :D
Viccet félretéve, a fülszövegünk már eleve egy izgalmas és kalandokkal teli utazást ígér az olvasók számára, így semmi kétségem sem volt afelől, hogy unalom ütné fel a fejét, miközben próbálok haladni a fejezetekkel. A szereplőinket egytől-egyig a szívembe zártam, kivéve, akiket nem, haha, és élvezet volt nyomon követni, hogy Alosa miként raboltatja el magát az ellenséges kalózokkal, s hogyan kezdi keresni a kincses szigethez vezető térképet.
„Nem, majd én megoldom a saját problémámat, mert így működik az élet.”
A főhősnőnk rengeteg trükkel a tarsolyában érkezik meg a másik hajóra, és nem mellesleg a férfi kalózokat is megszégyenítő képességekkel, amiket nagy bosszúságára nem fitogtathat, bármennyire is szeretne olykor visszavágni fogvatartóinak. A heves vérmérsékletének, a makacsságának, és éles nyelvének kombinációja különböző irányokba viszi el küldetésének sikerét, de arra mindig jut ideje, hogy az elsőtiszttel, Ridennel jó kis szócsatákat ejtsenek meg, akár a leglehetetlenebb pillanatokban is.
„- Nem úgy értem. Egy vödör vizet akarok, hogy megmosakodhassak. És törülközőt. Meg szappant.
- Nem gondolod, hogy kissé magas igényeid vannak egy fogolyhoz képest?
- És - folytatom, szinte énekelve - minden héten tisztát kérek!”
Ez a „csatározás” a két karakter közt végigvonul az egész történeten, és még színesebbé teszi az amúgy is fordulatokkal teli cselekményvázlatot. Az események csak úgy pörögnek, az egyik következik a másik után, itt-ott beköszön egy kis szópárbaj, egy kis színjáték, némi kalózos kegyetlenkedés - és voilá, észre sem veszed, hogy már fél napja nem csináltál mást, csak olvastad Alosa kalandját a tengeren. :D
„- (…) Néha nem azon múlik a túlélés, hogy mire vagy képes, hanem azon, hogy kit ismersz.”
Bevallom Nektek őszintén, hogy valamivel régebben iszonyúan nagy Jack Sparrow fan voltam, még mindig az vagyok, ne aggódjatok :D, és akkor szerettem meg Johnny Depp-et is, mint színészt - szóval szerintem el tudjátok képzelni, mennyire lettem kíváncsi, amikor Anna Banks ajánlóját megláttam, amiben Alosát a fentebb emlegetett kalóz női verziójának titulálta. :D Igazság szerint nem vagyok a végletekig ismeretes ebben a világban, sosem kutakodtam utána, milyen lehetett ekkor egy nőnek az élete; így nem is ilyen szempontból figyeltem a kalózhercegnőt, sokkal inkább a kialakított személyisége tartogatott számomra meglepetéseket.
„- Hogy ismertél ki ennyire? Hogy lehetsz ennyire… olyan, mint te?
- Azért vagyok ilyen, mert ezt választottam. Az vagyok, aki csak lenni akarok. Vannak, akik azt mondják, az embernek meg kell találnia önmagát. Szerintem nem. Én azt gondolom, olyanná formáljuk saját magunkat, amilyenek lenni akarunk. Némi erőfeszítéssel bármit meg tudunk változtatni saját magunkon.”
Ennél érdekesebbnek csak Riden ígérkezett - kalózként, és emberként egyaránt. Elég sokat gondolkoztam azon, hogy pontosan miféle ok miatt válhatott ilyenné, de csak találgatni tudok, ezért is várom már most annyira a második részt, hogy többek között őt is jobban megismerhessem.
Az egyik kedvenc elfoglaltságom az volt az olvasás alatt, hogy kettejüket hasonlítgattam össze, mindig más téren - nem sok időbe telt, mire rájöttem: sokkal több jellemvonásban hasonlítanak egymásra, mint gondoltam. Kíváncsi vagyok, hogy a köztük kialakuló romantikus szál miként folytatódik, ugyanis hatalmas plusz pontot jelentett számomra, hogy nem egy nyáltól csöpögő szerelmespárt kaptam a nyakamba, akik titkon költőibben beszélnek, mint egy szappanopera főszereplői, miközben látványosan keménynek mutatják magukat a többi karakter előtt.
„- Akkor miért nem teszed?
- Mert nem segíthetek rajtad. Csak elvenni tudok tőled, adni semmit.”
A mellékszereplők közül többen is a szívembe lopták magukat, leginkább annak köszönhetően, ahogyan viselkedtek a történések alatt - nekik 1-1 olyan tulajdonságuk volt, ami mindig mosolyt csalt az arcomra, és kíváncsivá tett, hogyan alakul a sorsuk Alosa kalandja után.
Úgy érzem, lesz miért várnunk a következő részt, mert bőven akad olyan részlet a kincsen és annak megtalálásán kívül, ami érdekelheti az emberek többségét ezzel a világgal, s magával a történettel kapcsolatban.
„- A fájdalom egyszer elmúlik - feleli. - A halál viszont végleges.”
Szó, ami szó, egy cseppet sem bántam meg, hogy a kezembe vettem Tricia Levenseller könyvét, az elnyújtott vásárlás-gondolkozási időszak ellenére sem, amit leműveltem előtte. :D Sőt, inkább azt bánom, hogy ennyit vártam vele…na, majd legközelebb! :D Egy remekül sikeredett történetet kaptam az írónőtől, ami teljes mértékben lekötött, és kellően szórakoztató volt, a maga sorok közt megbújó „bölcsességeivel” együtt. Kár lenne tovább fecsérelni a szavakat, találkozzunk Mi is a tengeren, kedves olvasóim! ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy kalandos utazásra vágyik, és nem retten el a kalózok világától! ;)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés