ÉRTÉKELÉS - Bessenyei Gábor : Az első csók és egyéb démonok

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)


Juhuhú, újra visszatértem az értékelések világába a zh-k és vizsgák rengetegéből, ami elképesztően felemelő életérzés! És ráadásul egy újonnan megjelenő regénnyel tehetem most mindezt, amit volt szerencsém a könyvbemutatója előtt olvasni!
Ó, és itt még nem ér véget az ámulatba ejtő mondatok sorozata, ugyanis azt az örömteli hírt oszthatom meg Veletek, hogy én voltam a moderátora a november 24-ei hihi, pont a szülinapomon - ugye milyen jó ajándék? :D Képzeljetek ide engem, egy glóriával a fejemen :D Vörös Pöttyös Klubon belül szervezett bemutatók egyikének!
Méghozzá a most következő, Az első csók és egyéb démonok c. kötetről beszélgethettem Bessenyei Gáborral, ami hatalmas élmény volt! :D

Szerző: Bessenyei Gábor
Cím: Az első csók és egyéb démonok
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: Ifjúsági, misztikus
Úristen, hát én alig jutok szóhoz…! Nemrég fejeztem be az olvasást, és most próbálom összeszedni a gondolataimat egy értelmes csokorba, de nagyon nem akar menni a dolog… Legszívesebben már a szombati könyvbemutatón lennék, hogy személyesen faggathassam Gábort, de sebaj, majd ennek is eljön az ideje… csak bírjam kivárni, te jó ég! :D Igen, ez volt az első gondolatom csütörtökön, az olvasás befejezése után, és hála a jó égnek, ez meg is történt, ígérem, mesélni is fogok róla! ;)
Hú - veszek egy mély levegőt, és bele is fogok Nektek a mesélésbe, csak az a két nap úgy repült el, mintha nem írtam volna szerdán élelmiszer-kémiából zh-t, és a csütörtök reggelemet pedig nem az élelmiszer-nyersanyagismeret indította volna, hanem Patrik és az ő misztikummal átszőtt története.
„Furcsa volt, hogy már nem dobog a szíve.”
Akkor kezdjünk mindent a legelején!
Ahogyan a fülszövegünk is említi, a főszereplőnk a 16 éves Patrik, aki már nagyon szeretne belekóstolni a párkapcsolatok világába. Úgy tűnik, a szerencse mellészegődik, hiszen az egyik legszebb lány a suliból érdeklődni kezd iránta, ami felvillanyozza a mindennapjait. Igen ám, azonban ez túl kiszámítható lenne, ezért az írónk csavart Nekünk egyet a történeten, és hirtelen, az éjszaka kellős közepén megjelenik a főhősünk szeretett kutyájának szelleme.
Az ember már csak ezt olvasva elkezd gondolkozni, hogy ugyan mi a csudát akarhat egy háziállat, de ez még korántsem elég, mivel akadnak más problémák is - továbbolvasva a tartalmat, csak egyre feljebb szökik a szemöldökünk, hogy mégis milyen betegséget nem képesek felfedezni az orvosok, ha Patrik édesanyja egyértelműen produkál konkrét tüneteket?
Azután haladva a sorok rengetegjében, meglepetten látjuk, hogy a fiú maga kezd el kutakodni a dolgok miért-je után, amiben egy régi általános iskolás társa lesz segítségére, akitől nem áll távol a misztikum világa.
Na, kedves olvasóim, ezt rakjátok össze!
Ugye milyen jó kis fantáziaképeket lehet szövögetni ezekből az információmorzsákból? Én is eljátszadoztam pár gondolattal, hogy mit is akarhat kihozni ebből a legújabb regényében a szerző, de jobbnak láttam, ha a „saját bőrömön” tapasztalom ezt meg, ezért egyből bele is vetettem magamat az olvasásba. Tudniillik, volt szerencsém bepillantani a „kulisszák mögé”, és olvasni fejezeteket a készülő regényből, de nyilván más egy végleges változatot látni, teljes egészében, s úgy kialakítani egy véleményt, amit Veletek is megoszthatok. :)
„Két lehetőségem volt, vagy megőrültem, vagy tényleg létezik egy olyan valóság, amit eddig nem ismertem. És az, hogy egy kicseszett horrorfilmben élek, még mindig barátságosabb gondolatnak tűnt, mint hogy elment az eszem.”
A történetünk egy teljesen átlagos vasárnappal kezdődik, ahol megismerjük Patrikot, aki végigkalauzol minket az egész könyvön - még viszonylag homályos képeket kapunk róla, a családjáról, arról, hogy milyen is pontosan az élete, de ez nem baj, minden szépen kibontakozik, ahogyan haladunk előre.
Azt a bizonyos lavinát a halott kutya megjelenése indítja el - ezzel kapcsolatban is csak sejtéseink vannak, mivel az író keveset árul el, Mi, olvasók pedig próbáljuk fejben összekapcsolni a történteket a fülszöveggel, de az sehogyan sem akar sikerülni. Azt gondoltam magamban, hogy ne kapkodjunk, ahogyan megismertem Gábort az eddigi munkái alapján, nem kevés csavart eszelt ki, csak ki kell várnunk, mikor jön el ezeknek az ideje. És hogy milyen jól gondoltam…
„Időnként meg-megállt, hátranézett, próbált ösztökélni, de én nem siettem. Kinek lenne sietős, hogy találkozzon a megbomlott elméje végtermékével?”
Miután a fentebb említett gondolattal megnyugtattam magam, jókedvűen dőltem hátra, s adtam át magam az olvasás örömének, azonban meg kell hagynom, nagyon résen kellett lennem, mert akadtak olyan elejtett mondatok, vagy mondatrészek, amiknek később még jelentős szerepe akadt a cselekmények alakulásában.
„Furcsa, hogy a vágyott dolgok mennyi félelemmel járhatnak.”
A teljes egészet tekintve sem tudok rosszat mondani Nektek erről a történetről, mert egyszerűen olyannyira jól van összeillesztve minden egyes darabka, hogy azt öröm lenne vizsgálni, még nagyító alatt is.
Maga a történetvezetés Gábor sajátos stílusában megy végbe, és a fokozatos feszültségkeltés, s állandó izgalom mellett a humor sem hiányzik az oldalakról.
„- Az ilyen fiatal fiúk amúgy is mindig vidámak - folytatta -, biztos nem zavarja egy kis bolondozás.
- Vidámak? - szólalt meg a mellette ülő nő. (…) - Szerinted itt lenne akkor? Biztos gondjai vannak. Fogadjunk, bukásra áll matematikából, és kíváncsi a következő témazáró kérdéseire.
– Nem állok bukásra matekból! – jelentettem ki. Azt nem tettem hozzá, hogy csak majdnem, de az elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg megkaphatnám-e a következő témazáró kérdéseit. (…)
- Hallottad, buktad a fogadást! - mutatott rá a kövér nő a lila hajú barátnőjére.
- Mindegy - legyintett a másik -, úgyse volt tétje.
- Ne vicceljetek már! - szólalt meg a harmadik asszony, aki a sötét ellenére, mintha csak egy pókerpartin üldögélne, napszemüveget és napellenzőt viselt. (…) - Ez a fiúcska sem más, mint a többiek, akik idejárnak, valószínűleg egy lány miatt jött ide.
- Nem - ráztam a fejem -, nem egy lány miatt.
- Fiú! Fiú miatt! - csapott le a legkövérebb nő. - Rögtön tudtam, ez a csípőmozgás, amivel beringott ide, azon nyomban gyanússá tette.”
Mint azt láthatjátok, egy igazi Humor Herolddal van dolgunk, aki nem hagyja, hogy véresen komolyan vegyük a dolgokat, és mindig képes valamit kitalálni, amivel még egy kényesebb témát feldolgozó könyvet is boldogan veszünk a kezünkbe, mert tudjuk, hogy a hitelesség mellett olyan élményt nyújt számunkra, amire szívesen gondolunk vissza , vagy akár szívesen olvassuk újra.
„- Nem tudtam, hogy ilyen profi vagy - méregetett Emma.
- Nem vagyok - feleltem álszerényen -, csak azt akartam, hogy ezt hidd. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csinálok.”
Ami számomra egy hatalmas plusz pont volt, az nem más, mint a szereplők stílusa, és szóhasználata. Olyan jól sikerült eltalálni a mai tizenévesek nyelvezetét, hogy már csak emiatt gördülékenyebben lehet olvasni a könyvet; és merem állítani, hogy senkinek sem fog erőltetett benyomást kelteni, mivel - akár rossz, akár nem -, ténylegesen így beszél lassan már mindenki a korombeliek közül. Azt már meg sem említem, hogy az egyes „személyiségtípusok” viselkedése is tökéletesen van ábrázolva, úgyhogy beszéljen helyettem a kedvenc idézetem:
„- Mi van már itt mindenkivel? - tárta szét a karját a srác. - Ez csak nyelvtan, öcsém!
- Amiből kettes vagy, öcsém! – vágott oda rögtön Olivér. Még soha nem láttam így felpörögve, úgy látszik, jót tesz neki a női társaság.
- Kopjatok le! - csattant fel Császár. - Ennyi idiótát… Most bemegyek a budiba, megnézem a seggem a tükörben, mert még az is jobb társaság, mint ti vagytok.
- Kösz szépen… - fintorodott el Emma.
- Hé, ez rátok nem vonatkozik, lányok, csak erre a két gyökérre - szabadkozott Császár.
- Azt hiszem, jobb, ha megyünk – intett Réka Emmának.
- Öcsém! – háborgott Császár, még mielőtt a két lány továbbállt. - Tényleg nem rátok gondoltam.
- Figyu! - szólt oda neki Olivér, majd az emeletre éppen felérő Bali felé mutatott.  Ott jön a segged, menj, játssz vele, hátha jobb társaság lesz.”
Azt hiszem, ez már elég bizonyíték arra, hogy a karaktereink hitelesek, a mai világból vett átlagos személyek, akiknek az eszmefuttatásai a lehető legjobban vannak közvetítve az olvasó felé. Nyilván Patrikot ismerhetjük meg a leginkább, az ő gondolatait láthatjuk közvetlen közelről, ami nekem azért tetszett annyira, mert így megismerhettem, mi játszódhat le a másik félben, miközben közeledik egy lány felé - mivel, ahogyan én is tapasztaltam, tényleg képes teljesen mást levenni egy lány a másik nem közeledéséből, mint ahogyan nagy valószínűséggel az lejátszódik az adott fiúban. Ez az a tényező, amit az írónk igazán szeretett volna bemutatni, és mindezt egy igazán egyedülálló módon sikerült is megtennie.
„- Hogy állsz? - szólt be a próbafülkébe.
(…)
- Mindjárt - szóltam ki. (…)
Egy perc múlva már az új nadrágban léptem ki Emma elé. Ő kicsit hátrált, majd alaposan végigmért.
- Fordulj! - pörgette körbe a mutatóujját maga előtt. Ellentmondást nem tűrő volt a parancs, mégis viccesen könnyed, én pedig engedtem neki. - Nem rossz - hozta meg végül az ítéletet.
Ezt most a fenekemre mondta, vagy a farmerre? - töprengtem. - Lehetséges, hogy direkt volt kétértelmű, és flörtölni próbált? Á, nem… biztos csak a farmerre gondolt.”
Az csak a ráadás volt, hogy egy jól kitalált és pörgő misztikus szállal tudta ezt a témát megfűszerezni, s mindezek mellé még egyéb komolyabb üzeneteket is elrejtett a sorok közé. Higgyétek el nekem, hogy ha egyszer leültem olvasni Az első csók és egyéb démonokat, nem álltam fel egyhamar a könyv elől. :D Egyszerűen magával ragadott az a világ, amit Gábor újonnan alkotott, és csak olvastam, és olvastam - aztán már csak azt vettem észre, hogy a könyv felénél jártam. :D Ez velem igen ritkán esik meg, főleg most, hogy elkezdtem az egyetemet, s a napjaim többségében, amikor nem tanulok, csak fekszem az ágyon, és örülök, hogy még élek… :’D
„Mert hidd el, vannak olyan dolgok, amik a legjobb mikroszkóp alatt is láthatatlanok.”
Egy szó mint száz, csak azt szerettem volna Nektek mondani, hogy sikerült egy új kedvencet avatnom az írótól, s bátran merem kijelenteni, hogy Bessenyei Gábornak sikerült egy olyan történetet adnia nekem, amibe bármikor újra fejest ugranék, s tennék rá, hogy már olvastam. Tudniillik, ez nálam csak azért nagy szó, mert nem szokásom könyveket újraolvasni, és ezt csak másodjára merem kijelenti egy regénnyel kapcsolatban!
Úgyhogy, kedves olvasóim, én csak bátorítani tudlak Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg Patrikkal, s fedezzétek fel vele együtt az első csók élményét!
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, kivétel nélkül!
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés