ÉRTÉKELÉS - Sajter Gizella : Vízvonal

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Erre a hétvégére egy újabb értékeléssel érkeztem nektek, méghozzá egy igencsak szokatlan olvasmányomról, ami kiemelt a hétköznapokból, s elvitt magával egy teljesen másik világba, ahol csak én és a könyv története léteztünk. Kíváncsiak vagytok, milyen, ha az álmok és a valóság keresztezik egymást?
Szerző: Sajter Gizella
Cím: Vízvonal
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Könyv Guru
Oldalszám: 112 oldal
Műfaj: Kortárs, spirituális
Hűha, nem is tudom, hogy hirtelen mit is írhatnék erről a könyvről. Annyira szép volt, annyira összetett, s mégis akadt pár dolog, ami okozott egy minimális zavaró érzetet. Most már tudjátok, hogy az nem kifejezés, mennyi vegyes érzelem kavarog bennem, ahogyan ezeket a sorokat írom. Na de kezdjük az elején, s fedezzük fel együtt azt a választóvonalat - vízvonalat -, ami az álmok és a valóság közt húzódik.
„Megérteni mégsem tudtam, hogyan lehetséges, hogy álmomban megszületik egy érzés, ami annyira erős, hogy áttör az ébrenlétbe. Ott pedig úgy él, fejlődik és befolyásol, mintha ott keletkezett volna.”
Az írónő egy olyan spirituális világba kalauzol el minket, ami egyszerre gyönyörű, titokzatos és kínokkal teli. A főszereplőnkön keresztül ismerhetjük meg azt a másik, sejtelmes valóságot, amit a fülszöveg is ígér - s hogy ti, leendő olvasók mit gondoltok erről, azt derítsétek ki ti, saját magatok.
„Fel sem tűnt, hogy lassan átcsúszok egy addig ismeretlen világba, amely láthatatlan, de erősen érezhető. Mintha ébren álmodtam volna.”
Úgy érzem, ennél a történetnél nem is igazán a tartalomban említett karakteren van a hangsúly, sokkal inkább azon, hogyan képes találkozni az álmok által a múlt, a jelen, és a jövő. Ez a hármas egység, s annak megannyi elgondolkodtató tényezője vonul végig a regényen, véleményem szerint, nem kis odafigyelésre késztetve az olvasót.
„Ők, akik - bár mindaddig nem voltak részei az életemnek - abban az egy időszakban mégis a legközelebb kerültek hozzám. Úgy fogták a kezem, mintha mindig is mellettem lettek volna. Majd egyik pillanatról a másikra megszűnt a varázs. Amilyen közel voltak rövid ideig, éppen olyan távoli idegenné változtak. Mintha sosem jártak volna az életemben.”
Maga az alaptörténet olyan hangulatot teremtett, mintha éberen lebegnék az ébrenlét és az alvás határvonalán - ezt az érzést tökéletesen megalapozták a ,,beköszöntő versek”, s a fejezetek végén ill. elején levő további költemények. Úgy éreztem, hogy szükségesek is voltak, az átkötés, továbbszövés szempontjából, így számomra csak újabb gondolkodásra késztető szavakként hatottak, s fokozták az olvasás élményét, az izgalommal és feszültséggel együtt.
„De félek nem akarni és
akarni nem merek,
mikor alámerülnék
rettegek, hogy nem
fulladok meg és látnom
kell a birodalmat
melynek tébolyult
királynője én vagyok.”
Gizella sajátos stílusa megköveteli az éber lélekjelenlétet olvasás közben, ugyanis rettentően kell figyelni, éppen hol járunk térben és időben. Egy-két helyen vettem csak észre, hogy néha a mondatok megfogalmazása nem a legtökéletesebb, de ez az általa nyújtott élménynek és a kiváltott érzelmi katarzisnak köszönhetően teljes mértékben elhanyagolható volt. (Ha figyelmesen követi az olvasó a sorokat, 100%-ban érteni fogja, mikor és mit szeretne átadni az írónő.)
„Elfogadtam a cellát, amely biztonságot adott cserébe. Meghaltam. Mert a biztonság a halál. Az élet nem biztonságos. Az élet vakmerő, őrült terv, amelynek már a gondolatától is kiráz a hideg! Az élet kockázatos szökés; látszólag a mindenből a semmibe, de valójában a semmiből a mindenbe.”
Igazság szerint azt kell mondjam, hogy ez a könyv egy hatalmas meglepetés, s egyben pozitív csalódás volt számomra, ami a kezdeti félelmemet és tartózkodásomat úgy repítette el, mint a sosem látott emlékek egy másik élet darabkáit az álmok világába.
Úgyhogy kedves könyvmolyok, ha készen álltok felfedezni egy lélek legmélyebb és legrejtettebb történetét, ne habozzatok! A Vízvonal a Ti könyvetek!
„A kereső útja ott kezdődik, ahol véget ér.”
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretne egy lélekemelő utazást tenni álmok és emlékek közt.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés