ÉRTÉKELÉS - Nagy Judit : Üsd ki a pánikod!
Sziasztok
molyok! :)
Ma
egy igazán különleges értékelést hoztam nektek, ugyanis még ősszel felkeresett
egy írónő, aki nem akármilyen témában kért fel olvasásra - egy pánikbeteg
tanácsait tartalmazó könyv tulajdonosa lettem pár napon belül, s én, mint pár
éve gyógyultnak nevezhető beteg, alig vártam, hogy belevethessem magam az
olvasásba. Azt hiszem ez az értékelés kicsit személyesebbre és őszintébbre
sikeredett, remélem ez csak hozzájárulni fog ahhoz, hogy átérezzétek, mi
mindent tud adni az olvasóknak Judit a könyvével!
Szerző: Nagy Judit
Cím: Üsd ki a pánikod!
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ad Librum Kiadó
Oldalszám: 144 oldal
Műfaj: Kortárs, pánikbetegség, szorongás
Ahogyan
fentebb említettem, nagyon kíváncsi voltam, amikor először a kezeimbe vettem és
jobban megnéztem a könyvet. El is gondolkoztam, hogy mégis milyen benyomásom
lesz róla? Mennyire fogom unni? Élvezetes lesz, vagy unalmas? Kioktató, esetleg
túlzottan dokumentumregény beütése lesz? A legkellemesebb csalódást az okozta,
hogy ezek közül egy sem igaz Judit írására, s annak ellenére, hogy egy komolyabb
témát dolgoz fel, elvégre mégiscsak
egy betegségről beszélünk, nagyon könnyen olvasható, sok hasznos
tanácsot tartalmaz, s nem egy olyan gondolatot fogalmaz meg, amin én is
elméláztam olvasás közben.
„Az életeden
csakis te, önmagad változtathatsz.”
Azt
hiszem, ez lehetne ennek a vékonyka, ámde annál többet mondó könyvnek a kulcsmondata.
Hiszen ez igaz, nemde? Amikor nyolcadikos koromban elgázoltak - tudniillik egy
nyugdíjas sofőr kielőzte a zebra előtt megálló kocsit, ami éppen átengedett -
és nálam is kialakult egyfajta szokásként a pánikroham, pár hónap után már nem
bírtam elviselni azt a halálfélelmet, ami akkor tört rám, ha át kellett mennem
egy zebrán, úgyhogy elhatároztam, hogy segítséggel, vagy anélkül, de igenis
tenni fogok ez ellen.
„Ha győzni
akarsz, szükséged van rá, hogy higgy magadban.”
Attól
eltekintve, hogy egy remek pszichológusra akadtam, már az első keresés
eredményével (nyilván más gyerekeknek szakembert keresni, mint felnőtteknek, de
nem biztos, hogy egyszerűbb is), abba nem mentünk bele, hogy pontosan mi is az
a pánikbetegség, és milyen fajtái vannak.
Az
írónő ezt az előszó után röviden, lényegre törően elmagyarázza, úgy, hogy ne érezzük
túl soknak az információt, hanem éppen kielégítse egy „átlagos ember” igényét,
ami a miért? kérdésre adott választ illeti.
„A szorongásos
pánik tulajdonképpen egy katasztrófafilm a fejben. A film főszereplői mi
vagyunk, pánikosok, és tulajdonképpen mi vagyunk a film írói/rendezői is.”
Miután
elolvastam ezt a fajta elképzelést a szorongásos pánikról, nagyon sokáig
keringett még a fejemben, s ahogyan haladtam a fejezetekkel, egyre jobban
megerősödött bennem az az elképzelés, hogy igenis van ebben valamilyen igazság.
Hiszen
ahogyan az írónő is írta, a pánikrohamot saját magunk okozzuk/hozzuk létre, és ugyanúgy
mi vagyunk azok is, akik tenni tudnak ellene. Hatalmas eltökéltség, s
elszántság kell hozzá, de a saját tapasztalataimból kiindulva merem állítani,
hogy le lehet győzni.
„Ne feledd, az
életben semmi sem oldódik meg attól, ha csak gondolkoznak rajta.”
Számomra
az volt a könyv legnagyobb pozitívuma, hogy az írója is a saját élményein,
tapasztalatain keresztül próbál segítő kezet nyújtani a hozzá hasonló
személyeknek, és ennek a személyességnek, kinyílásnak köszönhetően egyáltalán
nem csap át szakkönyvbe a munkája, amit ebbe az egész regénybe beletett.
A
szemléltető ábrák, és a magánéletből vett példák adtak egy afféle nyugodt,
mondhatni baráti beszélgetés élményével felérő hangulatot az oldalaknak, s
olykor még meg is mosolyogtattak, ami külön öröm volt, a sulis hétköznapok
közepette.
Igaz,
akadnak benne olyan támpontok, amiket méltán tekinthet közhelynek az ember, de
nekem erről az a véleményem, hogy alkalomadtán ezek a tanácsok sokkal többet
tudnak segíteni, ha az illető rájön, tényleg mekkora igazság rejlik mögöttük.
„A mindennapok
hőse te vagy!”
Összességében
azt gondolom, hogy Juditnak sikerült egy olyan könyvet megalkotnia, ami nem
csakis szakmai tényekkel segít a pánikbetegséggel együtt élőknek, hanem
megmutatja nekik azt, hogy van remény, ahogyan van kiút is - csak tenni kell érte,
hogy megtaláld, és ténylegesen kiüthesd a pánikodat, amire a cím - és Judittal
együtt én is biztatlak.
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… azoknak a
pánikbetegséggel küzdő embereknek, akik még nem tudják, hogy bennük is egy hős
lakozik.
~Anna
0 megjegyzés