ÉRTÉKELÉS - Nagy Judit : Üsd ki a pánikod!

Sziasztok molyok! :)

Ma egy igazán különleges értékelést hoztam nektek, ugyanis még ősszel felkeresett egy írónő, aki nem akármilyen témában kért fel olvasásra - egy pánikbeteg tanácsait tartalmazó könyv tulajdonosa lettem pár napon belül, s én, mint pár éve gyógyultnak nevezhető beteg, alig vártam, hogy belevethessem magam az olvasásba. Azt hiszem ez az értékelés kicsit személyesebbre és őszintébbre sikeredett, remélem ez csak hozzájárulni fog ahhoz, hogy átérezzétek, mi mindent tud adni az olvasóknak Judit a könyvével!
Szerző: Nagy Judit
Cím: Üsd ki a pánikod!
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ad Librum Kiadó
Oldalszám: 144 oldal
Műfaj: Kortárs, pánikbetegség, szorongás
Ahogyan fentebb említettem, nagyon kíváncsi voltam, amikor először a kezeimbe vettem és jobban megnéztem a könyvet. El is gondolkoztam, hogy mégis milyen benyomásom lesz róla? Mennyire fogom unni? Élvezetes lesz, vagy unalmas? Kioktató, esetleg túlzottan dokumentumregény beütése lesz? A legkellemesebb csalódást az okozta, hogy ezek közül egy sem igaz Judit írására, s annak ellenére, hogy egy komolyabb témát dolgoz fel, elvégre mégiscsak egy betegségről beszélünk, nagyon könnyen olvasható, sok hasznos tanácsot tartalmaz, s nem egy olyan gondolatot fogalmaz meg, amin én is elméláztam olvasás közben.
„Az életeden csakis te, önmagad változtathatsz.”
Azt hiszem, ez lehetne ennek a vékonyka, ámde annál többet mondó könyvnek a kulcsmondata. Hiszen ez igaz, nemde? Amikor nyolcadikos koromban elgázoltak - tudniillik egy nyugdíjas sofőr kielőzte a zebra előtt megálló kocsit, ami éppen átengedett - és nálam is kialakult egyfajta szokásként a pánikroham, pár hónap után már nem bírtam elviselni azt a halálfélelmet, ami akkor tört rám, ha át kellett mennem egy zebrán, úgyhogy elhatároztam, hogy segítséggel, vagy anélkül, de igenis tenni fogok ez ellen.
„Ha győzni akarsz, szükséged van rá, hogy higgy magadban.”
Attól eltekintve, hogy egy remek pszichológusra akadtam, már az első keresés eredményével (nyilván más gyerekeknek szakembert keresni, mint felnőtteknek, de nem biztos, hogy egyszerűbb is), abba nem mentünk bele, hogy pontosan mi is az a pánikbetegség, és milyen fajtái vannak.
Az írónő ezt az előszó után röviden, lényegre törően elmagyarázza, úgy, hogy ne érezzük túl soknak az információt, hanem éppen kielégítse egy „átlagos ember” igényét, ami a miért? kérdésre adott választ illeti.
„A szorongásos pánik tulajdonképpen egy katasztrófafilm a fejben. A film főszereplői mi vagyunk, pánikosok, és tulajdonképpen mi vagyunk a film írói/rendezői is.”
Miután elolvastam ezt a fajta elképzelést a szorongásos pánikról, nagyon sokáig keringett még a fejemben, s ahogyan haladtam a fejezetekkel, egyre jobban megerősödött bennem az az elképzelés, hogy igenis van ebben valamilyen igazság.
Hiszen ahogyan az írónő is írta, a pánikrohamot saját magunk okozzuk/hozzuk létre, és ugyanúgy mi vagyunk azok is, akik tenni tudnak ellene. Hatalmas eltökéltség, s elszántság kell hozzá, de a saját tapasztalataimból kiindulva merem állítani, hogy le lehet győzni.
„Ne feledd, az életben semmi sem oldódik meg attól, ha csak gondolkoznak rajta.”
Számomra az volt a könyv legnagyobb pozitívuma, hogy az írója is a saját élményein, tapasztalatain keresztül próbál segítő kezet nyújtani a hozzá hasonló személyeknek, és ennek a személyességnek, kinyílásnak köszönhetően egyáltalán nem csap át szakkönyvbe a munkája, amit ebbe az egész regénybe beletett.
A szemléltető ábrák, és a magánéletből vett példák adtak egy afféle nyugodt, mondhatni baráti beszélgetés élményével felérő hangulatot az oldalaknak, s olykor még meg is mosolyogtattak, ami külön öröm volt, a sulis hétköznapok közepette.
Igaz, akadnak benne olyan támpontok, amiket méltán tekinthet közhelynek az ember, de nekem erről az a véleményem, hogy alkalomadtán ezek a tanácsok sokkal többet tudnak segíteni, ha az illető rájön, tényleg mekkora igazság rejlik mögöttük.
„A mindennapok hőse te vagy!”
Összességében azt gondolom, hogy Juditnak sikerült egy olyan könyvet megalkotnia, ami nem csakis szakmai tényekkel segít a pánikbetegséggel együtt élőknek, hanem megmutatja nekik azt, hogy van remény, ahogyan van kiút is - csak tenni kell érte, hogy megtaláld, és ténylegesen kiüthesd a pánikodat, amire a cím - és Judittal együtt én is biztatlak.
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… azoknak a pánikbetegséggel küzdő embereknek, akik még nem tudják, hogy bennük is egy hős lakozik.
~Anna

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés