Archive for április 2020

Sziasztok molyok! :)

Egy elég borús vasárnapra ébredtünk ma reggel, ami tökéletes a bekuckózáshoz!

Ehhez egy újdonsült interjúval szeretnék Nektek kedvet csinálni, amit a nagyon tehetséges elsőkönyves Amira Stone-al volt szerencsém elkészíteni! :)

Mikor kezdtél az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?

Mindig is szerettem történeteket alkotni, elég hamar ceruzát ragadtam, de csak pár éve kezdtem el igazán írástechnikát tanulni, és komolyan foglalkozni magával az írással is.

Egy élményem kötődik hozzá, ha nevezhetjük annak. Hét éves voltam, amikor egy nyári összejövetel alkalmából egy idősebb nőnek felolvastam az egyik mesémet, aki a napsütötte pityókás kedvében – vagy mert már nem tudott felállni – végighallgatott, majd megdicsért, hogy ha nagy leszek, biztos író válik belőlem. A mondat végét elcsípve többen is leteremtették, hogy ne neveljen ostobaságokat a gyerekbe, az írók mind éhen halnak, sose akarjak az lenni. Akkor még nem értettem, miért nem lehet szerelemből alkotni, miért kell mindennek a munkáról szólnia, de eldöntöttem, sose szeretnék olyan felnőtté válni, akinek a mókuskeréken kívül nincs semmi szenvedélye.

Milyen műfajba sorolnád az első könyvedet? Esetleg tervezted konkrétan valamilyen zsánerbe írni?

Már a kiinduló ötlet megadta a fantasy alapot, így ennél a zsánernél maradtam. Az ifjúsági vonal az, ami írás közben forrta ki magát.

Van olyan más stílus, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Egyelőre nem tervezek más stílusban írni, inkább a fantasyn belül szeretném a hangsúlyokat váltogatni. Úgy vélem, ebbe is lehet kellő kalandot, misztikumot, romantikát, vagy éppen borzongást vinni.

Ha magadnak választasz olvasmányt, ugyanabban a műfajban gondolkodsz, mint amiben írsz, vagy teljesen más típusú könyveket kedvelsz?

Mindenevő vagyok, a képregényektől a klasszikusokig bármi jöhet. Általában azt veszem kézbe, ami éppen felkelti az érdeklődésemet.

Honnan szoktál ihletet meríteni? Segít ebben például zenehallgatás, vagy inkább más dolgok tudnak inspirálni?

A legjobb ötleteim autóban ülve, utazáskor születnek, de természetesen ilyenkor nem én vezetek, csak az ablakon bambulok kifelé. Az alapot általában egy álomhoz kapcsolom, azok kuszaságából szoktam egy-egy elemet kiemelni, és végül egy egész történetet kerekítek köréjük. Ha elakadok, akkor még a mesék tudnak inspirálni, elsősorban a régi klasszikusok.

Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, amikor kifejezetten ez a programod?

Legtöbbször este írok. Még nem sikerült kialakítanom egy jól bevált rendszert, de úgy érzem, ez csak idő kérdése.

Van kedvenced a karakterek közül? Melyiket élvezted a legjobban megalkotni?

Az első kötetben Kein a kedvenc karakterem, mégis Roen megalkotását élveztem a legjobban. Mellékszereplő, de szeretem, hogy merészen vállalja önmagát és bátran kitűnik a megalkotott világból.

Melyik szereplőd szemszögét élvezted a legjobban írni?

Kein szemszögét szerettem írni, vele lehetett a legkönnyebben azonosulni, mert nem rejteget titkokat, nincsenek mély sérelmei, és hirtelen csöppen bele az események sorába.

El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként, ugyanabban a témában, mint amiben írsz?

Egyszer megkérdeztem egy sorozat forgatókönyvíróját, miért nem írja meg könyvben valamelyik saját ötletét. Azt a választ kaptam, hogy sose tudna könyvet írni, mert az egy teljesen más világ. Ugyanezt mondhatom én is, egy forgatókönyvben nem tudnám átadni azt, amit egy regényben talán igen.

Szívesen látnád a Kitaszítottakat film vagy sorozat formájában? Melyik tetszene jobban?

A karaktereim többségét – egy kivételével mindet – fejben alkotom meg, nem keresek hozzájuk képeket, nem formálom meg őket létező vagy filmes személyekről, így mindenképp tartanék tőle, miként személyesítik meg őket a vásznon. Ha választhatnék, szeretném őket meghagyni az olvasóknak.

Most elkanyarodnánk a borító felé - Te mit gondolsz róla? Illik a könyvhöz? Mennyire volt beleszólásod a tervezés folyamatába?

A borító szerintem elképesztően gyönyörű lett. A tervezésbe nem volt beleszólásom, mivel a megjelenés előtt borítótervező pályázat indult, az arra beküldött anyagokból válogathattam, ami nem kis feladatnak bizonyult, mert számos remek munka érkezett. A végleges döntést a kiadóvezető hozta meg.

Ha azt kérdeznék, milyen, vagy melyik dallal tudnád a legjobban illusztrálni a Kitaszítottakat, mit mondanál?

Ezen még sose gondolkodtam el. Maga a zene csak háttérzajként szolgál írás közben, nincs konkrét lista, ami ihletet adna, és amit a könyvhöz köthetnék.

Ha csak egy szóval jellemezhetnéd az első könyvedet, mit választanál?

Azt mondanám: sokrétű.

Mivel a borítón azt olvashatjuk, hogy „A mágia rabjai I.”, kíváncsi lennék arra, hogy mennyi folytatást tervezel az első kötet után - gondolkoztál már ezen?

A történet nem rétestésztának készül, jelenleg már a befejező köteten dolgozom, így van pontos elképzelésem, de egyelőre ezt nem árulnám el.

Melyiket élvezed jobban? Nagyban írni a könyvet, belemerülni a különböző jelenetekbe; vagy pedig az utolsó oldalakat befejezni és elvégezni a végső simításokat?

Az utóbbit. Imádom a véget írni, amikor minden összeáll, lezárul, vagy éppen egy olyan fordulatot vesznek az események, amelyek már a folytatást vezetik fel. Az átolvasások és javítások több időt igényelnek, mint az első változat megírása, és ezt a folyamatot is felettébb élvezem, mert ilyenkor újabb és újabb jelenetek kerülnek be, vagy éppen ki, és ekkor válik igazán teljessé a történet. Sokszor az első írás sem karakterek, sem cselekmény terén nem azonos az utolsó változattal.

Milyen érzés volt befejezni a Kitaszítottakat? Milyen érzések kavarogtak benned?

Függővég lévén az utolsó sor megírása nem töltött el különösebb érzésekkel, inkább egyfajta sürgetéssel, hogy azonnal folytassam, hogy minél hamarabb eljussak a végponthoz. Elsőkönyvesként jó nagy adag bizonytalanság is társult hozzá, mert úgy vélem, a folytatásnak még jobbnak kell lennie.

+1 Mit üzennél az olvasóidnak, illetve azoknak a könyvmolyoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy elolvassák a Kitaszítottakat?

Köszönöm, hogy elolvasták a könyvet, elmondhatatlanul sokat jelent a támogatásuk és a véleményük. Akik még nem olvasták, de szeretik a kalandos, fordulatos, és csipet romantikával fűszerezett fantasy történeteket, bátran adjanak ennek a történetnek is egy esélyt.

~Amira Stone & Anna

Sziasztok molyok! :)

Alig hiszem el, de újra értékelést írok Nektek! Olyan boldogsággal tölt el ez a dolog, hogy azt elmondani sem tudom. Annyira rossz érzés, hogy az egyetem teljes mértékben elveszi az időmet a blogtól, és Tőletek, de nagyon remélem, hogy még mindig kíváncsiak vagytok a véleményemre, ugyanis egy elsőkönyves írónő felkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni a debütáló kötetét, és természetesen mi más is lehetett volna a válaszom, mint egy hatalmas IGEN? :D Fogadjátok szeretettel Amira Stone első könyvét, a Kitaszítottakat!

Szerző: Amira Stone

Cím: Kitaszítottak

Kiadás éve: 2019

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392 oldal

Műfaj: Fantasy, kortárs, romantikus

Ha az igazat szeretnétek hallani, akkor figyeltem fel először erre a kötetre, amikor részt vettem a borítóleplezésén. Már első pillantásra megvett a borítója, és a mai napig szeretek elveszni benne, és nézegetni, hogy milyen összefüggéseket vélek felfedezni a történet elolvasása után a rajta megjelenő motívumokkal. ~~Azt meg felesleges lenne mondani, mennyire gyönyörűnek találom, mert szerintem ezt már leszűrtétek az előző mondatokból. :D~~

„Ismét arccal a földön találom magam.”

Az írónőnk nem teketóriázik, egyből egy harcjelenettel indít, ami megadja a kezdő löketet a könyvhöz, és talán kicsit elgondolkoztatja az olvasókat, hogy nem egy szokványos Vörös Pöttyös sorozattal lesz dolgunk. Bizony ám, mert azt már a fülszöveg is tökéletesen sugallja, hogy itt aztán kapni fogunk minden jóból, ami csak egy könyvbe beleférhet!

„Sok ismertséget szereztem eddigi éveim során, de sose voltak titkaim. Ene ezzel szemben állandóan valami rosszban törte a fejét, és eddig nem értettem mi a jó ebben. Most már tudom. Az izgalom. A belső feszítés, amit a lebukás veszélye okoz, és a felemelő érzés, hogy valakivel egymás kezébe tesszük az életünket.”

Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy egy teljesen új világ felépítése, és jól történő kivitelezése nem szokott sikerülni a debütáló íróknak, ~~mivel tény, és való, ezzel elég nagy fába vágják a fejszéjüket,~~ de erre Amira Stone számomra tökéletesen rácáfolt. Egyszerűen zseniálisnak találtam a munkáját, és belegondolni se merek, mennyi idő és energia befektetésével valósulhatott meg az a Kitaszítottak, amit most a kezeinkbe foghatunk.

„…egy bűnös ember dühénél nincs veszélyesebb.”

A történetünk elképesztően összetett, és alaposan figyelni kell a történéseket, hogy a befejezés felé közeledve össze tudjuk rakni a kirakós darabkáit. A négy szemszög csak izgalmasabbá teszi a történéseket, abban a tekintetben, hogy belátást nyerünk a szereplőink személyiségébe, és előrefelé haladva az olvasással, egyre jobban kezdjük megismerni őket.

Számomra érdekes volt, hogy teljesen őszintén igazán kevés karaktert tudtam megkedvelni, mivel általában mindegyikben igyekszem megtalálni azt a tulajdonságot, nézőpontot, vagy bármit, amivel egyetérthetek, és kevésbé kívánjam a szemetes legmélyére.

„Annyira fafejű vagy, hogy azon se csodálkoznék, ha holnapra lombkorona nőne a homlokodra.”

Ettől eltekintve azt gondolom, hogy ők nem rosszabb karakterek ettől, hanem pont ellenkezőleg, emiatt lesznek nagyon is kiemelkedőek! Azért lássuk be, sokkal könnyebb egy olyan személyt megalkotni, akit biztosan kedvelni fognak az emberek, mert egyből szimpatizálnak vele; mintsem egy olyasvalakit, akinél ehhez mondjuk mélyebbre kell ásni, vagy egyszerűen csak az az író célja, hogy senki se szeresse meg az illetőt.

„- A felcser túl jó munkát végzett - állapítja meg.

- Rendkívül tehetséges, szerintem még a karót is képes lenne kihúzni a seggedből.”

Ezekből kiindulva magabiztosan állíthatom Nektek, hogy olyan összetett karakterekkel találkozhatunk ebben a történetben, hogy olykor a földről kapartam össze az államat olvasás közben. Nem viccelek! Ez a történet nem csak kiváló felépítéssel, izgalommal, és különleges szereplőkkel rendelkezik, hanem rengeteg csavarral és fordulattal egyaránt!

„- Eltűrted, hogy semmibe vegyem és bántsam a hercegnőt, de azt már nem, hogy ugyanezt tegyem a lánnyal, aki benned lakozik.”

A könyv elején az írónő csak megalapozza a hangulatot, ~~ahogyan azt már korábban említettem,~~ majd olyan szinten elkezd magával sodorni a lapokból áradó lendület, hogy egyszerűen képtelenség letenni! ~~Észre sem vettem, hogy véget ért egy fejezet, automatikusan olvastam is tovább a következőt… :’D~~

Hiszen ahogy már elhintettem korábban, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: egy teljesen új, és nagyon szépen kidolgozott fantasy világ, összetett és kifejezetten érdekes, rejtélyes karakterek, vicces beszólások, titkok, lázadás, árulás, és a mindent elsöprő szerelem… Kell ennél több? Ugye, hogy nem! ;)

„Tiszta szívemből gyűlöllek, mert még sose láttam nálad gyönyörűbbet.”

Nehéz összefoglalnom, mit is érzek pontosan, mert még mindig rengeteg gondolat kavarog bennem a befejezést követően, és megannyi kérdésem van, ami válaszra vár. Konkrétan alig jutottam szóhoz, amikor az utolsó oldalt is elolvastam, és csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Neeeee…!”. ~~Igen, szerintem is igazán kifejező, de sajnos többre nem futotta abban a pillanatban :’D.~~

Ez a könyv egyszerűen olyannyira lenyűgözött, hogy teljesen befészkelte magát a gondolataimba, egyfolytában azon agyaltam, mi miért történhetett, mi lesz a következő csavar, mire derülhet még fény az utolsó fejezetekben… és még sorolhatnám ezeket napestig. A világa magába szippantott, s amíg elmerültem az olvasásban, egy kicsit el tudtam menekülni a valóság elől.

„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk.”

A Kitaszítottak sokkal több meglepetést tartogatott számomra, mint azt vártam, és sokkal, de sokkal pozitívabban csalódtam benne, mint azt elsőre gondoltam volna. Amira Stone egy nagyon tehetséges írónő, aki ezzel a debütáló kötetével kivívta az elismerésemet. Alig várom, hogy újra olvashassak tőle, és magával ragadjon ebbe sötét, és titokzatos új világba! :)

Csillagozás: 5/5

Ajánlom… mindenkinek, aki egy különleges, és egyedi Vörös Pöttyösre vágyik.

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)