ÉRTÉKELÉS - Frank Márton : Két tűz között (Páratlanok 2.)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)
 


Hú, de fura érzés ezt leírni… Látjátok, ez is azt bizonyítja, hogy milyen régen írtam értékelést… Na, sebaj, ezen most változtatunk, mert hoztam Nektek egy bejegyzést, méghozzá egy frissen befejezett, zseniális folytatásról! ;) Fel a kezekkel, ki várta már nálam is jobban Frank Márton trilógiájának új részét? :D
Szerző: Frank Márton
Cím: Két tűz között (Páratlanok 2.)
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 440 oldal
Műfaj: Fantasy, gyermek-és ifjúsági irodalom
Hűha, nem is tudom, hogyan kezdhetnék ebbe bele, olyan régen írtam már értékelést…Na jó, ez így nem igaz, de teljes mértékben így érződik most számomra. Ha lehetek őszinte, kifejezetten boldog vagyok, hogy Márton könyvével térhetek vissza Hozzátok, mivel a legutóbbi befejezett olvasmányom akármennyire is az egyik legmeghatározóbb könyvélményemmé avanzsált, lelkileg olyan szépen taccsra vágott a kezdődő zh-időszak előtt, hogy azt öröm volt nézni.
„Angelina öles léptekkel, hangosan zihálva, karjait energikusan lendítve szelte a folyosót.”
Már hihetetlenül vártam, hogy visszatérhessek a Páratlanok világába, pontosan úgy, mint az idézetben Angelina, szóval kérlek Titeket, pontosan így képzeljetek el engem is! és újra a részese lehessek ennek a történetnek, amit annyira megszerettem tavaly - mondanom sem kell, hogy az írónk ezúttal is hatalmasat alkotott, csalódásnak nyoma sem volt, csak az én időm iszonyúan kevés, és ez meg is látszik az olvasás idején.
Hála az égnek ez sem állíthatott meg, kivéve az élettan-kórélettan zh-t, mert az mindenre képes, és a mai naptól fogva magamnak tudhatom a folytatást, minden egyes várt vagy nem várt fordulatával együtt.
„Néha csökken a fájdalom, olykor egy ideig el is marad, de aztán mindig visszatér, kínzóbban, mint valaha.”
Azonban újfent csak annyit tudok Nektek mondani, kedves olvasóim, hogy FOLYTATÁSÉRT könyörgök, mert ez a befejezés kínzóbb, mint A világ peremén c. köteté volt! :D Ugye, milyen vicces? Mondjuk, én ezt a vonaton, több ember előtt nem gondoltam annak, amikor szívem szerint még a mozgó kocsiból is kiszálltam volna, hogy felkeressem az írót, és vallatni kezdjem a harmadik részről, mert nem fogok tudni aludni, de sebaj. :D
„- A félelem nem gyávaság. A gyávaság az, ha valaki tudja, mit kellene tennie, mégsem teszi meg.”
Minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, úgyhogy a lezáratlan szálak és az újonnan kibontakozó bonyodalmak miatt is izgulhattunk olvasás közben. Kellett nekem az anatómia és a többi új tárgyam mellé még olvasni is… Látjátok, én aztán nem tanulok a hibáimból (persze csak ilyen téren, aggodalomra semmi ok :D)…
Mivel a fülszöveg és ennek a kötetnek a tartalma spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az első részt, azokat kérem, hogy ezeket figyelembe véve görgessenek tovább - a Két tűz között-re ez természetesen nem vonatkozik, tartom magam az eddigiekben is megszokott spoilermentességhez - készen álltok, leendő nindzsa társaim?! ;)
„Ezen a földön nincs szabadság. Mindenhol keretek közé vagyunk szorítva.”
Miután a szereplőink sikeresen megszöktek kiképzőik elől, mindannyian visszatértek családjaikhoz, és a régen még megszokottnak nevezhető életükhöz. Gerardot eléggé megviseli a tény, hogy nem hagyhatja el még a szobáját se; de az iskolakezdéshez közeledve feléled benne a remény, hogy újra láthatja Helent, aki megdobogtatja a szívét.
„Szégyen fogta el, hiszen már akkor is látta a kirakós darabkáit, de képtelen volt összerakni őket.”
Mindeközben az Anakonda folyamatosan lesben áll, s csak arra vár, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphasson a Páratlanokra - a próbálkozásaik közepette Gerard menekülésre kényszerül, és családját hátrahagyva veti bele magát egy újabb kaland kezdetébe.
„- A legfontosabb, amit megtanultam, hogy az ember nem őrizgethet ilyen súlyos titkokat, mert átveszik az irányítást felette. Ismered ezt az érzést? Mikor már nem te őrzöd őket, hanem azok őriznek téged? Fogságba ejtenek, és ha nincs senki - nézett föl Gerard-ra, s a hangja ellágyult -, aki meg akarja fejteni a titkod, örökre fogoly maradsz.”
A főszereplőnk nem tétlenkedik, a túlélés és szeretett farkasának hiánya hajtja előre - a cselekmények egymást követik, és szinte már az első oldalaktól kezdve végigizguljuk a történetet.
Márton továbbra is azon írók egyike, akik úgy le tudják kötni a figyelmemet, hogyha elkezdek olvasni, akkor egy ültő helyemben képes vagyok szünet nélkül eljutni a könyv feléig. Ez jelen esetben sem történt másképp, amikor eljutottam oda, hogy szakítsak időt a tanuláson kívül valami másra, csakis Gerardra és a Páratlanokra tudtam koncentrálni.
„- Meg akarsz tanulni egy nyelvet önként, csak mert érdekel?
- Persze. Mi ezzel a gond?
- Semmi. Csak furcsa egymás mellett hallani az önként és a tanulni szót.”
A támadásoknak köszönhetően újabb szereplők is felbukkannak, akikről eddig csak hallottunk az első részben, ezúttal viszont ők is kiemelt szerepet kapnak, aminek kifejezetten örültem, mert színesítették a történetet, és olyan dolgokra is rávilágítottak, amiket eddig homályba burkolt az írónk.
„- Ha vállalták volna a kínt, ennél is messzebbre juhattak volna. Mert csak a fájdalom vehet rá valakit, hogy felülmúlja önmagát.”
A történet előrehaladtával kezdett bennem erősödni az az érzés, valamilyen okból kifolyólag, amit még nem igazán tudok megfogalmazni, hogy ezzel a kötettel ugrottunk egyet a könyv célközönségének korát illetően. Nem hiszem, hogy ez probléma lenne, sőt! Így már bátran merem ajánlani idősebbeknek is a trilógiát, mivel az író kezd olyan témákat is feszegetni, ami szélesebb korcsoportot érint, vagy érinthet, és ezáltal több olvasó fiatalhoz is el tud jutni a trilógia híre. Nem, nem árulom el, mire gondolok, olvassátok csak el Ti is ezt a részt! ;)
„- A kín szembeállítja az embert önmagával.”
Nehéz minden jelentősebb jelenet kiemelése nélkül írni a kötetről, úgyhogy nagyobb vonalakban próbálok most mesélni Nektek arról, hogy az izgalmon és a komolyabb témákon kívül mire számíthattok még a Páratlanoktól! ;)
Az első, és legfontosabb, amit kiemelnék, az a fiúk jellemfejlődése. Tény, még nem az igazi a dolog, mert Gerard ugyanúgy szeret kételkedni és spekulálni, ami néha kifejezetten idegesítő tud lenni, az állandó vélemény-változtatással, azonban valljuk be, igenis jellemző az emberekre, de jelentősen komolyabbnak éreztem őt, és a többieket is bizonyos (élet)helyzetekben, ami számomra csak plusz pont volt velük kapcsolatban.
Ez nagyban hozzátett az események alakulásához is, annak ellenére, hogy akadtak még bőven meglepetések hú, de imádom, amikor elhitetnek velem valamit, aztán úgy pofára ejtenek, hogy azt öröm nézni! :D Vagyis egy jó tanács, ha már a vég felé közeledtek: nehogy azt gondoljátok, hogy olyan könnyen kitaláljátok, mi fog következni! Márton csak elhiteti veletek, hogy kiszámítható lesz a történetvezetés, aztán lesből támad, majd úgy meglep, hogy olvasás közben szépen fenékre pottyantok - természetesen velem együtt, mert ebben én vagyok a legjobb viccen kívül, majd egyszer mesélek erről. :D
„- Ez az a puszta? - pillantott rájuk H. - Ahol magatokhoz tértetek?
- Ez - felelte Gerard. Itt kezdődött minden.”
A befejezés tökéletes lezárása volt a történéseknek, éppen annyira hagyta elvarratlanul a szálakat, amennyire kell - és éppen annyira hagyott minket kíváncsian, amennyire csak tehette. :D Most, hogy belegondolok, ebben Bessenyei Gábor és Márton is elképesztően tehetséges… Hm, ez jelent valamit, nem gondoljátok? :D
Az első rész után most pont azt kaptam, amit vártam: a kérdéseimre válaszokat, egy adag izgalmat, mellé egy kanál feszültséget, és egy újabb fergeteges olvasmányt, ami kiszakított a szürke hétköznapokból. Ez a trilógia egyszerre vicces, s magával ragadó - tökéletes arra, hogy elmerülj benne, és elfeledkezz pár percre a mindennapi problémáidról.
Egy szó, mint száz, én csakis buzdítani tudlak Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg Frank Márton munkásságával, és a Páratlanok történetével, mivel egy olyan fantasztikus kalandra invitál minket az író, amit örökre a szívünkbe zárunk, s nem fogunk egykönnyen elfelejteni.
Ajánlom… minden kicsinek és nagynak, aki egy igazán különleges kalandra vágyik!
Csillagozás: 5 / 5
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés