INTERJÚ - Dan Wells-el

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :) 
 

Ahogyan ígértem, visszatértem, méghozzá egy interjúval, ami igencsak későn érkezett meg Hozzátok - röstellem, hogy ennyire elhúzódott a dolog, és rossz bevallani, de olyannyira beszippantott a szorgalmi időszak utolsó pár hete, s maga a vizsgaidőszak, hogy élni sem volt időm, nemhogy könyveket olvasni és blogolni… Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire szégyellem magam emiatt, de a szavam tartom, és éltetem a mondást, miszerint jobb későn vagy soha - úgyhogy következzen is a magára régóta várató interjú… nem mással, mint DAN WELLS-EL!
A.: Az első kérdésem az lenne, hogy mikor kezdtél el írni?
Dan: Amikor nyolc éves voltam, a vacsoránál bejelentettem. Széttártam a karjaimat, és azt mondtam: Ti vacsorát esztek?
Amúgy nem olvastam olyan sok mindent, csak eldöntöttem, hogy szeretnék írni egy könyvet. Ekkor kezdtem el ezzel foglalkozni, s azóta úgy érzem, hogy írnom kell. Egészen a kollégiumi időkig, amikor is komolyan kezdtem venni, s úgy tekinteni rá, mint karrierre - hogy hogyan formáljam üzletté, ne csak elmeséljek történeteket.
A.: Miért ezt a műfajt választottad?
Dan: Hát - nem tudom. Amikor kicsi voltam, fantasy regényeket olvastam. Mindig. A Gyűrűk urától kezdve mindent. Ekkor gondoltam arra, hogy én is ilyen témában szeretnék alkotni. Tulajdonképpen öt fantasy - t írtam, és mindegyik borzalmas volt. Viszont … egyre sötétebbé és sötétebbé váltak. Végül a szerkesztőm azt mondta, hogy hagyjak fel a fantasy-val, és próbálkozzak meg egy horror sztorival, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Úgyhogy megpróbáltam, és sokkal kényelmesebb volt. Tudom, ez ijesztően hangzik, de olyan volt, mintha hazatérnék. Mintha azt mondtam volna, hogy igen, ez pontosan az, amit nekem kéne csinálni!
A.: Szeretsz olvasni is ebben a műfajban, vagy inkább más típusú könyvek érdekelnek?
Dan: Valójában… szinte egyáltalán nem olvasok horrort. Időnként szoktam, de nem sok alkalommal. Amit a leginkább olvasok, azok történelmi regények, és horror-science-fiction - ök. Ez érdekes, mivel fantasy-t írok, szóval nesze neki.
A.: Mikor szeretsz írni?
Dan: A legjobban délután tudok írni, és évekbe telt erre rájönnöm. Délután 14 órától, 18 óráig szokt, és ilyenkor letudom az egész napi munkámat. Megpróbáltam dolgozni egész reggel, de mostanra már realizáltam, hogy a délelőttöt minden másra fel tudom használni. Az üzleti teendőkkel szoktam foglalkozni, mint például e-mailt írni, vagy pénzügyeket rendezni. Így a délután megmarad az írásra.
A.: Szeretsz zenét hallgatni írás közben?
Dan.: Igen, mindig hallgatok zenét. Mindegyik könyvhöz van egy külön dal és egy külön lejátszási lista. Szeretnétek tudni a John Cleaver számokat?
A.: Természetesen!
Dan.: Oké, akkor rajta!
Első rész, az Én nem vagyok sorozatgyilkos főcímdala: Foo Fighters - Everlong
Második rész, Szörnyeteg úr: She Wants Revenge - Tear you apart
Harmadik rész, Nem akarlak megölni: Bob Dylan - Don’t think twice, de eredetileg itt egy Kesha szám volt, viszont azt gondolom, a hatodik részhez jobban illik Kesha, ezért lett ez. :D
Negyedik rész, Az ördög egyetlen barátja: Foo Fighters - Razor
Ötödik rész, Csak a holttesteden át: Simon andgarfunkel - America
Hatodik rész, Már nincs vesztenivalód: Nehéz megmondani, mert három dal volt, amit egész végig hallgattam. De amit mégis választani fogok, az a Faraway so close a U2-tól.
A.: Amit nagyon meg szerettem volna kérdezni, az nem más, mint hogy mit gondolsz a Nem vagyok sorozatgyilkos film változatáról?
Dan.: Én szeretem a filmet. Azt gondolom, hogy jó lett. DE! Nem olyan, amilyennek az emberek elképzelték. Nem egy horror film. Sokkal inkább egy művészi film. Igen, nem tudom pontosabban, hogyan fejezzem ki. Nem igazán horror, és nem igazán thriller. Nagyon nehéz besorolni valamilyen kategóriába. Az embereknek pedig nem szükséges tudniuk, mit gondoljanak erről, amikor nézik a filmet.
A.: Képzeljük azt, hogy még nem készült film egyik könyvedből sem – szerinted melyik lenne a legjobb: egy film, egy sorozat, vagy egy színházi darab?
Dan: Amit szívesen látnék, az egy sorozat, a Részlegesekből. Úgy gondolom, az csodálatos lenne. Vagy ugyanúgy egy sorozatot, az újabbakból, amik Magyarországon még nem jelentek meg. Bluescreen, vagy Extreme Makeover - azt hiszem, ezek is jól mutatnának a TV-ben. Igen, ez fantasztikus lenne. Valójában dolgoztam egy ideig egy színésszel és egy íróval Los Angeles-ben, akik szerettek volna egy színházi darabot csinálni a Nem vagyok sorozatgyilkosból, de nem voltunk képesek kitalálni, hogyan működhetne a dolog. Ez nem igazán egy olyan stílusú történet, ami színpadra való. De mi megpróbáltuk! :D
A.: Ha felkérnének, hogy írj egy forgatókönyvet, vagy egy színházi darabot, mi lenne rá a válaszod?
Dan.: Ó, hát fogok! Amikor először aláírtuk a film szerződését, megkérdezték, hogy szeretném-e én megírni a forgatókönyvet. De azt válaszoltam, hogy nem, mert nem tudom, hogyan kell! Nagyon sok tényezőben különbözik egy könyv és egy forgatókönyv írása. Ez volt kb. 6 éve. Azóta írtam egy színdarabot, amit sosem mutattak be. Szóval most úgy érzem, hogy szeretnék neki adni egy esélyt, valószínűleg rossz lenne, de ezúttal megpróbálnám! :D
A.: Ha egy szóval kéne jellemezned a könyveidet, mik lennének azok?
Dan: Fantasztikus! *nevet*
Mindegyiket? Ezzel az a baj, hogy mindegyik más! Például a Nem vagyok sorozatgyilkos és a Részlegesek teljesen különbözőek. A Szellemváros, ami nemrég jelent meg, - tegnap -, sokkal közelebb áll a John Cleaver könyvekhez, de ettől eltekintve még mindig más. Aztán ha vetsz egy pillantást az újabbakra, - mint például a Bluescreen, vagy az Extreme Makeover, - nekik nincs semmi közük egymáshoz. Amit én szeretek csinálni a könyvekben, az nem más, mint felfedezni új ötleteket, amiket még nem kiviteleztem előtte. Úgyhogy ha egy szót kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy különbözőek.
A.: Ha egy dallal kéne jellemezned a könyveidet, mely számokat választanád?
Dan.: Az összeset? *nevet*
Hát, jól van, akkor elmondom az összeset!
Nézzük akkor a Részlegesek-et! A Részlegeseknek nem nagyon vannak dalaik, csak egy lejátszási listája van, de fogadok, hogy elő tudok rukkolni egy jobbal.
Az Extreme Makeover dala egy Pepper nevűszám, a Butthole Surfers-től - ami nevetséges. :D *nevet*
Oké, akkor Részlegesek - Biztos vagyok benne, hogy van itt valahol egy jó Részlegesek dal! Ó, igen, Részlegesek! Ez egy nagyon mérges könyv, nem tudom, hogy olvasás közben mennyire jön át, de írás közben ilyen voltam: Arrrrghhh! Tehát a Részlegesek dal a Gimme shelter, a Rolling Stones-tól.
A Töredékek a Sabotage a Beastie Boys-tól, és a Romok … nem emlékszem, a Romok mi volt. Valami hasonlóan mérges… Valami ordítós hatvanas tiltakozós szám, azt hiszem. :D
A.: Ha választanod kéne az összes karaktered közül, melyikőjük lenne a legjobb, vagy a kedvenced?
Dan: Hát, én szeretem mindannyiójukat. De nagyon nehéz nem John Cleavert mondani. Ő az első, és akit a legtöbb ember ismer – de ő csak nagyon érdekes, és nagyon összetett. Szerencsésnek éreztem magam, amikor őt kitaláltam. Remélem, valamikor fogok még olyan jó karaktert alkotni, mint ő.
A.: Azt meg is szerettem volna kérdezni, hogy hogyan tudtad megalkotni őt?
Dan: Hát, nem tudom pontosan, honnan jött, de igen, azt már tudtam, hogy sötét lesz, egy ijesztő karakter. DE! Mi teszi ezt működőképessé? Mi teszi őt érdekessé? A válasz az, hogy viccessé is szerettem volna formálni. De ez nem elég ahhoz, hogy a hobbija viccesen jöjjön át - nem elég az, hogy a fiú ijesztő, és ugyanazok az ijesztő dolgok szintén ijesztő dolgokat csinálnak; szóval nagyon fekete humora van, egész végig. Megolvasztja az embereket, viccet csinál a történtekből, állandóan próbálkozik viccelődni azzal, hogy milyen borzalmas az élete, és azt gondolom, hogy ez az adottság teszi őt működőképessé.
A.: Érdekelne az is, hogy a könyveid közül melyik a kedvenced!
Dan: Az én kedvencem? *nevet* Nagyon nehéz választani egy kedvencet! De választok kettőt! Közel kettőt. :D
Elsőként: Extreme Makeover - ami még nem jelent meg Magyarországon. Szeretem ezt a kötetet. Extreme Makeover a legscience-fiction-ösebb science-fiction amit valaha írtam. Ez egy nagyobb, bonyolultabb, összetettebb történet a technológiáról. Sok science-fiction olyan típusú, mint a Star Wars - ahol csak cowboyok vannak lézerfegyverekkel. Az Extreme Makeover valójában egy történet a tudományról, és arról, az hogyan változtatja meg a világot. Szeretem ezt a történetet.
A másik a John Cleaver könyvek közül az ötödik (Csak a holttesteden át). Nagyon szeretem ezt a kötetet, ahogyan az összes többit is; az elsőt, mert az indította el az egész karrieremet. DE! Nagyon szeretem az ötödik részt. Azért, mert csak két karakterről szól, akiket szeretek, és akik kóborolnak, és a legjobbat próbálják kihozni magukból. Az első 2/3-ban a könyv nem igazán nevezhető történetnek, csak ők - túráznak, utaznak, keresik egymást, és nem tudom miért, de ez nagyon megérint.
A.: Ó igen, csak úgy mellékesen, azt is meg szerettem volna kérdezni, hogy ki a kedvenc sorozatgyilkosod!
Dan: *nevet* Akkor. Nincs kedvenc sorozatgyilkosunk. Nem szeretjük a sorozatgyilkosokat. Mert szörnyűek. DE! Az az egy, aki a legjobban elbűvöl, az Edmund Kemper. Méghozzá azért, mert megállt. A legtöbb sorozatgyilkosnak van egy addíciója, egy szükséglete, amit próbálnak kielégíteni. Az emberek megölése erre sosem lesz elég, nem teszi őket boldoggá, ezért folyamatosan ölnek, ölnek és ölnek, és valami mégis rosszul megy. Edmund Kemper azonban megcsinálta. Kielégítette a szükségletét, megtette, amit akart, és azt mondta: „Oké, én kész vagyok. Jól érzem magam.” Aztán feladta magát a rendőrségen. Ez pedig nagyon fura. Még senki sem csinált ilyet. És ezt találom bámulatosan érdekesnek.
A.: Az utolsó kérdéseim egyike az lenne, - kicsit visszatérve - , hogy honnan merítesz ihletet a könyveidhez?
Dan: *nevet* Azt gondolom… Mindig szeretem ezt a kérdést, mert azt gondolom, hogy a többiek hol nem kapnak ötleteket? Úgy értem, a világ nagy, és tele van ötletekkel - nekem pedig nincs elég időm, hogy mindet megírjam. És én…Tudod, John Cleaver-rel kapcsolatban alapvetően két dolgot figyelek:
Az első: Mit csinál John ebben a könyvben? Hogyan fog változni?
És a második: Mi a cél a szörnyeteggel ?
Mindegyik könyvnek megvan a saját szörnyetege, akinek szüksége van valamire, aki valamivel nem rendelkezik, de van egy különleges ereje, ami mindent befolyásol. És aminek a legjobban illeszkednie kell egymáshoz: az nem más, mint hogy mit csinál John, és mit csinál a szörnyeteg - ez az, ami működőképessé teszi a könyvet. Olykor nagyon nehéz jó párt találni: ez a szörnyeteg dolog, plusz az a John dolog - á, ez egy borzalmas történet lenne így, próbáljuk meg újra! John dolog, szörny dolog, oké, ez így már működik!
A.: Van már valamilyen terved a jövőre nézve, írás terén? Dolgozol esetleg valamin?
Dan: Nagyon sok könyvön dolgozok. *nevet* Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, hogy új regényeket írjak. A múlt héten fejeztem be egy könyvet kémekről, a hidegháborúban. Szóval igen, ez éppen kémekről szól. Majd meglátjuk, mi történik ezzel a könyvvel. Semmi science-fiction, semmi fantasy, semmi horror, csak egy egyenes kém történet. Dolgozok még egy fantasy történeten, ami egy olyan fantasy világról szól, ami egyben egy TV műsor, idegenek számára. Tehát mintha összepárosítanád azt a két dolgot, hogy a Trónok Harca valós, és a Star Wars karakterei nézik azt a tévén - ez a könyv, amit próbálok megírni. Ez pedig nevetséges, de szeretem. :D Dolgozok egy másik történeten, ami egy lányról szól, a gimiben, egy tinédzserről, aki érzékeli a szörnyeket. Meg tudja mondani, hol vannak a közelben szörnyetegek. Ez valami hasonló a John Cleaver könyvekhez, csak hátulról. A lánynak természetfeletti képességei vannak, de a gyilkosok, akiket üldöz, azok normálisak. Nem tudom, mi fog történni ezzel a könyvvel, de nagyon sok könyv van, amin dolgozok. Aztán amit szeretnék csinálni, az egy zombi könyv. Egy zombi apokalipszis, kivéve, hogy ez az apokalipszis ezer évvel ezelőtt történik - úgy gondolom, ez egy fantasztikus történet lenne. Szóval nem tudom, hogy melyiket fogom megírni, és melyiket fogom eladni, de ezek azok a könyvek, amiken jelenleg dolgozok.
A.: Már második alkalommal vagy nálunk, és kíváncsi lettem, hogy mi tetszett meg ennyire Magyarországban? Mit szeretsz benne?
Dan: Hát, szeretem a magyar ételeket, nagyon, mindenhol jelen kéne lenniük! Szeretem a magyar olvasókat, minden alkalommal, amikor ide jövök, rengeteg olvasóval találkozok, akik imádják a könyveket, és ez fantasztikus! És igen, csak szeretem Magyarországot, majd minden évben eljövök ide! :D *nevet*
A.: Búcsúzóul, mit üzennél a magyar olvasóidnak?
Dan: Egy üzenet a magyar olvasóimnak! Ti mind fantasztikusak vagytok! Köszönöm, hogy elolvastátok a könyveimet! Főleg a fura köteteket! ;)
~Dan Wells & Anna
>>A nyereményjátékot pedig megtaláljátok a Facebook oldalon, ide kattintva>>

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés