Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Nézzétek csak, a mai nap sem maradhat új borító nélkül! ;) Ezúttal egy új francia Young Adult könyvet ismerhettek meg! :)
A fülszöveg
„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?
Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.
– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”
Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.
De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.
Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…
Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.
A borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva megrendelheted>>
>>Ha kedvet kaptál hozzá, ide kattintva várólistára teheted>>
Az írókról - igen, jól látjátok, ketten vannak ;)
Séverine Vidal
Manu Causse
A regény kétszerzős: Séverine Vidal és Manu Causse „négykezeséből” született.
Séverine Vidal eredetileg tanárként dolgozott, de 2011 óta kizárólag az írásból él, illetve írásművészeti műhelyeket vezet. Ifjúsági és gyerekregények, képregények, mesekönyvek jelennek meg a neve alatt. Művei számos díjat nyertek, többet közülük külföldön is kiadtak.
Manu Causse eredetileg ugyancsak tanár, de több mint egy évtizede ő is írással keresi a kenyerét: regények mellett novellákat és színdarabokat is ír. Toulouse-ban él a családjával, feleségével és négy gyermekével.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ó igen, újra borítót leplezünk! És ó igen, egy újabb befejező kötettel érkeztem nektek! ;) Tarryn Fisher rajongók, ki várta már a Thief - Tolvajt?
A fülszöveg
Emlékeztetőül magamnak:
A szerelem türelmes. A szerelem kedves.
A szerelem nem dicsekszik, nem henceg.
A szerelemben nincs arrogancia.
Sohasem durva, nyers vagy illetlen - nem öncélú.
A szerelmet nem könnyű felforgatni.
A szerelem nem kövezi meg a rosszat.
A szerelem bízik, remél és mindent kibír.
A szerelem sohasem évül el.
Küzdeni fogok érte.
A borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva megrendelheted>>
>>Ha kedved tartja, ide kattintva tedd kívánságlistára Molyon! ;)>>
Az írónőről
Tarryn Fisher, New York Times és USA Today sikerkönyves szerző. Lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús-vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Juhuhúú, beindult a borítóleplezések időszaka, úgyhogy ennek örömére egy Könyvheti újdonsággal érkezem nektek, méghozzá egy nagyon cukinak ígérkező romantikus történettel! ;) Lányok, kezeket fel, ki szeretne egy fiút, aki az ablakába mászva vigasztalná, ha az kell?
A fülszöveg
Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.
Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?
A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.
A borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva megrendelheted>>
>>Ha kedved tartja, ide kattintva tedd kívánságlistára Molyon! ;)>>
Az írónőről
Kirsty Moseley bevallása szerint a férje, Lee a legnagyobb támogatója, és úgy érzi, a bátorítása nélkül ma nem tartana ott, ahol. 2005-ben született meg közös fiuk, akit a legjobb dolognak tart, ami valaha történt vele.
2012-ben jelent meg Amerikában magánkiadásban az első regénye, az Álmaim őrzője, azóta pedig sorra érkeznek a sikeres könyvei, immáron nagy kiadóknál, és világszerte egyaránt.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Nézzétek csak, egy új interjúval érkezem most nektek! :) Voltam olyan szerencsés, hogy Patik László válaszolt a kérdéseimre - nagyon élveztem a kérdezz-felelek - et, igazán különleges beszélgetés volt. Szerintetek is az lett? ;)
Forrás: Athenaum Kiadó hivatalos weboldala
1, Mikor kezdett írni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élménye?
Elmúltam harminc, amikor írni kezdtem. Addig reálkodtam. Akkor költöztünk Leányfalura. Ott elég sokan írtak. (Móricz, Déry, Hay, Karinthy, ilyenek) Gondoltam, kipróbálom, milyen. 
2, Miért éppen ebben a műfajban ír? Tudatos választás volt, vagy csak úgy jött magától?
Az egyik történetet ilyen műfajban írom, a másikat olyanban. Az Anna, édest milyenben írtam?
3, Ha szeret olvasni, a hasonló műfajokat kedveli, mint amikben alkot, vagy akad más is?
Vagy ír az ember, vagy olvas. Saját történet írása közben nehéz más művét olvasni. Nekem nem megy. Én lassan írok, egy-egy történetet évekig. Szóval, keveset olvasok.
4, Akad olyan műfaj, amiben sosem próbálná ki magát? Vagy mindenbe érdemes belekóstolni egy kicsit?
Nem műfajt választok, hanem karaktereket. Aztán a karakterek történeteket mesélnek. A maguk stílusában. Én csak leírom őket.
5, Honnan szokott ihletet meríteni?
Az írás elején csak firkálgatok. Néha ez több hónapig is eltart. Aztán megszületik az első bekezdés. Benne egy karakter. Majd beleteszem egy érdekesnek gondolt szituációba és a fejezet végére előbukkan az összes lényegi szereplőm. Ezután már nincs sok dolgom, ők mesélnek, én írok.
6, Mikor szeret írni? Van kifejezetten olyan napszak, ami alkalmasabbnak bizonyul, vagy ez változó?
Mindig délelőtt írok.
7, El tudná magát képzelni forgatókönyv írójaként? (Akármilyen műfajban)
Can Togay - Bereményi Géza párosnál tanultam forgatókönyvet írni.
8, A könyvei közül van olyan, amit szívesen látna akár film vagy sorozat formájában? Ha igen, melyiket preferálná?
Van olyan megírt történetem, amelyik színpadon kezdődik, de a második felvonást már okostelefonon, kisfilmekben láthatná a néző. És jó lenne, ha Anna színre lépne! Lehetne belőle egy önálló est. A néző nem színházba, hanem Turkálóba menne. Anna miközben élete történetét meséli, a ruhákból válogatna. Megtalálná Anyu otthonkáját, ráadná egy nézőre, majd a többi szereplő ruháját szintén nézőkre, az összes menyasszonyi ruháját, stb, szóval, a nézők lennének jelmezben. Anna a beöltöztetett nézőkkel kerülne interakcióba. Én tolom az ötletet, nem rajtam fog múlni!
9, Mit gondol, milyen egy jó könyvborító? Teljes mértékben tükrözi a történetet, vagy csak sejteti?
Az író munkája a kézirat átadásáig tart. A történet becsomagolása (a borító, néha a cím, a fülszöveg) a Kiadó feladata. A borító a marketing része.
10, Ha a könyveit jellemeznie kellene egy szóval, mit mondana? (Külön az egyes kötetekre)
Minden írás a kreativitásról szól. 1 szóval nem tudok jellemezni egy könyvet.
11, Melyik jobb érzés: nagy munkálatokban írni a könyvet, vagy pedig az utolsó simításokat végezni rajta?
Az írás minden fázisa öröm.
12, Milyen érzés befejezni egy könyvet?
Jó, de másnap már elkezdek firkálgatni...
13, Ha szabad rákérdezni, mostanában várható lesz még egyéb újdonság Annán kívül?
Van néhány megírt történetem, most is írok, nem rajtam múlik a dolog. Csak Anna sikerén.
+1 Mit üzenne a leendő Anna, édes olvasóknak?
Ha elolvasta a történetet, küldjön egy képet a Bartus Anna face profilra.
Ugye milyen szép ez a borító? *.*

Nicsak, egy dedikált Anna, édes ^-^

Anna szereti fotózni Annát ;)
~ Patik László & Anna
Sziasztok molyok! :)
Anna újfent Annáról olvasott, méghozzá egy igencsak édes névrokonról… Na jó, hagyjuk a rossz szóvicceket, s vizsgáljuk meg közelebbről is ezt a kissé abszurd, ámbár annál inkább ígéretesebbnek tűnő könyvet! ;)

Szerző: Patik László
Cím: Anna, édes
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 240 oldal
Műfaj: Kortárs, társadalomkritika
Hát, drága könyvmoly társaim, úgy érzem szép kis slamasztikába keveredtem; ugyanis bajban vagyok azzal, hogyan is indítsam ezt az értékelést. Méghozzá azért, mert úgy érzem, kellett ez a pár nap vagy inkább hét, amíg leülepedett Patik László és az ő Annájának illetve Anna történetének mondanivalója. Ó, akkor ha már itt tartunk, hadd meséljem el, hogy miért is érzem ezt!
Elsőnek ismerkedjetek meg Ti is a főszereplőnkkel, Annával. Ő az a velem egyidős nagyon remélem, hogy mindezt jól szűrtem le, különben zavarba jövök lány, aki beleszeret egy nála 30 évvel idősebb férfiba, aki el is veszi feleségül. Most „elnézően” mondhatnám azt, hogy ezzel még nincs is semmi baj, de még csak most kezdünk belejönni az izgalmakba és a váratlan fordulatokba! Ugye, ugye, az írónk sokkal több mindent tartogat a tarsolyában, mint azt elsőre gondoltuk volna. ;)
„Anyu rajongott Kristófért, azt mondta, a legszebb korban van, már nemcsak a tesztoszteron irányítja, ami egyébként végtelenül unalmassá tesz egy férfit, hanem a szíve is.”
Szóval a mi drága Annánk egy véletlen vagy nem is olyan véletlen folytán mondhatni világhírűvé avanzsál - méghozzá nem is akármilyen módon...! Mindezt egyedül az anyukája tudja meg először, aki elég érdekes módon próbálja egyengetni lánya útját és nem, nem azért mondom ezt, mert ez van leírva a fülszövegben, hanem mert ténylegesen így van!.
„Anyu bruttó háromszázötvenezer forintért megtanulta egy karrierépítő tanfolyamon, hogy nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt és azt, hogy minden ajtó becsukódásakor egy új világ is kitárul, csak észre kell venni.”
Na, hát kérem szépen, a bonyodalmak itt kezdődnek, ugyanis Anna ide-oda sodródik a nagyvilágban, s érzésem szerint túl hamar belecsöppen a dolgozó felnőttek körébe mondjuk ki mit ért dolgozó felnőtt alatt... na mindegy :D. Amennyire én át tudtam érezni a helyzetét, a magam szintén 18 éves, érettségi előtt/alatt álló fejemmel, úgy gondolom, emiatt támaszkodott és hallgatott ennyire az édesanyjára. Ezt pedig azért gondoltam, mert ahogyan én levettem az alaptörténetből, semmilyen komoly tapasztalata sem volt a nagybetűs Élettel kapcsolatban - az már más kérdés, hogy számomra az is érződött, hogy saját gondolatai sem igazán akadtak na jó, elvétve talán volt egy-kettő, a fentebb említett elképzelésem miatt.
„És megtanultam, hogy a szenvedélynek nem tudok ellenállni.”
Emiatt szinte már azt éreztem, hogy a fő karakterünk nem is Anna, hanem az édesanyja, aki egy igencsak különleges asszony. Azt hiszem, ha a való életben találkoznék vele, azt mondanám, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. :D Egyszerűen valami zseniális, ahogyan az ő személyisége meg lett alkotva!
„Anyu szerint egy tanulmányban azt is bebizonyították, hogy ötven fölött a nő már végképp nem a külső alapján választ.”
Most pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor rádöbben mindenki természetesen velem együtt, miért szerepel a regény molyos adatlapján a „társadalomkritika” jelző. Ha jobban belegondoltok, tényleg lehet szó arról, hogy egy vérbeli vezetőnek született anyuka a legjobbat akarva lányának, akaratlanul, de túlzottan is átveszi az irányítást az egész élete felett. A már-majdnem-felnőtt gyerek pedig hagyja magát, mert ha más biztos pont nincs az életében, akkor az édesanyja tökéletes menedéket, és segítséget jelent - főleg, ha megmondja mit és hogyan csinálj, úgy, hogy az neked biztosan kedvezzen; de szigorúan az ő véleménye szerint. ;)
„Aki csatába megy, annak a veszteséggel is el kell számolnia.”
Azonban a mi édes Annánknak szembe kell néznie a tetteinek a következményével, és rá kell jönnie magától, hogy az élet bizony nem egy habos torta… Ezt az utat egy igencsak kifigurázott és néhol már nevetségesbe forduló módon teszi meg, ahol olykor-olykor mi is magunkra tudunk ismerni - mert hát ki ne hibázna?
„Anyu azt tanácsolta, beszéljem ki magamból a fájdalmat, ő meghallgat, nyugodtan sírjak, aztán azt a csodálatos hónapot (…) tegyem a szép emlékek polcára, majd szedjem össze magam, és kenjek új rúzst a számra.”
A történet pörgős, egyik fordulat követi a másikat, egy percre sem állunk meg, csak száguldunk a főhősnőnkkel az élet végtelen rejtelmeibe, és bizony azt kell mondanom, hogy egy tanulságos történetet olvashattam egy lány útjáról a felelősségvállalás, és a tényleges felnőtté válás felé.
Anna, édes tökéletesen megmutatta nekünk, hogy olykor egy hatalmas pofon az élettől sokkal többet tud segíteni, mint egy jó házasság - ugye, kedves nőtársaim? ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik szeretnének egy jó kis tragikomikus mesét olvasni egy lányról, aki a helyét keresi az életben.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Nézzétek csak, mivel térek vissza! Bizony ám, egy jó kis borítóleplezéssel! ;)
Ráadásul egy igazán humoros és jópofa írónő trilógiájának záró kötetéről rántjuk le a leplet: Hölgyeim és uraim, íme Tara Sivec és a Nyűgök és nyalánkságok!

Jöjjön a fülszöveg
„Örökkön-örökké”-bonbon!
Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk.
Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát.
Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete.
Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta
Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!
>>Ha kedved támadt a könyvhöz, itt meg tudod rendelni>>
>>Ha kívánságlistára tennéd, kattints ide! ;)>>
És íme a borító
És ki is a szerzőnk…?
Az USA Today bestseller írónő Tara Sivec saját magát édesanyaként, sofőrként, cselédként, kisrendű szakácsként, bébiszitterként és a szarkazmus szakértőjeként írja le. Ohióban lakik férjével, és két gyermekével. Várakozással tekint arra a napra, amikor mindhárman felnőnek, és kiköltöznek.
A humoros New Adult témában alkotó írónőtől itthon a Csokoládéimádók sorozat jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A mai napon egy új megjelenésről írtam nektek, méghozzá a tavalyi, [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyvéről, ami mondhatni azonnal megvett magának! ^_^ Lássuk is, hogy miért! ;)
Szerző: Krausz Emma
Cím: Osztálykép
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Twister Média
Oldalszám: 256 oldal
Műfaj: Young Adult, LMBT
Mindenek előtt, szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy megkaphattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket; Emma, neked pedig azért tartozom rengeteg hálával, mert Levente történetével megmutattad nekem, hogy az ember képes megbirkózni a múltban történtekkel, s igenis el tudja fogadni önmagát - akármennyire nehéz út is vezetett hozzá.
„Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”
A főszereplőnk ránézésre egy átlagos, visszahúzódó és a borító alapján egy igencsak jóképű fiatal srác: Levente. Eleinte azt gondolnánk, hogy a kezdetektől fogva ilyen a természete, de hamarosan kiderül, hogy e mögött sokkal több van, mint azt eddig hittük. A viselkedése már-már meghatározza az osztályban betöltött szerepét, ezért is érinti rosszul, amikor az egyik legmenőbb diákot, Ákost osztják be mellé párnak, a töri tételek kidolgozására. Az igazsághoz híven akad még egy dolog, ami feszélyezi, de nem spoilerezek, olvassátok csak el a könyvet, és mindent érteni fogtok. :P
„Az emberek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a másikat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor megkedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tünékeny, ahogy az emberek maguk is azok.”
A két fiú kapcsolata innentől kezdve érdekesen alakul, és az írónő szépen belefűzi a történetbe még pár osztálytárs karakterét is - itt én magamban már sejtettem, hogy ők lesznek a regény középpontjában. Emiatt pedig picit csalóka a cím, mivel abból józan paraszti ésszel azt várná az ember, hogy egy egész osztályt mutatnak be neki, de sokkal inkább egy leendő/kialakuló baráti kört figyelhetünk meg.
Számomra ez nem volt negatívum, mert örömmel kísértem a szereplőket az útjukon, hiszen mindegyiküknek megvolt a saját baja az életben, és őszintén szólva, elég kíváncsi voltam, hogy melyikük hogyan oldja ezt meg - na és persze, hogy Emma miképp fogja alakítani, s feltárni az eseményeket.
„Akkor mégis ki a gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszívesebben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?”
Egyedül azt sajnáltam, hogy Leventén kívül mást nem ismertünk meg olyannyira, hogy ténylegesen őszintén megkedvelhessük, mert hozzá képest a barátainak a problémái nem lettek úgy kifejtve - vagyis szívesen olvastam volna még tovább a könyvet. ;)
„Én az érettségi közeledtével úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. Attól félek, hogy csak később jövök rá, mit, és ami meg itt van és jó, addigra nyomtalanul eltűnik.”
Na de akkor mégis miért szerettem meg ennyire Emma első kötetét?
Ez nagyon egyszerű.
Kész felszabadulás volt egy olyan könyvet olvasni, ami egy számomra is ismert helyszínen játszódott! Komolyan, néha úgy meg tudtam örülni, hogy tudom, hol van a Fő tér, és milyen Újpalota. :D
Ide tartozik még a cselekményvázlat, ami szerintem nagyon jól lett alakítva, nem volt sem túl sűrű, sem pedig unalmas, itt el lett találva az arany középút.
„Gyáván meghunyászkodott. (…) Azért, mert a gyengeségeit egy zsákba kötözte. Mert félt, hogy valaki meglátja az igazi Leventét.”
Másrészt olyan játszi könnyedséggel ír, hogy az képes már az első pillanattól kezdve magával ragadni, s olvasásra késztetni. A stílusa tökéletesen megfelel az ilyen műfajú könyvekhez, komoly és vicces egyszerre, ezáltal pedig szívesen fogják olvasni, mert nem kell komoly matematikai/történelmi/bármilyen ehhez hasonló háttértudás hozzá. Ahogyan én elképzelem, egy lustálkodós nyári napra tökéletes kikapcsolódás lesz a könyvmolyoknak az Osztálykép.
„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”
Bízok benne, hogy olvashatunk majd még Emmától, mert ez a könyv egy nagyon jó nyitás volt az írók világába, és hiszem, hogy tud még fejlődni, s megtalálja a hangját a magyar írónők közt.
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretné megtalálni a saját útját.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy unboxinggal érkeztem nektek, méghozzá a Twister Media újdonságáról, ami a Dobozba zárt világ nevet viseli. Aki követi a kiadót, pl. Instagramon, az tudhatja, hogy legújabb írójuk, a [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyve köré épült a doboz és annak tematikája.


Nagyon megtisztelő volt, hogy a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmával én vehettem át elsőként ezt a meglepetést, igen, én egészen addig nem is tudtam, mivel készült a kiadó, amíg be nem toppantam a pavilonjukba és nemhogy fotó, de még videó is készült arról, ahogyan kibontom :D A képet megtalálhatjátok a Twister Media Facebook oldalán, a videó sorsa pedig még eldől. :’D
Na de nézzük is meg, mi lapul ebben a dobozban! ;)
Amint kinyitottam, egyből a lila tömőanyagot láttam meg, ami valamiért az orgonára emlékeztetett, ami a szomszédunk kertjében nyílik, pont ilyen színben - szerencsére mindig ad nekünk is, lilát és fehéret is, amit előszeretettel teszünk a szobákba, mert imádjuk anyuval az illatát. ^_^ Mindenesetre kész élvezet volt a hajtogatott papírszalagok közt keresgélni az elrejtett apróságokat. :D
Elsőként a két hagyományos könyvjelzőt találtam meg, amiket biztosan lelaminálok, hogy ne sérüljenek, mert olyan szépek! Ó, és a rajtuk levő idézetek is kifejezetten tetszenek. ;)


Utánuk jött a leíró papír, ami beszámolt a doboz tartalmáról - itt sikerült még jobban felcsigázni a kíváncsiságomat, úgyhogy lelkesen vetettem bele magam a lila tengerbe, félreértés ne essék, csak képletesen gondoltam hogy megtaláljam a többi ajándékot is. :D

Következhetett az írónő levele, ami szerintem nagyon aranyosra, és közvetlenre sikeredett, és ezáltal garantáltan megmosolyogtatja majd a doboztulajdonost. Szombaton, a dedikáláson volt szerencsém személyesen is találkozni Emmával, s elhihetitek nekem, tényleg ilyen kedves, közvetlen és mosolygós személyiség, mint amilyennek a levele alapján titulálja elsőre az ember. :) Öröm volt megismerni Téged Emma! :) <3
Ezek után jött a ceruza, ami szivárványszínben pompázik, ha hegyezzük. Hát én azt se tudtam hova rohanjak örömömben, imádom az ilyen íróeszközöket, aki ismer, tudja, mennyire oda meg vissza vagyok a tollakért, ceruzákért, és egyéb hasonló kellékekért. :D Kész gyűjteményem van, amit mindig előszeretettel gyarapítok - nem, nem vagyok mániákus, á dehogy.

Végül pedig gumis könyvjelző, amin egy kézzel tudom jelölni azt is, hogy melyik bekezdésnél tartottam. Képzelhetitek mennyire megörültem, hiszen mindig is szerettem volna egy ilyen darabra befizetni, de túlzottan tartottam attól, hogy a gumi rongálni fogja az oldalakat. Amikor ezt kipróbáltam, kellemesen csalódtam, mivel egyáltalán nem szoros, nem gyűri meg az oldalakat, és könnyen állítható az ujjacska, ha más bekezdésnél kell abbahagynom az olvasást. Azt hiszem, ez egy igazi telitalálat volt!


Azonban nem volt egyedül, mivel egy meseszép tartó rejtette Emma regényét. Meg merem kockáztatni, hogy kézműves termékről van szó, mert emlékeztet egy általam ismert varrónő munkájára, de még hogyha nem is így van, az sem számít, mivel rendkívül hasznos tényezőnek mutatkozott ez a tasak - na és hogy miért? Tudniillik kipróbáltam, tökéletesen beleférnek a könyvek, természetesen nem az orbitálisan nagyméretű lexikonok, hanem az általános méretű darabok és nem is sérülnek, amit az bizonyít a legjobban, hogy a puhaborítós kötetem, amit szállítottam benne, nem volt felpöndörödve, és a megjelölt idézetek - alias a post-it-jeim - sem gyűrődtek meg - vagyis tökéletesen elégedett voltam, s vagyok is. ;) Zárójelesen jegyzem meg, hogy anyukámat is megleptem egy példánnyal, mivel egyrészt imádja a baglyokat, mint én, s neki is nagyon megtetszett a dobozban levő példány. :D

És a legfontosabb: a könyv. Ha őszinte akarok lenni, elsőre nem voltam kibékülve ezzel a borítóval, mivel nem rajongok a fényképes megoldásokért, de amikor élőben a kezembe vettem, és megnézegettem párszor, egészen megkedveltem! A háttér szerintem igazán szép lett, eleve kék rajongó vagyok, és imádom ezt a megoldást, olyan hatást kelt bennem, mintha a főszereplőnket odaállították volna egy teljesen összefirkált tábla elé az osztályteremben. ;) Muhaha, ez nagyon pocsék volt, de nem hagyhattam ki. :D
Az egészet pedig az teszi még közvetlenebbé, hogy rengeteg post-it tarkítja a lapokat, amiken Emma exkluzív jegyzetei vannak! Már most kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből a történetből, elég érdekesen hangzik. ;) Update: azóta már a könyv felénél járok, és egyszerűen imádom!dhc
>>Emma könyvéért kattintsatok ide ;)>>
Összességében nekem nagyon tetszett ez a meglepetés, gyönyörűen az Osztálykép köré lett építve, és a színvilágnak köszönhetően fantasztikusan idézte számomra a tavaszt. Már csak az ár-érték kérdés van hátra, ami nyilván döntő kérdés ilyen dobozok körében. Én kíváncsiságból meglestem az árat, ami a bemutató példányra volt ragasztva a fesztiválon: 6990 Ft. Ha engem kérdeztek, én ennyiért biztosan beruháztam volna rá, akár próbaképp is, de ha valaki kételkedett volna, egy szuper videót posztoltak róla Instagramon, hogy mire lehet számítani. ;)
>>A kedvcsináló videóért kattints ide>>
Én személy szerint kíváncsian várom, hogy milyen témával sikerül majd folytatni a Dobozba zárt világot, remélem, ugyanilyen szépséges dobozt várhatunk a közeljövőben! :)

~ Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezen a héten nyissuk az értékeléseket egy pszichológiai thrillerrel, méghozzá egy igencsak elképesztő testvéri - nővéri - kapcsolatról szóló darabbal! Nektek van vértestvéretek? ;)

Szerző: Jane Corry
Cím: Vértestvérek
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 350 oldal
Műfaj: Pszichológiai thriller
Eredeti cím: Blood sisters
Hűha! Dupla hűha és egy triplaszaltó! Hát… én aztán mindenre számítottam, csak erre nem. Amikor posztoltam egy képet a könyvről az újdonsült Twitter profilomra, s váltottam pár szót az írónővel, még csak a történet felénél jártam, de már akkor briliánsnak tituláltam Jane munkáját. Ha tudnátok mennyire édes volt! Nemcsak kedvelte, hanem retweetelte a posztomat, és még jó olvasást is kívánt mellé. Az pedig a ráadás volt, hogy a kijelentésem után, miszerint már most nagyon élvezem a könyvét, követni is kezdett - azt hittem, leesek a székről, mikor jött az értesítés tőle. :D Na de mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy ekkortájt kezdett kialakulni egy kép a fejemben a végkifejletet illetően - mondhatni olyan szinten pofára estem, hogy még mindig keresgélem a szemüvegem darabkáit a földön. Persze csak képletesen, a szemcsim a mindenem, nélküle nem látnék az orrom hegyéig se.
„Három kicsi lány. Egy jó. Egy rossz. Egy halott.”
Tudniillik a fülszöveg csak annyit árul el, hogy három lány közül egy meghal, valamilyen okból kifolyólag - mi pedig a két élő, ma már felnőtt nővel találkozunk, méghozzá a történtek után 15 évvel. Az egyikük sérült, a másikuk pedig látszólag teljes életet él. Azt hiszem, ilyenkor automatikusan elkezd gondolkozni az ember, hogy ki halt meg, miért, és hogyan. Azután tűnik fel neki, hogy valaki más is gyanús itt, az pedig nem lehet más, mint az a személy, aki ép bőrrel megúszta ezt az egészet - ergo biztosan van valami köze a történtekhez.
„A második élet kincs. Ezt én tudom a legjobban.”
Eleinte senkiről nem tudunk semmit, az írónő a teljes tudatlanságból vezet minket szép lassan a múlt árnyai közé. Tökéletesen eléri, hogy ne tudjuk összerakni a kirakós darabkáit, és csak elméleteket gyártsunk a haláleset kimenetelét illetően, amiket aztán egymás után cáfol meg.
„Mintha a sorsom szólna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani.”
Mindezt több nézőpontból olvashatjuk, ami számomra azért jelentett „plusz pontot” az írónőnél, mert én személy szerint mindig szeretek belelátni az általuk életre keltett karakterek fejébe, és gondolataiba. Megismerhettük Alison-t, a rajztanárt, aki szerencsésen elkerülte a balesetet, és Kitty-t, az otthonban élő, beszélni képtelen túlélőt. Itt jött be a képbe egy harmadik személy a könyv leírása szerint, aki figyeli őket. Őszintén szólva, ezt kicsit megtévesztőnek érzem, egy bizonyos szempontból nézve, de erre majd Ti is rájöttök, amikor olvassátok a történetet. ;)
„Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb.”
Az igazsághoz híven, nem tudtam teljes mértékben azonosulni a főszereplőinkkel, maximum együtt éreztem velük, és kíváncsian vártam, mi lesz a következő lépésük. Ahogy haladtam az olvasással, úgy vált mindegyikük egyre érdekesebbé, és némelyikük egyre kiszámíthatóbbá.
Azonban azt meg kell hagynom, hogy az írónő remekül érti a dolgát, mert olyan fordulatokat és csavarokat produkált a cselekményvázlatban, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban. Ez a zseniális kivitelezése volt az a könyvnek, ami 100%-ig letehetetlenné változtatta, és egy percre sem hagyott unatkozni a rengeteg történés közepette.
„A művésznek kell a nyersanyag. Ez ugyanolyan elemi szükséglet, mint a levegővétel.”
Egy szó, mint száz: aki egy tökéletesen felépített, és kiszámíthatatlan pszicho-thrillerre vágyik, annak vétek lenne kihagyni Jane Corry remekművét! Egyszerűen úgy tökéletes és lenyűgöző, ahogy van.
„A szeretet logikátlan.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy rendkívüli testvéri kapcsolatra vágyik.
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  október (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Azzurra D'Agostino : A kívánságok kertje
  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates