Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Hát, íme, újra sikerült kicsit visszatérnem az egyetem rengetegéből, méghozzá egy újabb izgalmas borítóleplezéssel! ;)
A mai estén egy Aranymosás-győztes írónő debütáló regényéről rántjuk le a leplet, ami be kell, hogy valljam, nem kicsit felkeltette az érdeklődésemet - remélem, Nektek is tetszeni fog; a borító valami elképesztően gyönyörű lett, és a fülszöveg alapján a kötet sem ígérkezik egy szokványos darabnak! ;)

 A fülszöveg
*
A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Míg Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.
Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.
Lehet, nemcsak fegyveres fenyegetés les rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?
Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.
Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.
A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.
De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?
Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.
Miközben mind a négyen a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.
* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)
A gyönyörű borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva megrendelheted!;)>>
Exkluzív idézetek
„– Sem egy hercegnő, sem Nebessen következő uralkodója nem dudorászhat munka közben, mint egy egyszerű paraszt.
Pedig le merném fogadni, a földmunkások is ugyanazt csinálják az árnyékszéken, mint én, szóval nem igazán látom a különbséget.
– Akkor talán a krumpliföldeken kéne hímeznünk – morgom.
Anyám szobormerev arcát fürkészem, de mintha meg se hallotta volna, folytatja a hímzést. Egyszerre bámulatos, és rémisztő. Sokszor merengek azon, egyáltalán vannak-e érzései, hiszen most sem méltat válaszra, csak folytatja a varrást.”
„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk. Igaza volt. Kezdem piszkosul érezni, hogy mit hagyok magam mögött.”
„– Mi a jó benne? Mármint a fegyverekben és a harcban – nyelek egyet.
Eltöprengve leteszi a lábához a kancsót, és megborzolja a haját, amitől még inkább gyönyörűnek tűnik.
– Én irányítom a testem, és nem kell holmi etiketthez kötve pukedlizni, táncot járni vagy karót nyelten ülni, hanem figyelni és résen lenni – magyarázza teljes átéléssel. – Az ellenfél minden rezdülésének jelentősége van, amit értelmezni kell, és gyorsan reagálni. A szívem olyankor hevesen ver, és utána boldog vagyok, még ha alulmaradok, akkor is.
– Mint amikor szeretkezel – vágom rá gondolkodás nélkül.”
>>Ha még gondolkozol, itt kívánságlistára teheted! ;)>>
Az írónőről
A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt.
Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam a saját szórakozásomra, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni.
Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amik kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Tudom, tudom, nagyon rég volt már bejegyzés a blogon, amit nagyon restellek, de sajnos olyan szinten belesüllyedtem az egyetemi élet rengetegeibe, hogy azt se tudtam, hol és ki vagyok...
Na de most ne is beszéljünk erről többet, hanem csapjunk bele a lecsóba, és nézzük is, milyen borítóleplezést hoztam Nektek! ;)
Annyit már most elárulhatok, hogy a cím alapján igazán érdekesnek ígérkezik a történet, és alig várom, hogy Mi is olvashassuk! :D
Na, készen álltok? ;)  Hát, akkor, íme!
A fülszöveg
*
A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?
Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék.
Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon?
Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat.
London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed?
Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…
„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog
Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.
Találj válaszokat a főhősökkel!

 * (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)
És akkor a várva-várt borító
>>Ha megtetszett a könyv, ide kattintva meg is rendelheted!;)>>
>>Ha még gondolkozol, itt kívánságlistára teheted! ;)>>
Az íróról

Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, marketing asszisztens és blogger.
Művei kortárs problémákat feszegetnek olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Mikrofonpróba és a Kapcsolatpróba, illetve az Élni akarok is nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon.
A Pokolba a jópasikkal! a szerző második Rubin Pöttyös regénye.
Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait naponta több százan olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is.
>>Tibit megtalálhatjátok a Facebook-on>>
>>A blogján>>
>>És az Instagram-on is ;)>>
~Anna

Sziasztok molyok! :)

Végre-végre újra értékelést írok Nektek! Ez egy igazán nehéz szülés volt számomra, ugyanis volt egy nagyon depresszív mélypontom egy sikertelen vizsga után, ami miatt szükségét éreztem egy olyan olvasmánynak, ami segít helyretenni a buksimat. Így esett a választásom Rachel Hollis könyvére, ami sokkal kellemesebb csalódás volt, mint amire számítottam - végre valaki a szívemből szólt, amikor a problémáiról és a nehézségeiről beszélt, nem éreztem közhelynek, és rengeteg erőt adott nekem ahhoz, hogy lábra tudjak állni. Ez a nő pontosan tudja, mit csinál, úgyhogy sok szeretettel ajánlom Nektek is a könyvét!

Szerző: Rachel Hollis
Cím: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy
Kiadás éve: 2019
Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 288 oldal
Műfaj: Életmód, önismeret, humoros
Eredeti cím: Girl, Wash Your Face
Igazából nem is tudom, hogy elkeserítő, vagy inkább elgondolkoztató, hogy 20 éves fejjel kezdtem olvasni Rachel könyvét. Lehet, hogy inkább elgondolkoztató. Vagy esetleg mind a kettő. Nem tudom. Csak egy dologban voltam biztos, amikor levettem a polcról ezt a kötetet, az pedig nem volt más, mint hogy feladom.
Igen, jól olvastátok. És nem, nem estem túlzásba. A sikertelen anatómia vizsgám után eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem azon gondolkozni: talán az egészségügy mégsem nekem való. Tudjátok, mi ebben a legszomorúbb? Már nagyon régóta az volt az álmom, hogy segíthessek az embereknek, és foglalkozhassak velük.
Mint egy varázsütésre, jött velem szembe tavaly a dietetikus szak. Amint megláttam, biztos voltam abban, hogy igen, ez az, amit csinálni szeretnék. Tiszta szívemből megszerettem ezt a szakot, és az ég egy adta világon nem jelöltem volna mást az egyetemi jelentkezésnél az egészségügyön kívül. Természetesen nem kevés utána olvasás, kérdezősködés, és nyílt napra járás következményeképp született meg bennem ez az elhatározás.
És most?
Magamra nézek, és elbizonytalanodok. Sírni támad kedvem. Csapkodni és dühöngeni akarok, mert én nem ezt szerettem volna.
Nem így képzeltem el ezt az egészet.
Miután megláttam a pontszámot a gépen, sírva viharzottam vissza a kollégiumba, és még aznap este haza is utaztam. Képtelen voltam, akár csak pár órával többet Debrecenben maradni, mint akkor kellett volna.
Egyszerre éreztem mérhetetlen haragot, szomorúságot, boldogtalanságot - és mind közül a legrosszabbat: tudatlanságot. Egyszerűen nem fogtam fel, miért nem sikerült. Meg ne haragudjatok a kifejezésért, de konkrétan szarrá tanultam az agyamat, erre a vizsga majdnem fele olyan anyagrészből áll, amit elméletben tőlünk nem kérnek számon…? És ne érezzem magam komplett idiótának?
Szépen kidühöngtem magam, jó pár hisztiroham kíséretében, majd újra nekiálltam tanulni. Ugyanolyan keményen, mint az előző alkalomra - ezúttal azonban még utánanéztem pár dolognak, ami számomra ismeretlen volt a feladatokból, és úgy mentem oda, a június 25-ei vizsgára, hogy most már sikerülnie kell!
És lássatok csodát, a hőn áhított kettes helyett egy hármas vizsgajegyet sikerült összehoznom!
Na de miért is írtam le mindezt Nektek?
Azért, mert ez Rachel nélkül nem sikerült volna. Nem, most sem viccelek. Ez a nő úgy gatyába rázza az embereket, hogy azt öröm nézni!
„Hogy mi az igazság? Az, hogy te, csak és kizárólag te felelsz azért, hogy milyen emberré válsz és mennyire leszel boldog!”
Amikor elkezdtem olvasni, eszem ágába se jutott, hogy egy ilyen jellegű könyvet ennyire lehet élvezni - olykor hangosan felnevettem a vonaton, vagy a közlekedési eszközökön - , és teljes figyelemmel magamba szívni azt a tudást, és tanács-áradatot, amit nyújt az embereknek. Valamiért abban a tudatban éltem, hogy az életmód/életstílus/ ehhez hasonló könyvek tárgyilagosabbak, hidegebbek, s kevésbé közvetlenek - na, ezekre a mi írónőnk már az első mondatával is rácáfol. :D
Csak úgy árad belőle a pozitív energia, és elképesztő módon lehet ezt érzékelni a könyv olvasása közben is. Esküszöm Nektek, még soha életemben nem tapasztaltam ehhez foghatót! Egyszerűen képtelen vagyok megmagyarázni, miért, vagy hogyan; de ez a könyv él - és egy darabot ad nekünk Rachelből.
Még mindig érzem magamban azt a hatalmas energialöketet, amit kaptam a kötet befejezése után, és továbbra is csodálom ezt a nőt, hogy így képes volt megnyílni az olvasói előtt.
A célját azonban csak így sikerült teljes mértékben elérnie - most már biztosan tudom, hogy nem vagyok egyedül. Most már azt is biztosan tudom, hogy nem szégyen segítséget kérni. Igenis lehetnek nehézségei még a magamfajta fiataloknak is, akik nem rendelkeznek olyan mérvű és mennyiségű tapasztalattal, mint egy 30 éves, dolgozó felnőtt, aki akár édesanya/édesapa szerepet is betölt.
Pocsék ezt beismerni, de úgy dobnak be minket az egyetemi élet világába és a nagybetűs életbe, hogy mondhatni semmilyen gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezünk, mindent tanultunk és tanulunk, ami körítés és lexikális tudás; s amikor éles helyzetben fogunk állni az első munkanapunkon, csak annyit tudunk majd kinyögni, hogy „anyucit akarom”.
Most komolyan, akár vicces, akár nem, nem tudok megcímezni egy rohadt levelet. Már lassan a két kezemen se tudom megszámolni, hány kellemetlen helyzetbe kevertem magam ezáltal, nemhogy még nyíltan fel is vállaljam…Na de egyszer mindennek eljön az ideje. Ez egyszerre vicces és elkeserítő. Erre mégis mikor készítettek fel az iskolában? Elméletileg első osztályban, vagy alsóban, de könyörgöm, azért egy önéletrajzi levél megírása ezt nem fogja pontosan úgy feleleveníteni, mint ahogyan azt elvárják, vagy szükséges lenne…
Nem tudok számlát befizetni, nem merek bepakolni a mosogatógépbe, mert olykor azt hiszem, leharapja a kezem, úgy ki kell rántani, majd visszacsukni kattanásig, és még sorolhatnám ezeket napestig!
De tudjátok mit? Azt mondom, legyen! Felvállalom, hogy ezekkel nem vagyok tisztában, és még tanulnom kell, hogyan vigyem véghez mindezt úgy, hogy elfogadhatóak legyenek.
Emberből vagyunk, akik olykor hibáznak. Nem lehetünk tökéletesek. Senki sem az. Mindenkinek lehetnek hiányosságai. Igen, mint amikor a nagyképű osztálytársaid odaszólnak, hogy ők sem tökéletesek, mert hiányzik belőlük a hiba. Haha, röhög a vakbelem. Ja, nem.
Rachel is pontosan arról mesél nekünk, hogy rengeteg olyan hazugság van, amit az idők folyamán elhitettek velünk, vagy éppenséggel mi hitettük el azokat magunkkal. Ezek a hazugságok teszik tönkre a mindennapjainkat, szinte teljesen észrevétlenül.
„Azzal, hogy felismertem ezeket a hazugságokat, megfosztottam őket az erejüktől.”
És tudjátok mit? Rohadtul igaza van. Gondoljatok csak bele! Hányszor éreztétek már azt, hogy nem vagytok elég jók? Hogy valakivel összehasonlítva lebecsülitek magatokat? Mennyiszer kezdtetek bele valamibe, s hagytátok abba mondvacsinált kifogásokra hivatkozva?
Ugye milyen pocsék érzés ilyen dolgokat alaposabban átgondolni - és esetleg rájönni arra, hogy saját magatoknak mennyi része is volt abban, hogy ez ily módon állandósuljon, szerepet töltsön be az életetekben? Higgyétek el, nekem sem ez volt a legkellemesebb része az olvasásnak, de szükségem volt rá abban, hogy el tudjak kezdeni változtatni.
„Ez nagyon fontos, drága barátnőim, mert muszáj megértenetek, hogy egyikünk sem tudja az elvárásokat teljesíteni. És miközben képtelen vagyok a szüntelen jó teljesítményre, nem hagyom, hogy ez a tény rossz irányba vigyen. Minden nap felébredek és megkísérlem, hogy önmagam jobbik változata legyek.”
Rachel nagyon sok olyan apróságra hívja fel az emberek figyelmét, amikre alapvetően nem kapnánk fel a fejünket, vagy egy vállrándítással annyiban hagynánk a dolgot - és pontosan ezzel van a baj! Nem szabad elmenni még ilyen semmiségek mellett sem.
„Az élet nem arról szól, hogy örökké a szétesés szélén imbolyogj! Az életet nem csupán túlélni kell, hanem megélni is.”
Miután szépen, fokozatosan felfedezzük magunkban ezeket a dolgokat, amiket az írónőnk is folyamatosan próbál az eszünkbe vésni, elkezdjük átértékelni az önmagunkról alkotott képünket. Az, hogy miben változik, az csakis rajtunk áll, és ezt Rachel is igyekszik a lehető legjobban hangsúlyozni, hiszen az egész könyv erről szól: TE magad vagy az, aki az életét alakítja, nem más!
„Az igaz, hogy azt mondom, hogy erős vagy, bátor és igazi harcos… De ha ezt mondom neked, azért teszem, hogy észrevedd magadban ezeket a jellemvonásokat. Legszívesebben megragadnálak a válladnál fogva, és addig ráználak, míg össze nem koccan a fogad. Annyira az arcodba akarok mászni, hogy bele kelljen nézned a szemembe, és ott magad is megláthatod a választ. Teli torokból akarok ordítani mindaddig, amíg magadévá nem teszed ezt az egyetlen nagy igazságot: te irányítod a saját életedet!”
Tény, ami tény, a változás sosem volt egyszerű, és nem is lesz az. Nem közhelyeket akarok most felsorolni, hanem a saját példámmal igazolni ezt az állítást - mivel még én sem tudtam teljesen elfogadni és feldolgozni, hogy kollégista lettem és kikerültem a gimnázium „szerető karjai” közül. Most már lassan kezdem magaménak érezni a dolgot, de én is tisztában vagyok vele, ahogyan mindenki más is, hogy sosem lesz az igazi. De hát ki mondta, hogy könnyű dolog egyetemistaként kirepülni a családi fészekből, és minden csupa móka meg kacagás lesz?
Na ugye. Addig én sem hittem el, milyen jó dolgom is volt a gimiben, és az érettségin, amíg meg nem tapasztaltam, mit jelent egyetemre járni. Sokszor visszasírom ezeket az időket, még ha nem is szerettem szinte egyet sem a hat évből.
Miért is kéne hazudnom Nektek, kedves olvasóim? A nagybetűs Élet sem lesz jobb, vagy könnyebb, hiszen mindennek megvannak a maga nehézségei, és szinte biztos, hogy akkor majd az egyetemet sírom vissza. :D
Tudjátok, miért élveztem annyira Rachel könyvét? Azért, mert őszinte. De kegyetlenül. Ahogy mesél magáról, a múltjáról, a családjáról, és megnyílik az olvasóknak, sokkal szimpatikusabbá válik az olvasók szemében, és az ember alapvetően is közelebb érzi magához, mint egy nyers „megmondóembert”.
Ez a nő egy kész energiabomba, aki csak úgy árasztja magából a pozitív energiát, a szíve - lelke benne van abban, amit csinál! A stílusa egyszerűen magával ragadó, bele lehet veszni a lapokba, és átélni minden egyes emléket vele együtt, amit elmesél nekünk.
A mai napig csodálom Rachelt, hogy a saját történetén keresztül, illetve azzal együtt szeretne segítséget nyújtani az embereknek. Bevallom őszintén, én is azt éreztem olvasás közben, hogy végre nem vagyok egyedül. Ami pedig a legjobb volt az egészben, hogy rájöttem arra, hogy nem szabad szégyellnem magam azért, aki vagyok.
„Én alakítom át magamat azzá, aki leszek.”
Ez a könyv nagyon sokat adott nekem. Önbizalmat, erőt, hitet. A tudatot, hogy képes vagyok rá, csak tenni kell érte. Úgyhogy tenni is fogok érte. Rachel sokkal, de sokkal jobb ember, mint azt én valaha el tudnám Nektek mondani ebben az értékelésben.
Ezért is biztatlak Titeket arra, Drága Olvasóim, a végén még átveszem ezt a jelzőt Racheltől :’D, hogy ismerkedjetek meg a könyvével, és a munkásságával, mert több, mint tiszteletreméltó, amit véghez vitt.
A végszavam pedig az egyik kedvenc idézetem a könyvből, amit ajánlok a figyelmetekbe:
„Ne feledjétek a legnehezebb napokon se, hogy mindennél fontosabb az előrehaladás – legyen szó egyetlen milliméterről, vagy akár egy kilométerről!”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, akinek egy kis önbizalomra van szüksége, vagy úgy érzi, jól jönne egy segítő kéz.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy booktaget hoztam, amire Hikari hívott ki a moly.hu-n. Még életemben nem találkoztam ilyen rövid és velős darabbal, de hát mindig azt mondták nekem otthon, hogy „a kevesebb néha több!” ;)
A blogom neve:

A név jelentése:
Még amikor Diával elindítottuk a blogot, mindenképpen egy olyan nevet szerettünk volna találni, ami egyedi, és kifejezi azt a sokszínűséget, amit az oldallal szerettünk volna átadni. A Lap lap után ezt jelenti számunkra, mint ahogyan lapról-lapra haladunk a könyvekben, olvasás közben, mi is úgy szerettünk volna napról-napra, lapról-lapra egy újabb darabot megmutatni magunkból az olvasóinknak.

A név betűinek száma:

10. könyv a polcomon:
Dan Wells - Szörnyeteg úr

Olvastam?
Igen, és a mai napig az egyik legnagyobb kedvencem! :D
Rakd össze a blogod nevét könyvek kezdőbetűiből!
L – Legenda (Marie Lu)
A – A hatalom (Naomi Alderman)
P – Pitypangtánc (B. Czakó Andrea)
L – Lány, darabokban (Kathleen Glasgow)
A – A nagy illúzió (Benyák Zoltán)
P – Páratlan nyár (Morgan Matson)
U – Utas és holdvilág (Szerb Antal)
T – Talpig feketében (Gabriella Eld)
Á – Árnyékvilág (Spirit Bliss)
N – Nap nap után (David Levithan)
A kihívottam:
Pati, A valóságon túl bloggerinája

Sziasztok molyok! :)

Mint látjátok, ez a félév nagyon megvisel olvasás terén, és ez jobban elkeserít, mint azt szerettem volna… Sajnos nem tudok mit tenni, olvasok én, ahogy tudok, de az időm édeskevés. Szinte már sikerélményként könyvelem el, ha befejezettnek tudok jelölni egy könyvet a moly.hu oldalán; mivel a vizsgáim között is hiába van 1 vagy 2 hét, nem merek mást olvasni a tananyagon kívül. :/
Éppen ezért most elképesztően boldog vagyok, hogy tudtam Nektek hozni egy új értékelést! :D A szívem-lelkem benne van, és a hab a tortán, hogy új kedvencet avattam! ;)

Szerző: Ali Benjamin
Cím: Suzy és a medúzák
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Libri
Oldalszám: 312 oldal
Műfaj: Ifjúsági, kortárs
Eredeti cím: The Thing About Jellyfish
Istenem, olyan régen olvastam ennyire léleksimogató könyvet… Ez a történet kifejezetten jólesett most a rengeteg egyetemi megpróbáltatás közepette. Igazából nem is tudom, miért erre esett a választásom; egyszerűen csak felkaptam valamit a polcról, amikor indultam vissza Debrecenbe, hogy ne unatkozzak a több, mint 2,5 órás úton - aztán lássatok csodát, teljesen beleszerettem.
„A medúza, ha elég sokáig figyeljük, egyre inkább egy dobogó szívre kezd hasonlítani.”
Nem igazán törődtem a fülszöveggel, csak pár pillantást vetettem rá, mert sokkal jobban lefoglalt maga a könyv belseje, és az általa kialakított kis világ, amibe belecsöppentem. A főszereplőnket nagyon gyorsan a szívembe zártam, már csak amiatt, amilyen kis különc személyisége van, arról pedig nem is beszélve, hogy pontosan tudom, milyen kiközösítettnek lenni az általános iskolában.
„Egészen addig azt hittem, a történetünk csak ennyi: a mi történetünk. De most kiderült, hogy neked megvolt a saját történeted, és nekem is az enyém. A történeteink talán egy ideig találkoztak - elég hosszú ideig ahhoz, hogy ugyanannak a történetnek tűnjenek. De eltérőek voltak.”
Suzy és a barátnője, Franny közt igazán különleges kapcsolat van, amit olvasva minden bizonnyal nekünk is hatalmas mosoly ül ki az arcunkra, hiszen olyan régen voltunk már alsó tagozatosak, és olyan régen voltunk felhőtlenül boldog gyerekek, mint akkor…Ők ketten pont ezt az érzést ébresztik fel újra az olvasókban, ami biztosan megmelengeti mindannyiunk szívét.
„Talán anyu tévedett. Talán a dolgok nem csak úgy megtörténnek, ahogy próbálta megmagyarázni. Talán a dolgok mégsem olyan esetlegesek, ahogyan azt az emberek hinni szeretnék.”
Azonban az emberek változnak, és hiába a sok éves, szoros baráti kötelék, ha önmagad adod, és így nem illesz bele az új közösségbe, sok minden véget érhet, ami nagyon tud fájni. Sokszor ezt a másik fél észre sem veszi, mert neki már ez a természetes. Ilyenkor jön a küzdelem vagy pedig a feladás: a hátrahagyott régi barát megpróbálja legalább részben visszaszerezni azt a személyt, aki olyan fontos volt neki éveken át; vagy pedig belenyugszik a tudatba, hogy vége van.
„Ha tudtam volna, már rég bocsánatot kértem volna. Vagy legalább elbúcsúztam volna. De az ember nem mindig tudja előre, hogy mi a különbség egy új kezdet és az örökre szóló befejezés között.”
Suzy rengeteg dolgon megy keresztül ebben a barátságban, ezért nem csodálkozunk, amikor magát hibáztatja Franny halála miatt, és nem nyugszik bele a tudatba, hogy „a dolgok csak úgy megtörténnek”. A kislány kutatni kezd, miközben olyan felfedezéseket tesz, amik teljesen megváltoztatják az elképzeléseit, s annyira belelovallja magát a témába, hogy szakemberek felkeresésére is rászánja magát. A legvalószínűbb elméletek megfogalmazása és felülvizsgálata újabb terv kidolgozására sarkallja, ami elsőre teljességgel lehetetlennek tűnik; azonban a mi Suzynk nem ismer ilyet, ha a medúzákról van szó.
„Mindennek az a titka, hogy elhisszük: képesek vagyunk rá. Amikor hiszünk abban, hogy valamit meg tudunk csinálni, még ha ijesztő is, az szinte varázserőt kölcsönöz nekünk. A magabiztosság varázslat. Mindenen át tud segíteni.”

Ez a csodálatos könyv adott nekem is erőt ahhoz, hogy leüljek tanulni, amikor már végleg fel akartam adni. Nagyon sokszor jutottam el arra a pontra ebben a félévben, hogy abbahagyom ezt az egészet, nem kell nekem egyetem, felesleges a diploma, ha a szakmámban egy OKJ-s oklevéllel is el tudok helyezkedni, minek nyomorítsam meg magam még ennél is jobban? De akkor jött Zu és a medúzák…
Bármennyire is ki voltam borulva, ez a kötet mindig megnyugtatott, és tálcán kínálta előttem a remény kiskapuját. Akármennyire is nehéz meglátni, az a halvány fénysugár mindig ott lebeg az orrunk előtt, csak olykor nagyon nehéz elhinni, hogy ténylegesen ott van, csak keresni kell.
„Lehet, hogy az emberek csak nemrég jelentek meg ezen a bolygón. Lehet, hogy meglehetősen törékenyek vagyunk. De mégis egyedül mi dönthetünk a változásról.”
Az is előfordulhat, hogy ehhez külső segítségre van szükség, az új barátok által, vagy pedig egy kudarc fog rávilágítani a helyes lépésre, az útra, amit meg akartunk találni. Sosem tudhatjuk, éppen mi lesz az, aminek köszönhetően el tudjuk fogadni a múltat, és a jövő felé tudunk tekinteni.
„Nem értették, hogy néha valami lehetetlen dolog lesz az egyetlen lehetséges megoldás.”
Számomra most Suzy és a kutatása volt az az iránymutató jelenség, hogy igenis hinnem kell magamban, hogy azért kezdtem az egészségügyben tanulni, mert adni szeretnék az embereknek valami fontosat. Szeretném nekik megmutatni, hogy pusztán az étkezéssel mennyi mindent tehetünk a saját, személyes jólétünkért.
Ebben pedig az a legszebb, hogy mindig ráébredek, mennyi hozzám hasonló fiatal van, aki szintén ilyen vagy ehhez hasonló szándékkal jött ezt a szakmát tanulni, és a barátaimnak tudhatom Őket.
„Egy kicsit hunyorogsz. Most pontosan ugyanannyira élő vagy, mint mindenki más.”
Mindezzel azt szerettem volna Nektek elmondani, kedves olvasóim, hogy ez a könyv sokkal többről szól, mint pusztán a veszteségről, a gyászról, és annak feldolgozásáról. Mindannyiunknak mást, és mást fog adni ez a történet. Nekem megmutatta, milyen egy tragikus esemény után újra talpra állni, s megtalálni a helyedet a világban.
„Hirtelen elképzeltem a világegyetemet, mint egy nagy LEGO-készletet, és hogy abból a sok kis darabból végtelen sok formát lehet kirakni, aztán ha szétszedjük, új dolgokat építhetünk.”
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, akinek szüksége van egy reménysugárra, hogy megbizonyosodjon afelől, nincs egyedül ebben a nagy világban.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Szépen eltűntem az egészségügy rengetegében, szokásomhoz híven, de boldogan jelentem, hogy még nagyon is élek, és lelkesen tanulok a vizsgáimra! :D Ennek örömére végre hozok Nektek egy booktaget, amire még Hikari hívott ki - tessék olvasni, és élvezni! ;)

Nehéz elkezdeni | Egy könyv/sorozat, amit nehezedre esett elkezdeni a mérete miatt
Hát, szerintem Stephen King – Az c. regénye a tökéletes válasz erre a kérdésre, mert akármennyire is el szeretném olvasni, nemhogy még nem kezdtem el, de még magát a könyvet se vettem meg! :’D
It Clown GIF from It GIFs


A szekrény tartalmának kiselejtezése | Egy könyv/sorozat, amit bárcsak ne vettél volna meg
Hüm, ez egy nagyon jó kérdés… Igazából a Harry Potter sorozathoz tartozó kötetek közül tudnék kettőt kiemelni: a Mézesfalás egy iszonyúan nagy csalódás volt, szépnek szép a külseje, de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből az ötletből. Az elátkozott gyermektől pedig már annyira elment a kedvem a sok negatív kritika és kibeszélő poszt után, hogy kész csoda lesz, ha egyszer kézbe veszem, és ténylegesen el is olvasom…
Harry Potter GIF from Harry GIFs


Szellőztetés | Egy felfrissítő könyv
Számomra a könnyedebb témájú kötetek olykor sokkal frissítőbben hatnak, mint a kedvenc műfajaim, azért valljuk be, nem a minden-happy-és-szivárványos típusú könyveket kedvelem a legjobban, úgyhogy amit kiemelnék, az Morgan Matson – Páratlan nyár c. könyve, ami sokkal kellemesebb és szórakoztatóbb olvasmánynak bizonyult, mint azt valaha is hittem volna! Bárkinek ajánlom kikapcsolódásra, vagy nyárra hangolódásra, mert egy tökéletes nyári könyvről van szó. ;)


Az ágynemű kimosása | Egy könyv, amiben pár jelenetet bárcsak átírhatnál
Ez a két Callie & Kayden könyvre tökéletesen illik - néhol szívem szerint áthúztam volna a bekezdéseket, mert már annyira idegesített a sok szenvedés, hogy legszívesebben kihajítottam volna mind a két szereplőt az ablakon…

Ettől függetlenül nagyon szerettem a történetüket, kevesebb eltúlzott drámaisággal szerintem sokkal jobb lett volna az olyan olvasóknak, akik hozzám hasonlóan nem bírják a sok nyálat és szenvedést, de a romantikusok szerelmeseinek bátran ajánlom!
Coulda Woulda GIF from Ificouldiwould GIFs


Lomtalanítás | Egy sorozat-tag, amire nem lett volna szükség
Hm, őszintén szólva, ide nem tudom, mit írhatnék, mert hála a jó égnek, ilyennel még nem nagyon találkoztam. Általában a tükörköteteket szoktam túlzásnak vagy feleslegesnek érezni egy idő után, de mivel ritkán veszem rá magam ilyenek olvasására, nincs konkrét cím a fejemben, amitől mindenképp meg akarnálak óvni Titeket. :)


A kilincsek kifényesítése | Egy könyv tiszta lezárással
Egyértelműen Naomi Alderman – A hatalom c. remekműve legalábbis számomra. Egyszerűen köpni-nyelni nem tudok az elolvasása óta, és a mai napig nem bírtam összehozni egy értékelhető bejegyzést róla, akkora hatással volt rám. Szerintem ez mindent elmond.
Forrás

Nyújtózkodás, hogy le tudjuk porolni a csillárt | Egy könyv, ami túl keményen próbálkozott átadni bizonyos üzenetet
Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék ide, de szerintem Tarryn Fisher F*ck love! – Kapd be szerelem-je tökéletes választás lesz. Nekem olykor már túl sok volt a boldogság elérését megakadályozó bonyodalom, a sok és felesleges dráma, áhh… Szerintem, ha elolvassátok a kötetet, meg fogjátok érteni, vagy legalábbis látni fogjátok, mire gondoltam. ;)
Uh Oh Face Palm GIF from Uhoh GIFs


A takarítás vége, mikor már fáradt vagy, de elégedett is | Egy könyv, ami kicsit fárasztó volt, de elégedettséggel töltött el, hogy elolvastad
Kathy Reichs ifjúsági nyomozós krimije volt ilyen, a Fertőzöttek. Nagyon nehezen indult be, mert iszonyúan elnyújtottnak éreztem a bevezetést… De az első 100 oldal után már biztos voltam abban, hogy minden percét megérte a sok nyögvenyelős óra, amíg nem vergődtem át magam ezen a szakaszon, mert zseniálisat alkotott az írónő! :D

Hálásan köszönöm Hikarinak, hogy kihívott erre a tagre, máskülönben teljesen elvesztem volna a vizsgák éterében… :’D Ennek örömére pedig a kihívottjaim Ti vagytok, írjátok meg a válaszaitokat nekem, ha kedvetek tartja; a tartalmat is továbbvihetitek, a forrásmegjelölésnek pedig nagyon örülnék. ;)
Akkor tavaszi nagytakarításra fel, kedves olvasóim! Várnak a vizsgák, ahol le kell aratnom a babérokat! :D
Puszi,
Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2025 (1)
    • ▼  június (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Michael Ende : Momo
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates