Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
A mai napon a Könyv, pont jókor c. rovatunk első bejegyzésével érkeztem nektek, aminek keretében mindannyiunknak ugyanazt a könyvet kellett elolvasnia. 


Ez a kötet pedig nem volt más, mint a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megjelent Girlin pieces - lány, darabokban c. regény, Kathleen Glasgow-tól.

Szerző: Kathleen Glasgow
Cím: Girl in pieces - lány, darabokban
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági, önbántalmazás
Eredeti cím: Girl in pieces
Őszintén szólva, azt sem tudom, hol kezdjem… Annyira mélyen megérintett ez a könyv, hogy egyszerűen szóhoz sem tudok jutni, és most ezt a lehető legkomolyabban mondom Nektek. Ez minden bizonnyal azért van így, mert én is átéltem hasonló dolgokat, mint Charlie, de közel sem jártam meg olyen mértékben a „poklot”, mint ő.
„Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.”
Eddig bele se mertem gondolni, vagy lehet, csak nem akartam, és elhessegettem magamtól még az ötletet is, hogy velem egykorúak is élhetnek az utcán, különböző okokból kifolyólag, és folytathatnak ugyanolyan életvitelt, mint aminek mi is a tanúi lehetünk nap, mint nap, ha elmegyünk pár hajléktalan személy mellett az úton, vagy az aluljáróban.
„Ömlik belőlük a szó, a sötét emlékek - nem tudják abbahagyni. Elevenen felzabálja őket a saját történetük, kifordulnak tőle önmagukból. Szünet nélkül beszélnek. Én kivágtam magamból minden szót. Túlcsordult tőlük a szívem.”
A főszereplőnket egy pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után, ahol hozzá hasonló lányok társaságában próbálják a gyógyulás felé terelgetni. Persze a helyzete korántsem ilyen egyszerű, mert miért is lenne az, mivel az otthonából menekült el, a gyász és a bántalmazás egyvelegénél pedig még az utcaélet is hívogatóbbnak tűnt - ebből adódóan sejthetjük, hogy a kezelés finanszírozása nem éppen a legegyszerűbb módon zajlik, majd hamarosan pont az anyagi helyzet lesz az, ami meggátolja Charlie-t abban, hogy tovább maradhasson a biztonságot nyújtó intézetben.
„Amikor azt mondom, hogy szomorúság, az igazából azt jelenti, hogy ott belül egy fekete lyuk van tele szögekkel, kövekkel, üvegcserepekkel meg azokkal a szavakkal, amiket nem tudok többé kimondani.”
Ekkor kerül ki akarata ellenére a nagyvilágba, ahol kezdetben megacélozza magát, próbál a saját lábára állni, és még munkát is talál - ezt egy szép előrelépésnek könyveli el, teljesen érthető módon. Ezután következik a saját lakás keresése, ami szintén sikeres lesz - ekkor már mi, olvasók is elkezdünk reménykedni, hogy Charlie végre egyenesbe jön, el tudja kezdeni helyretenni az életét, esetleg keresni egy segítő csoportot, és voilá, minden happy és nagyszerű lesz!
„Ki! Ki vele! Vágd ki az egészet! Vágd ki az apámat! Vágd ki Ellist, aki annyira hiányzik! Vágd ki azt a férfit az aluljáróban, vágd ki Faszkalap Franket, a férfiakat a földszinten, azokat is, akik az utcán laknak, és túl sok embert hordoznak ott belül, vágd ki az éheseket, a szomorúakat és a fáradtakat, a senkiket, akik nem szépek, akiket nem szeret senki, vágd csak ki, amíg egyre kisebb leszek, és a végén nem marad belőlem semmi!”
Ohohohó, csak lassan a testtel, mert most jön be a képbe Riley West, a lecsúszott, majdnem-híres zenész, aki visszarántja a főszereplőnket az ördögi körbe, és nem engedi szabadulni onnan. Charlie-t szépen, lassan szivárogtatja bele újra a mélybe, és ez fokozatosan őrli fel a lány idegeit, hiszen tudja, hogy menekülnie kéne, de mégsem teszi. És akkor most felmerül a kérdés: miért nem hagyja ott, ha tisztában van azzal, hogy árt saját magának?
Hát, ezen én is elgondolkoztam, miközben haladtam előre az olvasásban, de ahogyan megismertem Charlie-t, és beleláthattam a gondolataiba, kicsit más szögből is láttam a dolgot, ami elég komolyan elgondolkoztatott. Ezt akkor fogjátok igazán megérteni, ha belekezdtek a könyvbe, s az olvasás által megtapasztaljátok, milyen is lehet egy olyan lánynak, aki az utcán élt, - és még ennél is borzalmasabb dolgokat vészelt át - egy férfi törődése és szeretete, még akkor is, ha nem éppen tökéletes. Higgyetek nekem, beleképzelve magatokat a főszereplőnk helyzetébe, biztosan elkezd motoszkálni a fejetekben ez a gondolat is, csak várjátok ki a végét!
„Mert ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, segít neked, igaz? Ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, gyengéden megcsókol, a szádhoz tartja az üveget, az ujjaival végigsimítja a hajadat, igaz?”
A szereplők egytől-egyig megállták volna a helyüket a való életben is, hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, még ha nem is akarjuk mindig beismerni magunknak, hogy mindegyiküknek találnánk megfelelő személyt a mai világban. Érdekes volt látni, ki hogyan győzi le a démonait, és mely barátok maradnak mellettünk, akkor is, ha minden kötél szakad, s kinek fontosabb a saját, már rendbe szedett élete.
„Evan mindig azt mondogatta, hogy nem attól kell félni, amit nem látsz, hanem attól, ami az orrod előtt van és tisztán látható.”
Azóta agyalok, hogyan tud egyszerre összejönni ennyi minden az életben, mint ami a könyvben történik, de mindig felüti a fejét bennem az a gondolat, hogy lehet nem is olyan nehéz ennyire belegabalyodni a rossz dolgokba, ha már másodjára indulsz lefelé a lejtőn, ráadásul akad valaki, aki még húz is magával. Emellett pedig ott van az a kis maradék réteg, ami tartja benned a lelket, és tudatja veled, hogy van másik út is, csak erősnek kell lenned, s tudnod kell azt mondani, hogy nem - hogy elkezdhesd a felejtést, az újrakezdés reményében.
„Szerintem attól nem tudsz megszabadulni, ami régebben voltál. Valahogy rád ragad.”
Nyilván nem tehetjük semmissé a múltat, hogy mi mindenen mentünk keresztül, és mi formált minket azzá, akik most vagyunk, de az, hogy mivé válhatunk, és mit hozhatunk ki a jelenlegi helyzetünkből, az csakis rajtunk múlik igazán. Mert ha mi nem akarjuk, hiába vannak mellettünk támogatók ezrei, a szavuk és a segítségük mit sem ér… Ezt én is a saját káromon tanultam meg, akárcsak Charlie.
„Fáradt vagyok, és haragszom magamra. Amiért hagytam, hogy egyre kisebbre zsugorodjak össze, és reménykedtem, hogy akkor majd jobban észrevesz. De hát hogy is vehetne észre valaki, ha egyre kisebbre zsugorodsz össze?”
És pontosan ez az az ok, amiért ennyire közel érzem magamhoz ezt a történetet. Volt egy nagyon csúnya, depresszív időszakom, viszonylag fiatalon, mintha most olyan öreg lennék, na mindegy :D, amikor én is ugyanezt csináltam, mint a lányok többsége a könyvbeli intézetben. Amint elolvastam a fülszöveget, és eljutott a tudatomig, miről is lehet szó ebben a regényben, már akkor biztos voltam benne, hogy érzelmileg teljesen ki fog készíteni ez a történet, ugyanakkor nagyon sokat fog nekem adni, hisz egy bizonyos szintig át tudom érezni, milyen ebbe a tevékenységbe menekülni.
„Mindenki életében van ilyen pillanat, gondolom, az a pillanat, amikor olyan … életbe vágó dolog történik, ami apró darabokra szaggatja szét az egész valódat. Akkor meg kell állni. Sokáig csak szedegeti az ember a darabokat. És ez nagyon hosszú időbe telhet; nem az, hogy visszarendezd a darabokat, hanem hogy új módon rakd össze őket, és nem is feltétlenül jobban. Sőt, inkább olyan módon, amivel együtt tudsz élni, amíg nem tudod biztosan, hogy ennek a darabnak itt a helye, annak meg amott.”
Szinte kínzóan nehéz volt haladni a fejezetekkel, mert akkora súlyt pakolt a vállamra az írónő, hogy úgy éreztem, muszáj megállnom pihenni, és gondolkozni azon, hogy én honnan - hová jutottam, s mit nyertem az által, hogy felkerestem egy szakembert a problémámmal.
Igaz, Charlie-nak nem volt ilyen könnyű a helyzete, és már csak ezért is merem azt állítani, hogy az egyik legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam, mert képes volt a legmélyebb gödörből is kimászni, s bebizonyította, hogy le lehet győzni a múltat, akkor is, ha mindent veszni látsz. Ha darabokban vagy. Apró, pici részletekben, amik eltűnnek a mélyben.
„Darabokban vagyok. Nem tudom, merre vannak a darabjaim, hogyan rakjam össze, és hogyan ragasszam meg őket. Vagy hogy egyáltalán képes leszek-e rá valaha.”
Úgyhogy kedves könyvmolyok, amit én tudok nektek mondani ezzel a könyvvel és témával kapcsolatban, az nem más, mint hogy ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el! Akármit gondoltok erről, adni fog nektek egy olyan élményt, ami elkezdheti megváltoztatni az elképzeléseteket ezt illetően. Ahogy körülnézek a mai világban, úgy érzem, szükségünk volt már egy ilyen regényre, ami megmutathatja nekünk ezt az oldalt is - ráadásul azoknak a szemszögéből, akik a testükre írják a fájdalmukat.
És nem utolsó sorban, kedves sorstársaim, akik cselekedtek már így, ez a könyv Nektek szól! Reményt ad, és az írónő megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül - és nem is leszünk, sohasem.
Olvassátok, mert ez a könyv megkerülhetetlen, s szívet tépő egyben.
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, egytől egyig, kivétel nélkül.

Zárásképp pedig ne felejtsük ki a feladatot, ami kedvcsináló kép készítése volt - hoztam egy saját képet, és egy kollázst is, ami szépen visszaadja a könyv hangulatát. ;)
Balatonföldváron, a Galamb-szigeten

Azt se felejtsétek el, hogy Pati oldalán még tudtok játszani a könyvért! ;)
A nyereményjátékért kattints ide! ;)


~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolvassam az első idősebb korosztálynak szóló könyvemet tőle - hölgyeim, és uraim, íme a Holtidő, Holden Rose tollából!
Szerző: Holden Rose
Cím: Holtidő
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Főnix Nova
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: Ifjúsági, steampunk
Hát, hol is kezdjek bele? Most lázadni fogok, és én is in medias res indítom az értékelést, csakúgy, mint az író a történetet. ;) Ne aggódjatok, ez csak annyit tesz, hogy a szöveg közepébe vágva kezdem el az írást - ez az, éljenek a maradandó irodalom órák, és az érettségi. :D
„Ha nem is tudod, miben áll a tehetséged, attól még létezik. Olyan, mint az életcél: csak úgy teljesítheted be, ha előtte megtalálod.”
Ferd Hamulak
Na jó, azért én írok nektek egy kisebb felvezetést, mert szerintem úgy az igazi, ha értitek is, hogy miről beszélek, és nem csak az értékelés közepén jöttök rá, hogy „jééé, most már értem mit akart mondani ez a tökkelütött, jól van. :D”
A főszereplőnk Jason, aki egy teljesen átlagos srác, pedig már 17 éves - ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem a Birodalmi Lumen Akadémia növendéke lenne, ahol különlegeseket képeznek, akik valamihez különleges tehetséggel értenek. Ők lesznek a lumenek, akik például tökéletesen meg tudnak tervezni és össze tudnak állítani egy harci gépezetet, vagy pedig olyan mérhetetlen erővel rendelkeznek, hogy öröm nézni, ahogyan ketté roppantanak egy ajtót. Ezek az adottságok bizonyos helyzetekben nagyon jól tudnak jönni, és előszeretettel kamatoztatják is őket a tulajdonosaik - az már más kérdés, hogy mindez negatív, vagy pozitív irányban történik.
Ebből szerintem már elég erősen lehet következtetni arra, hogy elég megosztó személyiségekről beszélünk, főleg a monók körében, akik nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal.
„Ez a valaha volt legbénább lázadás, amit el lehet képzelni.”
Ahogyan már emlegettem, nem teketóriázunk, belecsapunk a történések közepébe, s ha az első mondat után visszanézünk a fülszövegre, egyből elgondolkozunk azon, hogy most Jason komolyan egy ilyen gagyi helyre fog kerülni? Itt mégis hogyan találja meg önmagát?
Miután kimorfondíroztam magam ezeken a kérdéseken, kíváncsian olvastam tovább, hogy kiderítsem, milyen is ez a lázadás, milyenek az ellenállók, és mi a csudát keres itt a főszereplőnk, aki kínos megfelelési kényszere miatt újra és újra hazugságok hálójába szövi magát.
„Jason valójában nem tehetett róla, hogy egy ilyen hülye világba született, ahol nincsenek szülei, ahol egy valóságos kaptárban nevelkedett, és közben nem is sejtette, mekkora küldetést szántak neki.”
Miközben a szilvafejünk ne aggódjatok, amint elkezditek olvasni a könyvet, megtudjátok ki is nevezi így a mi kis főszereplőnket, ide-oda sodródik gondolatban, az ellenállók sem tétlenkednek - hagyják, hogy az újdonsült tagok a maguk módján feldolgozzák az eléjük állított tényeket, és beilleszkedjenek, de ugyanúgy folytatják a készülődést a császár ellen. Már csak egy kérdés marad hátra: Jason itt találja meg a helyét, vagy valamilyen módon tovább áll?
„Azt mondják, fel lehet állni, és új életet lehet kezdeni? Ez még talán igaz is, de hányszor?”

A történetünk sokkal többről szól, mint azt elsőre feltételeznénk - még én magam is meglepődtem olvasás közben, mert valamilyen oknál fogva egy jóval könnyedebb, leginkább kisebbeknek szóló cselekményvázlatra számítottam. Úgy tűnik, mostanában a sors előszeretettel ejt pofára ilyen téren, még szerencse, hogy nem bánom. :D Na látjátok, ez a tipikus esete annak, amikor nem kell feltétlenül hinni a korbesorolásnak, mert nekünk, idősebbeknek is tud adni ugyanolyan élményt, ha nem többet és mást, mint a 12 éveseknek - jelen esetben - ez a regény.
„Csak az hiheti, hogy mindennek vége, aki még sohasem állt egy új kezdet előtt.”
Murszk Misley
A szereplőknek köszönhetően nagyon gyorsan, és gördülékenyen haladunk előre, a történések jól vannak adagolva, nem túl lassú, s nem is sietünk el semmit, ez pedig tökéletesen fenntartja az érdeklődést, és kellő izgalmat is kelt az olvasókban - arról nem is beszélve, hogy a fejezetek befejezése minduntalan arra késztetnek, hogy: olvass csak tovább, ígérem, lesz itt még feszültség! ;) Ezek a jelenetek meg rosszabbak, mint egy sorozat évadzáró része… :D Természetesen csakis a szó pozitív értelmében, aggodalomra semmi ok! ;)
„- Mert szerinted én valami kis virágszál vagyok, akit óvni kell? Bármikor kiállok veled, bármilyen fegyverrel!
(…)
- Nem vagy virág - ismerte be halkan. - Legalábbis abban a törékeny meg illatos értelemben. - Ez eddig nem ment túl jól. - De büdös se… - Na jó, most kéne kiszállni, szívta a fogát.”
A komolyabb üzenet mellett nem maradhatott ki a humor sem a könyvből, ezt pedig mi sem szemlélteti jobban, mint a fenti példa, ami a főhősünk szájából hangzik el, természetesen egy lánnyal történő, igazán mélyreható beszélgetés során. :D Annyira feldobta az egész hangulatot, hogy sokkal élvezetesebb volt maga az olvasás is! ;)
„- (…) Kell nekem ez az út, meg amit a végén találhatunk, hogy hozzátegyek ehhez az egészhez valamit, amitől…
- Valaki leszel?
- Talán. De legalább nem senki. Érted ezt?”
A lényeg az, hogy az író sokkal több meglepetést tartogat az olvasók számára, mint azt a fülszöveg alapján kialakított kép sugallhatja. Jason egy elképesztő steampunk világban próbálja megtalálni a helyét, megannyi kaland és váratlan csavar közepette, ami teljes mértékben lenyűgözi az olvasókat.
A szereplőktől sokat lehet tanulni, mindegyikük jelleme és viselkedése más és más miatt nyitja fel az ember szemét, és mutat rá olyan dolgokra, amiket előszeretettel vagyunk képesek figyelmen kívül hagyni, vagy csak szimplán elhanyagolni a való életben.
„Újabb ajtó, újabb kalandok a túloldalán, mosolygott magában, amikor kinyitotta.”
Jason egy teljesen átlagos fiú, aki körül a feje tetejére áll a világ, a holtidő pedig kíméletlenül magával sodorja, ő pedig úgy érzi, nem tud lépést tartani a rengeteg változással. Most már csak az a kérdés, hogy egy olyan világban hogyan tud önmagára lelni, s megtalálni a saját útját, ahol már semmi sem ugyanaz, mint azelőtt.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… Mindenkinek, aki bizonytalan, és szeretne magára találni, de elsősorban azoknak a fiataloknak, akik szeretnék elkezdeni és megkedvelni az olvasást, mert Holden Rose garantáltan könyvfüggővé varázsol majd Titeket!
~Anna
Sziasztok könyvmolyok! :)
Július 30.-án kezdetét vette az egy éves könyves kihívás, amiben négy blogger fog bemutatkozni, értékeléseken és feladatokon keresztül - kíváncsiak vagytok, hogy kik is vagyunk mi, és mi a célunk ezzel a projekttel? ;)
A csapatunk a Könyv, pont jókor nevet viseli, és az eredetileg tervezett három bloggerina helyett négyre bővült létszámmal fog tevékenykedni. :) Az olvasásaink előre megtervezett tematikák alapján lesznek kiválasztva, és mindegyik hónaphoz tartozik feladat, határidő és büntetés is. Na, mit szóltok, érdekesen hangzik? :D
Megmutatjuk majd a menetrendünket is, de előbb következzen a bemutatkozás! ;)
Könyv, pont jókor - 0.1 Anna, aki kifundálta ezt az egészet és belerángatott mindenkit
Sziasztok, én lennék az ötletgazda, a Lap lap után szerkesztője. :)
Eleinte csak Patival és Petuval tárgyaltam egy közös projektről, de nem sokkal később bekerült a képbe Reni is, akit örömmel fogadtunk köreinkbe, s bővültünk ki plusz egy fővel. Muhahaha, eggyel több áldozat - nem, nem vagyok ijesztő, á, dehogy. :’D A blogom idén augusztusban lesz két éves, ami hatalmas öröm számomra, hiszen egy hobbiból nőtte ki magát, s ma már az életem szerves részét képezi, hogy megosszam Veletek, könyvmolyokkal az olvasásaim élményét.
A szabadidőmben ezen kívül imádok táncolni, rajzolni, sétálni, kirándulni, és a barátaimmal lenni. Nagy kedvenceim közé tartozik az idegen nyelvek tanulása – már beszélek az angol mellett oroszul, japánul és koreaiul is! :D Ezek mellett előszeretettel készítek alkalmi frizurákat, mert imádok hajat fonni. ^_^
Virtuális ölelés, Anna
Könyv, pont jókor - 0.2 Pati, aki elsőként fogadta el a kihívást nem tudva ezzel, mire is vállalkozott
Sziasztok,
Patti vagyok, 23 éves és lassan egy éve blogolok. :) 12 évesen lettem a könyvek szerelmese, hisz akkor találkoztam Thomas Brezina könyveivel. Nagyjából mindenféle témában szeretek olvasni, de a legjobban a fantasy és a tini regényeket szeretem - de azért egy disztópiát vagy egy horrort se vetek meg. :)
Pénzügyi / könyvelő asszisztensként dolgozom és bármennyire is utáltam a matekot, imádom a pénzek világát. :D
Ölelés, Patti
Könyv, pont jókor - 0.3 Petus, aki a kört bezáró harmadik személy lett hagyva magát belerángatni a két barátnője őrültségébe
Szijjasztok! :)
Petra vagyok, 20 éves. Kalocsán születtem 1997. december 16-án. A Kalocsai Szent István Gimnáziumban tanultam reál szakon. 2016-ban érettségiztem - szerencsére sikeresen. :) Jelenleg élelmiszermérnöknek tanulok a Szegedi Tudományegyetemen, most másodéves vagyok. Nem voltam mindig a legjobb tanuló, de igyekeztem nagyon, hogy a lehető legjobban sikerüljön az érettségim.
Van egy húgom, aki 9 éves, és Flórának hívják. :)
Szeretek jókat bulizni a barátaimmal ... és ilyenkor szokták mondani, hogy eléggé összetett emberke vagyok, mert tanulok rendesen (4,4 - 4,5 körül van az átlagom általában), szeretek olvasni és bulizni is járok ... nem tudom, hogy hogy fért ennyi minden abba a 150 cm-be :D.
Egyébként élek-halok a romantikus regényekért, de elolvasok bármi mást is szívesen. Általában borító és fülszöveg alapján választok könyvet, aztán el szoktam olvasni az értékeléseit, és ha megtetszik: Let’s read! Igyekszem majd, hogy a blogom minél színesebb, érdekesebb, élvezhetőbb legyen! :D
Üdv, Petra
Könyv, pont jókor - 0.4 Reni, aki negyedikként csapódott hozzánk és fogalma sem volt arról, mibe fog belecsöppenni
Sziasztok! :)
Reni vagyok, 20 éves. 1997. szeptember 2-án születtem Gyulán. Most a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának élelmiszermérnöki szakán vagyok harmadéves hallgató.
Egészen pici korom óta szeretek olvasni, az első regények, amikre emlékszem a Harry Potter sorozat volt - számomra ezek a könyvek jelentették a gyerekkort és a mai napig betegesen imádom az összeset. :D Azóta is szeretem a fantasztikus elemekkel tarkított könyveket, imádok ezeken keresztül új világokat megismerni, de a romantikus regények az abszolút gyengéim. Tulajdonképpen bármit le lehet nyomni a torkomon, amiben van szerelmi szál, sőt nagyon ritkán olvasok olyat, amiben nincs. Ha ez mégis előfordulna, akkor az általában valami posztapokaliptikus, disztópikus vagy minimum baromira megrázó történet, szóval bizonyos értelemben a könyves katasztrófaturisták sorát bővítem. :D
A könyveken és az olvasáson kívül szeretem a jó sorozatokat, a jeges teát, és bármilyen társaságon belül szívesen rontom az átlagmagasságot. Akut koffeinfüggő vagyok és büszkén állítom, hogy ember nem tett még tönkre nálam több égősort egy háztartáson belül azzal a felkiáltással, hogy „bízz bennem, mérnök vagyok”. :D
Bármi kérdésetek lenne, forduljatok felém is bizalommal, bármikor beszélgethetünk egy jót. :)
Puszi, Reni
Na és ha már beharangoztuk, íme a kihívás terve előre láthatóan:
Az értékelések hamarosan érkezni fognak az első könyvről, addig is élvezzétek ki a nyarat, olvassatok sokat, és drukkoljatok, hogy mindannyian beleférjünk az időkeretbe, és ne legyen büntetése senkinek már az első körben! :D
Virtuálisan ölelünk, és puszilunk minden olvasót,
A Könyv, pont jókor csapata
Sziasztok molyok! :)
Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre, amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejegyzés túllendít a rosszkedvűségemen, és tudok majd haladni az olvasmányaimmal. Na de mindezek előtt nézzük csak, hogy az írás különböző fázisaihoz én milyen könyveket tudok párosítani - készen álltok? ;)
Első vázlat - Egy könyv vagy sorozat, amit még nem olvastál:
Öhm, mivel még mindig túl sok könyv van a várólistámon, ezért megint a jó kis TBR listámat emlegetném fel, ahol minden könyv megtalálható, amit szeretnék olvasni a nyár folyamán, de még nem jutottam odáig - természetesen ez a lista folyamatosan bővül, de erről ne szóljatok senkinek, a végén még bűntudatom lesz. :D
Második vázlat - egy könyv vagy sorozat, amit második olvasásra már nem szerettél annyira:
Ezzel csak az a baj, hogy nem szokásom újraolvasni. Talán kisebb koromban próbálkoztam vele, akkor még nagyon sokszor végig tudtam olvasni a Fiúk kizárva! c. Thomas Brezina által írt sorozatból meglévő köteteimet, de kb. 14-15 évesen már ez sem járt sok sikerrel, mert már nem nekem szóltak azok a történetek. Ezt nagyon sajnálom, mert a mai napig imádok rájuk visszagondolni, hiszen fontos szerepet játszottak abban, hogy megszeressem az olvasást a későbbiekben.
Ó, és a jelmondat továbbra is érvényes, csak lassan átformálódik egy afféle Pasik kizárva! felkiáltásra. :D Komolyan ne vegyetek, csak viccelek. :’D Imádom a fiú barátaimat, innen is puszilom mindegyikőjüket. :D <3
Végső vázlat - Egy könyv vagy sorozat, amiért sokáig odavoltál:
Ohohohó, ez nem is lehet más, mint J.L.Armentrout Luxen sorozata. Akkor is imádtam, amikor a nagy hype alatt elkezdtem, és most imádom. Ez nem fog változni - Daemon forever & after. Kész - passz, végeztem. :D
A karakterek halála - Egy könyv vagy sorozat, amit megsirattál:
Ühm…haha…azért volt pár ilyen könyv, amit még ha nem is konkrétan megsirattam, de minimum megkönnyeztem. Az első ilyen a Find you in the dark - Utánad a sötétbe c. Rubin Pöttyös könyv volt, aminek most már nagyon le kéne csapnom a folytatására, az utolsó pedig az Ezer csók.
Lyukak a sztoriban - Egy könyv vagy sorozat, amiben csalódtál:
Lehet, hogy most sokan fognak utálni, de én egyszerűen nem bírtam magam átverekedni magam Naomi Novik - Rengeteg c. könyvén … Annyira mást vártam a fülszöveg alapján, hogy nem tudtam elvonatkoztatni a kialakult képtől a fejemben a történetet illetően.
Írói válság - Egy könyv vagy sorozat, amit sosem fejeztél be:
Muhahaha, az előző pontnál említett könyv ide is tökéletesen illik, mivel 380+ oldal elolvasása sem vitt előrébb abban, hogy mit akar ebből kihozni az írónő, úgy döntöttem, jobb a békesség - így hát szépen különváltunk ezzel a kötettel.
Na, kérem szépen, én ugyanígy néztem ki, csak cseréljük ki a szomorú befejezést szimpla értetlenkedésre. :D
Visszajelzés - Egy könyv vagy sorozat, amit bárkinek ajánlanál:
Hát, én ezt általában akkor merem megtenni, ha kifejezetten egy bizonyos műfajban kérik tőlem mindezt. Mivel én sem szeretek egytől-egyig minden témájú könyvet, nem fogom az én leghatalmasabb kedvencemet ajánlani egy olyan személynek, hogy márpedig olvassa el, mert szeretni fogja, akkor is, ha ez nem az ő zsánere, ha biztosan tudom, hogy nem érdekelt abban a stílusban/műfajban/stb-ben.
Forrás: geekinsider.com
Esetleg egy sorozat van, amire azt mondanám, hogy ajánlanám mindenkinek, de csakis azért, mert szépen lassan kezd beszivárogni az iskolákba és a kötelező olvasmányok közé is - ez pedig a Harry Potter.
Nyilván ő is egy megosztó személyiség, ahogyan az egész sorozat is, de ettől függetlenül sokaknak tudott már segíteni, vagy éppen vele szerették meg az olvasást. Aztán meg Ti is tudjátok, majd eldől, mit hoz a jövő ilyen téren. :)
Az én kihívottjaim pedig: Reni & Petra, Pati, Lili, Everglow, és Ana.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre, látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem, egyet kell értenem vele, ugyanis tökéletesen kiakadtam, és mindezt próbáltam egy jópofa értékelésbe belesűríteni Nektek. :D
A kérdéseket gyorsan végigfutottam kitöltés előtt, és meg kell jegyeznem nekem is, hogy nem értem a címválasztást, mivel egyik pont sem tartozik a „kiakadok tőle” kategóriába - legalábbis nálam.
A kitöltéssel talán nem csúsztam most olyan sokat, mint az előző kihívásaimnál, s ezúttal is remélem, hogy Ti is élvezni fogjátok ezt a „kiakadást”, mint én! ;)
1. Legjobb könyv, amit eddig 2018-ban olvastam
Hű, egyből egy ilyen gonosz kérdéssel indítani? Ez nem ér, nem lehet egynél többet is választani? :D
Na jó, akkor ha ez eddig olvasottak közül választani kéne, holtversenyben nyerne a Lányok csöndje és A Hatalom. Nem tudok dűlőre jutni, mert mindkettő akkora hatással volt rám, hogy azt elképesztően nehéz megfogalmazni. Aki teheti, olvassa el mindkét kötetet - megérik azt az élményt, amit nyújtani tudnak olvasás közben, én bátran ajánlom Nektek! ;)
2. Legjobb folytatás, amit eddig 2018-ban olvastam
Ahogy elnézem, nem olvastam konkrét sorozat/trilógia folytatásokat, egyedül, ami annak tudható be, az a Sarah Scribbles Gyűjtemény 3. része, ami a Könyvfesztiválra jelent meg, és imádtam minden egyes oldalát. :D
3. Egy új megjelenés a várólistámon
Ez a Girl In Pieces - lány, darabokban c. könyv volt, amit már elkezdtem olvasni, és már most imádom. :P
4. Legjobban várt megjelenés az év második felére
Habár nem tudom, hogy pontosan mikor jelenik meg, Sarah Pinborough legújabb kötete nagyon kecsegtetően hangzik… Kíváncsian várom, milyen lesz! ^_^
5. Legnagyobb csalódás
Hát ez egyértelműen Kelly Oram 16 csók c. novellája… Higgyétek el, én nagyon, de nagyon szeretni akartam, de nem jött össze… Itt megtalálhatjátok a szép kis „kiakadásomat” a történettel kapcsolatosan, remélem élvezni fogjátok az értékelést, mert én is imádtam megírni. :D
6. Legnagyobb meglepetés
Hm, jó kérdés, jó kérdés… Daniel Godfrey - Új Pompeji c. könyve eléggé meglepett, mivel nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jó történet tud kikerekedni ebből az alapötletből. Kár, hogy ennyire lehúzták molyon, szerintem egyáltalán nem olyan pocsék, mint ahogyan a negatívan értékelők gondolják, de hát ízlések és pofonok - én azért bízok benne, hogy fogunk még hallani az író felől, mert maga az elképzelés, amit meg szeretne valósítani a regényében, nekem nagyon tetszett. :)
7. Kedvenc új író (debütáló vagy neked új)
Kétség sem fér hozzá, ez nem lehet más, mint Frank Márton. Rendkívül tehetségesnek tartom, amit már ecseteltem A világ peremén c. könyvének értékelésében is és alig várom, hogy olvashassam a Páratlanok trilógiájának második részét! :)
8. Legújabb képzeletbeli szerelmem
Rune Kristiansen és Michael Phan <3
9. Legújabb kedvenc karakter
Forsan, a Páratlanok trilógia első kötetéből. Én is szeretnék egy hozzá hasonló, igazi barátot. :)
10. Egy könyv, ami megríkatott
Sarah Winman Bádogember c. regénye egyszerűen darabokra törte a szívemet. Annyira gyönyörű és tökéletes volt számomra, hogy rengeteget tudott segíteni és adni nekem, amikor olvastam.
11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Ez csakis Helen Hoang - A szerelem egyenlete című könyve lehet. :D Annyira édes, és annyira cuki, hogy képtelenség nem végigvigyorogni az egész regényt. *.* Ha egy kész boldogság-bombára vágytok, ajánlom figyelmetekbe Stella és Michael történetét! <3
12. Kedvenc könyvadaptáció, amit ebben az évben láttam
Hűha… ez egy fogós kérdés…Talán a Ready Player One lett a legjobb azok közül, amiket eddig láttam. Nagy élmény volt, az biztos. :D
13. Legszebb könyv, amit kaptam/vettem az évben
Frank Márton - A világ peremén & Ali Benjamin - Suzy és a medúzák
Ők az abszolút kedvencek ilyen téren <3
14. Kedvenc értékelés, amit az idén írtam
A rendes értékelések közül a Tillie Cole könyvéről írt lett a kedvencem, és muszáj megemlítenem újfent a kedvenc „kiakadásomat”, a 16 csókról írt MIÉRT?!-es bejegyzést. :D
Ez a kettő viszi a prímet eddig. :D
15. Könyvek, amiket még ebben az évben el szeretnék olvasni
Öhm, nemrég csináltam egy szép kis TBR listát - majd kiderül, hogy sikerül-e mindet elolvasni. :D
Na és akkor a kihívottjaim: Petra & Reni, Pati, és Lili. Várom a kiakadásotokat, csajok! ;)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A mai napon egy olyan könyvről írtam nektek, ami nemsokára meg fog jelenni az Álomgyár Kiadó gondozásában, és egy igazán különleges élettörténetet tár elénk az első világháború utáni Magyarországon. Köszönöm az előolvasási lehetőséget a kiadónak és az írónőnek is! :)
Szerző: B. Czakó Andrea
Cím: Pitypangtánc
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 512 oldal
Műfaj: Történelmi romantikus
Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv, amikor először megpillantottam a borítóját. A szürke táj és az elsuhanó kezdetleges repülőgép kettőse a háttal álló lánnyal kiegészülve egy olyan képet bontakoztatott ki bennem, ami valamilyen módon a világháborúkkal kapcsolatos - a fülszöveget elolvasva pedig kiderült, hogy nem is tévedtem, mivel az írónő a Monarchia bukása utáni időszakba vezet minket vissza.
„Van ​nemesebb ok a háborúra, mint a szerelem?”
A főszereplőnk Szereday Ernesztina, aki merőben más személyiségével tűnik ki a korabeli nemes lányok közül: megveti a képmutatást, csak az általa hasznosnak ítélt dolgokat tanulja meg, és jobban szeret szabadon élni a vándorcigányokkal, akik a birtokuk közelében telepedtek le.
Aki tisztában van azzal, hogyan teltek akkoriban a nők mindennapjai, az már pusztán ennyiből is megérti, miért néztek rá furán a rokonai, és miért érzem én is rendkívül lázadó, s egyben egyedi személyiségnek Tinát.
„Mindegy, hogy hol vagy, mid van, ki vagy, ha szeretsz és szeretve vagy, az életed álom.”
A viselkedése miatt ördögfiókának titulált fiatal kislány meglesi a hírhedt Szapáry grófot csábítás közben, és a jelenet olyannyira a tudatába ég, hogy a későbbiekben sem tud tőle szabadulni, s meg is határozza véleményét a fiúkról, a szerelemről és úgy általában a kapcsolatról férfi és nő között ami véleményem szerint teljesen megérthető egy ilyen eset után, ráadásul ennyire fiatalon.
„Szerintem a külvilág becsapása a nők partiképessé formálása. Mintha becsomagolt árut kínálnának a férfinak, az pedig a házasság évei alatt kényszerül megismerni, hogy mi rejtőzik a giccses selyempapír alatt.”
Később a sors azonban újra egymás felé sodorja őket, és az érzelmeik mondhatni teljes fordulatot vesznek a másik irányába - a férfit lenyűgözi a lassacskán felnőtt, érett nővé váló lány szépsége; a kis hölgy pedig egyre vonzóbbnak találja az egykoron szoknyapecérnek elkönyvelt Szapáry Félixet.
Most már csak az a kérdés, hogy a főszereplőnk hajlandó-e a felszín alá is látni, hogy megismerje az emberek valódi énjét, és hű marad-e önmagához, a jelleméhez, ami elítéli a képmutatás minden formáját.
„Nézte az apró magvak pihefejes szárnyalását: némelyik rögtön a füvön landolt, de volt, amely a Napot vette célba. A többség azonban hosszan táncolt a lágy légáramlatban, és látott közülük kettőt, amelyek összekapaszkodva szárnyaltak. Felállt, és követte őket, de egyszer csak az egyik magocska egyenesen a földre zuhant, míg a fenn maradó, amely követni igyekezett, ereszkedése közben összetalálkozott egy másik kócos fejű maggal, amely lendületesen emelte egyre feljebb és feljebb, amíg a Nap fényében láthatatlanná nem váltak.”
Ahogyan haladunk előre az olvasásban, úgy bontakozik ki előttünk az első világháború utáni Magyarország képe. A történetünk olyan tökéletesen beleilleszkedik ebbe a korszakba, hogy muszáj képzeletben megemelnem a kalapomat az írónő előtt! Tény és való, háttérismerettel nem árt, ha rendelkezünk - főleg azért, mert nem rossz tisztában lenni a korabeli politikai élettel, a világszemléletekkel, azzal, hogy mi elfogadott, s mi nem. Mivel ezek mind jelen vannak a regényben, s találkozhatunk haladó szellemiségű karakterekkel is, én nem bánom, hogy idén érettségiztem, és fel tudom idézni azokat az emlékeimet, amik ehhez az időszakhoz kapcsolódnak.
„- Miért… miért kell elveszíteni minden szépet és jót, ha felnövünk?
- Ez az élet rendje - felelte Káló, miközben a kastély oromzatát figyelte.”
A forrongóvá változó lakosság közepette Tinának nemcsak az új lakhelyével kell megbirkóznia, hanem a családját övező rejtélyekkel is, amikre jelleménél fogva kitartóan keresi a válaszokat. Ehhez társul a Szapáry gróf felé irányuló, maga előtt félig-meddig tagadott vonzalma - mindez pedig közvetlenül a második világháborúba sodródó Magyarország kellős közepén történik.
Az írónő olyan tehetséggel jeleníti meg előttünk hazánkat ezekben az években, hogy teljességgel elhisszük, mi is belepottyantunk ebbe a századba, amint elkezdtük olvasni a könyvet.
„- Minden vég szomorú, viszont arra jó gondolni, hogy ez a tíz éven át tartó reménytelen szerelem hatalmas tettekre inspirálta a grófot, amivel egy nemzetet vitt előbbre.”
Tina lelki vívódása és a történelmi háttér a szemünk láttára elevenedik meg a sorokban, s ami életre kelti, az nem más, mint a két főszereplőnk őszinte és tiszta szerelme.
„Ilyen gyors és egyszerű lenne a szerelem?”
Nehéz lenne azt mondanom, hogy a lassabban induló, kevésbé akciódús, romantikus történetünk untatott, még ha az első fejezetek után kétkedve is tekintettem a hátralévő rész felé, mert az írónőnk szépen, fokozatosan keltette a feszültséget az olvasóban, ami mérhetetlen izgalmat szült. Teljesen levett a lábamról, ahogyan az érzelmekkel játszadozott - akár az eseményeken, akár a szereplőkön keresztül. Meg kell hagynom, hogy ez a történet azon kevesek egyikébe tartozik, ahol a legösszetettebbek a karakterek, és élvezet volt belelátni a gondolataikba, amiket feltártak előttünk.
„- Tudod, Lari, sokszor, ami szépnek látszik, az gyakran belülről rohad.”
Még nem olyan sok magyarokról íródott történelmi regényt tudhatok magaménak, gondolok itt a kortárs, mai írók munkáira, de a témában alkotók közül R. Kelényi Angelika mellé B. Czakó Andrea személyében egy újabb reménybeli kedvenc írónő került. A leírások, a párbeszédek, és az egész munkájának az összhatása úgy repített vissza a Monarchiába, hogy észre sem vettem - csak olvastam, olvastam és olvastam, mert már egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy nem tudom mi fog kikerekedni Félix és Tina szerelméből.
„Addig élek, amíg emlékezel rám. Ha elfelejtesz, akkor fogok meghalni.”
Ez a történet magával ragadott, mint ahogyan a magasba repülő pitypangokat szokta a lágy szellő a tavaszi napokon - megjártam vele a titkolózás és az árulás mélységes poklát, majd könnyedén libbentem felfelé, a remény vakító sugara felé.
A szívem Tináéval tört milliónyi darabra, s lett újból szépen összerakva, ahogyan én is átéltem minden egyes percét az életének, aminek részese lehettem.
Úgy érzem, most már tudom, hogy az igazi, mindent elsöprő szerelem képes átívelni bármilyen akadályon, s ha kiteljesedik, a világ újra egy szebb hellyé válik, mert megszépíti egy olyan erős érzelem, ami legyőzhetetlen.
Ajánlom… minden történelmi romantikus rajongónak!
Csillagozás: 5 / 5
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  október (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Azzurra D'Agostino : A kívánságok kertje
  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates