Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)


Huhuhú, izgalmas bejegyzésnek nézünk elébe, ugyanis már nagyon régen volt MIÉRT?! - es értékelés, de ez a könyv, illetve novella tökéletesen kiérdemelte, hogy ebbe a „kategóriába” kerüljön a blogon. Kíváncsiak vagytok miért? :D

Szerző: Kelly Oram
Cím: Sixteen Kisses
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Bluefields
Oldalszám: 70 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus
Először is, kedves olvasóim, pár dolgot szeretnék már az értékelés előtt leszögezni: minden, amit leírok, az az én saját személyes véleményem, és tapasztalatom, ettől még bárki szeretheti az írónőt és a munkáit. Nem vagyunk egyformák, ezért kérlek Titeket, hogy ne indítsunk semmilyen gyűlölködő vitát a bejegyzés alatt, hanem fogadjuk el egymás véleményét.
Másrészt, mivel egy angol nyelvű novelláról van szó, amit Kelly Oram hírlevelére feliratkozva Ti is bezsebelhettek, vegyük figyelembe, hogy az idézetek az én fordításaim, nem hivatalos magyar verzióból származnak, pusztán szabadon, az eredeti pdf - ből vannak, s azt a célt szolgálják, hogy aki nem tud még olyan jól ezen a nyelven, az is megértse, mit szeretnék mondani ezekkel.
ÉS A LEGFONTOSABB: SPOILERES ÉRTÉKELÉS KÖVETKEZIK, HA A EZ ZAVAR, NYUGODTAN SUHANJ ÁT A KRITIKA FELETT!
Na, akkor kezdhetjük? :D
Szóval, a történetünk lényege, hogy a főszereplőnk, Cassie 16 éves lesz, és még sosem csókolózott. Emiatt az a vágya, hogy a szülinapján megkapja élete első, igazi csókját, s ne ő legyen „Kissless Cassie”, alias „Csóknélküli Cassie”.
„“Kissless Cassie. That’s what I am. That’s probably what I’ll be when I’m eighty. I’ll be Kissless Cassie, the Crazy Cat Lady.”
„Csóknélküli Cassie. Ez vagyok én. Valószínűleg ugyanez leszek 80 évesen is. Én leszek Csóknélküli Cassie, az Őrült Macskás Lady.”
Ekkor jön be a képbe az idősebb báty legjobb haverja, a szexi és tökéletes cowboy srác, aki „felfedezi” ezt a titkot, Cassie barátnője elmondja a két srácnak, szóval nagyon megerőltető volt erre rájönni, és elhatározza, hogy teljesíteni fogja ezt a kívánságot. Persze eddig nem tekintett rá úgy, mint lányra, nem akart vele összejönni, de most már igen, és cukin elpirul, ha erről a témáról faggatják, még ha el is tereli a szót másfelé. Bocsánat a hülye kérdésért/feltételezésért, de srácok, én még életemben nem láttam elpirulni fiút 17-18 évesen, maximum jóval kisebb korban… Most csak jól palástolják ezt az ismerőseim, vagy mifene? Kérlek, javítsatok ki, ha ez tényleg elő szokott fordulni, és tévedek!
Na mindegy, folytassuk ott, hogy Cassie születésnapján a cowboy-unk, akit Jared-nek hívnak, meglepi őt egy ajándékkal, s megesketi, hogy viselje is azt. Mivel a drága főszereplőnk nem tudja mi az, könnyedén belemegy a játékba, s mikor szemrevételezi a csomagot, akkor szembesül vele, hogy egy pólót kapott, amin ez áll: „Csókolj meg, születésnapom van”, a „Csókolj meg, ír vagyok” helyett. Igen, viccesen át lett húzva az eredeti felirat, mert tök buli lesz minden szembejövő pasival lesmároltatni szerencsétlen csajt - jópofa, nem?
„But I couldn’t just walk up to someone and be like, “Hey, kiss me, idiot. I’m in to you.” Nope. Couldn’t do that.”
„De nem tudtam csak úgy odamenni valakihez, hogy „Hé, csókolj meg, te idióta. Tetszel nekem.” Nem. Nem voltam képes erre.”
Sebaj, de ennek köszönhetően a főszereplőnket egy nap leforgása alatt megcsókolja 16 random ember, mivel a 16. születésnapján nem érheti be kevesebbel. Ez most nem tudom, hogy bosszant, szánakozást kelt bennem, vagy iriggyé változtat, esetleges módon versengésre késztet, Jézusom, ebbe bele se akarok gondolni még egyszer, de egyszerűen nem tudok mellette úgy elmenni, hogy ez teljesen természetes. Most komolyan: mégis mikor történne meg ilyen a való életben? Odaállítok a legjobb barátnőm elé, és a homlokára ragasztok egy cetlit, hogy „Csóknélküli Csilla vagyok, ez a 18. szülinapom, légyszike csókoljon meg ugyanennyi helyes pasi!” - vagy mi az isten?
„Sixteen years. Sixteen kisses.”
„16 év. 16 csók.”
Nekem ez nem fér a fejembe, de hát mindez megtörténik a novellában…A suli leghelyesebb pasijai is vetekednek, hogy megcsókolhassák a kissé fiús beállítottságú, ámbár nagyon kis csinos, és jó csaj Cassie-t - igen, utólag kiderül, hogy amúgy nagyon is bejön a srácoknak, csak ő erről nem tud. Micsoda véletlen! :O
„Yeah, I wasn’t all that girly, but I wasn’t so different. I wasn’t some freak outcast or
anything. Was I?”
„Igen, nem voltam annyira lányos, de nem voltam annyira más. Nem voltam valami kitaszított szörnyszülött vagy valami ilyesmi. Vagy igen?”
Miután átesik 16 jelentéktelen, és szerintem teljesen felesleges csókon, a sulis büntetése után tudjuk meg, miért is volt erre szükség. A korábban már emlegetett cowboy-unk elviszi a házuk melletti részre, ahol a lovakat tartják, hogy beszéljen vele, s bevallja, amit mi, olvasók már jó ideje sejthettünk: már nem csak a kicsi húgot látja Cassie-ben, ezért ajánlotta fel neki a csókot már a szülinapja előtt, amikor visszautasította. Ezután pedig kifundálta ezt a pólós mizériát, hogy a lány megértse mi a különbség egy random/véletlen/hasonló csók, és egy jelentést hordozó, igazi csók között.
„I told you I was going to give you a real kiss for your birthday.” I shook my head. Better than real.”
„Megmondtam neked, hogy egy igazi csókot fogok adni neked a szülinapodra. Megráztam a fejemet. Jobbat, mint egy igazi.”
Na már most ezek után szerintem mindenki tudja, hogy mi következett… Mi más, mint hogy összejött a turbékoló szerelmespár? Kiszámítható, és nyálas. Igen. Én az elején még annyira vártam, hogy valami izgalmasat és érdekeset kihoz ebből az írónő - aztán olyan szépen estem pofára, hogy azt öröm volt nézni. A stílussal és az alapötlettel nem lett volna semmilyen probléma, egyedül a kivitelezést, a történetalakítást nem értem, s egyben rettentően sajnálom is.
„- All you have to do is kiss me. I’ll trade you the bag for kiss number six.
- No way. The bag, or I’ll kick you in the junk.”
„Csak meg kell csókolnod. A hatodik csókért odaadom neked a táskát.
- Semmiképp. A táskát, vagy belerúglak a szemetesbe.”
Esküszöm, még egyedi is lehetett volna, ha az írónőnk egy kicsit többet gondolkozik ezen az egészen, és nem csak egy novellába sűríti ezt bele. Valamiért nem érzem azt, hogy precíz munkát olvastam volna, sem azt, hogy elment egynek. Kínszenvedés volt olykor leülni, hogy folytassam, de már csak azért is megtettem, mert a remény még ott csillogott a monitoron, de kb. 12 random lesmárolás után már villogni kezdett, s a 16.-ot követően ki is hunyt.
„My traitorous best friend sold me up the river with an obnoxious snort. „Kissless Cassie doesn't want to turn sixteen with virgin lips.”
„Az áruló legjobb barátnőm egy ideges horkantással leplezett le. „ Csóknélküli Cassie nem akar 16 évessé válni szűz ajkakkal.”
Sajnálom, hogy az első ismerkedésem Kelly Oram könyveivel és történeteivel így sült el, higgyétek el nekem, én teljesen őszintén próbáltam szeretni Cassie-t és az ő 16 csókját, de nagyon nem sikerült… Azt hiszem ez a novella megmarad az írónő rajongóinak, én pedig békében olvasok mást, ahelyett, hogy lehúzzam a munkásságát a továbbiakban. :)
Csillagozás: 2 / 5
Ajánlom… csakis az írónő rajongóinak!
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek voltam olyan szerencsés, hogy Frank Mártonnal is készíthettem egy interjút, szinte egyből a könyvének elolvasása után. Ez azért is volt különleges számomra, mert hatalmas kedvencet avattam a regényének köszönhetően, és egy olyan történetet tudhatok a magaménak, amit szeretném, ha minél többen megismernének, ugyanis egy nagyon tehetséges íróval ismerkedhettem meg a Páratlanok trilógia első kötetén keresztül.
Könyvmoly társaim, olvassátok szeretettel Márton válaszait, s ismerjétek meg Ti is Gerardék csapatát! ;)
1.   Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
Anyukám állítja, hogy 8 évesen írtam neki egy kis történetet anyák napja alkalmából. De erre én nem emlékszem, és nincs is meg a szöveg. Egy másik mesém, amit 11 éves koromban írtam (egy fantasy, aminek én és az öcsém vagyunk a főszereplői) viszont be is lett kötve, ott van a többi könyvem között. A legnagyobb élményem egy irodalom órához kötődik, amin felolvasták a fogalmazásomat, és az osztálytársaim megtapsoltak - látszott rajtuk, hogy nem illemből csinálják, hanem tényleg tetszett nekik a történet.
2.   Miért éppen ebben a műfajban kezdtél alkotni? Ez tudatos választás volt, vagy jött magától?
Nem műfajban gondolkodtam, hanem történetben, s az hozta magával a műfajt. 
3.   Kipróbálnád magad más stílusokban is?
Szeretek mindenféle stílust, nem véletlen, hogy a Páratlanokban van némi sci-fi meg fantasy is. De külön csak sci-fit vagy csak fantasyt nem akarok írni. Ez nekem így tetszik - hogy fokról fokra összeolvadnak a látszólag eltérő szálak. A Trónok harcában is többek között ez nyűgöz le annyira. Vannak benne mások (zombik) meg politikai viszályok – két olyan dolog, amik első hallásra nagyon nem illenek össze. G.R.R. Martin mégis össze tudta kapcsolni őket.
4.   Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Olyat, amilyenben alkotsz, vagy teljesen mást is?
Mindenféle műfajban van kedvencem. Komoly irodalomból például Dosztojevszkijtől A Karamazov testvérek-et imádom, szórakoztató irodalomból pedig Gerald Durrell könyveit.
5.   Mikor szeretsz írni? Van olyan időszak/napszak, ami számodra erre alkalmasabb?
Reggel a legfrissebb az agyam, ezért az a legideálisabb napszak számomra. De jelenleg nem tehetem meg, hogy csak reggel írok, mert a kiadóm türelmetlen és az olvasók is kérdezgetik, hogy mikor jön a második rész (ősszel) – ami persze tök jó, örülök neki, hogy várják, és most van is időm vele foglalkozni. Úgyhogy most nagyjából egyfolytában írok.
6.   Honnan szoktál ihletet meríteni?
Emlékekből sokszor merítek. Általános iskolában, középiskolában átélt (pozitív és negatív) élményeim gyakran felbukkannak A világ peremén-ben, de sosem úgy, ahogy a valóságban megtörténtek. Szerintem egy író sohasem egy az egyben írja meg, amit látott vagy átélt, hanem a sok benyomás új rendszerré áll össze.
7.   A zenehallgatás segít téged az írás közben? Ha igen, miket szoktál hallgatni?
Ha egy zene igazán erőteljesen hat rám, akkor az előidézhet bennem olyan érzelmeket, amiktől teljesen bele tudom élni magam abba, amit meg kell írnom - főleg, ha egy drámai jelenetről van szó. De ez sajnos nagyon ritkán következik be. Zenét én egyébként sosem írás közben hallgatok, olyankor tökéletes csöndnek kell lennie. Mindig az írások közti szünetekben, amikor sétálok, és (jó esetben) a könyvemen gondolkozom. A filmzenéket nagyon szeretem. Nagy kedvenceim: John Williams, Hans Zimmer, Howard Shore. De hasonlóan kedvelem a Queent, az Imagine Dragons-t és Tom Odellt is.
8.   El tudnád magad képzelni forgatókönyv íróként? Akár ugyanabban, akár más műfajban?
Egy olyan téma-műfaj esetében, ami érdekel, persze, remek lenne! Imádom a párbeszédeket megírni. Más kérdés, hogy a forgatókönyvben nincsenek se tájleírások, se gondolatok, se érzelmek, amiket szintén nagyon szeretek.   
9.   Ha felkeresnének, hogy filmet készítenének a könyvedből, mit szólnál hozzá? Örülnél neki, vagy inkább sorozatban, esetleg máshogy képzelnéd el?
Természetesen nagy álmom válna valóra, ha ilyesmivel megkeresnének. A filmnek örülnék, de ragaszkodnék hozzá, hogy egy jó rendező készítse el, és hogy beleszólhassak a forgatókönyvbe. Szerintem nem fair az olvasókkal szemben, ha egy író hagyja, hogy azt tegyenek a történetével, amit csak akarnak.
10.   Mit gondolsz a könyved borítójáról? Mennyire szóltál bele a tervezésbe?
Nekem nagyon tetszik Hegyi Péter alkotása, és szerencsére az olvasóknak is. Szerintem remekművet alkotott, és ezt meg is mondtam neki. Csak egy kérésem volt hozzá, hogy a középső fát ne pont középre tegye, mert zavart, hogy takarja Forsan orrát.
11.   Ha azonosítanod kellene a könyvedet egyetlen dallal, melyik lenne az?
A francia himnusz: a Marseillaise.
12.   Ha egy szóval kellene jellemezned, mit mondanál?
Azt mondanám: sűrű.                                                                                
13.   Szerinted melyik jobb? Nagyban írni a történetet, vagy pedig az utolsó simításokat végezni rajta?
A történetet megírni egyértelműen élvezetesebb. Javítgatni utálatos dolog. Én rengeteget foglalkozom a szövegemmel az után is, hogy már elkészült - a szerkesztőm szerint túlságosan is sokat. De sajnos én nagyon önkritikus vagyok. Nekem az a célom, hogy amit megalkotok, azzal teljesen elégedett legyek, nem elégszem meg azzal, ha másoknak tetszik. Márpedig ritkán van az, hogy egy részt újbóli elolvasás után is tökéletesnek találok. De bízom benne, hogy ez később, ahogy fejlődök, változni fog valamennyire.  
14.   Milyen érzés befejezni egy történetet?
Nagyon izgalmas érzés, feldoppingolja az embert, elgondolkozik rajta, hogy mit fog érezni az olvasó, amikor ideér az olvasásban (jó esetben utálni és imádni fog egyszerre - utálni azért, mert megszakítottam a történetet éppen itt, imádni pedig azért, mert lesz folytatás). 
15.   Tervezel egyéb köteteket is a Páratlanok trilógia mellett, vagy egyelőre nem szeretnél másra koncentrálni?
Titok.
+1  Mit üzennél a leendő Páratlanok-trilógia olvasóknak?
Bízom benne, hogy legalább annyira szeretik majd olvasni a könyvemet, mint amennyire én szerettem megírni.
~Frank Márton & Anna
Sziasztok molyok! :)
Juhuhú, végre szabadon olvashatok, ugyanis hétfőn megvoltak a szóbeli vizsgáim is! ;) Nem teketóriáztam, egyből belekezdtem az egyik könyvheti szerzeményembe, ami nem más volt, mint a Páratlanok első kötete, Frank Mártontól! :)

Szerző: Frank Márton
Cím: A világ peremén (Páratlanok 1.)
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 320 oldal
Műfaj: Fantasy, gyermek-és ifjúsági irodalom
Ó, ha tudnátok, milyen mókás történet köt engem össze ezzel a könyvvel… Vasárnap délután pár ismerősömmel sétálgattam a Könyvhéten, amikor elmentünk a Ciceró standja mellett. A fehér asztalra ki volt rakva a regényből pár darab, megannyi könyvjelző és beleolvasó kíséretében - ekkor még csak odasandítottam, megcsodáltam a borítót, s tudatosítottam magamban, hogy ezt a csodát majd egyszer be kell még szereznem.
„Ez a seb már a részed, már hozzád tartozik, ettől vagy az, aki”
A következő körnél már nem tudtam ilyen racionálisan gondolkozni, mivel már egyedül voltam, és túlzottan csábító volt a lehetőség, hogy megszerezzem a kiszemelt és az érettségire való tanulás miatt igazán megérdemelt példányomat. Először ránéztem a borítóra… Utána észrevettem, hogy az író pont dedikál… Újra vetettem egy pillantást a könyvére, majd egy másodperc elteltével már meg is vettem a sorozat első kötetét, és hatalmas vigyorral álltam meg Márton mellett, hogy aláírja az újdonsült szerzeményemet. Innen is köszönöm Neki, hihetetlenül aranyos volt! :)
„Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik.”
Már hazafelé belelapoztam a könyvbe, mivel a fülszöveg egy elképesztően jó alapötlettel kecsegtetett, és kár volt tagadni, sokkal jobban vonzott a tételeimnél… :D Azonban legnagyobb bánatomra félre kellett még tennem, hiszen csak a szóbelim után kezdhettem neki bárminemű olvasásnak… A legnagyobb örömömre a várakozás meghozta a gyümölcsét, s a Páratlanok első része minden téren learatta a pálmát.

Vétek lenne ezt a gyönyörű borítót nem mutogatni! *.*

Korábban ajánlgatták az ismerőseim, hogy ruházzak be rá, mert megéri, másrészt nagyon illik hozzám ez a történet. Akkor csak legyintettem, hogy jó, jó, majd elolvasom. Most már tisztában vagyok vele, hogy ez egy elég súlyos hiba volt - megtaláltam a 2018-as év egyik legnagyobb kedvencét!
Úgyhogy készüljetek, Anna áradozik egy sort a következő bekezdésekben. ;)
„Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják?”
Ahogyan az idézetekből kiderült, a főszereplőnk Gerard Montes, egy teljesen átlagos 13 éves, francia fiú; aki 12 másik, vele egyidős sorstársával egy végtelennek tűnő erdő peremén tér magához. Fogalmuk sincs arról, miért és hogyan kerültek ide, de a legfőbb kérdés mégsem ez lesz elsősorban: mindegyikük más nemzetiségű, s a kezdeti nézeteltérések és konfliktusok ebből adódnak - a különböző személyiségek és nyelvek megnehezítik a dolgukat. Ugye - ugye, hogy mindenkinek Bábel tornya jut erről eszébe? ;)
„- Még visszatérek! - felelte színpadiasan Gerard, és kilépett az ajtón. Gyakran viccelődött ilyesmivel, mert az egyszerű köszönési módokat, amilyen például a „szia”, túl unalmasnak találta. Akkor még nem tudta, hogy ezeknek a szavaknak mekkora jelentőségük van.”
A tényleges kiindulópontunk itt van, ahol megismerjük a környezetükből elragadott fiúkat, és tanúi leszünk annak, hogyan kovácsolódnak működőképes csapattá a magukra hagyott gyerekek egy zord erdő kellős közepén, mindennemű tapasztalat és tudás nélkül.
Higgyétek el nekem, hogy az írónk olyan jól érti a dolgát, hogy egyből magával ragad minket az írásmódja, a stílusa, hogy észrevétlenül elolvassuk a regény felét, s csak ámulunk - bámulunk, mennyire pörögnek az események, és mindezt milyen jól szemlélteti! Komolyan azt éreztem, hogy akár egy filmet vagy sorozatot is lehetne belőle készíteni, mert a célközönsége a kötetnek rettentően élvezné - plusz ennek hatására akár még az alapul szolgáló könyvet is a kezébe venné. ;)
„Körülnézett. Hihetetlen csönd uralkodott a tájon. És nem történt semmi. Semmi… Mintha lelassult volna az idő. Néha annyi minden történik, aztán meg hirtelen semmi, és ekkor megérzi az ember az idő múlását, gondolta, s félelme egyszerre semmivé lett.”
Hiába múltam már el 13, tökéletesen tudtam azonosulni a szereplőkkel, s élveztem, hogy mindegyikükről megtudtam olvasás közben valamilyen érdekességet - nem éreztem azt, hogy mindez túl kevés lenne, mivel nem ezen volt a hangsúly, s különben is, nem egykötetes történetről beszélünk, úgyhogy reményeim szerint lesz még alkalmunk szélesíteni a látókörünket a karakterekkel kapcsolatban. ;)
„Tudta milyen az, amikor az ismeretlen veszi körül és csak magára számíthat.”
Mindenféle elvárás nélkül vágtam bele az olvasásba, nem támasztottam semmilyen kritériumot, csak élvezni akartam, hogy végre nem a tételeimet kell bújnom, erre egy olyan fantasztikummal átszőtt világba pottyantam, amire egyáltalán nem is számítottam. Bizony, jól látjátok, lesz itt még izgalom! ;)
Ezzel együtt azzal is számolni kell, hogy egyszerre több szál fog futni a mesélés alatt, s mivel terveznek több kötetet a történethez, nem biztos, hogy minden szépen le lesz zárva - ettől eltekintve én azt gondolom, hogy az írónk nagyon ügyesen játszadozott ezekkel, és jól alakította a történéseket, amivel azt érte el, hogy tűkön ülve vártam, mégis mi sül ki ebből az egészből. :D
„Ahhoz, hogy valaki rendkívülit alkothasson, rendkívüli helyzetek kellenek.”
Amit biztosan állíthatok, kedves könyvmolyok, az nem más, mint hogy egy fantasztikusnak ígérkező nyitókötettel gazdagodhattok, ha csatlakoztok hozzám, és elolvassátok Márton írását. Egyszerűen nem tudom elégszer elmondani, még magamnak se, ne aggódjatok, hogy mennyire beleszerettem ebbe a történetbe, és mindez annak köszönhető, hogy az elképzelés nagyon jó, és ötletes, a stílus és a kivitelezés pedig páratlan. Muhaha, ezt nem hagyhattam ki :’D
„Ahhoz, hogy a legjobbak lehessetek, feszegetni kell a határokat.”
Egy szó mint száz, már most elmondhatom, hogy alig várom, hogy olvashassam a következő részt, és újra 13 évessé válhassak, még ha csak pár óra erejéig is, s felfedezhessem, mit rejtegetett az a titokzatos, sejtelmes befejezés, ami még mindig nem hagy nyugodni. Vagyis megyek, és letámadom a beleolvasót, hogy addig is csillapítsam a kíváncsiságomat :’D. Addig is bízok benne, hogy minél többen belevetitek magatokat ebbe az elképesztő világba, és velem együtt fogtok tesztet írni 2019.szeptember.08-án - találkozunk a világ peremén! ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretne újra tizenéves gyerek lenni, és lehetetlennek tűnő próbatételeket kiállni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek, én is beruháztam a Fumax és a BASC közös dobozára - ennek több oka is volt: egyrészt iszonyúan vártam már az új V.E.Schwab könyvet, másrészt gondoltam egyet, s arra jutottam, hogy érdemes lenne még egy próbát tenni a meglepetés dobozokkal. És lássatok csodát, most úgy örülök, mint majom a farkának, ugyanis ez a különleges kiadás valami fantasztikusra sikeredett!
VIGYÁZAT, HA VALAKI MÉG NEM LENNE TISZTÁBAN A DOBOZ TARTALMÁVAL, SZÁMÁRA SPOILERES TARTALOM KÖVETKEZIK!
Na de akkor lássunk is neki a kicsomagolásnak! ;)
Először a bordó papír és a csomag tartalmát leíró kártya bukkant fel, ami nekem már egy nagyon jó alaphangulatot teremtett - igen, valamiért ez a bordó szín számomra tökéletesen illett a dark-fantasy stílushoz, amit ez a regény is megüt a fülszöveg alapján.
Miután élőben is megcsodáltam a könyv gyönyörű borítóját, a többi apróság felé fordítottam a figyelmemet. Elsőként az írónő levele ragadta meg a tekintetemet, s egyből az eredeti nyelven, kézzel írt verziót olvastam el, majd utána a magyarra fordított verziót. Valahogy sejtettem, hogy V.E.Schwab is a cuki-írónők-kategóriába tartozik, imádtam, ahogyan megszólított minket, olvasókat: „hello lovelies” - a sorait olvasva csak még kíváncsibb lettem a könyvre, nem mintha eddig nem lettem volna az, na mindegy és csak még jobban várom, hogy végezzek az érettségivel, és végre olvashassam - a megannyi rám váró kötettel együtt, muhaha :D
Ezután a könyvjelző következett, s a hátulját olvasva, a pár percnyi értetlenkedés után leesett a tantusz, hogy azon a fémes-szürkés dobozon mintha lett volna valami felirat… Úgyhogy közelebbről is megszemlélve, majd kibontva a gyertyát, rájöttem, hogy én egy tökéletes Corsai lennék a meglepetés-csomagom szerint. :D Akarva-akaratlanul telitalálat volt ez a darab, mivel egyrészt imádom a kéket, másrészt ez a típusú szörnyeteg kifejezetten tetszik…a végén még beöltözök idén Halloween-ra :’D
Nagy nehezen a kezembe akadt a leíró lap is, igen, én ügyes egészen idáig kikerültem, nem értem miért… :D és ennek köszönhetően vettem szemügyre Sloan reggeli frissítőjét, ami igazán ígéretesnek tűnik, s ki is fogom próbálni, méghozzá az újdonsült bögrémmel, ami valami eszméletlenül - fantasztikusan zseniális! Oké, most éltem a költői túlzás eszközével, éljen az érettségi, de higgyétek el nekem, tényleg nagyon látványos átalakuláson tud keresztülmenni! ;)


És amit vétek lenne kihagyni: a táska, amin a Verity city felirat/minta szerepel. Tudom, volt már vászontáska korábbi dobozokban is, de én amilyen mániákus táska-szatyor-bármi-egyéb-gyűjtő vagyok, meg lehet venni kilóra az ilyenekkel. Őszintén szólva, ez jobban is tetszik, mint a „Just one more chapter”-es darab, ugyanis 1, fekete 2, hosszabbak a fülei. A mintája pedig egyszerű de nagyszerű, mutatós és egyedi - érteni pedig csak azok fogják, akik olvasták a könyvet, és/vagy ilyen dobozzal is rendelkeznek. ;) Muhaha, tartsunk össze, könyvmolyok! :D


Összességében én teljes mértékben elégedett vagyok a Book a Sloth Club és a Fumax közös termékével, mondhatni felülmúlta a várakozásaimat is! Amennyire izgultam, s vártam, hogy hazacipelhessem és kibontogathassam, legalább annyira boldog vagyok most, hogy mindezt sikerült véghez is vinni - ha nem jobban. :P




Olyan szépen a könyv köré lett építve a tematika, hogy csak ámulok-bámulok, és a mai napig lopva oda-oda pillantok a tartalmára, vagy előszeretettel nézegetem az összhatást képeken. :D
Azt gondolom, hogy ez a doboz most 100%-ig megérte a rá fordított összeget, egyáltalán nem csalódtam, hanem meg tudtam lepni magamat egy igényes, és gyönyörű apróságokat rejtő ajándékkal, amit minden könyvmolynak előszeretettel tudok ajánlani! :)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Egy interjúval tértem vissza, s ezennel a 2017-es [bekezdés]-díjas Krausz Emmával beszélgettem. Öröm volt Őt kérdezni, és még boldogabb vagyok, hogy elmondhatom, ismerem is. :) Olvassátok csak el a válaszait, garantáltan kedvet kaptok a könyvéhez is! ;)
1.Mikor kezdtél el az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
Nálam az írás jegyben járt a rajzolással. Gyerekként gyakran illusztráltam a meséimet, a magam összeállította állatos újságokat, és tizenévesen is sokat írtam. Ezt elsősorban a Harry Potternek köszönhetem. Nem titok, hogy mennyire szeretem, hogy milyen sokat adott nekem a történet: még több történetet. Kitárult előttem a rajongói írások világa, sokat olvastam és írtam, szerettem továbbgondolni egy-egy elvarratlan szálat, például honnan ered a mágia. Először olvasóként, később íróként tudatosan kerestem benne a motívumokat, a célzásokat és a fogásokat. Sok mindenre tanított.
2. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a [bekezdés] programra? Mit gondolsz, jó döntés volt?
Szerettem volna tudni, hogy jelenleg hol tartok, miben kell fejlődnöm, vagy mennyire érett a stílusom. Szimpatikusnak találtam a [bekezdés] program kiírását, mert tehetséggondozást ígért. Noha küldtem már folyóiratoknak is novellákat, bevallom, ez hatalmas lépésnek számított kilépni a komfortzónámból. A lehető legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy jelentkeztem a pályázatra, a Twister Media Kiadó folyamatosan támogat és segít az előmenetelben.
3.Miért éppen ebben a zsánerben próbáltál szerencsét? Esetleg te is hasonló témákban szeretsz olvasni, mint ami(k)ben alkotsz?
Szerettem volna egy őszinte, nyers ifjúsági regényt írni. Egy olyan történetet, amiben ismerős arcokra bukkanhatunk, akik mi voltunk és vagyunk, ami nekünk szól.
Emellett kedvelem az ifjúsági regényeket, színesek és változatosak, rengeteg témát lefednek, amik nemcsak a tizenéveseket, de a huszonéveseket vagy később, a szülőket is foglalkoztathatja. Emellett kortárs irodalom részei, frissek és sokrétűek, és a közvetlen valóságunkról szólnak, segíthetnek a problémák és konfliktusok megoldásában.
4. Kipróbálnád magad más zsánerekben is?
A fantasy, science fiction és a történelmi-romantikus zsáner is közel áll a szívemhez, szívesen alkotok bennük. Utóbbi témában született regényem is, fantasyban és science fictionben pedig novellám. Mindegyik másra tanít, kiváló terepet adnak a világteremtésre, nem utolsósorban jó írásgyakorlatok.
5. Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, ami jobb erre a tevékenységre?
Hallgatóként éjjeli bagoly voltam, és sokszor eszméltem arra, hogy éjszakába nyúlóan gépelek. Manapság a munka mellett azt tanulom, hogyan keríthetek sort az írásra. Most fordult a kocka, inkább reggel, frissen ülök a gép elé és folytatom a történeteket. Ugyanakkor amint adódik alkalom, tervezek, a vázlatoknak fenntartott füzetemet mindig magamnál hordom, hogy lejegyezzem az ötleteimet.
6. A zenehallgatás segít írás közben? Miket szoktál hallgatni?
Igen, most is hallgatok. :) ♫♫ Game of Thrones: Season 6 OST - Light of  the Seven ♫♫
Az instrumentális zenék segítenek kikapcsolni és ráhangolódni az írásra. Van, amiket kimondottan egyes történeteimhez kötök, segít belehelyezkedni a folytatásra váró szálba és a szereplők gondolataiba.
7. Honnan szoktál ihletet meríteni?
Gyakorlatilag mindenből. A körülöttem levő világ, saját tapasztalataim, pszichológiai cikkek, filmek, könyvek, videoklipek és dalszövegek segítenek egy-egy ötlet kibontásában. Igyekszem nyitott szemmel járni és olvasni. Kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás esete, nem mindig tudom megmondani, mi volt előbb, az ötlet vagy az azt kiváltó élmény, vitaindító téma, de ha valami megragad, igyekszem minél többet megtudni róla, és nyitott lenni a kérdésre. Mostanában különösen foglalkoztat a Stockholm- és Lima-szindróma, a szekták működése és mögötte lévő emberi sorsok.
8. El tudnád képzelni magad forgatókönyvíróként? Akár ugyanabban, akár más zsánerben?
Soha ne mondd, hogy soha, de egyelőre nem gondolkodtam forgatókönyvírásban, viszont szívesen olvasnék a témában, a hasonlóságokról és különbségekről. Más művészet lehet képekben és párbeszédekben történetet mesélni. Mindenképpen izgalmas terep.
9.Mit szólnál, ha felkeresnének, hogy filmet készítsenek a könyvedből? Örülnél neki, vagy inkább sorozatban, esetleg másképp képzelnéd el?
Minden megkeresésnek örülnék, ez fantasztikus lehetőség lenne! A könyv dramaturgiája úgy működik, akár egy tizenhárom részes sorozat. Egy-egy fejezet megfeleltethető egy-egy epizódnak, ezért szerintem egy rövid, egyévados sorozatba könnyebben beleilleszthető a történet, ahol a szereplők jobban kibontakozhatnak. El tudom még képzelni egy mini, hatrészes sorozatnak is.
10.Te mit gondolsz az Osztálykép borítójáról? Mennyire szóltál bele a tervezésbe? Nehéz volt megfelelő képet, modellt találni?
Nekem tetszik, különösen a graffitis háttérvilága és zöldes-lilás színei miatt. A Kiadó megkérdezte, milyen elképzeléseim vannak, és ezek alapján állította össze a tervezeteket. Végül közösen a Leventét bemutató kép mellett döntöttünk. Különösen jó, hogy a borítón a könyvtrailerben szereplő Katona Péter állhatott modellt, így ad egy folytonosságot és ismerős érzetet az olvasóknak.
11.   Ha azonosítanod kellene az első könyvedet egyetlen dallal, melyik lenne az?
♫ ♫Marina and the Diamonds – Teen Idle ♫ ♫
12. Ha egy szóval kellene jellemezned az Osztályképet, melyik lenne az?
Elfogadás.
13. Melyik jobb érzés: nagyban írni a könyvet, vagy az utolsó simításokat végezni rajta?
Mindkettő jó érzés, és mindkettő más okból. Írni egy könyvet azért, mert felfedezel egy új világot, megismerkedsz az eddig a gondolataidban élő szereplőkkel. Ez egy bemutatkozás, ugyanakkor tanulási folyamat is. Tanulsz másokról és önmagadról.
Utolsó simításokat végezni azért, mert már megvan a kéziratod, és egy-két hetes vagy akár hónapos pihentetés után teljesen más, új szemmel nézel rá, újratanulod és helyét keresed a soroknak és a gondolatoknak. Mindkettő izgalmas.
14. Milyen érzés befejezni egy könyvet?
Végtelenül jó érzés. Ott van végig benned, hogy ez a tied, valahol a te részed, a gyermeked. Felemelő, amikor végiggondolod, hogy írtál egy regényt, és elmondhatod, hogy sikerült befejezned, és a legjobb tudásod szerint felnevelted, hogy aztán megálljon a saját lábán.
15.Tervezel további köteteket írni? Esetleg elárulsz pár kulisszatitkot, információt, milyen terveid vannak?
Sok tervem van. Régebben rögtön, amint akadt egy ötletem, leírtam, most inkább kivárok, amíg megérik bennem egy üzenet, és ha nem is az egészét, de magam előtt látom a regény világát. Van egy kéziratom, a Pandóra arcai. Ez az első, befejezett regényem, amihez többször visszatérek, hogy szerkesszem, de a terveim között éppúgy szerepel fantasy, mint ifjúsági regény. A többi egyelőre maradjon titok. :)
16. Milyen érzés 2017-es [bekezdés]-díjas íróként debütálni? Adott neked ez egy plusz élményt, vagy löketet a további elképzeléseidhez?
Hatalmas lehetőségnek tartom a [bekezdés] programot, rengeteg lehetőséget ad. Többek között a Könyvfesztivál egy hihetetlen élmény volt, jó páran odajöttek hozzám beszélgetni és kérdezni. Ettől a bizalomtól csak feltöltődtem, ez újabb energiát ad a folytatáshoz.
17.  Mit üzennél a leendő olvasóidnak?
Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt az interjút, és hihetetlenül sokat jelent a támogatásotok, hogy ennyire nyitottak vagytok a világra. Remélem, hogy az Osztálykép ad valamit, egy üzenetet, egy sort, megnyugvást vagy kérdéseket, és kialakulhatnak további párbeszédek.
Köszönöm az interjút!
Szeretettel:
Emma
A [bekezdés]-díjas szerző, LMBT ifjúsági regénye a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.
~ Krausz Emma & Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  október (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Azzurra D'Agostino : A kívánságok kertje
  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates